Szájer József (Fidesz)

1996. november 3.

DR. SZÁJER JÓZSEF (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A köz biztonságát, a félelem mentes életet az államnak garantálnia kell.

Magyarországon e tekintetben a helyzet egyre aggasztóbb. A polgárok védtelennek érezhetik magukat az utcán, a lakásukban. Kiszolgáltatottak lehetnek akár a csalókkal, az ügyeskedőkkel szemben, és a bűncselekményeknek a számszerű növekedésén túl a helyzetet kritikussá az erőszak, a brutalitás és a szervezet fokozódása teszi.

Természetesen ezt a képzetet maga a szabad nyilvánosság is erősíti a polgárokban, hiszen a szocializmus szerencsére letűnt , éveiben nem mindennap hallhattunk beszámolókat ilyen ügyekről. Maga a nagyobb nyilvánosság is hozzájárul ahhoz, hogy a bizonytalanságérzet erősödött a polgárokban. Egyre nagyobb pénzek forognak kockán, milliárdokra rúg az ezzel okozott kár is. Erősödik és terjed a szervezett bűnözés is.

A Fidesznek nagyon határozott célja, hogy ebben a tekintetben valamilyen módon részt vegyen abban a folyamatban, amely a bűnözésnek a terjedését megállítja. Természetesen erre a mi eszközeink a törvényhozásnak az útjain lehetségesek, hiszen Kónya Imre az előbbiekben helyesen fogalmazta meg azt a gondolatot, hogy a közbiztonságnak az erősítése alapvetően kormányzati feladat, s teszem hozzá: kormányzati felelősség is.

Ugyanakkor nekünk is megvan a véleményünk, hogy melyek azok az eszközök és melyek azok a módszerek, amelyekkel ezzel a meglehetősen nehéz és súlyos társadalmi problémával az állam valamilyen módon részt vehet (Sic!), illetőleg segítséget nyújthat. Úgy véljük, hogy ebben a tekintetben új stratégiára van szükség, amelyben minden állami szervnek részt kell vennie. A bűnüldözés terén szervezeti változtatásokra van szükség. Az egyszerű közbiztonsági feladatokat, véleményünk szerint élesen el kell választani a bűnüldözéstől. Ésszerűtlen az is, hogyha az ítélkezési gyakorlat akkor enyhül, amikor a bűnözés megnőtt és veszélyesebbé vált, és még hogyha van is abban igazság, amit az előbb az igazságügy-miniszter úr mondott, hogy az ítélkezési gyakorlat véleménye szerint nem minden tekintetben olyan enyhe, ahogyan azt a közvélemény érzékeli, ugyanakkor magával ezzel a problémával a közvélemény érzékelésének a problémájával is , szembe kell néznünk. És ez visszakapcsolódik ahhoz, amit az elején mondtam, magával a bizonytalanságérzetnek a fokozásával.

Véleményünk szerint a legsúlyosabb bűncselekmények valóban életfogytiglan tartó szabadságvesztéssel kell hogy büntethetők legyenek. Korszerűsíteni kell a pártfogói hálózatot, bár a feladat megoldásába be lehet vonni a civil szféra intézményeit is, teljes mértékben ez nem adható át. Szigorítani kell a fegyverek tartásának és ellenőrzésének a rendjét, a szervezett bűnözéssel szemben pedig alkalmazni kell minden olyan bűnüldözési eszközt, amelyet más országban sikerrel használtak. A Fidesz véleménye szerint szükség van arra is, hogy átgondoljuk általában a büntetőpolitikai rendszert, magát a büntető igazságszolgáltatásnak a rendszerét. Nemcsak tartalmában és nemcsak eljárásában, hanem általában mennyiben felel meg azoknak az igényeknek, amelyek gyorsaságot és a társadalom részéről valamifajta védelmet igényelnek.

Csak például hadd jegyezzem meg, az egyik New-York-i bíróságon az van kiírva feliratként, hogy "Justice delayed justice denied". Ez magyarul annyit tesz, hogy az az igazság, amit késleltetnek, ami későn jön, az tulajdonképpen megtagadása az igazságnak.

