Lamperth Mónika (MSZP)

1996. október 30.

DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Nagy figyelemmel hallgattam ezt az izgalmas közgazdasági vitát a kétperces pergő hozzászólásokban. Én a költségvetésnek egy másik összefüggéséről, illetve egy részéről szeretnék beszélni, az önkormányzatok költségvetéséről, és ezen belül is egy olyan tendenciáról, egy olyan jelenségről, amely már évek óta tart. Ez a különböző önkormányzatok között meglévő különbségek növekedése, és hogy mit tesz azért a '97. évi költségvetés, hogy a kiegyenlítő funkciók fölerősödjenek, hogy ezek a különbségek mérséklődjenek, és hogy azok az önkormányzatok, amelyek kicsik, ahol kicsi a jövedelemtermelő képesség, ne kerüljenek olyan helyzetbe, amelyben kilátástalannak érzik magukat, amelyben nem tudják a közszolgáltatások ellátását biztosítani.A kormányprogramban az önkormányzatok költségvetésével kapcsolatban azt mondtuk és azt erősítettük, hogy az önkormányzatok bevételeiben nagyobb arányban kell megjelenni a helyi bevételeknek, nagyobb arányt kell képviselniük a helyi bevételeknek. Ez egy önmagában, azt gondolom, helyes törekvés, hiszen az önkormányzatok legyenek érdekeltek abban, és ez egy jó dolog, hogy beszedjék a helyi adót, hogy megállapítsák, kivessék, beszedjék. Ez egy olyan kapcsolatot teremt a polgárok és a helyi önkormányzatok között, amelyben egy fokozottabb polgári ellenőrzés, számonkérés lehetőségét teremti meg, hogy mire fordítja az önkormányzat az állampolgárok adóforintjait.

Ugyanakkor ezt úgy kell megtenni a költségvetésnek, és úgy kell megtenni a kormánynak, hogy folyamatosan a kiegyenlítő funkció megjelenjék, hogy azok a települések is, ahol a helyi források, a helyi bevételek minimálisak vagy egyáltalán nincsenek, megkapják azt a lehetőséget, hogy a közszolgáltatásaikat ellássák, hogy ott működhessék iskola, hogy ott is biztosított legyen az alapfokú egészségügyi ellátás, hogy ott is jusson néhány forint a kultúrára, a sportra és egyéb hasznos önkormányzati feladatokra.

Vegyük számba először is, hogy miből adódnak ezek a különbségek. Elsőként a személyi jövedelemadóról szeretnék beszélni, a személyi jövedelemadó önkormányzatokat illető részéről. Szeretném emlékeztetni képviselőtársaimat, hogy amikor a személyi jövedelemadó bevezetésre került, és olyan döntés született, hogy a személyi jövedelemadó legyen az önkormányzatok forrása, ez az első években, bizonyára emlékeznek rá, 100 százalékban az önkormányzatokat illette. Azonban két évig működött ez a rendszer. Két év alatt kiderült, hogy ez oly mértékű különbségeket keletkeztet az önkormányzatok között, amelyeket az állami forrásokkal, a normatívával és más technikákkal egyszerűen nem lehet kiegyenlíteni, és valamilyen megoldást keresett erre az akkori kormányzat. Kézenfekvő megoldás volt, hogy csökkenjen a személyi jövedelemadó helyben maradó mértéke, és ez rögtön egy elég radikális lépés volt, 50 százalékra csökkentették. Ez is két évig szerepelt, ez az arány, a személyi jövedelemadó visszatérítése, ezt követően 30 százalék és utána 35 százalék, illetve jött a tavalyi év, amikor egy újfajta konstrukciót vezettünk be, hiszen a személyi jövedelemadó összességében növekedett, de a helyben maradó része, ami azon a településen megtermelt személyi jövedelemadó, csökkent. Ez a tendencia folytatódik a '97. évi költségvetésben is az elmúlt évi döntés alapján, és én azt gondolom, hogy ez helyes és támogatandó.

Ezt néhány számmal szeretném bizonyítani. Az egy főre jutó személyi jövedelemadó településtípusonként rendkívül nagy szórást mutat. A kistelepüléseken, a községekben ez 3784 forintra tehető a '97. évi költségvetésben vélhetően, a nagyközségekben ez 5119 forint, a kisvárosokban 6396 forint, a nagyvárosokban valamivel több mint 9000 és a fővárosban több mint 13 000 forint.

