Hargitai János (KDNP)

2026. augusztus 28.

DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Ha egy robogó járműben ülünk, és az elszabadul ‑ sose kerüljünk ilyen helyzetbe ‑, akkor a fék ott nagyon felértékelődik. De ez nemcsak egy robogó járművön van így, hanem a költségvetésben is, Magyarországon meg különösen.

Évszázadokra visszamenően az országunk tőkeszegény, hitelre szorul, és ebből és a gazdálkodási gondolkodásunkból adódik az, hogy ez az ország eladósodott az előző rendszerben, tehát a rendszerváltás előtti világban is így volt ez. Elmondtam már önöknek, újra megismétlem, ez nagyon fontos, hogy a versenytársainkkal, amelyek a közép-európai országok, azokhoz képest is nagyon eladósodottak voltunk, és ez nekünk versenyhátrányt jelentett.

Ha a rendszerváltás óta nézzük, hogy mit csináltak a mindenkori kormányok államadósság-kezelés kapcsán, akkor azt mondhatom, az Antall-kormány egy speciális helyzetben, egy speciálisan nehéz helyzetben volt, de utána a szociálliberális kormány durván tovább növelte az államadósságot, a GDP 80 százaléka fölé feltornázva ezt a mutatót. Tehát a versenyhátrányunk a közép-kelet-európai versenytársainkhoz képest ilyen szempontból még nőtt is.

Ha az Orbán-kormányokat veszem, a négy ciklus alatt három Orbán-kormány ‑ az utolsóról külön beszélek ‑ másként gondolkodott minderről, sikerült is ezért az államadósságot radikálisan csökkenteni, a 80 százalék fölötti szintről ez lement 60 százalék közelébe.

Az utolsó ciklusunk, ami igazán a vereségünket hozta, ezt Polgár Györgynek mondom, aki az előző megszólalásában azt mondta, hogy én ‑ vagy legalábbis én így értettem, hogy én ‑ sokszor beszélek úgy, hogy minden rendben volt a mi kormányunk alatt: hát, olyannyira nem volt rendben, hogy én most ellenzékből beszélek (Polgár György felemelt kézzel bólint.), ha minden rendben lett volna, akkor ott ülnék a régi helyemen, de hát ide szorultam hosszú idő után. Tehát nagyon nem volt rendben és a költségvetési gazdálkodásunk sem volt rendben.

Ahogy az előző, az első három Orbán-kormány a mindenkori költségvetés fő mutatóit mindig szigorúan teljesíteni akarta és teljesíteni tudta, az utolsó ciklusunkban, ami válságról válságra bukdácsolást jelentett ‑ Covid1, Covid2, orosz háború ‑, ezt nem tudtuk teljesíteni, és meggyőződésem, hogy a gazdasági fundamentumok elgyengülése jócskán belejátszott a választási vereségünkbe.

De azt fontosnak tartom, hogy az alkotmányozás során, amikor mi alkotmányoztunk 2010-11-ben, az alkotmányozás egyik legfontosabb dolgának tekintem a közpénzügyi fejezet érdemi megteremtését az Alaptörvényben. Mindig azt szokták mondani, a sajtó is ezt tükrözi vagy ismétli gyakran, hogy Szájer József és egy-két ember egy iPaden megírta az Alaptörvényt. Ez olyannyira nem így volt, fontos szerepe volt benne, de olyannyira nem így volt, hogy munkabizottságokban készítettük elő az Alaptörvény módosítását. Én is a költségvetést érintő munkacsoportban dolgoztam, ahol megteremtettük az Alaptörvényben német minta alapján az úgynevezett Schuldenbremse intézményét, tehát az adósságfék intézményét. A miénk nem teljesen azzal a logikával működik, mint a német alkotmány ilyen intézménye, de fontosnak gondoltuk, hogy ezt megteremtsük. A mi kétharmadunk önmagát korlátozta azzal, hogy ne kerüljünk abba a csapdába, hogy ‑ engedve a könnyű csábításnak ‑ hitelek nyakló nélküli felvételével eladósítsuk az országot.

Önök ezt az intézményt felpuhították, ezt kezdték az Alaptörvény tizenhetedik módosításával, és ezt megpróbálták ráadásul úgy előadni, hogy a Költségvetési Tanácsnak, ha nem is a jogkörei, de a helyzete jobb lesz, mert az Országgyűlés Hivatalán belül önálló fejezetként fog szerepelni a Költségvetési Tanács, ezt előadták egyfajta érdemként. Nyilvánvalóan ezt a fejezeti címet az önök többsége egy képviselői módosítással bármikor módosíthatja.

De nem ez a lényeg, hanem a tanácsnak az érdemi jogosítványa. Eddig, a mi időnkben gyakorlatilag az ő hozzájárulásuk kellett, hogy az Orbán-kormány kétharmada költségvetést alkosson. Volt olyan érvelő önök között, aki azt mondta, hogy ezt azért is kell eltörölni, mert ennek a Költségvetési Tanácsnak nincs közvetlenül választói felhatalmazása a költségvetési jog kapcsán, ez csak önöknek van meg, a többségnek. Ez persze formállogikailag igaz, de hát a dolog arról szól, hogy ne legyen senkinek indokolatlan túlhatalma, ezért van a fékek és ellensúlyok rendszere egy jogállami alaptörvényben felépítve.