Erről többen is beszéltek már ma, de hogyha a büntetés későn érkezik, abban az esetben nincs igazán mód arra, hogy a társadalom igazságérzete e tekintetben kielégüljön, ugyanakkor nincs is meg a védelme a társadalomnak a bűnelkövetéssel szemben, hiszen a legnagyobb biztatás a bűnelkövetésre az éppen a büntetésnek magának az elhúzódása, illetőleg a nem megfelelő hatékonysága.

(17.20)

E tekintetben az előbb felsorolt intézkedéseket még nagyon sok mindennel lehetne kiegészíteni. Én nem akarom ezzel az önök idejét rabolni, ezt más formában, számos alkalommal megtettük, és megtehetjük a jövőben is. Ugyanakkor ezek az eszközök, amelyekről én beszéltem, ki kell hogy egészüljenek a büntető törvénykönyv módosításának az ügyével is.

Tabuként kezeljük és nagyon sok tekintetben ez egy helyes tabu , hogy a büntető törvénykönyvet általában, mint Csákabonyi Balázs képviselőtársam is az előbb említette, az alapvető kódexeket , ne módosítsuk rendre. Ugyanakkor az a társadalmi igény, amelyet mi itt képviselők jelenítünk meg a parlamentben hiszen bennünket a polgárok választottak, akik körében mindenképpen ez a fajta közvélekedés nyilvánvaló, és ennek alapos okai is vannak; ezt előttem szóló képviselőtársaim elmondják, el is mondták , mi ezeket az érdekeket kell hogy megjelenítsük a parlamentben. És tulajdonképpen a feladat az, hogy a szakmai érvek, a szakmai szempontok azok találkozzanak magával ezzel a társadalmi igénnyel. A törvényhozóknak kötelessége, hogy a társadalom igazságérzetében jelentkező kérdésekre reagáljanak.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt részéről mi azért támogatjuk Kónya Imre és Kutrucz Katalinnak a büntető törvénykönyv módosítására irányuló javaslatát, mert éppen ezt az igényt jeleníti meg. Szemben nagyon sok korábbi érvvel azt gondolom, hogy ez a javaslat egyesíti a szakmai erényeket azokkal a kívánatos politikai és társadalmi célokkal, amelyeket maga a Fidesz is célul tűzött ki. Ugyanis maga a büntető törvénykönyv módosítására benyújtott indítvány nem zavarja össze a büntető törvénykönyvnek a rendszerét, lényegében egy koherens, kimunkált és a büntető törvénykönyvbe világosan és zökkenőmentesen illeszkedő javaslatról van szó, amely mindenképpen társadalmi célokat is kifejthet.

Éppen ezért nagyon furcsának találom, hogy a kormány nem támogatja ezeket a javaslatokat, és ráadásul ilyen általános értelemben került elutasításra az igazságügy-miniszter úr részéről , amellett, hogy természetesen a törvényjavaslat céljaival egyetértett. Azt is figyelembe kell venni, hogy magának a büntető törvénykönyvnek általában a büntető igazságszolgáltatásnak és a büntetések rendszerének , a módosítását már nagyon régóta ígéri a kormány. Világos, hogy itt egy alapos munkáról van szó, de én meglepetéssel hallottam az előbb a miniszter úrtól, hogy szükség volna valamifajta tényfeltárásra, valamifajta megismerésére a bírósági gyakorlatnak vagy egyáltalán a büntető törvénykönyv új elemeinek a működésére. Én azt gondolom , vagy azt gondoltam, hogy az Igazságügyi Minisztériumnak ez egy sztenderd, folyamatos feladata, amit rendre el kell látnia. Ilyen értelemben tulajdonképpen készen kell hogy kikerüljön egy-egy törvény módosításakor már maga az a kimunkált javaslat és ötlet, építve azokra a tapasztalatokra, azokra a tényekre, amelyeket egy-egy ilyen gyakorlat során feltártak.