Tehát én azt gondolom, amikor ezeket a számokat megvizsgáljuk, akkor világossá válik, hogy itt valamilyen kiegyenlítő funkciót megjeleníteni szükséges. Ez az első lába a kinyíló különbségeknek, és az első oka.

A második, amelyet elemezni kell és figyelembe kell venni, az iparűzési adó, illetve a helyi adóbevételeknek az egésze. Amikor az elmúlt évben módosította az Országgyűlés a törvényt, a kerettörvényt, és lehetővé tette, hogy az önkormányzatok egy nagyobb intervallumon belül gondolkodjanak arról és döntsenek arról, hogy megemelik-e a helyi adót, ezen belül is az iparűzési adót, akkor az önkormányzatok jelentős része, amelyik tehette, élt ezzel a lehetőséggel. Azt gondolom, hogy nagyon helyesen.

(9.30)

Ugyanakkor a helyi adó és az iparűzési adó ugyanazt a tendenciát mutatja, mint a személyi jövedelemadó. Ha összevetjük akár egyenként is a településeket, ki lehet mutatni azt az összefüggést, hogy ahol magas a személyi jövedelemadó, ott magas a helyi adó is, és ezen belül is az iparűzési adó.

Itt nem fogom önöket már ugyanolyan számsorral terhelni, mint amit az előbb megtettem a személyi jövedelemadónál, mindösszesen azt szeretném elmondani, hogy a legnagyobb és a legkisebb kategória között az iparűzési adóban több mint hatszoros a különbség. És most itt nem egyes településeket mondtam, hanem a községek és a főváros közötti különbséget.

A harmadik lába a különbségeknek: ez nem folyamatos, ez egyszeri, ez a privatizációból az önkormányzatoknak juttatandó vagyonhányad, amely ugyancsak rendkívül nagy szórást mutat, és rendkívüli nagy differenciálást jelent, hiszen vannak olyan megyék, ahol az önkormányzatoknak 5 százaléka, azaz a települési önkormányzatoknak 5 százaléka az, amely érintett ilyen formában ez most a belterületi földingatlanokra vonatkozik , de ugyanez elmondható a közmű-privatizáció önkormányzati bevételét illetően is. Tehát ezt is érdemes megnézni, hogy ez milyen hatással van az önkormányzati bevételekre, az önkormányzatok vagyonára, hiszen ez is egy rendkívüli nagy távolodást és szórást jelent.

Tehát amikor ezt a három lábát a különbségek növekedésének bemutattam, akkor azt gondolom, hogy megalapoztam azt az állítást, hogy a költségvetésnek, a kormánynak törekedni kell arra, hogy a különbségeket valamilyen módon kiegyenlítse, és megteremtse annak a lehetőségét, hogy a szerényebb jövedelemtermelő-képességgel rendelkező önkormányzatok is részesüljenek olyan forrásokban, amelyből a közfeladataikat el tudják látni.

Amikor erről beszélünk, akkor ellenzéki képviselőtársaink azzal vádolnak bennünket nemegyszer, hogy a kormány imád újraelosztani ahelyett, hogy szabadjára engedné a helyi települések fantáziáját, és a helyi bevételek növekedésében gondolkodna. Én azt gondolom, hogy amikor ennek a kötelezettségének az újraelosztás és a kiegyenlítés kötelezettségének tesz eleget a kormány, akkor ezeket az érveket tartja szem előtt.

Azok a példák, amelyeket elmondtam a településtípusok között, ezek megjelennek Budapesten, a fővároson belül is, hiszen a kerületek között is olyan különbségek alakulnak ki ezen okokból, amelyet valamilyen módon kezelni kell, és én biztos vagyok abban, meg vagyok arról győződve, hogy a forrásmegosztás rendszerét újra kell gondolni, végig kell gondolni, hogy ez hogyan, milyen eszközökkel, milyen technikákkal kezelhető.

