Kiss József (MSZP)
DR. KISS JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Kedves képviselőtársaim! Mivel az előbb Akar államtitkár úr megjegyezte, hogy igen, ebben a fejezetben, tehát a 14. és az 55. pont közötti fejezetben tényleg le lehet bonyolítani egy kicsit egy általánosabb megjegyzéssorozatot is, ezért én azt mondom, hogy a 14esből indul ki az a mondanivaló, ami valahova talán majd elvezet. De szorosan szeretnék kapcsolódni ahhoz a kérdéskörhöz is, amit egyébként Farkas Imre képviselő úr is itt az előbb felvetett és feszegetett. Ez pedig az, hogy igazából mi a különbség az én megítélésem szerint a kormány előterjesztése, amelyik azt mondta, hogy 13 százalékos egészségügyi hozzájárulást vet ki, de ez legalább 4500 forint. A most általunk is jegyzett módosító indítványcsomag, amelyik azt mondja, hogy egy 1800 forintos egészségügyi hozzájárulást mindenkinek be kell fizetnie, és ehhez egy, a kormány által előterjesztett, kedvezőbb számú 11,5 százalékos egészségbiztosítási járulékszint tartozik. Van-e átjárási lehetőség a kettő között, illetve lehetnek-e köztes megoldások, illetve a köztes megoldásoktól milyen hatások várhatók. És ott kezdeném, ahol Akar államtitkár úr befejezte, és nagyon tetszett ez az érvelés, mert valóban nemcsak közgazdasági, és a valóságos kategóriákban mutatja be, hogy egy társadalombiztosítási rendszer hogyan alakítható át az igényeknek jobban megfelelően. Nyilvánvalóan nem érdemben a terhek csökkentése céljából, hiszen ezt azért nem felejthetjük el, hogy a kormány-előterjesztés elsődleges célkitűzése is az volt, hogy plusz 80 milliárdot a társadalombiztosítási rendszerben saját forrásokból biztosítani kell egy tartósabb költségvetési egyensúly fenntartásához.
Tehát ha ennek a követelménynek is meg akarunk felelni, akkor nyilvánvalóan nem a járulékteher általános csökkenéséről van szó. Innentől kezdve minden egyes megoldás ellentmondásokat rejt, számomra a kormány eredeti előterjesztése, amelyik azt mondta, hogy a 4500 forintos minimum csak a 34600 forint jövedelem alatt járulékoló, vagy azoknál a munkáltatóknál jelent pluszt terhet, és fölötte semmiféle visszapótlása nem volt igazából a járulékszint csökkenésének, elfogadhatatlanabb, mint egy olyan variáció, amelyik ezt a plusz terhet egy teljes egyenletességgel próbálja meg szétteríteni, a teljes foglalkoztatotti körön, a legmagasabb jövedelműn, és legmagasabb jövedelme után járulékot fizetőre éppúgy, mint a legalacsonyabbon. Mi több, kiterjeszti a foglalkoztatott körből az egyébként nem önmaguk után járulékot megfizetők körére.
Ez az én szempontomból egy rendszerszemléletben is elfogadhatóbb és védhetőbb megoldás. Ugyanakkor csak csökkenteni tudja egy ehhez kapcsolódó, még magasabb összegű járulékszint-csökkenés is csak azt az ollót, amelyiknek az a hatása, hogy nőnek a terhei az alacsonyabb jövedelemmel foglalkoztatottaknak, és nem nőnek olyan arányban a terhei a közepes jövedelműeknek, de csökkennek a terhei a magasabb jövedelműeknek. És itt jön egy társadalombiztosítási filozófia. Hiszen hogyha ez egy valódi üzleti biztosító lenne, akkor ez az üzleti biztosító, amikor az ajánlatot megteszi nekem, akkor sok mindenre lenne kíváncsi, csak arra nem, hogy nekem mi a jövedelmem. Valószínűleg arra lenne kíváncsi, hogy mi az az érték az én egészségem az adott esetben , amit én biztosítani kívánok, az milyen állapotban van, ezt értékelni. De teljesen mellékes számára az adott esetben az én jövedelmi helyzetem. De ez nem egy üzleti biztosítási rendszer, ez egy társadalombiztosítási rendszer, amelyiknek ezt a kétféle elvet, tehát a mindenkire kiterjedő teljes szolidaritási elv, az egészségügyi hozzájáruláson keresztül, amelyik biztosítja a társadalom egészének szükség esetén az egészségügyi ellátását, és a biztosítási elvnek az az elve, hogy alapjában véve a közteherviselésben mégis mindenki nagyjából jövedelmével arányosan, bizonyos határig arányosan vegyen részt. Érdekes az is, hogy ennek a határnak itt van az egyéni járulékfizetés szempontjából felső határa is, mint mondjuk az adórendszerben ilyen felsőhatárokat nem tudunk mondani. Ott legfeljebb alsó határok vannak.
Tehát ez, úgy gondolom, hogy az én számomra egy rendszerelvű változást mutathat, nem a jelen állapotában, nem a jelenlegi százalékokkal és a jelenlegi kulcsokkal, de fölveti egy valóban önjáró társadalombiztosítási rendszer hosszú távú megalapozásának a lehetőségét. Az más kérdés, hogy én hosszú távon ezt a bizonyos költségvetéstől és más típusú bevételektől független rendszert nem nagyon tudom elképzelni, már csak azért sem, mert én is úgy gondolom, hogy a járulékkulcsokat nemcsak a társadalombiztosítási járulékokat, hanem minden foglalkoztatáshoz, bérhez kötött adónemet és járulékot azért kell elsősorban csökkenteni, hogy a foglalkoztatást segítsük, de akkor ennek egy későbbi ellentételezése nyilván más típusú adókból ezekbe az ágazatokba átengedett összeg lehet, amire jó módszer az, hogyha kiterjed az a kör, aki utána végül is mégis az állam, az állami költségvetés, illetve nem az állami költségvetés, hanem valamennyiünk nem bérhez kötött adóiból fordítunk forrásokat.
Ebből a szempontból számomra ez egy rendszerelvű változásnak, nem mondom azt, hogy ez az, de hogy annak egy első lépéseként el tudom fogadni, feltéve, hogy a lépések után valamilyen következetességgel történnek egy irányban, az éppen aktuális gazdasági-társadalmi lehetőségeket figyelembe véve. Az én számomra tehát igazából azok a nüanszbeli, nem nüanszbeli, mert ezek jelentősebb változások, amik az egyes jövedelemhatárok közötti terheléseket idébb tolják, vagy odébb tolják 6000 forinttal, mert mondjuk egy százalékpont-változás annyival tolja idébb a bérskálát. Igazából nem rendszerértékű változások, bár tudom, hogy valamilyen módon a jelenlegi átalakításnak a munkáltatót terhelő, hiszen a munkavállalót nem terheli ebből a körből plusz költség, a munkáltatót terhelő plusz költségekben a kompenzálással tenni kell valamit. A kompenzálásának akár a primér gazdasági szférában, akár a költségvetési szférában meg kell találni a módját, részint ebben a törvénycsomagban, részint pedig a költségvetés elfogadásakor.
Köszönöm. (Taps.)