Gráf József (MSZP)

1996. október 30.

GRÁF JÓZSEF (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetés vitájában részt venni, felelős, megalapozott véleményt mondani, figyelembe venni a szűkös lehetőségeinket, ugyanakkor megcélozni a jogos elvárásokat, szinte lehetetlen. Ezen a politikai zsargon olyan kitételei sem igazán segítenek, minthogy nincs jó vagy rossz költségvetés, csak elfogadott vagy nem elfogadott költségvetés van.Vagy a másik megfogalmazás sem igen segít rajtunk a költségvetést valamilyen módon változtatni kívánókon , hogy: olyan költségvetést csinálni, ami mindenkinek tetszik, úgysem lehet, ezért kár is megpróbálni. A felelősséget kellően érző és átérző képviselő azonban kormányzati oldalon is úgy kell hogy gondolkodjék, hogy megpróbál elmenni a lehetőségek végső határáig, megpróbálja javítani, az általa képviseltek számára elfogadhatóvá tenni a költségvetés kihatásait. Különösen igaz ez azon képviselőtársaim esetében, kik a politikai és gazdasági rendszerváltozás talán legnagyobb vagy inkább úgy helyes fogalmazni, hogy: a szükségesnél sokkal nagyobb veszteségeit szenvedték el a falun, a vidéken és az agrárium területén.

Ez a képviselet persze nem lehet parttalan, önmagáért való, hiszen mi is tudjuk, hogy saját felemelkedésünk, sorsunk jobbrafordulása csak az ország, a nemzetgazdaság érdekeivel együtt mehet végbe. Mi nem mások veszteségein, áldozatain keresztül szeretnénk boldogulni az agráriumban, hanem saját értékteremtő, mások számára is hasznos munkánkkal.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Talán nem helyénvaló egyesek szerint a költségvetés vitájában néhány igen fontos alapkérdéssel foglalkozni. De én úgy gondolom, hogy igenis kell, mert, sajnos, azt tapasztaljuk és az eddigi viták is megmutatták , hogy néhányan akár a Házban, akár a tisztelt Házon kívül is nem pontosan ismerik, és főleg nem értik a vidék, a falu és az agrárium szerepét.

Néhány régi, felületes ismeret alapján ítélik meg törekvéseinket, és sokszor halljuk a bíráló, pejoratív megjegyzéseket. Mondjuk ilyeneket, hogy: "Az agrárosoknak semennyi pénz se lenne elég"; vagy azt a, már régen idejét múlt megfogalmazást, hogy: "A falun mennyivel könnyebb az élet, mint a városban." És még sorolhatnám ezeket a sztereotip megfogalmazásokat.

Ezzel szemben a tény az, hogy a falvak egy jelentős része szerencsére nem mindenütt, hiszen vannak szerencsésebb vidékek is a szegénységi csapda fogja. Innen vonult ki először a városból annak idején kitelepített ipar; itt vesztették el először és elsőként munkahelyeiket a városba bejáró dolgozók; hiszen ők a költséges, bérletes munkavállalók voltak. A szövetkezetek egy részének ellehetetlenítésével szűkült a helyi munkalehetőség is; a helybéliek tőkehiányuk miatt a magánvállalkozóvá válásról csak álmodhattak zömében. Az aprófalvas települések többségében a városit többszörösen meghaladó, 30-60 százalékos a munkanélküliség.

Mi a megoldás, és merre kellene elmenni, hiszen ez önmagában a tényfeltárás? Ezeknek az embereknek az agrárium nem teremt valamilyen helyi kooperációs mezőgazdasági alaptermelési lehetőséget, még egy-két évtizedig sincs esélyük a foglalkoztatottak táborába való visszatérésre. Többségük kénytelen a fekete- és a szürkegazdaság nyomorszinten fizetett munkásgárdájává válni.

