Hidasi Rezső (MSZP)
HIDASI REZSŐ (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A jelen törvényjavaslatokat alapjaiban, koncepciójában a Kisgazdapártot kivéve senki sem vitatta, sem kormánypárti, sem pedig ellenzéki részről. Ez azt jelenti, hogy az előterjesztés szakmai színvonalát az ellenzék sem kérdőjelezi meg, természetes azonban, hogy szakmai érvekkel megalapozva vitatják a törvényjavaslatok egy-egy részletét.
Az elhangzott érvek alapján örömmel tapasztaltam, hogy kormánypárti és ellenzéki képviselők között magas színvonalú szakmai vita bontakozott ki a törvényjavaslatban szereplő egy-egy jogintézménnyel, illetve jogi megoldással kapcsolatban. Remélem, hogy a további vita során is megmarad ez az általam követendőnek tartott vitastílus.
Az egyes törvényjavaslatokhoz való hozzászólások, valamint a hozzájuk beérkezett módosító indítványok alapján megfigyelhető egy-egy stratégiai cél, amely végigvonul az adott törvényjavaslathoz kapcsolódó hozzászólásokban, indítványokban.
A hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvényhez történő hozzászólások, de elsősorban a törvény módosítására irányuló indítványok azt mutatják, hogy a törvényjavaslat jól sikerült, mert több módosító indítvány is elsősorban a törvényjavaslatban meghatározott és a betétesek érdekeit szem előtt tartó szigorú szabályok lerontására törekszik. Kifogásolták egyesek azt, hogy a törvényjavaslat szerint felügyeleti engedély kell a pénzügyi intézmények alapszabályának módosításához, igazgatóságának, felügyelőbizottságának megválasztásához és a többi. A kifogásolók elsősorban a gazdasági társaságokról szóló törvényre hivatkoznak. Ez a kifogás nyilvánvalóan arra irányul, hogy gyengítse a felügyelet jogkörét. A gazdasági társaságokról szóló törvénytől való eltérést ugyanis az indokolja, hogy a pénzügyi intézmény alapszabály-módosításával olyan új tulajdonosi, vezetői struktúra alakulhat ki, amely konkrét esetben nehezíti a felügyelet által alkalmazott intézkedéseket. A felügyeletnek tehát tudnia kell, hogy az adott pénzügyi intézmény alapszabályában mi szerepel, kinek milyen jogosultsága van például a pénzügyi intézmény irányítása területén.
Ugyanúgy kifogásolták azt a törvényhelyet, amely szerint a felügyelet engedélye szükséges a hitelintézet jegyzett tőkéjének leszállításához. Ez a kifogás szintén nem alapos, csak arra irányul, hogy a felügyelet engedélyezési jogkörét csorbítsa. Az engedélyhez kötöttség ugyanis azért szükséges, mert a jegyzett tőke leszállításával a hitelintézet tőkemegfelelési mutatói is megváltoznak, amely kihatással van a hitelintézet kockázatosságának megítélésében is.
Olyan elképzelések is napvilágot láttak, amelyek a hitelintézet számára biztosítanának kedvezőbb lehetőséget a törvényjavaslatban szereplő szabályoknál. Idetartozik például a törvényjavaslat 43. § (3) bekezdésének kifogásolása azzal, hogy az ott leírt kötelezettséget ne a hitelintézetnek, hanem a tulajdonosnak kelljen teljesítenie. E kötelezettség áttevése a tulajdonoshoz aki adott esetben a kötelezettség helyettesítésére nézve ellenérdekelt is lehet , semmi más célt nem szolgál, mint a hitelintézet tehermentesítését, valamint a törvényjavaslatban meghatározott kötelezettség felpuhítását, kiürítését.
Várható volt, hogy egyes bankkörökben nem arat osztatlan sikert a hitelintézeti törvény azon része, amely a hitelintézet igazgatóságát belső és külső tagokra osztja. Ennek a felosztásnak komoly szakmai érvei vannak, és a nemzetközi gyakorlat is ebbe az irányba mutat. Természetesen a pénzintézetek vezetői ellenérdekeltek ennek a törvényhelynek a megvalósulásában, de ez az ellenérdekeltség nem vezethet oda, hogy a törvényjavaslat e fontos része ilyen szűk szakmai érdek miatt csorbát szenvedjen.
