Zsigmond Attila (Néppárt-MDNP)

1996. november 4.

ZSIGMOND ATTILA (MDNP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Nézzük a televíziót, hallgatjuk a rádiót és olvassuk az újságot. Jól halljuk? Vagy csak délibáb? Mélységesen sajnálom, de nem az. Bontják a kecskeméti Erzsébet Laktanyát, bontják, polgármesteri hivatali engedély nélkül.Bontják annak ellenére, hogy az Országos Műemlékvédelmi Hivatal az épületegyüttest idézem "Kecskemét város történetének fontos, városképileg, városszerkezetileg máig meghatározó elemének" minősítette, a benne megtestesülő műszaki, történeti és esztétikai értékekre tekintettel a bontást semmiképpen sem javasolta.Bontják, annak ellenére, hogy az Országos Műemlékvédelmi Hivatal tájékoztatta az értékesítést végző Dunaholding-Kecskemét Kft.-t, hogy a műemlékileg védettség érdekében önkormányzati képviselők javaslatára az eljárást megindította.Bontják annak ellenére, hogy az Országos Műemlékvédelmi Hivatal felszólította a tulajdonost, hogy idézem -: "Amennyiben a területet érintően állapotát befolyásoló bármilyen munkát kíván végezni, az engedélyköteles." November 1-jén önkormányzati képviselők, helyi polgárok rendőri segédlettel megvédték a laktanyát a Tolna megyéből toborzott csákányosoktól. Ezt követő vasárnap azonban a kézifegyvereket a nehézfegyverekkel, esetünkben buldózerekkel váltották fel, és folytatták nemzeti értékünk elpusztítását.Ez is botrány, miniszter úr, ez is privatizációs botrány. Utoljára a határon túli falurombolás ellen tiltakoztunk néhány éve, most a hazai városrombolás ellen.Kérdezem a belügyminiszter urat: az adott és hasonló esetekben milyen eszközei vannak a helyi és központi közigazgatásnak a nemzeti értékek megmentésére? Tisztelettel várom válaszát. (Taps az ellenzéki padsorokban.)