Magyar Péter (TISZA)

2026. augusztus 28.

MAGYAR PÉTER miniszterelnök: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Magyar Honfitársaim! 107 nap: ennyi ideje dolgozik, működik a TISZA-kormány. 107 nap, 2568 óra: első hallásra talán soknak tűnik, bár ez biztos véleményes. De tegyünk mellé egy másik számot: 5827 nap ‑ ennyi telt el a második Orbán-kormány 2010. május 29-ei megalakulása és a TISZA-kormány megalakulása között.

5827 napja volt Orbán Viktornak és kormányának arra, hogy rendbe tegyék például a magyar egészségügyet, az oktatást, a magyar vasutat, hogy segítsenek a gyermekvédelemben nevelkedő gyerekeknek, hogy rendbe tegyék a vízügyet, hogy felkészítsék hazánkat az aszályokra, rendkívüli dunai kisvizekre. Ennyi napjuk volt, 5827 napjuk volt, hogy biztonságossá tegyék Paks működését ilyen rendkívüli helyzetekre is. Arra is ennyi napjuk volt, hogy hazahozzák a magyar embereknek járó minden uniós forrást, hogy átláthatóvá ‑ nem átláthatatlanná; átláthatóvá ‑ tegyék a közpénzek útját, hogy rendbe tegyék hazánk pénzügyeit, és hogy egy olyan államot építsenek, amely nem uralkodik ‑ nem uralkodik! ‑ a magyar embereken, hanem szolgálja őket. 5827 napjuk volt rá ‑ nekünk eddig 107. Ezért ma nem arról szeretnék beszélni, hogy mit vállaltunk, hanem arról, hogy mit tettünk 107 nap alatt.

Amikor májusban átvettük Magyarország kormányzásának felelősségét, világosan elmondtuk, elmondtam, hogy nem csodát ígérünk. Nem fogjuk azt hazudni senkinek, hogy 16 év mulasztását, negligenciáját, ármányait néhány hét alatt helyre lehet hozni. Azt ígértük, azt vállaltuk, hogy dolgozni fogunk, ha kell, a nap 24 órájában; hogy feltárjuk és bemutatjuk a valóságot; ahol hibát találunk, azt kijavítjuk; ahol baj van, ott beavatkozunk; ahol az állam évek óta nem végzi el a dolgát, ott végre el fogja végezni. 107 nap telt el, és egyáltalán nem állítom, hogy sikerült volna Magyarország minden problémáját, minden kihívását megoldani, messze nem, de egy dolgot már ki lehet mondani: Magyarország újra működni kezdett, Magyarország visszatért; és ami talán ennél is fontosabb: kiderült, hogy Magyarország képes cselekedni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor átvettük az országot, nem teli államkincstárt ‑ most a pénzügyminiszter úrra nézek ‑ vagy kész fejlesztési terveket ‑ most a közlekedési és beruházási miniszter úrra vagy a gazdasági miniszter úrra nézek ‑, nem előkészített beruházásokat találtunk. Bárcsak így lett volna! Bárcsak azt mondhattuk volna, hogy az előző kormány hibázott, de sok területen azért dolgozott, pontosabban: a magyar emberekért dolgozott. De nem így történt. Egy súlyosan eladósodott államot, egy kivéreztetett, a költségvetési hiányt is eltagadó költségvetést kaptunk; egy működési válságban, egy mindenki által ismerten működési válságban lévő egészségügyet vettünk át; egy végletekig központosított oktatást, egy széteső vasutat, egy kivéreztetett, magára hagyott vízügyet, egy sérülékeny energiarendszert és több ezer milliárd forintnyi európai uniós forrást ‑ vagyis azt nem kaptunk, mert az Orbán-kormány képtelen volt vagy nem akarta hazahozni a magyar embereknek járó uniós forrásokat. Kaptunk viszont titkosított szerződéseket dögivel, átláthatatlan magántőkealapokat sok ezer milliárd forint közpénzzel, közérdekűnek hazudott, ellopott magánvagyonokat; kaptunk egy ‑ ugyan az összedőlés szélén álló, de mégiscsak ‑ állami propagandagépezetet; és kaptunk egy olyan költségvetést, amelynek tényleges állapota egészen mást mutatott, mint amit a választások előtt a magyar embereknek mondtak önök, tisztelt ellenzéki képviselők. Ez volt tehát az örökség slágvortokban.

