Hargitai János (KDNP)

2026. augusztus 28.

DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Képes vagyok úgy beszélni egy törvényről, hogy a végkövetkeztetés sem következik teljesen logikusan az elmondottakból, mert bírálom a törvényt, mégis ezért előre rögzítem, hogy természetesen, a frakciónk támogatni fogja ennek a törvénynek az elfogadását.

De szeretném önöket arról is tájékoztatni, tisztelt Országgyűlés, hogy a mai nap érdekesen alakult, mert a miniszterelnök úr az elmúlt 100 napról beszélt, a kormányzat teljesítményét mutatta be. Ha ehhez, az ő expozéjához hozzáveszem a viszonválaszát, tehát a vezérszónokok, frakcióvezetők megszólalásaira adott viszonválaszát, akkor azt mondhatom, hogy az elmúlt 100 nap legfontosabb kérdése a tűzifaellátás kérdése volt, mert időben messze erről beszélt legtöbbet a miniszterelnök úr. Ez már a kampányban is nagyon izgalmas kérdés volt.

Nyilvánvalóan önök ellen küzdő képviselőként és sok másokkal együtt vereséget szenvedő képviselőként az önök kampányát is persze végigkövettem, és így figyeltem azokat a megszólalásokat is, amiket a rezsicsökkentés kapcsán már akkor tettek. Engem meglepett, hogy voltak rezsicsökkentést egyértelműen támadó mondatok a miniszterelnök részéről is, és ez mindig össze volt kapcsolva a tűzifa kérdésével is. A tűzifa ügyét ott hozták szóba, hogy a rezsicsökkentéssel számtalan gond van, ezért önök majd úgy fognak lépni, hogy csökkentik a tűzifa áfáját, hogy a rászorultakon segítsenek, és megduplázzák azt a keretet, ami az önkormányzatok rendelkezésére állt addig is.

Az igazi kérdés az, hogy mi történik majd a továbbiakban a rezsicsökkentéssel. Bennem a kampányban az az érzés csak erősödött most ezzel az előterjesztéssel is, hogy ez az előterjesztés is okot szolgáltathat arra, hogy valahol tényleg egy nagyon rászorult rétegen valamivel jobban segítenek, mint az előző kormány, de a rezsicsökkentés általános kérdését tekintve, majd amikor az érdemi kérdések jönnek, itt nyilvánvalóan a jövő évi költségvetésre gondolok, ott pedig következik egy visszalépés. Ezt nagyon nem szeretném, ha így lenne, de a megérzéseim ezt súgják, és azt gondolom, ezért kap ekkora hangsúlyt ennek a törvénynek a módosítása.

Az expozé, amit a pénzügyminiszter úr elmondott, ezt erősíti bennem, mert kétségtelen, hogy fontos feladat a rászorulók támogatása, de nem hiszem, hogy egy kormányzat teljesítményét, egy kormányzat munkáját egy ilyen metszetből érdemes ilyen hosszan értékelni. Nem csak azzal segítünk nehéz sorban lévő embereken, hogy kicsit vagy egy kicsinél többet adunk nekik, és ezt ráadásul innen, az Országgyűlésből szervezik.

Önök eredményként adták elő azt, hogy velünk ellentétben ‑ nálunk csak az 5 ezer főnél kisebb településeken működött ‑ ezt a rendszert kiterjesztették a 20 ezer fős településekre. Nincs kifogásom ellene, de ezt sikerként előadni bennem megint kétes. Ez azt jelenti, hogy önök úgy kezelik a magyar önkormányzati világot és az ezeken a településeken élőket, hogy mondjuk, egy járásszékhely ‑ mert ha 20 ezer főre gondolunk, azok már bőven járásszékhely méretű települések Baranyában, és az aprófalvas térségekben egyszerűen metropoliszok, alig látunk ilyen településeket ‑, tehát ezek a települések saját forrásaikból, ha ezt fontosnak gondolják, és általában, gondolom, fontosnak is gondolják, nem képesek ilyen típusú feladatok megoldására. Én azt gondolom, hogy képesek.