Félreértés ne essék: a helyzet kialakulása nem alapvetően az elmúlt két-három évből adódik, hiszen ez az 1980-as évek közepétől és felgyorsulva az 1990-es évektől alakult ki. De ezt nem tudjuk fátumként elfogadni, és valamilyen módon ezen változtatni szeretnénk és akarunk. A változtatás egyik útja és lehetséges útja az én megítélésem szerint az agrárágazatban rejlő lehetőségek sokkal jobb és eredményesebb kihasználása.

Tisztelt Ház! Csak néhány adatot szeretnék az előbb már említett félreértések elkerülése végett önökkel ismertetni. Nem igaz, hogy az agrárágazat "feneketlen zsák"-ként kéri a támogatást a költségvetéstől, hiszen 1990-ben már 60 milliárd többletbefizetést, szufficitet tudott magáénak, és az 1995-ös adatok az igazán megdöbbentőek és elgondolkoztatóak.

Adóban, személyi jövedelemadóban, illetékben, tb-ben tehát az ágazat befizetései 194 milliárd forintot tesznek ki a 73,9-es támogatással szemben, azaz: 120 milliárdra nőtt az a szufficit, miközben az ágazat küszködik, nehezen áll talpra, és megélhetési gondokkal küzd. Ugyanakkor az ágazatba bejövő külső költségek mintegy 180 százalékkal emelkedtek. Míg a mezőgazdasági értékesítési termékek ára mindösszesen 60 százalékkal nőtt.

Tehát én úgy gondolom, hogy a nemzetgazdaság egyik legnagyobb befizető ágazatát a Kopint-Datorg felmérése szerint például az energiaszektort lényegesen meghaladó befizető, az energiaszektor valahol a hetedik-nyolcadik hely körül van másképp kellene kezelni e kormányzati szinten is a költségvetésnek. Ez hozzáteszem , hogy az ide betett forintok másfél, két év attól függ, hogy állattenyésztésről vagy növénytermesztésről beszélünk , minden ide betett 1 forint támogatás két-két 2,50 nettó árbevételt jelenthet másfél-két év alatt, akkor én úgy érzem, hogy az ágazat megítélése nincs a helyén ebben az ez évi költségvetésben sem.

Hozzátenném azt, és az is közismert a számadatokon túl és nem érzelmi oldalról kívánom ezt megközelíteni , hogy Magyarország területének nagyon irigyelt területének igen jelentős része alkalmas a mezőgazdasági termelésre; éghajlati, domborzati viszonyaink kiválóak; és Kelet-Európa legjobb szakembergarnitúrájával rendelkezünk; és ez hosszú évtizedek áldozatos munkájával jött létre ebben az országban.

(12.10)

Ezeket az adottságokat, amit még egyszer említeném nagyon sokan irigyelnek tőlünk, nemcsak hogy felelőtlenség, hanem bűn nem kihasználni.

Az agrárgazdaság 1990-93 közötti több mint 30 százalékos gazdasági visszaesése ellenére is azért meghatározó ágazata a nemzetgazdaságnak. Hiszen a GDP 12-13 százalékának az előállítója, a 3 milliárd dolláros exportjával az összexport több mint egynegyedét adja. És az sem mellékes, hogy az anyagi ágazatokban foglalkoztatottak mintegy egynegyedének ad munkát, és főleg a szövetkezetek vezérelve a szolidaritás elvétől többsége, amely teheti, még mindig olyan szociális ellátásban biztosítja tagjait, amit semmilyen oldalról sem adókedvezmények, sem támogatás formájában nem honorálnak.