Mi az első napon visszatértünk a normális állami működéshez, mert egy demokráciának így kell működnie. A kormány kormányoz, az Országgyűlés törvényt alkot és ellenőriz, az ellenzék vitatkozik, a bíróság ítél, az ügyészség, a rendőrség nyomoz, a sajtó kérdez, az állampolgár pedig eldönti, hogy elégedettek‑e velünk. Ennyire egyszerű! Ennek megértéséhez még szakvizsgára sincs szükség, csak vissza kellett térni a normalitáshoz. 5827 nap alatt ezt önök nem tették meg. Mi igyekeztünk, és szerintem sikerrel megtettük már az első száz napban. Megszüntettük a rendeleti kormányzást, megszüntettük a szép emlékű Szuverenitásvédelmi Hivatalt, megkezdtük a közmédia felszabadítását, mert a közmédia nem a TISZA-é, nem az enyém, nem a kormányé (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nem hinném!), a magyar embereké. Átalakítottuk a vagyonnyilatkozati rendszert. Hallom a megjegyzést. Tudják, mi a különbség önök között és énköztem? (Közbeszólások az ellenzék soraiból: Nagyon sok! ‑ Az elnök csenget.) Hogy az önök frakcióvezetői már jártak az új közmédiában, kaptak meghívást, én még nem, és szerintem a frakcióvezetőnk sem. Ez a különbség. (Taps a kormánypárt soraiban. ‑ Derültség az ellenzék soraiban. ‑ Novák Előd: Filmszínház!)

Átalakítottuk a vagyonnyilatkozati rendszert, átláthatóvá tettük a magántőkealapokat. Tudom, hogy nem tetszik önöknek, de megkezdtük a titkosított állami szerződések feltárását. Létrehoztuk a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatalt. Nem bosszúból; azért, mert az állam kötelessége megkérdezni, hogy hol van, hova tűnt a magyar emberek pénze, ki döntött róla, milyen szerződések alapján, mi történt érte cserébe, és ha valami jogellenesen került ki a magyar emberek tulajdonából, hogyan kerülhet vissza. Ez az állam kötelessége. Sőt, mindannyian, akik ebben a teremben ülünk, vagy itt tettünk esküt ‑ akár el tudtuk az előre olvasott szavakat mondani hiba nélkül, akár nem ‑, erre esküdtünk föl. Lopni bűn. Félrenézni bűnrészesség. Ugye, kedves frakcióvezető úr?

És vegyük az európai uniós forrásokat! Több mint 6000 milliárd forint magyar vállalkozásoknak, magyar iskoláknak, magyar kórházaknak, a magyar vasútnak, a magyar energetikai szektornak, magyar kis és nagy településeknek.

(9.20)

Éveken keresztül ott volt ez a pénz, 6000 milliárd forint, és Magyarország mégsem jutott hozzá. Mi tárgyaltunk, törvényt és rendeletet alkottunk, megerősítettük az ellenőrzést, megteremtettük a korrupcióellenes jogállami feltételeket, és megnyitottuk az utat a magyar emberek pénzének hazahozatala előtt ‑ bárhogy is ágálnak önök, bárhogy is szavaztak ez ellen, bármennyiszer is fordulnak az Alkotmánybírósághoz ‑ száz nap alatt.

De hogyha egy pillanatra felnéznek a telefonból, nézzük át esetleg az ország pénzügyeit! Nem magyarázkodtunk, dolgoztunk. Megfogtuk az értelmetlen kiadásokat, átnéztük az állami szerződéseket, felfüggesztettük a kétes ‑ és akkor finoman fogalmaztam: kétes ‑ kötelezettségvállalásokat. Május, június és július együtt közel ezermilliárd forintos államháztartási többletet hozott. Nem mínusz három-négy-ötezreset, amit önök produkáltak három hónap alatt a választások előtt, hanem plusz ezermilliárdot. Csak júliusban több mint 500 milliárd forintos többlettel zárt az államháztartás.

Nem történt csoda, tisztelt honfitársaim, egyszerűen elkezdtünk vigyázni a magyar emberek pénzére. Úgy dolgoztunk, úgy dolgozunk, ahogy esküt tettünk. Magunkon kezdtük. Csökkentettük a politikai vezetők juttatásait és a parlamenti költségeket. Mert ha egy ország nehéz helyzetben van, a vezetőknek, a vezetőnek kell először példát mutatnia. Nem utoljára! Először! Ez a kormányzás.