Önök, amikor a közjogi intézményrendszert átalakítják, én ezt látom, hogy ezt szisztematikusan, ha úgy tetszik, felülírják: a köztársasági elnök idő előtti mandátumvesztésével, az Alkotmánybíróságon történő mozgásokkal, a Médiatanács esetében, és még lesznek talán további szereplők is. Tehát éppen a fékek és ellensúlyok rendszerét gyengítik meg azért, hogy a túlhatalmukkal élhessenek. Persze ezt kétharmaddal meg lehet tenni, és önök ezzel élnek is, csak ez veszélyes. Ez veszélyes, mert Magyarország tradíciói okán újra elmehetünk egy még nagyobb eladósodás felé, az pedig az utánunk jövő generációkat hozná nagyon nehéz helyzetbe.

Az Alaptörvény módosítása után egyértelműen következett, hogy hozzá kellett nyúlniuk és hozzá akartak nyúlni a gazdasági stabilitásról szóló 2011. évi CXCIV. törvényhez, ami szabályozza ezt az államadósság-mutatót.

(15.10)

Ahogy előttem a fideszes képviselőtársam már elmondta, felpuhították ezt a szabályt. Amióta megalkottuk is részben, kicsiben változott, mindig a felpuhulás irányába, de kicsiben változott csak, és ennek néha indoka is volt, mert egy gazdasági válsághelyzet, amibe belekényszerült Európa, annak egységes kezelése átmenetileg más szabályokat kíván, mint egy normál gazdasági helyzet. De amit önök az utolsó módosításnál csináltak, az már egy veszélyes lépés azzal, hogy kimondták annak lehetőségét, hogy nemcsak a GDP csökkenése esetén, hanem akkor, ha a GDP az előző három évben összességében nem volt képes 1 százalékkal növekedni, akkor is már más lehetőséggel élhetnek, többlet-hitelfelvétellel élhetnek, még akkor is, ha ez átmenetileg az államadósságot növeli. S ez nem helyeselhető, ettől akartunk megszabadulni. Ez az a veszélyes út, amire önök fellépnek.

Nem mondom önökre azt, hogy önök egy baloldali kormány, mint amit nyilvánvalóan a Medgyessy-, Horn-kormányokra annak idején az ember mondhatott, de az önök választói bázisa mögött ez a szavazókör, ez a gondolkodói kör, hogy jót is mondjak, ott van, és félek tőle, hogy a tradíciók okán elmennek abba az irányba, amit ők mindig képviseltek, aminek az államadósság növelése lett az eredménye.

Bencsik képviselő úr nemcsak jövőbelátóan, hanem sajtóhíradásokra már megpedzegette azt, hogy mi várható a 2026-os költségvetés módosítása során. Államtitkár asszonytól azt hallottuk, hogy egy héten belül már beterjesztik az Országgyűlésnek. Nyilvánvalóan készülnek a 2027. évi költségvetésre. Az egyik legizgalmasabb kérdés az, hogy ezekkel az új szabályokkal hogyan fognak élni; maradnak a felelős költségvetési gazdálkodás útján, vagy valahogy haladnak ezen az általuk megteremtett lehetőségen, ami az államadósság növekedését fogja okozni.

Amit az országgyűlési határozati házszabályba teszünk, az persze most már csak egy technikai kérdés, mert a ránk vonatkozó alaptörvény, az az országgyűlési törvény, a 2012. évi XXXVI. törvény, és ez a határozati házszabály, ami a 10/2024. (II. 24.) számú. A Ház működését ez a kettő határozza meg alapvetően mint saját alaptörvényül.

Tehát amit most tesznek, azt nyilvánvalóan meg kell tenni már az alkotmánymódosítás és egy másik törvény módosítása során. Itt csak a lényegre hívom fel a figyelmet. Már korábban eldőlt, hogy csak véleményezési joga lesz a jövőben a Költségvetési Tanácsnak, és azt is egyértelműen látjuk, ha a Költségvetési Tanács a maga véleményét kifejti, és mondjuk, azt mondaná, hogy az önök beterjesztett költségvetései sértik az államadósság-szabályt, ebből semmi nem következik, tehát ez önöket semmire nem kötelezi. Teheti a kormány azt, hogy a Költségvetési Tanács intésének, javaslatának megfelelően benyújt egy módosító indítványt, és mondjuk, korrigálja a főszámokat, de ezt nem kell megtennie, ha benyújt egy költségvetési módosító indítványt, a Költségvetési Tanácsnak ehhez már nincs szava. A Költségvetési Tanács elnöke egyszer a költségvetés elfogadása előtt megszólalhat.

Azt is rögzítik most ebben a határozati házszabályban, hogy tíz percet az úrnak vagy a hölgynek ‑ ki tudja, ki lesz a jövőben ‑ kapnia kell, akár tíz percet kell csak kapnia, ezzel ezt is mondhatom. Ez az önök döntésén múlik. Ezekben a súlyos kérdésekben a tegnap nagyon fontos intézménynek tíz perc beszédlehetősége lesz adott esetben itt, a Ház előtt. Tehát semmiképpen sem értékelhető úgy, hogy a Költségvetési Tanács felértékelődik. A Költségvetési Tanácsot mint intézményt tökéletesen leértékelték. A Költségvetési Tanács egy olyan, ha úgy tetszik, magyarországi nóvum volt még a német alaptörvényhez képest is, mert ott ilyen nincs, csak az adósságfék intézményét vettük át onnan. De a Költségvetési Tanácsnak azt a jogot is megadtuk, amit most már sokszor ismételtem, hogy a többség akaratát korlátozhatta, ha a többség el akarta adósítani az országot.

Most az önök többsége azt csinál, amit akar, csak a józan belátásukra van bízva, hogy az elkövetkezendő generációkat önök nem hozzák olyan helyzetbe, mint amilyen állapotot mi az előttünk lévő szocialista-liberális időszaktól megörököltünk. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)