Magyar Péter (TISZA)
MAGYAR PÉTER miniszterelnök: Egészen nyugodtan kiabálhatnak. Önök akkor azt kiabálták, arról gyártottak közpénzmilliárdokon videókat ‑ az azóta már megszűnt Megafon is ‑, hogy életemben először fogtam lapátot. Arra fordították az energiájukat a propagandistákkal közösen, hogy azokat a civileket, azokat a TISZA-szigeteket kritizálják, akik érdemi munkát végeztek, miközben önök bohóckodtak. Meglepődtek, amikor kiraktam több emléklapot húsz évvel ezelőttről, amit Tarlós István írt alá, merthogy a Római-part mellett laktam, és minden évben ott voltunk, amikor kellett, és nem bohóckodásból, nem színházból, ahogy önök tették.
Mindenesetre, visszatérve a vízügyi szakemberekre, annak volt köszönhető hosszú évek után, hogy először kaptak érdemi béremelést, hogy a TISZA és Magyarország mögéjük állt. Utólag is köszönöm mindenkinek, hogy ezt el tudtuk érni. (Taps a TISZA soraiból.)
Azt is szeretném megkérdezni Rétvári Bence frakcióvezető úrtól és Gulyás Gergelytől, mivel beszéltek az öntözött területekről meg hogy mennyi mindent tettek: jártak önök a Pó-síkságon? Jártak önök mostanában Lengyelországban? A Balkánon, ahol nem is uniós tag mindenki? Látták, hogy ott hogy néznek ki a területek? Hogy mennyi az öntözött területek aránya? Hogy sokkal nehezebb klimatikus viszonyok között is mit tudtak elérni ezek az országok?
És ha, ne adj’ isten, járt valamelyik nyugat-európai üdülési desztináció felé menve Rétvári Bence a Pó-síkságon, akkor azt is szeretném megkérdezni, hogy járt-e az Alföldön, járt-e a homokhátságon. Találkozott-e ön vagy Gulyás Gergely például a marispusztai vízőrzőkkel? Találkozott-e azokkal a civilekkel, akik a kormány helyett vagy éppen a kormány ellenében, az Orbán-kormány ellenében, mindenféle segítség nélkül, maguk végeznek olyan hősies munkát majdnem, mint amilyen hősies munkát az egri várvédők végeztek majd’ ötszáz évvel ezelőtt.
Járt ön ezeknél az embereknél? Megnézte, hogy mit tesznek? Megnézte azokat a best practice-eket, azokat a civil megoldásokat, amelyek jó gyakorlatok, amelyeket át kellett volna venni, amelyeket országos szintűvé kellett volna tenni? Nem jártak ott! Nem jártak ott, hanem inkább propagandára költötték a magyar emberek százmilliárdjait, ezermilliárdjait. Önök ahelyett, hogy több évtizede ‑ jól mondta Toroczkai elnök úr, már több mint húsz éve ‑, húsz éve félsivatagos területté nyilvánították a homokhátságot, ma már inkább sivatagos, mint félsivatagos. Ez nem egy tegnapi probléma.
Önök semmit nem tettek. Önök úgy voltak vele, hogy például a víziközművekhez nem kell hozzányúlni, mert a föld alatt van, senki nem látja. Ez nem egy díszburkolat, nem egy közpénzen vett nyuszimotor, amivel tudnak önök óvodákban vagy bölcsődékben kampányolni. Önök ezzel nem törődtek. Háromszor felújították uniós pénzen ugyanazt a kőburkolatot, díszburkolatot, a felét ellopták, de az alatta lévő víziközmű-hálózatot nem újították fel, úgyhogy jellemzően eltörik a cső, és lehet negyedszer is felújítani a díszburkolatot. Önök ezt tették, és közben szemfényvesztést végeztek. Ma már több ezer, egyes számítások szerint 4000 milliárd forint hiányzik ‑ 4000 milliárd forint hiányzik! ‑ a magyar víziközmű-hálózatból.
Ön beszélt még energiahatékonysági programokról, a Kádár-kockák felújításáról. Önök szinte minden energiahatékonysági programot leállítottak, sőt, a napelemprogram be is dőlt, nem fizették ki a vállalkozókat. Több száz magyar kis- és középvállalat ment tönkre, mert önök meghirdettek kampánycélból, a választások előtt napelemprogramokat, majd elfelejtették kifizetni a vállalkozókat. Így aztán nem valósult meg a beruházás, és több száz kis- és középvállalkozás ment tönkre.
Ön beszélt energiahatékonysági felújításokról. Ön követelte, ha jól idézem (Rétvári Bence: Költségvetési forrásból ment!), a TISZA-kormánytól, hogy ezeket folytassa, hogy végezzük el. És mit tett ön a múlt héten? Mit tett az itt ülő ötven janicsár? Önök leszavazták a Magyarországnak, a magyar embereknek járó uniós forrásokat! 6000 milliárd forintra mondtak önök nemet! (Pócs János: Hazudsz!) Önök nemet mondtak az energiahatékonysági programokra, a kórházfelújításokra, az iskolai felújításokra, a víziközmű-hálózatokra! (Taps a TISZA soraiból.)