Visszaadtuk az önálló szakmai képviseletet az egészségügynek, az oktatásnak, a gyermekügynek, a szociális területnek, a környezetvédelemnek, a vidék- és területfejlesztésnek, mert ami fontos, annak kell hogy legyen valódi felelőse. Megkezdtük a kórházak klimatizálását, elkezdődött a gyermekvédelmi rendszer teljes átvilágítása. Kártérítési alapot hoztunk létre a gyermekvédelemben elkövetett bántalmazások áldozatainak. Megkezdtük a tankerületi rendszer átalakítását, és 100 ezer forintos iskolakezdési támogatással segítjük a legnehezebb helyzetben élő gyermekeket és családjukat, 400 ezer magyar gyermek és családja az iskolakezdést megelőzően megkapja a támogatás első felét, vagyis már megkapta. Ez, kedves képviselőtársaim ‑ a gyengébb matekosok kedvéért, vannak egypáran itt a teremben ‑, pontosan 400 ezerrel több gyermek támogatását jelenti, mint az önök kormányzása idején, mint a 16 éves kormányzásuk idején. Nem állítom, hogy ettől minden rendben van. Nincs. Nem állítom, hogy rendbe jött az egészségügy, hogy rendben van az oktatás, rendben van a gyermekvédelem. Nincs. De végre nem azt magyarázzuk, hogy miért lehetetlen valamin változtatni, hanem elkezdtük a változtatást.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy demokráciának felelős ellenzékre is szüksége van, nem arra, amelyik annak drukkol, hogy a kormány bukjon bele egy nemzet válságába, nem arra, amelyik elfut nyaralni, fesztiválozni, jachtozni, sörözni, pálinkázni, amikor az ország jogosan várja el, hogy a vezetői ‑ és igen, ebbe a mindenkori ellenzék vezetői is beletartoznak ‑ ott legyenek, ahol a legnagyobb baj van. Önök helyett is szégyellem magamat, amiért sorsukra hagyták a saját politikai közösségüket, a saját választóikat is a legnagyobb válság idején.

A következő évekre és az esetleges újabb válságokra nézve előre is kérem, hogy amennyiben önök maradnak itt ‑ ugye, ezt nem lehet tudni mostanában ‑, az ellenzéki padsorokban, a ciklus hátralévő részében, ne a kormány ellen feltétlenül, hanem az ország mellett, az országnak drukkoljanak, ad abszurdum, dolgozzanak is, mert, kedves képviselő hölgyek és urak, Magyarország nem egyenlő a TISZA-val, nem egyenlő a kormánnyal. Minden kormány ‑ ezt önök tudják a legjobban: minden kormány ‑ elmegy egyszer, de az ország itt marad. Az ország itt marad. Azért dolgozunk, hogy jobb állapotban maradjon itt majd egyszer, mint ahogy megörököltük.

Kedves Honfitársaim! Az első száz nap részben romeltakarítás volt. Meg kellett tudnunk, mi van az állam könyveiben, a szerződésekben, az állami cégekben, a költségvetési hazug számok mögött. Most pedig egyre inkább az építkezés következik. Napokon belül benyújtjuk az idei évi költségvetés felülvizsgálatát a parlamentnek, és már készül a 2027. év költségvetési tervezete. Áfamentessé tesszük a vényköteles gyógyszereket, 27 százalékról 5 százalékra csökkentjük a tűzifa áfáját, duplájára emeljük az önök által 2019 óta nem emelt szociális tűzifakeretet, 28 500 forintról ‑ amit önök 2008 óta nem emeltek ‑ 120 ezer forintra emeljük az öregségi nyugdíj minimumösszegét. Összességében egy érintett idős, rászoruló honfitársunk az idei télen sok tíz ezer forintot takaríthat meg, miközben a nyugdíja akár a duplájára is emelkedhet. Szerintünk ez a kormányzás, tisztelt képviselőtársaim. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Már bejelentettük, hogy ősszel új klíma-, vízgazdálkodási és energiaszabályozás kerül az Országgyűlés elé, mert nem akarunk még egyszer olyan országot, amely azt mondja, hogy majd lesz valahogy. Nem lesz „majd valahogy”! Tervezni kell, beruházni kell, karbantartani kell, felkészülni kell. Ez a kormányzás.

Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt 107 napban Magyarország külpolitikai helyzete is megváltozott. Visszatértünk az európai tárgyalóasztalhoz. Nem bábként, nem vazallusként, nem azért, hogy bárkinek mindenben igazat adjunk, hanem partnerként, Magyarország érdekét kőkeményen, de következetesen képviselve. Helyreállítottuk a lengyel-magyar kapcsolatokat, újraindítottuk a nagy múltú és nagyon fontos visegrádi együttműködést, új alapokra helyeztük a kapcsolatunkat egy történelmi szövetségesünkkel, Bajorországgal. Megkezdtük az Európai Ügyészséghez való csatlakozást. Megállítottuk Magyarország kilépését a Nemzetközi Büntetőbíróságból. Közben továbbra is világosan képviseljük: nem támogatjuk Ukrajna gyorsított európai uniós csatlakozását. Megvédjük, megvédtük a kárpátaljai magyar honfitársaink jogait, és Magyarország biztonságának alapja természetesen a saját erős honvédség, a NATO-szövetség, az európai uniós tagság és egy józan magyar diplomácia. Nem Kelet vagy Nyugat között kell választanunk, Magyarországot kell választanunk mindig. Szerintünk ez a kormányzás.