Én ezt nagyon nagy hiányosságnak gondolom, és azt hiszem, hogy talán éppen ez az oka, hogy a régen ígért büntetőtörvénykönyv-javaslatok azok rendre csúsznak; és ez az oka annak is, hogy nem a kormánynak, hanem egy képviselőnek vagy több képviselőnek kell benyújtania indítványokat ezeknek a problémáknak a megoldására. Hiszen nem ez az egyetlen indítvány, amely napirenden van és a büntető törvénykönyvet érinti.

Képviselőtársaim! Az előbb már említettem azt a javaslatot, amely a pitbullok tartására vonatkozik, és szintén érintette a büntető törvénykönyvet; én magam személy szerint jegyzek egy olyan javaslatot, amely az életfogytiglannak, az életfogytiglan valódi életfogytiglanná való átalakítására vonatkozik. Ezenkívül korábban a kábítószerrel kapcsolatos visszaélésekre vonatkozóan is tettünk büntető törvénykönyv módosításával kapcsolatos javaslatot. Ezekkel szemben alapvetően mindig az volt az érv valamelyik napirendre került, valamelyik még napirendre sem kerülhetett ezek közül , de az alapvető érv ezzel szemben mindig az volt, hogy készül valamifajta nagyobb átfogó büntetőkódex-módosítás, és ezért ezek nem támogathatók.

Én azt gondolom, hogy ebben a tekintetben éppen a kormánynak kellene reagálnia ezekre az igényekre, a társadalomban jelentkező ilyen igényekre ezt a képviselőknek, kormánypárti képviselőknek is közvetítenie kellene , és én már azt óriási előrelépésnek tartom, amiről az előbb itt a szocialista képviselőtársam beszélt erről a helyről. Ez pedig az, hogy most már napirendre vették azokat az indítványokat, amelyekről korábban rendre még a tárgysorozatba-vételről is nemmel szavaztak a parlamentnek az illetékes bizottságai. Ez egy óriási előrelépés, én ezt egy pozitív jelként érzékelem, és remélem, hogy a következő Btk.-módosításnál , hogyha hasonló nemes célokkal nyújt majd be valamely ellenzéki vagy akár kormánypárti képviselő, akkor már a kormány is továbblép, és tulajdonképpen a támogatást is vállalhatja.

Ugyanakkor én felhívnám arra a figyelmet, hogy érdemes a kormány részéről és a miniszter úr jelen van, tehát hallhatja , hogy a kormány részéről érdemes megfontolni, hogyha magát az indítványt egészében nem tudja támogatni, de legalább bizonyos részleteiben, bizonyos olyan elemeiben, amelyben olyan mértékű adóssága van a magyar büntető törvénykönyvnek, amellyel korábban nem lehetett számolni, mindenképpen célszerű lenne a gyors módosítás. Ilyen például a gyermekpornográfiával kapcsolatos rész. Hogyha mást nem, akkor adjanak be egy olyan indítványt, amely legalább egyes elemeit ennek a javaslatnak megőrzi. Természetesen ellenzéki képviselőként és a javaslattal egyetértőként , jelenleg azért küzdök, hogy a javaslatból minél több elem épülhessen be magába a magyar büntetőjogi rendszerbe.

Én azzal is egyetértek természetesen, hogy a büntető törvénykönyvnek a módosítása és annak a gyakori módosítása , nem szükséges. Éppen itt van az az igény, hogy a kormánynak kellene lépnie: tulajdonképpen megelőznie azt, hogy egyenként és darabonként kerüljön a büntető törvénykönyv módosításra, ami óhatatlanul azt a következményt hozza magával, hogy ezek az elemek nem fognak egymáshoz illeszkedni. Vagy legalábbis ez a veszély komoly.