Mit tett tehát a kormány ennek érdekében? Az 1997. évi költségvetésben mint ahogy már az elején a személyi jövedelemadóról szólva elmondtam a 25 százalék helyben maradó rész helyett 22 százalékra állítja be most ezt a helyben maradó részt a költségvetés, ezért is érthetetlen számunkra az az ellenzéki álláspont és itt utalnék kereszténydemokrata képviselőtársam, jelenleg nincs a teremben, Csépe Béla képviselő úr hozzászólására, aki élesen ostorozta ezt a konstrukciót, és határozottan kiállt a 25 százalékos helyben maradó szja mellett, ugyanakkor ezt nem bontotta ki, nem indokolta , de hát világosan bizonyítható az, hogy a települések jelentős részének ez a megoldás előnyös, és a számukra ez megfelelő és előnyös helyzetet jelent.

A személyi jövedelemadó kiegészítése növelésére kell, én azt gondolom, hogy ilyen módon nagyobb összeget fordítani. A Települési Önkormányzatok Szövetségének tanácsa eljuttatta véleményét a költségvetésről a képviselőkhöz, és ebben kifogásolta, hogy a településüzemeltetési normatíva 38 százalékkal csökken, ez egyébként forint összegben is 469 forint/fő ebben az évben.

Ez igaz, de pontosan ez az oka, amiről én beszéltem, a kiegyenlítés, hogy ezt a növekedést a személyi jövedelemadó-kiegészítés növelésébe érdemes bevinni, hiszen ha ezt összevetjük azzal, hogy az szja-kiegészítés az előző évhez képest 90 százalékkal növekedett és ez rendkívül jelentős összeg , akkor azt gondolom, hogy világosan érvelhetünk amellett, hogy ebből meglehet a forrása a kisebb jövedelemtermelő-képességű településeknek és szegényebb falvaknak is arra, hogy költsenek a művelődési házra, a színjátszó körre, támogassák a sportkört.

Szeretném itt megjegyezni, hogy ezek az összegek, illetve ez a tendencia már olyan nagyságrendet ért el, hogy vannak már nagyvárosok is, amelyek belesodródtak ebbe a személyi jövedelemadó-kiegészítésbe. Ezért különösen érdekes a kereszténydemokraták álláspontja ebben a kérdésben, hiszen kereszténydemokrata polgármester vezette nagyvárosban is van már, nagyvárost is elérte már az, hogy személyi jövedelemadó-kiegészítésre szorul. Ez persze egyáltalán nem örvendetes, csak azt próbáltam jelezni, hogy miért érthetetlen ez az álláspont.

A következő eszköz, amely a kiegyenlítést szolgálja, és a kormánynak és a kormánypárti frakcióknak az ez irányú elkötelezettségét mutatja, ez a területi kiegyenlítést szolgáló, közvetlenül ezt szolgáló források. Ennek növekedése a '97. évi költségvetésben 60 százalékos. Én azt gondolom, hogy ez egy helyes tendenciát jelez, és az a nagyon határozott álláspontunk, és a szocialista frakció önkormányzati munkacsoportjában sokan vallják ezt a nézetet, hogy a területfejlesztés és a kiegyenlítés forrásait, ezt a célt szolgáló ágazati forrásokat is tovább kell decentralizálni, a területfejlesztési tanácsoknak ebben a kérdéskörben, megyei területfejlesztési tanácsoknak, majd a regionális területfejlesztési tanácsoknak nagyobb lehetőséget és nagyobb forrásokat kell biztosítani ennek érdekében.

A negyedik ilyen kérdéskör, amely ezt a kiegyenlítő funkciót szolgálja, ez a költségvetésben is megjelenik, de nem közvetlenül innen eredeztethető, hiszen a közoktatási törvény volt az, amely elindította azt az irányt, amely segíti a kisiskolákat, a falusi iskolákat, a kistelepülések iskoláit. Nemcsak az, hogy 25 százalékkal emelkedett a normatívák összege és azt gondolom, ez egy nagyon jelentős összeg , hanem azzal is, hogy a differenciált normatívastruktúrával, azokkal a pótlékokkal, ami a kistelepülési iskolákat segíti, ezekkel a pótlékokkal olyan helyzetet teremtett, hogy megoldja reményeink szerint megoldja, vagy legalábbis részben megoldja a küszködő kistelepülési iskolák problémáit.