És ugyanez igaz a magyar vidékre. A rendszerváltás után 36 évvel még mindig vannak magyar települések, amelyek úgy érzik, hogy Budapesttől és az államtól csak akkor kapnak figyelmet, amikor választás van, és joggal érzik így, és ez elfogadhatatlan. Magyarország nem Budapestből és néhány megyei jogú városból áll. Magyarország azokból a falvakból is áll, ahol 97-en vagy 200-an laknak, ahol már bezárt a bolt, ahol nincs orvos, ahol rossz az út, ahol nincs megfelelő közösségi közlekedés, ahol a fiatal azt érzi, hogy csak akkor van jövője, ha elmegy, és ahol az elmúlt évtizedekben túl gyakran azt hallották, hogy nincs rá pénz, majd egyszer, nem most, nem fontos, pedig minden magyar település egyformán fontos. Nem lehet két Magyarország, egy fejlődő és egy lemaradó, egy olyan, ahová ömlik a pénz, és egy olyan, ahonnan elmennek az emberek. A következő időszak egyik legfontosabb feladata az lesz, hogy Magyarország legkisebb települései is érezzék, az állam nem hagyta őket magukra, számíthatnak a hazájukra.

(9.30)

Tisztelt Országgyűlés! 107 nap telt el. Nem kérem minden képviselőtől, hogy higgyenek nekünk. A politikában túl sokáig kértek hitet a magyar emberektől. Azt kérem minden magyartól, nézzék meg, hogy mit csinálunk, mit csináltunk, nézzék meg a számokat, nézzék meg a döntéseket, nézzék meg a törvényeket, vessék a tekintetüket Paksra, nézzék meg, mi történt az uniós forrásokkal, nézzék meg, hogyan működik ma a közmédia és hogyan működött néhány hónapja, nézzék meg, hogy van‑e rendeleti kormányzás, hogy lehet‑e így kormányozni, nézzék meg, hogy lehet‑e ma kérdezni, lehet‑e kritizálni (Derültség a Fidesz és a KDNP soraiban.), lehet‑e tüntetni, lehet‑e vitázni, és utána ítéljenek. Ez a demokrácia.

Mi is fogunk hibázni, ezt a választási kampányban is elmondtuk, elmondtam. Egy olyan kormány, amely azt állítja magáról, hogy soha nem hibázik, az vagy nem dolgozik, vagy hazudik, vagy a kettő egyszerre. Mi dolgozunk, és ezért fogunk is hibázni, de ha hibázunk, azt elismerjük, s ha kell, tudunk és fogunk bocsánatot kérni. (Novák Előd: Radnai Márk!) És kijavítjuk. Mert nem az a jó vezető, aki soha nem téved, hanem az, aki nem fél szembenézni a saját tévedéseivel.

Tisztelt Képviselőtársaim! Önök itt a Fidesz padsoraiban 16 év után most ellenzékben ülnek. Ez bizonyára szokatlan, nehéz lehet megszokni. De hadd mondjak valamit! Én azt kívánom Magyarországnak, hogy legyen erős ellenzéke. Komolyan mondom! Legyen akár egy olyan Fidesz, amelynek vannak konkrét, érthető és hasznos szakmai javaslatai. Legyen olyan Mi Hazánk, amely nemcsak problémát keres, hanem megoldást is kínál. Legyenek ellenzéki képviselők, akik felkészülten jönnek be, de legalább bejönnek ebbe a gyönyörű házba. Legyenek olyan ellenzéki képviselők, akik esetleg elolvassák a törvényjavaslatokat, akik benyújtanak érdemi módosító javaslatokat, akik részt vesznek a folyamatokban, akik jelölnek, és ha jelölnek, akkor nem lép vissza az összes jelöltjük, mert megijed attól, hogy melyik frakció jelölte. Legyenek olyanok, akik ellenőrzik a minisztereket, akik elmennek Paksra, ha hazánk energiabiztonságáról van szó, és meghívják őket. Legyenek olyanok, akik a választóikat képviselik akkor is, amikor éppen nyár van, amikor meleg van, mert erre kapták a mandátumukat; nem arra, hogy nekünk tapsoljanak, hanem arra, hogy dolgozzanak minden magyar emberért. Azt tudom jelenteni, hogy a kormány dolgozik, az Országgyűlés dolgozik, az állam dolgozik, a magyar emberek is dolgoznak. Most önökön a sor.

