Akar László

1996. október 30.

AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tulajdonképpen ennek a vitaszakasznak a megtárgyalása során az egész törvényjavaslatnak az összes lényeges kérdése napirendre került. Tehát egyfajta általános vitát folytatunk most a részletes vita ezen szakaszában, de a részletekről ezt nem kifogásolom, csak megjegyzem , és ezért gondoltam azt, hogy talán jó, hogyha hozzászólok ezekhez az alapvető kérdésekhez.Persze természetesen azt gondolom, hogy miután itt több változatban gondolkodnak a vitában résztvevők is, nagyon sok módosító javaslat van, tehát nyilván a holnapi bizottsági munka keretében kellene megpróbálnunk oda eljutni, hogy megpróbáljuk azokat a javaslatokat kölcsönösen kiérlelni, amelyeket a bizottságok is jónak találnak, és amit remélhetőleg a kormány is el tud fogadni. Tehát én tartózkodnék attól, hogy itt most bármiféle végleges állásfoglalást mondjak, hogy mi az, amit végső soron a kormány támogatni tud.

De a vitában felmerült néhány olyan kérdés, amire, azt gondolom, hogy azért valamilyen módon legalábbis a gondolkodás irányát tekintve jó, ha itt is reagálok.

Ugye, az első problémakör, amihez szeretnék szólni, az ennek az új típusú járulékoltatásnak a bevezetése, tehát amiben egy egyfajta minimumelem megjelenik. Most ennek persze sokféle változata van. Az utolsóban 1800 forintban, korábban 4500 forintban, egy más technikával.

Én szeretném azért aláhúzni, hogy ennek a minimumnak a megjelölése, amellett hogy kétségkívül nagyon fontos, hogy megpróbáljuk azokat a területeket is a közteherviselésbe bevonni, vagy azokat a személyeket, vállalkozásokat, akik idáig kibújtak belőle. De azért ez egyfajta közgazdasági és társadalmi racionalizálást is tükröz, hiszen emögött az a felismerés van, hogy tulajdonképpen minden magyar állampolgárnak az egészségügyi ellátása, amennyiben hozzájut, és most ezt nem jogi megközelítésben, hanem pragmatikusan, miután általában hozzájut, az ugyanannyiba kerül.

Tehát tulajdonképpen a racionalitás, a gazdasági racionalitás szigorúan véve azt követelné, hogy kizárólag fix összegű egészségügyi járulékot fizessen mindenki, mert hiszen mindenkinek meg kell fizetni azt a költséget, amibe az ő egészségügyi ellátása kerül, illetve mindenki után meg kell fizetni. Hiszen itt döntően arról van szó, hogy a munkáltatók fizetik.

Most, miután a dolog közgazdasági és azt hiszem valóságos természete ilyen, ezért azt kell mondanom, hogy az a szerény lépés, amit ebbe az irányba most tenni javasolunk, hiszen szó nincs arról, hogy azt mondanánk, hogy egy fix összeg. Csak azt mondjuk, hogy valami kis, picike kis fix összeget tegyünk be. Amire a picike azért áll meg, mert a valóságos költségekhez képest ez még picike, pláne az 1800 forintnál.

Azt gondolom tehát, hogy ez mindenképpen egy társadalmilag igazságosabb megközelítést tartalmaz, ami még azért a szolidaritás elemét is benne tartja, hiszen a százalékos hozzájárulás miatt a magasabb jövedelműek sokkal nagyobb mértékben fognak hozzájárulni a költségek viseléséhez. De azért egyfajta méltányosság ebben is benne van.

Tehát ezért azt gondolom, hogy az a tény, hogy az átlagnál alacsonyabb keresetszinten működő vállalkozások terhelése megnövekszik, az nem egyszerűen csak annak a lecsapódása, hogy mi harcolunk az adókikerülők pontosabban itt a járulékkikerülők ellen, hanem egyfajta valóságos közgazdasági és társadalmi ténynek a megjelenése, hogy nevezetesen az egészségügynek valóságos költségei vannak, amelyek a munkaerő újratermeléséhez hozzátartoznak. És ebből következőleg azoknak, akik használják a munkaerőt, azoknak bizony a valóságos költségekhez igazodóan kell ennek a viseléséhez hozzájárulniuk.

Természetesen ez igaz, és ezt nem szabad eltagadnunk, hogy tehát ebben a vállalkozói körben és tipikusan bizonyos ágazatokban többletterhet jelent a társadalombiztosítási terhek tekintetében. De azért szeretném azt mondani, hogy ez egy statikus vizsgálata a helyzetnek. A dinamikus helyzet az már azon is múlik, hogy egyrészt később hogyan változik a rendszer, de ha nem változik a rendszer, akkor a növekményt tekintem már csak a százalékos kulcs jelentkezik , tehát a következő száz forint kiosztásánál másképp jelenik meg a kérdés. Zárójelben mondom, hogy sok tekintetben javul egy ilyen rendszerben a bruttó-nettó béreknek az aránya, hiszen itt két lépés történik egyszerre.

3,5 ponttal megy le a százalékos társadalombiztosítási járulék, és ha a tetejét nézzük az szja-nak, az hat ponttal megy lefele. Tehát ez azt jelenti, hogy az a sokat bírált jelenség, hogy nagyon nagy a szakadék aközött, amit költségként elszámolunk vagy elszámolnak, főleg a tetején, mondjuk az utolsó béremelésnél, és amit effektíve a dolgozó a zsebébe kap. Azért e tekintetben is lényegesen tudunk javítani.