Ezek után feltehető a kérdés, hogy érdemes-e újra nyitni azt a vitát ami persze régi vita, és itt a parlamentben is már nagyon sokszor vitatkoztunk egymással ebben a kérdésben , hogy gazdagodjon az az önkormányzat, amelyik képes erre, és az az igazi önkormányzati autonómia, és az van összhangban a piacgazdasággal, hogyha ennek semmiféle korlátot nem állítunk.

Én azt gondolom, hogy nem ebben az összefüggésben kell szemlélni a dolgot, hiszen nagyon fontos és nagyon jó lenne, hogy azok az önkormányzatok, ahol van jövedelemtermelő-képesség, azok meg tudnának erősödni, és olyan fejlesztéseket tudnának végrehajtani, a működtetésben olyan minőséget tudnának produkálni, amihez megvannak a forrásai. Tehát én azt gondolom, hogy ebben ezeket az önkormányzatokat segíteni kell.

Többek között például a települések számára biztosítani kellene olyan olcsó hiteleket, amivel a közműfejlesztés, az infrastruktúra fejlesztésében hosszú lejáratú hitelekkel azok az önkormányzatok, amelyeknek a teherbíró-képessége ezt lehetővé teszi, képesek lépni, és erre vonatkozóan is van már eldöntött szándék. A fejlesztési bank készül ilyenekre, önkormányzatoknak szánt ilyen jó hitelekkel.

De ugyanakkor, amíg a költségvetés úgy készül és ez a logikája a fejezetnek , hogy az önkormányzatokra fordítható források összege mondjuk 1000, és az ezen belüli megosztásról kell dönteni, akkor ezeket a kiegyenlítő funkciókat, én azt gondolom, hogy fontosnak kell tekinteni, és ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy itt az önkormányzatokat, a különböző típusú önkormányzatokat egymással bárki is szembe akarná fordítani, hanem a szocialista frakciónak az a felelőssége jelenik meg ebben a gondolkodásban, amely fennáll azért, hogy a kistelepülések az ellehetetlenülés felé sodródó önkormányzatok ne kerüljenek abba a helyzetbe, amikor tényleg a csőddel kellene szembenézniük, hogy biztonsággal tudják a közszolgáltatásaikat ellátni.

(9.40)

Végezetül: az általam elmondottak nem arról szóltak, és nem arról beszéltem, hogy összességében az önkormányzati forrás kevés, elégséges vagy netán sok. Ez szóba sem került. Én csak utalni szeretnék arra, amikor az 1997. évi költségvetés irányelveit előzetesen megismerhette az Országgyűlés, a frakciónk és az MSZP önkormányzati munkacsoportja és a baloldali önkormányzati közösség is foglalkozott azzal, hogy az eredetileg tervezett az önkormányzatok számára tervezett 6 százalékos növekmény milyen lehetőséget jelent az önkormányzatoknak. És világosan kijelentettük akkor, hogy ez elfogadhatatlan, ez összességében ez a forrás nem biztosítja a feladatok ellátását, és azt gondolom, hogy a kormánypárti frakciók munkája, érvelése is hozzájárult ahhoz, hogy a kormány a költségvetés benyújtásáig megváltoztatta az álláspontját, és 30 milliárd növekménnyel került beterjesztésre ez a költségvetés.

Az önkormányzati munkacsoport szocialista frakció önkormányzati munkacsoportja foglalkozott azzal, hogy bizonyos feladatok ellátására ebben a költségvetésben is szűknek látszik a forrás. Természetesen a kormánypárti képviselők felelősségével fogjuk ezt a kérdést áttekinteni, és amennyiben a bizonyos források átcsoportosítására javaslatot teszünk, ott ez fedezetmegjelenéssel történik majd. Ezen dolgozik ma az MSZP-frakció önkormányzati munkacsoportja. Én azt gondolom, hogy ha ebben a témában egy korrekt egyeztetést tudunk folytatni, akkor ez az egyeztetés sikerre vihető.

Összességében az önkormányzatokra vonatkozó költségvetést ennek a funkciónak, amelyről beszéltem, a kiegyenlítő funkciónak a megjelenésével, megjelenítésével frakciónk el tudja fogadni, és támogatja. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártiak oldalán.)