Magyar Péter (TISZA)
MAGYAR PÉTER miniszterelnök: Köszönöm szépen, elnök asszony, a szót. Én azt gondolom, hogy ez így nem mehet tovább. Tehát én nagyon sok mindent szívesen elviselek. (Zsigó Róbert: Mi is.) Hazugságot két és fél év alatt, azt, hogy százmilliárdos közpénzeket költöttek arra, hogy gyalázzanak, hogy tönkretegyenek minket, a barátaimat, a családomat. De azt nem fogom elviselni, elnök asszony, hogy egy olyan ember kapjon szót és maradjon nála a szó, aki a gyerekeimmel jön. (Dr. Hegedűs Zsolt Csaba: Így van!) Azt hallgattam két éven keresztül... (Hosszan tartó taps a kormánypárt soraiban. ‑ Csőszi Attila: Szégyelld magad, Pócs!) Azt hallgattam ezektől az emberektől két éven keresztül, tízmilliárdos közpénz propagandareklámokban, a YouTube-on, óriásplakátokon, önök hazudozták, hogy az én kiskorú gyermekeim, a legcsodálatosabb gyerekek a világon, nem állnak velem szóba. Ezt hazudozzák még most is éjjel-nappal. Úgy, hogy jelenleg is ott van az otthonomban két gyerekem, nélkülem, mert nem tudok velük otthon lenni a nyári szünetben, és a nagyfiamat most búcsúztattam el éppen, mert külföldre megy. És nem szégyelli magát? Igen, ön egy tolvaj! Ön közpénzen vitt óvodába, bölcsődébe nyuszimotorokat. (Hosszan tartó taps a kormánypárt soraiban.) Aki közpénzen visz óvodába, óvodás gyerekeknek, bölcsődéseknek műanyag motorokat, amiket egyébként 3 ezer forintért meg lehetne venni, az a mi szemünkben és minden becsületes magyar ember szemében egy tolvaj! Főleg, ha kampányból viszi oda!
És Rétvári Bence, egy pillanat! Beszéltem az önök propagandájáról. Megint elkezd kiabálni a képviselőnkkel, aki felolvassa a plébánosnak a rendkívül korrekt, nyílt levelét, és bekiabál ahelyett, hogy elnézést kérne. Ön akarja megosztani a hívő és nem hívő embereket! (Novák Előd: Ez személyes érintettség?) Ott ül hátul Szabó Csaba... (Pócs János közbeszól. ‑ Molnárné dr. Lezsák Anna: Lejárt az idő! ‑ Az elnök kikapcsolja a mikrofont.)