Magáról a javaslatról néhány szót. Én nagyon fontos elemének és fontos kérdésnek tartom, hogy a társadalom védelmének a fokozása érdekében a szabadságvesztések esetén ez megemeli a büntetési tényállásokat. Ugyan ez nem jelenti a bíróságok számára automatikusan azt hiszen a felső határokat emeli meg alapvetően , hogy ettől automatikusan szigorúbb lenne a büntető-igazságszolgáltatás, szigorúbbak lennének az ítéletek. De én nagyon fontosnak tartom szimbolikus értelemben is, hogy az Országgyűlés, a népképviseletnek a választott szerve fejezze ki a másik hatalmi ág irányába: a bíróságok irányába is, hogy nem teljes mértékben elégedett azzal a rendszerrel, amely kialakult, illetőleg magának a büntetőítéleteknek a szigorúságával. Mi vagyunk azok: a magyar Országgyűlés az, amely közvetítheti ezt a bíróságok felé. Jogállamban ez az egyetlen mód, hiszen a bíróságokat nem választják. Itt a hatalmi ágak elválasztása miatt az Országgyűlésnek kell ebben a szükséges lépéseket, véleményem szerint, megtennie.

És ebben az esetben elkerülhetővé válik az, hogy választott tisztségviselők: a végrehajtó hatalomnak vezető tisztségviselői a bíróságokat tegyék "bűnbakká" azzal kapcsolatban, hogy bizonyos ügyek elhúzódnak. Nem is alacsony tisztségviselő: maga a miniszterelnök úr feddette meg tulajdonképpen a napokban a bíróságokat, hogy miközben a végrehajtó hatalom rendesen működik, kideríti az ügyeket, azonközben a bíróságok lassúak , és ennek megfelelően nem tudják ellátni ezeket a feladataikat. Én azt gondolom, hogy meg kell fordítani: magára az általános igazságügyi reformra van szükség annak érdekében, hogy ne lehessen ilyen jellegű érveket felhozni.

Egyrészt ez nem felel meg a valóságnak én jogosnak tartottam, hogy a bírósági vezetők ezt a miniszterelnöki nyilatkozatot visszautasították , ugyanakkor mindenképpen magának a kormánynak kellene e tekintetben megteremtenie az igazságszolgáltatásnak a feladatait, és itt még komoly hiányosságok vannak.

A javaslatnak néhány konkrét pontjáról, konkrétan négyről szeretnék szólni.

Én nagyon fontosnak tartom a jármű önkényes elvétele bűncselekményi tényállással kapcsolatos módosítást. Ugyanis a megsokasodott autólopások jelentős mértékben növelték azt a bizonytalanságot az autótulajdonosok körében, és egyáltalán azt a képzetet itt a fővárosban ma már nem is kötnek biztosítást a biztosítók, Casco-biztosítást, nagyobb értékű autókra, mert olyan mértékben elszaporodott ez a bűncselekményi fajta.

(17.30)

Azt gondolom, hogy itt nagyon határozottan büntetőjogi eszközökkel is fel kell lépni. És nem az az út, amit egyesek javasolnak, hogy maradjon el ez a tényállás, hiszen akkor azzal éppen gyengítenénk és ebben az Igazságügyi Minisztériumnak az álláspontjával én egyetértek , éppen gyengítenénk a bűnüldözésnek a lehetőségét. Ki kell tágítani, meg kell emelni, tulajdonképpen a jármű önkényes elvételét majdnem hogy olyan szintűvé kell emelni, mint maga a lopás, és ennek következtében a bűnelkövetők részéről a kibújásnak a lehetősége csökkenthető. Természetesen itt is hozzáteszem, mint mindenhez hozzá lehetne tenni, hogy alapvetően magának a felderítésnek, a rendőrségi munkának is jelentős mértékben javulnia kellene annak érdekében, hogy e téren változás következhessék be.

Én magam is egy ilyen bűncselekménynek az áldozata vagyok, az én autómat is ellopták kb. egy évvel ezelőtt.

Azt gondolom, hogy nagyon sok polgárnak a közös kollektív bosszúját jeleníthetjük meg azzal, hogy itt egy tiszta helyzetet teremtünk. Legalábbis szűkítjük azt a kört, amelyben az elkövetők kibújhatnak ez alól a bűncselekmény alól.