És ezek után, hogy elfelejtettek több ezer milliárd forintot költeni a víziközmű-hálózatra, azok után, hogy magára hagyták a civileket, sőt akadályozták a munkájukat, azok után, hogy magukra hagyták a magyar gazdákat, a magyar vidéket, azok után, jól mondja Gulyás Gergely frakcióvezető úr, alacsonyabb az öntözött terület aránya ma Magyarországon, mint a szocializmus utolsó éveiben.
Tudja, hogy mennyi a termésátlag ma Magyarországon? Körülbelül ugyanannyi, mint 1990-ben volt, miközben az önök által kárhoztatott Nyugat-Európában vagy Lengyelországban a három-, négy-, sokszor az ötszörösére emelkedett. Önök beszélnek a vidék megmentéséről, az agrárgazdálkodók támogatásáról, miközben a magyar agrárexport a rendszerváltás óta alig három-négyszeresére nőtt, a lengyel a tíz-tizenötszörösére. És tudja, miért?
Beszélgettem nagyon sok lengyel politikussal, óriási viták vannak ott is a jelenlegi elnök és a kormánypárt között, de egyben egyetértenek: mindannyian a Szolidaritás mozgalomból jöttek, onnan nőttek ki a mai pártok, és egy dolog összeköti őket, egy közös gondolat, hogy pontosan tudták, hogy a kommunisták, a szocialisták korruptak voltak, és ők azért akartak egy rendszerváltást, hogy szabad hazájuk legyen, és hogy véget vessenek a korrupciónak. Ebben az egyben bizonyosan egyetért a jelenlegi lengyel kormánypárt és az őket hevesen kritizáló lengyel ellenzék.
Az a mi nemzetünk tragédiája, az ennek az országnak a tragédiája, hogy önöket, a rendszerváltás utáni pártokat nem a korrupcióellenesség, hanem a korrupcióból, a közpénztolvajlásból való minél nagyobb részesedés kötötte össze. Ez a különbség a valódi nemzeti politika és a tolvajok között. (Taps a TISZA soraiból.)
Azt mondta Gulyás Gergely, hogy a jelenlegi helyzet, a haldokló földek, a magukra maradt gazdák, a hat és fél métert csökkent talajvízszint, az az ország kudarca. Biztos ez? Pontosan ezt mondta a frakcióvezető úr, ide felírtam, az ország kudarca. Igen, így van ez, hogy a sikernek sok gazdája van, a kudarcnak egy se.
Ki volt, frakcióvezető úr, kormányon 16 évig? Valóban a marispusztai vízőrzők kudarca? Valóban a homokhátságon élők kudarca? Valóban azon napelemcégek kudarca, akiket nem fizetett ki a kormány? Vagy esetleg az önök bűne, hogy itt voltak 16 évig, hogy soha nem látott mennyiségű, mértékű uniós pénz érkezett Magyarországra, és önök ezeket a pénzeket nem valódi beruházásokra fordították, nem munkahelyteremtő beruházásokra, nem valódi energiahatékonysági beruházásokra, hanem javarészt ellopták?
(9.50)
Ez nem az ország kudarca, ez nem az ország szégyene. Ez az önök szégyene, kedves Rétvári Bence, kedves Gulyás Gergely! (Taps a TISZA soraiban.)
Azt tudom még mondani, hogy minden segítséget, minden ötletet szívesen fogadunk. Valóban nem nekünk kell erről döntenünk, vagyis az előkészítést nem nekünk kell végezni, hanem az ehhez hozzáértőknek, a tudományban dolgozóknak, a terepen dolgozóknak. Én azt tudom ígérni és vállalni, hogy adunk egy megfelelő helyet, terepet, platformot arra, hogy mindenki összeülhessen, és én hiszek abban, hogy mint oly sok sorsfordító és nemzetstratégiai kérdésben, tudunk majd egy irányba húzni, tudunk olyan megoldást találni, ami jó lesz ennek az országnak.
Azt kérem a kormányom tagjaitól, a magyar kormánytól, hogy mielőbb jöjjön ez létre, azt kérem az Országgyűléstől, hogy mielőbb fogadjunk el egy valódi klímatörvényt, és utána egy hajóban evezzünk, egy irányba húzzunk. Mi itt leszünk. Addig annyit tudunk tenni, hogy a Fidesz és a KDNP ellenállása, gáncsoskodása és álszentsége ellenére mi hazahozzuk Magyarországnak ezt a 6000 milliárd forint uniós forrást. (Pócs János: Meg a migránsokat.) Ezt a 6000 milliárd uniós forrást nem ellopjuk, nem látványberuházásokra, nem propagandára költjük, hanem a magyar vidékre, a magyar víziközmű-hálózatra, a magyar vízügy megújítására, valódi energiahatékonysági, vízügyi projektekre, mert az el nem fogyasztott energia és az el nem fogyasztott víz a legolcsóbb és a legzöldebb. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a TISZA soraiban.)