Lannert Judit Orsolya

2026. augusztus 27.

LANNERT JUDIT ORSOLYA oktatási és gyermekügyi miniszter: Az elmúlt 16 évben a Fidesz-KDNP mind a szakképzésben, mind a közoktatásban egy olyan központilag irányított rendszert alakított ki, amely nem oktatási, hanem politikai célokat szolgált, nem a diákok, az oktatók szolgálata és a jó oktatási intézmény megteremtése volt a cél, hanem hogy a kormány akarata minél jobban teljesüljön. Azt gondolom, ugyanúgy, mint a tankerület-vezetők esetében, a centrumvezetők esetében is ‑ és ez mindannyiunk érdeke ‑ a választók is arra szavaztak, hogy minél hamarabb megtisztítsuk ezt a terepet.

S hogy ezt hogyan? Azt gondolom, hogy az intézményvezetők fogják szolgálni a stabilitást, akár a tankerületeknél, akár a centrumoknál. Egyébként is az érintettek határozatlan idejű munkaviszonya megmarad január 1-je után is, tehát megmaradnak a munkáltató centrumnál a korábbi alapmunkaköreikben, tehát akár tudják is segíteni a folyamatokat, ha éppen nem őket választják meg. Tehát én nem érzem ezt a problémát akkorának.

Érdekes hallani, hogy milyen csúcsminőség a szakképzés, a másik oldalon meg azt halljuk, hogy mennyi probléma van. Megint azt látjuk, hogy ilyen számmisztika zajlik, amiben Hankó képviselő úr az egyik, aki élen jár. Rengeteg számot hallottunk, ami alapján azt gondoljuk, hogy a szakképzés milyen magas színvonalú. Igen, vannak eredmények, de önmagában azért nem gondolnám, hogy egy sikeres ágazatról beszélünk. A technikumot végre sikerült kialakítani elég sok kurfli után, mert volt annak idején egy jól működő szakközépiskola, s ami utána történt, az nem volt egészen hatékony. Aztán visszaértünk a technikumhoz, ahonnan úgy jutnak be az egyetemekre, hogy a szakképzési eredményeiket felszorozzuk. Az egyetemek fogadják ezeket a fiatalokat, és miután náluk az indikátorok arról szólnak, hogy a lemorzsolódás alacsony legyen, bent tartják a fiatalokat. Ezért is van az, hogy a PIAAC felnőtt-kompetenciamérés eredménye alapján a magyar egyetemi hallgatók vagy fiatalok, az egyetemi végzettségű 25-35 évesek alacsonyabb szövegértési kompetenciával bírnak, mint Európa más országaiban.

Tehát amikor arról beszélünk, hogy jó‑e egy oktatás, akkor én azt gondolom, hogy a mennyiségi kérdések ezt nem teljesen fedik le. Igen, vannak versenyeredmények, Magyarország az olimpiákon is nagyon eredményes. Mégis mit látunk? A legtöbb túlsúlyos ember Magyarországon van, az egészségi adatok nagyon rosszak. Ez két különböző dolog. Azt gondolom, tévútra visz minket, ha az olimpiai aranyérmek alapján ítéljük meg az oktatásunk minőségét.

Azt, hogy nagyon sokan mennek a szakképzésbe, meg az ösztöndíjat felfoghatjuk pozitívumnak is, de úgy is, hogy eltérítették a fiatalok útját az általános képzésből a szakképzésbe. Lehetséges, hogy azt gondoljuk, hogy jó, de a XXI. századi gazdaság már nem pusztán szakmai képzettséget fog igényelni. Azt hallottam, lenézően mondták, hogy nehogy már azt hozzuk be, amit Brüsszel akar, a soft skilleket. De igen, ezek a fontosak, nagyon fontosak az alapkompetenciák és mellette a XXI. századi kompetenciák.