Az 1997. évi költségvetés tervezete sajnos nem számol az agrártermelés jelentős növekedésével, és az előbb elmondott számadataim alapján ez számunkra igen nagy csalódást jelent. Ezt mutatja az ez évi terv, hogy sem a belső fogyasztás, sem az export nem fog növekedni 1997ben. Mivel a mezőgazdaságban is folyik és ez bizonyos értelemben jó a kőkemény piaci verseny, ami a hatékonyság növelésével jár, ez azt jelenti, hogy továbbra is csökkenni fog az ágazatokban foglalkoztatottak száma. Ez tovább növeli természetesen a vidék szociális feszültségeit. Különösen veszélyes a belső fogyasztás csökkenése a kidobott hagyma, az elrothadt burgonya vagy a fel nem használt alma egy olyan országban, ami szociális feszültségektől mondjuk az iskolaétkeztetés kereteiben igencsak terhes. És úgy gondolom, másféle felhasználás is lehetne a belső fogyasztás növelésére.

A belső felhasználás növelése ugyanakkor, egy másik tévhitet eloszlatva, ami az export-árualapot az elmúlt időszakban növelte, hiszen egy sajátságos exportkényszer működik az ágazatban, ha már belföldön nem tudjuk a termékeinket értékesíteni, akkor veszteséggel is megpróbáljuk azt külföldön tenni. Ez a következménye annak, hogy minden évben kénytelenek vagyunk egy plusz-exporttámogatást felhasználni, és így minden következő gazdasági évet az agrárágazat a többször felvetett problémakezelés elmaradása miatt mintegy 10 milliárd forintos hendikeppel kénytelen indítani. Tartok tőle, hogy az idei év igazán példás kormányzati segítőkész intézkedése a 7+5 milliárd ezen a téren ellenére bizony '97-re is fog áthúzódni elmaradt támogatás.

Mivel számolhatunk hát 1997-ben, ez mire elég, és mire kell nagy figyelmet fordítanunk? A költségvetési előirányzatban mintegy 88 milliárd forint jelenik meg az agrártámogatások címén. Ezt kiegészítheti a pénzügyi fejezetben egy 2,4 milliárdos állatkár-kompenzáció, valamint az ÁPV Rt. reorganizációra visszahagyott agrárfejezetekre eső része. Valamint ezt még segítheti a megszűnt a korábban megszűnt decentralizált alapokból származó mintegy 1,5 milliárd forint, valamint a visszterhes támogatásokból visszafolyó összeg. Mindezzel együtt körülbelül és nagyságát pontosan meghatározni nem lehet ez a 88 milliárd forint 95-re bővülhet. Ezt persze a már említett áthúzódások valamennyire csökkenthetik. Szakmai szempontból tehát mire elég ez az összeg? Sajnos változatlanul azt kell mondanom, hogy csak a szintentartásra.

Egy kis, valamiféle előrelépésre az FM által javasolt és azt hiszem, a kompromisszum szinte végső határáig elment 104 milliárdos elképzelés adott volna alapot. Akkor mit lehet tenni?

Az egyik járható út és talán ez a legfontosabb abból, amit még körül kell járnunk és meg kell próbálnunk a költségvetés igazításánál, módosításánál , hogy az egyéb költségvetési fejezetekben így a környezetvédelmi és területfejlesztési minisztériumi, a munkaügyi, valamint az ipari és a kereskedelmi minisztériumi fejezetben lévő, a vidéket és az agráriumot közvetve érintő területfejlesztési, foglalkoztatáspolitikai, gazdaságfejlesztési célokra kitűzött anyagi lehetőségeket kell kellően összehangolnunk a célszerű felhasználás érdekében. És hogy itt megint csak nem kis lehetőségről van szó, hadd számosítsam is ezt a kérdést: ez számításaim szerint mintegy 41-43 milliárd forintos nagysági rendet jelent, ami az össz-agrártámogatásoknak a felét is elérheti.

Mi úgy gondoljuk, hogy ennek az összegnek a különböző fejezetekben szétfolyó és a felhasználásban is sajnos az elmúlt időszakban így jelentkező felhasználása helyett egy összefogott , és ebben meghatározó szerepet kell a Földművelési Minisztériumnak mint a térség, a terület és az agrárium gazdájának betöltenie. Régóta mondjuk, hogy ehhez a nagy szerepvállaláshoz persze a kormányzati szerkezetet is végig kellene gondolni, minden évben szóvá tesszük, hogy az alapanyag-termeléstől a feldolgozásig, az exportig bizony nagyon jó lenne az ágazat érdekében, ha az egy irányítás alá tartozna. És a feldolgozóipar és az exportőrök nem csak akkor keresnék meg a minisztériumot, amikor támogatás-visszaigénylésre van szükségük.