A másik ilyen konkrét tényállásra én már utaltam. Ez a gyermekpornográfiával kapcsolatos tényállás, amely ennek a javaslatnak kiemelten jelentős és újszerű szabályozása, amelyről azt gondolom, hogy mindenképpen támogatni kell, és nem is szabad ezzel a kérdéssel várni. Az ezzel kapcsolatos bűnüldöző, ezekkel a kérdésekkel foglalkozó bűnüldöző szervek szerint itt joghézagról van szó. Én azt gondolom, hogy még a képzetét is el kell hárítani akár egy ilyen jellegű jogalkotási aktussal, hogy itt bármifajta joghézagról szó lehessen egy ilyen jellegű, a társadalmat joggal felháborító bűncselekmény kapcsán. Gondoljanak csak bele képviselőtársaim, Belgiumban több százezer ember tüntetett az utcákon, és a belga polgárok számára néhány hibás aktus miatt gyakorlatilag az egész büntető igazságszolgáltatás veszítette el a hitelét. Ezt mindenképpen meg kellene előznünk, és legalább az Országgyűlés részéről ezt a felelősséget magunkra vennünk és teljesíteni a feladatunkat.

A harmadik ilyen kérdés a kábítószerrel való visszaélés is ilyen ügy. Én erről már beszéltem. Én azt gondolom, ebben a javaslatban nem szerepelt, de annak kapcsán hozom ide ezt a kérdést, hogy a kormány legalább öt hónappal ezelőtt, egy parlamenti kérdésre válaszolva azt jelezte, hogy ebben a félévben, amiben most vagyunk benyújtja a kábítószerrel való visszaélés megfelelő, a kormány szerint is megnyugtató, szabályozását. A benyújtás mind ez idáig nem történt meg. Múlt héten megkaptuk a kormánynak még ebben a félévben tervezett elfogadandó, vagy megkezdett vitáknak a listáját, ezen szintén nem szerepel. Úgy, hogy itt tulajdonképpen Csiha Judit, igazságügy-minisztériumi államtitkár asszonynak az akkori ígérete, hogy úgy mondjam, szemünk láttára nem teljesedik be.

A 4. pont, amelyről befejezésül beszélni szeretnék, ez az életfogytiglannak a szabályozása. Maga a javaslat hoz erre egy javaslatot, egy megoldási javaslatot. A Fidesz véleménye szerint ebben a részében mi szigorúbbak lennénk. A mi véleményünk szerint és feltehetően korábban benyújtott javaslatunkat, ehhez módosító indítvány formájában is be fogjuk nyújtani , nem pusztán arra van szükség, hogy felemeljük a feltételes szabadságra bocsátásnak a legkorábbi időpontját 25, vagy 35 évre, hanem meg kell teremtenünk a halálbüntetés megszüntetésével megüresedett helyek, vagyis a társadalom védelmének a végső eszközét, az adott elkövetőnek a társadalomból való kiiktatásnak a nem erőszakos eszközét, vagyis az életfogytiglan valóságos esetét.

Vagyis ezekben az esetekben, amelyekről azt gondoljuk, hogy egy évben csak néhány ilyenről, egy-egy évben az eddigi gyakorlat alapján nem kerülhet túl sok elkövető ebbe a bűnelkövetési kategóriába. De szükség van arra, hogy bizonyos elkövetőket véglegesen kivonjunk a társadalomból.

Ebből a szempontból a mi javaslatunk megfogalmazza azt, hogy az, aki ilyen végleges és valóságos életfogytiglani büntetéssel sújtanak, az ne kerülhessen vissza a társadalomba.

Tisztelt Képviselőtársaim! Összefoglalva, szeretném ismételten megerősíteni, hogy a közbiztonság és a kormány iránti, az állam iránti közbizalom erősítése érdekében mi fontosnak tartjuk, hogy ez a konkrét törvényjavaslat elfogadásra kerüljön. Én ismételten megfontolásra ajánlom a kormánynak, hogy legalább bizonyos részeit ennek a javaslatnak építse bele a büntető törvénykönyvbe és támogassa, illetőleg magához a képviselőtársaimhoz apellálok, leginkább kormánypártiakhoz, hogy ezt alaposan gondolják át. Az a gesztus, hogy napirendre vették ezt a javaslatot, tárgysorozatba vették, az mindenképpen fontos. Fontos, hogy az állam ott legyen erős, ahol a polgárokat védeni tudja, és ne olyan helyeken kotorásszon, ahol pedig semmi dolga.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)