Lehet, hogy az Audi meg a BMW azért jött ide, mert itt jól képzett a munkaerő. De ez már sajnos nem így van. Tudjuk, hogy a BYD úgy jön ide, hogy már kínaiakat akar idehozni dolgozni, és az akkumulátoriparban is ‑ amit sikerült önöknek szépen földuzzasztani ‑ zömmel vendégmunkások dolgoznak. Egy monostrukturális gazdaságunk van, ami pont, hogy nem a hozzáadott értékre épít. Ez a mi problémánk. Ezért kell a szakképzést és az általános képzést közelíteni, az alapkompetenciákat növelni. Az, hogy ebben a kétoldalas törvényben ez nincs benne, igaz, mert mi komolyan vesszük, hogy egyeztetünk a szakmával. Nem igaz, hogy nem egyeztetünk a szakmával és a gyerekekkel. Pont a múlt héten járt nálam több szakközépiskolás fiatal, nagyon okosak voltak, az UNICEF egyik programjában nyertek, és nemzetközileg is bemutatják az ő programjukat, ahol együtt tudnak beszélni a pedagógusokkal és meg lehet hallani az ő hangjukat. És a „Diákok hangja” program vagy nap a szakképzésben is ott van. Ha valaki a szakmával és az érintettekkel együtt akar haladni, az lassabb lesz. Értem, hogy most nagyon gyorsan kéne itt egy ilyen.

Meg hogy nincsenek hatástanulmányok. (Nacsa Lőrinc: Azt kérdeztem, hogy miért nincsenek.) Az a helyzet, hogy nincsenek adatok. Ahogy a szakképzést és az általános képzést szétválasztották, onnantól kezdve például a kompetenciamérés eredményei sincsenek meg egyben, mint ahogy a KIR meg a SZIR STAT is külön van. Nagyon nehéz egységes képet látni a rendszerről.

(20.10)

Annak alapján, ahogy most kinéz, hogy grafikonokat látunk a kompetenciamérésről, nem látjuk a kompetenciamérés eredményeit, pedig tudjuk, hogy a szakképzésben azért nagy elmaradások szoktak lenni. Tehát én azt gondolom, hogy vannak gondok, és a XXI. századi gazdaság azt igényli, hogy ezeket az alapkompetenciákat és a XXI. századi kompetenciákat is fejlesszük. Ezt közösen szeretnénk a szakmával kialakítani. Biztos fogunk hozni még hosszabb törvényeket az Országgyűlés elé, tehát ne aggódjanak, de per pillanat azt gondoljuk, hogy ez egy fontos momentum, hogy új lapot nyissunk.

Autonómiát igenis adunk azzal, hogy például lehet az igazgatók programját véleményezni az oktatóknak. Nem tudom, hogy nem lehet ezt autonómiaként felfogni.

Tehát azt gondolom, hogy ezeket a minőségi mutatókat is figyelni kell, és ebben azért, ha hallgatunk, mondjuk, a gazdasági szereplőkre, ők nem azt mondják, hogy elégedettek a magyar iskolarendszerből kilépő fiatalokkal. Azt halljuk, hogy szövegértési problémák vannak, nagyon sok egyéb probléma van. Tehát ezen dolgozni kell.

Igen, én is egyetértek azzal, hogy a szakképzésben dolgozóknál a nem oktatók bérét is emelni kell. Én lennék a legboldogabb, ha tudnánk, de ez, ugye, a költségvetés helyzetének függvénye is.

Tehát azt gondolom, hogy a „Működő és emberséges Magyarország” programnak megfelelően egy olyan szakképzés építése a cél, amely valódi tudást, átjárhatóságot és esélyt ad, ahol tanulni rang, fejlődni lehetőség és újrakezdeni nem kudarc. Ezeknek a céloknak az elérését szolgálja, hogy erősítjük a szakképző intézmények szervezeti, szakmai és gazdálkodási autonómiáját. (Nacsa Lőrinc: Miért tanév közben?) Pont azért, amit mondtam, hogy tiszta lapot nyissunk ebben a rendszerben. Hallottuk a képviselőtől is, hogy ahogy a tankerületi vezetőket, itt is választási körzetekben döntötték el, hogy ki lehet a vezető. Én azt gondolom, hogy ahhoz, hogy itt valódi szakmaiság induljon el, minél hamarabb el kell indítani, és mint mondom, megmarad a munkahelyük, ott tudnak maradni, tudnak segíteni. Az intézményvezetőket pedig nem állítottuk föl. Köszönöm. (Taps a kormánypárt padsoraiból.)