Szintén bankkörök kifogásolják a belső ellenőrzésnek a felügyelőbizottsághoz való telepítését. Ez a megoldás szintén a nemzetközi banki gyakorlatban elfogadott, és azt a célt szolgálja, hogy a szervezeten belül legyen egy független, nem a hitelintézet vezetésének alárendelt ellenőrzési rendszer. Aki tehát ennek a belső ellenőrzési rendszernek az igazgatósághoz telepítését támogatja, az egyben a hitelintézet vezetőségének felelőtlenségét is támogatja, mert kizárja egy szervezeten belül működő, független ellenőrzési rendszer kialakítását, amely adott esetben gátját jelentheti a meg nem alapozott vezetői döntéseknek.
Többen felvetették az általános kockázati céltartalék problematikáját. Bár a törvényjavaslat indoklása részletesen kifejti ennek az új elemnek az okát és létjogosultságát, nem árt itt is külön hangsúlyozni, hogy ennek az új intézménynek komoly közgazdasági és szakmai okai vannak. A hitelintézet ugyanis bár egyes kockázatokhoz meghatározott tartalékot köteles képezni , nem tud pontosan minden kockázatot felmérni, ezért szükséges egy olyan tartalék kialakítása, amely a kockázatingadozásokból eredő problémák rendezésére hivatott. Különösen igaz ez az úgynevezett mérlegen kívüli tőkeerek kockázatkezelésére.
Felmerült az a gondolat is, hogy kerüljön ki a törvényjavaslatból az a rész, amely intézkedési jogosultságot biztosít a felügyelet számára abban az esetben, ha a hitelintézet könyvvizsgálója követ el szabálytalanságot. Ez a javaslat sem támogatható, mert a hitelintézet igenis felelősséggel tartozik az általa kiválasztott könyvvizsgálóért, s ha a könyvvizsgáló hibájából a felügyelet a hitelintézettel szemben alkalmaz intézkedést, akkor ezért a hitelintézet az általa kiválasztott könyvvizsgáló ellen léphet fel akár kártérítési igénnyel is.
A törvényjavaslat fogyasztóvédelmi részét is többen vitatják, természetesen pénzintézetek részéről. Az általam ismert módosítási igényeik szintén arra irányulnak, hogy a betétesek, hitelfelvevők pozíciói a hitelintézettel szemben gyengüljenek. Véleményem szerint ezek az elképzelések nem támogathatók, erre a nemzetközi gyakorlat sem bátorít minket. De a törvényjavaslat eredeti koncepciója sem arra irányul, hogy a fogyasztók terhére a hitelintézeteket hozzuk kedvezőbb helyzetbe. Ezért véleményem szerint minden olyan módosító indítvány, amely a fogyasztói érdekek csorbítására irányul, elvetendő.
A hitelintézeti törvényjavaslat kapcsán várható volt, hogy a pénzintézetek képviselői igyekszenek a törvényjavaslatban szereplő kötelezettségeket enyhíteni, a felügyelet szerepét csökkenteni. Ezek a módosító javaslatok azonban s erre nyomatékkal hívom fel képviselőtársaim figyelmét , ellentétben állnak a törvényjavaslat koncepciójával, a nemzetközi gyakorlattal, valamint a kormány azon határozataival, amelyek a feketegazdaság elleni küzdelem jogalkotási feladatait határozták meg. A javaslatok egy része ugyanis lehetőséget biztosít arra, hogy a hitelintézetek vezetésében oda nem illő személyek kapjanak helyet, a felügyelet jogkörének csorbításával pedig a hitelintézetek kockázata növekedhet, amelyek így magukban hordják olyan helyzetek kialakulását, amelyek elősegíthetik a feketegazdaság erősödését. Köszönöm.