Úgy gondolom tehát, hogy az agrárköltségvetés sarokpontjaiból néhányat szeretnék még kiemelni. A 42,3 milliárdos piacra jutási támogatás alapvető célja a termékeink versenyképességének a biztosítása. Ismert a különböző nemzetközi szervezetekkel meglévő hibás adatszolgáltatás miatti polémiánk, ennek ellenére úgy gondolom, hogy erre a nagyságrendre szükség van elsősorban agrártermékeink megfelelő piacra jutásának a teljesítésére. Ugyanis kiváló termékeink: a sertés-, csirkehús és a bor is feltétlenül rászorul a hírverésre, a piacra vezetésre, a kiállításokon való állandó jelenlétre, hiszen hányszor tapasztaljuk szakmai útjainkon külföldön, hogy a mi termékeinknél silányabb, de jól becsomagolt és jól menedzselt világhódító útjára induló árukkal kell a versenyt állnunk.

Fontos továbbá, hogy ezen a területen a nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségeinknek azért egyre inkább megfelelve próbáljuk a támogatásokat adni, így az exportárualap-minőségre, valamint a Greenbox állat-egészségügyi díjak, hulladék-megsemmisítési programokra. Az agrártermelési támogatás fenntartása én úgy gondolom még jó ideig, és az előbb elmondott adatok alapján is, biztos, hogy szükséges lesz. Az erre szánt 18 milliárd forint sajnos nem tudja minden részletében kezelni ezt a kérdést. Az alapvető probléma, hogy a '95-ös örömteli nyereségjavulás háromszorosára nőtt az ágazat eredménye, igaz, hogy hallatlanul mély szintről, és ez az össztermelési értékhez viszonyítva csak egy 4 százalékos eredménytartalmat jelentett, amiért iparban vagy kereskedelemben a kezüket sem mozgatják meg a vállalkozók. De idén újból nyílt és sajnos nem csukódott az agrárolló.

Különösen nehéz a helyzet a mezőgazdaság nehéziparában, az állattenyésztésben, ahol lényegében a fő ágazatoknál: a sertésnél, baromfinál, szarvasmarhánál hasonló értékesítési árszínvonalat lehetett elérni, mintegy 23 százalékos input költségnövekedéssel.

Valamit csökkent az ez évi feszültség természetesen a növénytermesztési felvásárlási árak költségeket meghaladó növekedésével. Ezért ezen a területen igen fontos a továbbiakban a kamattámogatások és az állami garanciavállalás, valamint a gázolaj- és nyersanyag-támogatások további fenntartása. Nagyon fontosak a technika megújítására szánt összegek, és én úgy gondolom, hogy ezeket a kérdéseket az FM a részletes költségvetési fejezet kidolgozásakor mint az elmúlt időszakban ezután is figyelembe fogja venni.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Végezetül összefoglalva, úgy gondolom, hogy az agrárterületen dolgozók elvárásaitól és reményeitől az agrárfejezet anyagi lehetőségei a költségvetésben elmaradnak, és ami különösen bánt bennünket, az az, hogy az általam ismertetett adatok ellenére valahogy úgy vetődött fel mind ez ideig, mintha valamilyen megalapozatlan követelésekkel állnánk elő. Mi figyelembe vesszük és tudjuk a költségvetés korlátait, egyszer három költségvetés után azt szeretnénk, ha valamivel nyitottabbak lennének a költségvetés készítői a mi úgy érezzük megalapozott, jogos igényeinkre is.

Köszönöm a türelmüket. (Taps.)

(12.20)