Kedves Honfitársaim! 107 nap után nem termelési jelentést vagy győzelmi beszédet hoztam az ország színe elé. Számadást hoztam, mert van még dolgunk bőven, rengeteg. A magyar egészségügy még nincs rendben, az oktatás, még nincs rendben, a vasút, bár vannak biztató jelek, de talán egyetértünk abban, hogy még nincs teljesen rendben, a gyermekvédelemben még rengeteg feladat áll előttünk, a vízgazdálkodás dettó, az ország pénzügyei lehetnének még inkább rendben. Az a rengeteg seb, amit az elmúlt másfél évtized hagyott Magyarországon, nem gyógyul be egyik napról a másikra, bárhogyan is dolgozunk.

De valami megváltozott: az ország iránya. 107 napja még arról beszéltünk, hogy hogyan kezdjük el, most már arról tudunk beszélni, hogy mit csináltunk meg, és minden adandó alkalommal újra és újra, akár tetszik önöknek, akár nem, ide fogok állni az ország nyilvánossága elé, és megint el fogom mondani, hogy mi sikerült, mi nem sikerült, hol hibáztunk, mit javítottunk ki, és mi következik. Mert szerintünk és szerintem a magyar emberek többsége szerint egy kormányzásnak, egy kormánynak így kell működnie. (Pócs János: Kell a filmszínház!)

5827 nap és 107 nap. Nem állítom, hogy 107 nap fontosabb, mint 5827, azt állítom, 107 nap elég volt arra, hogy bebizonyítsuk, lehet ezt másképp. Lehet úgy kormányozni ‑ sőt! ‑, hogy nincs propaganda (Derültség a Fidesz és a KDNP soraiban.), hogy eltűntek a gyűlöletkeltő plakátok. Lehet úgy kormányozni, hogy a szakemberek szava igenis számít. Lehet úgy kormányozni, hogy az Országgyűlés érdemi munkát végez, dolgozik, ha kell, egy egész nyáron át. Lehet úgy kormányozni, hogy nem ellenség az, aki mást gondol. Lehet úgy kormányozni, hogy az európai szövetségeseinkkel vitázunk, de közben tárgyalunk. Lehet úgy kormányozni, hogy ha baj van, nem mutogatunk, hanem odamegyünk és megoldjuk. Lehet úgy kormányozni, hogy a miniszterelnök nem ért mindenhez a legjobban, és lehet úgy kormányozni, hogy a magyar állam ismét a magyar embereké.

Ezt az országot mi nem tulajdonba kaptuk április 12-én. Ideiglenes megbízást kaptunk a folyamatok ellenőrzésére, segítésére, a kormányzásra, ahogy minden demokratikus kormány. A sikerünk mércéje, hogy a nemzeti himnuszunkban vágyott jókedv és bőség a magyarok mindennapjainak a részévé válik‑e, hogy lesz‑e az ország, az állam és a társadalom a kormányzati ciklusunk végén működőbb, szabadabb, emberségesebb, felelősebb és tisztességesebb. Ez a mérce, hogy jobb lett‑e, jobb lesz‑e egy magyar ember élete, biztonságosabb lesz‑e, kiszámíthatóbb lesz‑e, lesz‑e jobb esélye majd a gyermekeknek, kap‑e időben ellátást, jön‑e pontosan a vonata, van‑e tiszta ivóvize, van‑e munkája, meg tud‑e belőle élni, és érzi‑e azt, hogy ez az ország az övé is, hogy minden magyar emberé.

Mi ezért dolgozunk minden egyes nap, amíg a magyar emberek erre felhatalmazást adnak. S annyit tudok elmondani, ha baj van, mi ott leszünk, ha dönteni kell, döntünk, ha hibázunk, kijavítjuk, ha támadnak, álljuk, ha segítség kell, segítünk, mert egy kormánynak ez a dolga, szolgálni Magyarországot. Ez a kormányzás.

Tisztelt Honfitársaim! Magyarország működik, Magyarország visszatér. Isten áldja Magyarországot! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Nagy taps a kormánypárti padsorokban. ‑ Pócs János: Búcsúbeszédnek kiváló volt!)