Pócs János (Fidesz)
PÓCS JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Miniszterelnök Úr! Személyes érintettség miatt azért bátorkodom szólni, mert igen sokan vannak, akik rám írnak, rám szólnak (Magyar Péter: Nem csoda…), hogy miért kell elviselnünk azt a stílust, azt a folyamatos megalázást, gyalázást és hitelrontást, amit ön elvégez itt a parlamentben. (Magyar Péter: Nem kell olvasni, fejből!) Nem olvasok, miniszterelnök úr, amikor próbálok a szemébe nézni, elég nehéz, elég nehéz. (Magyar Péter: Fel kell nézni!)
Miniszterelnök Úr! Az, hogy az ön arroganciája, a betegsége vagy nem tudom, milyen problémája miatt egy ártatlan telefontokot is videónak néz, azért bátorkodtam odamenni Kapitány István miniszter úrhoz, hogy hátha ő hitelesebb, mint én, és tudja igazolni, hogy én a telefontokomat nézegettem. (Nagy derültség és taps a kormánypárt soraiban.) És nem én vagyok benne a lényeg. Miniszterelnök úr, egy pillanat, az benne a sértő, hogy egy üres telefontok miatt nagy nyilvánosság előtt az elnök asszonyt újra és újra megalázta. Ez benne a sértő. (Magyar Péter: Mesél majd az utókor dr. Bubóról!)
És miniszterelnök úr, a stílusát értem én, látom a stílusát, miniszterelnök úr, csak azon kellene elgondolkodni önnek a stílusát illetően, ha ennek a Háznak a falai beszélni tudnának, akkor láttak‑e már olyan miniszterelnököt, aki megenged magának olyan stílust, amilyen stílust ön megenged magának. (Közbeszólás a kormánypárt soraiból: Boldog karácsonyt!) És miniszterelnök úr, nagyon sokan mondták nekem, hogy miért nem teszünk feljelentést az ellen a megalázás ellen, amit ön itt művel a parlamentben. Mindenkinek a maga dolga, én egy dolgot tanultam öntől, megvallom őszintén: egy-egy ilyen alkalommal 15-20-szor emlegeti a nevem. Miniszterelnök úr, tudja mit ért el vele? Esténként úgy szoktam imádkozni, adja a Jóisten, hogy a feleségemnek is annyira hiányozzak, mint Magyar Péternek! (Takács Péter: Bravó! ‑ Magyar Péter: Hogy egy ember ilyen sötét, az egy dolog, de hogy az egész frakció?) Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)