Rost Andrea (TISZA)
ROST ANDREA, a Művelődési Bizottság előadója: Köszönöm szépen. Na, ez már sokkal jobb. Köszönöm a szót is, a mikrofont is.
Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! 2026. június 17-én a Művelődési Bizottság a médiatörvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitáját lefolytatta és többségi támogatással elfogadta az arról szóló jelentést. A bizottsági vita során sokféle szakmai és politikai álláspont hangzott el. Ami számomra a legtanulságosabb volt, hogy abban szinte teljes egyetértés mutatkozott: a közmédiának függetlennek, kiegyensúlyozottnak és sokszínűnek kell lennie. Örvendezik a lelkem, és nagyon örülök ennek az egyetértésnek, ugyanakkor nehéz nem feltenni azt a kérdést: ha ezek ennyire fontos szempontok, eddig miért nem hallottuk őket ilyen hangsúlyosan az elmúlt években is? (Taps a TISZA soraiban.)
A bizottsági vitában is kulturális oldalról közelítettem meg ezt a kérdést. Előadóművészként és a magyar zenekultúráért felelős kormánybiztosként pontosan tudom, mennyi olyan érték van ebben az országban, amely ma nem jut el a szélesebb nyilvánosságig.
Tavaly nyáron „A zene mindenkié” című országjárásom egyik állomásán fedeztem fel a Sükösdi Sugo Tamburazenekart. Igen, őket. Fiatal fiúk és a tanáruk egy bácskai településről, akik a zene erejével hagyományt őriznek és közösséget építenek. Amikor hallottam őket, az jutott eszembe, vajon az ország mennyi ilyen értéket rejt magában, melyről azért nem értesülünk, mert egyszerűen nem kapnak elég figyelmet. És pontosan erre való a közmédia, hogy ne csak azt mutassa meg, ami egyébként is szem előtt van, hogy ne csak a már ismert arcoknak és intézményeknek adjon teret, hanem azoknak is, akik csendben, következetesen teremtenek értéket. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
A közszolgálatiság számomra ezt is jelenti, azt, hogy helye legyen benne a kultúra egészének, mert a magyar kultúra nem egyetlen központban dől el, nem egyetlen nézőpontból látszik és nem egyetlen ízlés szerint áll össze. A vitában többen hiányolták a társadalmi egyeztetést, és tulajdonképpen rajtunk kérték számon a demokrácia hiányát. Engedjék meg, hogy erre reagáljak. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Furcsa ezt azok után hallani, hogy...