Most visszakanyarodva a társadalombiztosítási részhez. Tehát még ha növekszenek is ezek a költségek, azért ha az egészét vizsgálom a pénzügyi feltételrendszernek, azért a vámok csökkenése, a vámpótlék megszűnése, a nyereségadóban a kiegészítő elem megszűnése, az szja-mérséklés most annak függvényében, hogy vállalkozó, vagy kiről van szó. Ezek azért együttesen vizsgáltatnak, és nyilván együtt kell nézni az egészet az inflációs folyamat alakulásával, a bérköltségek alakulásával. S minden számítás azt mutatja, hogy ilyen feltételrendszerben is, igenis a nyereség dinamikusan fog nőni. Igenis 40-50 százalékkal tud emelkedni az adózás után ott maradó pénz.

Tehát azt kell mondanom, hogy változatlanul igaz az az állításunk, hogy összességében a vállalkozások terhei még ebben a körben is azért nem növekednek, miközben el kell ismerni, hogy konkrétan a tb-járulék tekintetében tehernövekedés lesz a vállalkozások jelentős körénél.

A másik összefüggésrendszer, amiről beszélni szeretnék: a szélesítése a járulékfizetésnek, hogy elegánsabban fogalmazzak, tehát hogy bizonyos, eddig a járulékot megkerülő, kikerülő, törvényesen természetesen… A törvény biztosította a lehetőségekkel a járulékfizetés alá nem tartozó tevékenységeknek a bekerülése járulékfizetés alá.

Én azt gondolom, hogy az igazán egyszerű megoldás e tekintetben nem az, és a hosszú távon jó megoldás nem az, hogy megpróbáljuk ezeket a jelenlegi kivételi köröket szűkíteni, valahogyan újrafogalmazni, és ilyen értelemben kezelni a problémát. Mert igazából, ha nagyon őszintén belegondolunk, több e tárgyba vágó cikk jelent meg az elmúlt időben a sajtóban mondjuk én már emlékszem a HVG Pete Péter cikkére. Tehát azt gondolom, hogy valahol azért mindannyian érezzük, vagy valószínűleg azok is érzik, akiket ez közvetlenebbül befolyásol, hogy azért valahol nehéz megkülönböztetni a különböző fajta tevékenységeket, és azt mondani, hogy az egyik tevékenység az ilyen kell hogy legyen, a másik tevékenység meg olyan legyen.

Természetesen szolgáltatást kell adni, ez teljesen egyértelmű. Tehát aki fizeti a járulékot, az hozzá kell hogy jusson mind a nyugdíj, mind az egészségügyi szolgáltatáshoz, táppénzszolgáltatáshoz és a többihez ennek megfelelően.

De az igazi megoldás én úgy látom , nem az, hogy keresünk ilyen átmeneti szűkítéseket, bár elképzelhető, hogy a végén a közös bölcsesség ide fog vezetni. De az igazi megoldás, hogy olyan helyzetbe kell hozni a különböző intézményrendszereket, és ezen belül kitüntetett jelentősége van a költségvetési intézményrendszernek, hogy meg tudják fizetni az ily módon megemelkedő foglalkoztatásnak az árát.

Én azt gondolom, hogy ebből a szempontból az a jelenlegi elgondolásunk, amiről nem olyan régen nyilvánosan is beszéltünk, hogy 4,5 milliárd forintot gondolunk ilyen célokra allokálni. Azért ezt a problémát ha valóban az allokációs mechanizmust közösen jól tudjuk kidolgozni, és ennek nyilván nem ezek a törvények jelentik a keretét, hanem a költségvetési törvény , azért valószínűleg ezt a problémát döntő mértékben tudja kezelni. Igazán ez az a típusú megoldás, ami egy hosszú távú megoldás.

Természetesen tudom, hogy attól, hogy a költségvetésbe bekerül most egy szám '97-re, abból nincs garancia, hogy '98-ban is ott lesz. Zárójelben mondom, hogy persze akármilyen más törvényben sincs garancia, hogyha most valamit így szabályozunk, akkor egy év múlva nem szabályozunk-e másképp. Ez mindig az Országgyűlés bölcs megfontolásától függ.

De hát azért általában minden költségvetés úgy szokott kiindulni, hogy megnézi a bázist, és ahhoz képest tartalmaz elmozdulásokat. Ugyanaz az érdekjáték, ami most végbemegy, amelynek az ütközése végbemegy most a költségvetés és a különböző adó- és járuléktörvények elfogadása kapcsán, egy év múlva is meglesz.

Én azért nem igazán tartom azt reális veszélynek, hogy a későbbiekben ezt úgy kezelnék, hogy ez egy egyszeri 4,5 milliárd, és nem folytatódik. Természetesen ennek folytatódnia kell, és azt gondolom, hogy ha erre jogi garanciát ebben a pillanatban nem is lehet megteremteni, de azért politikai garanciákat lehet hozzá teremteni.

(16.10)

Mindezeket tehát azért mondtam el, hogy az általános hozzáállásunkat a fölmerült problémákhoz a tisztelt Ház és ezen keresztül nyilván a szélesebb közvélemény is érzékelje, addig a pontig, amíg kedden majd eljutunk a szavazáshoz, és addigra egész végleges lesz, hogy a kormány hogy is gondolkodik ezekről az ügyekről.

Köszönöm szépen.