Az, amit Koncz Zsófia már itt szóba hozott miniszterelnök úr ma reggeli megszólalására utalva, hogy a polgármestereket valahol támadta, hogy visszaélésszerűen használták fel azt a lehetőséget, ami a tűzifaellátást jelentette, ezt én is szeretném nagyon nyomatékosan megkérdőjelezni, mert meggyőződésem, hogy a polgármesterek, akik a legjobban ismerik az adott település életviszonyait, az ott élő emberek viszonyait, egy kistelepülésen azt is tudják, hogy az adott polgár miről álmodott, mert ha nem így van, akkor ott nem működik rendesen a polgármester. Én ilyen polgármestereket ismerek. Azt gondolom, hogy ezt a feladatukat is tisztességesen látták el, és a jövőben is rájuk lehetne bízni ezt a feladatot.

Ez egy olyan kicsi feladatkör, ahol az önkormányzatokkal foglalkozó minisztérium is már adhatott volna életjelet magáról. A miniszterelnök úr mai megszólalásában több információ hangzott el, mint most a miniszteri expozén ezekről a kérdésekről, mert a pénzügyminiszter úr csak a száraz tények ismertetésére szorítkozott, hogy mely termék áfája lesz 27-ről 5 százalék. A miniszterelnök úr annyival mondott többet, hogy megismételte azt, amit eddig is, már korábban a kampányban mondtak, meg hogy az áfacsökkentésen túl meg fogják emelni azt a keretet, ami az önkormányzatok rendelkezésére áll. Ez nemsokára megjelenik, et cetera, et cetera.

Amikor még volt egy működőképes kormánya az országnak, 2025-ben, akkor ezek a folyamatok időben indultak, és a tűzifa ilyen szempontból időben is érkezett az érintettekhez. Már április 30-áig lehetett benyújtani akkor az igényeket, május 30-án már miniszteri döntések voltak az adatigénylések kapcsán, június közepén támogatási okiratokkal rendelkeztek az önkormányzatok, és augusztus 1-jéig gyakorlatilag realizálódott a dolog.

Most nyilvánvalóan ebben az évben önöktől nem kérhetem számon azt, hogy április 30-án miért nem indult el ez a folyamat, hisz akkor még ez a kormány fel sem állt. Na jó, de most már rengeteg idő eltelt. A dolog nem olyan bonyolult, hogy ne lehetett volna időben elindítani ezeket a folyamatokat, és az ígéreteken kívül nemhogy mi itt a parlamentben nem látunk semmit, az érintett önkormányzati vezetők sem tudják, hogy mi történik ebben az évben; holott a költségvetésben a források erre meg voltak teremtve, ezért ezt időben indítani lehetett volna.

Ahogy már elhangzott, kiegészítem néhány gondolattal. 2011-ben indítottuk ezt a programot, akkor 800 millióval, 2012-ben 1 milliárd, 2013-ban 2 milliárd, ’19-től kezdve pedig 5 milliárd forint értékben. Persze lehet ezt emelni, lehet szélesíteni, tegyék is! Azt megjegyzem, hogy az utolsó évben, amikor még működtettük ezt a programot, akkor a kormány hozott egy olyan döntést, hogy a kereten felül minden önkormányzati igényt kielégített. Tehát volt példa arra, hogy költségvetési forrásokból minden önkormányzati igényt kielégített a kormány.

(13.20)

Én is figyelmeztetném önöket arra, hogy az a döntés, amit most meghoznak ‑ és nem kifogásolom, sőt támogatom ‑, az egy átmeneti döntés lesz, mert az Európai Unió 2006/112/EK irányelve alapján, ami korábban lehetőséget biztosított arra, hogy a tűzifát kedvezményes adókulccsal lehessen értékesíteni, ezt még ma is lehet, de ’22-ben módosították ezt az irányelvet, és ez arra kötelezi az irányelvet követő országokat, hogy 2030. I. hó 1-jéig folytathatják ezt a gyakorlatot, utána ez megszűnik.

Ezért mondom önöknek, hogy három évig működhet ez a rendszer, amit önök pályára állítottak, és ez sokkal inkább figyelmeztesse önöket arra, hogy a három év rövid idő ahhoz, hogy a piaci szereplők, akik az értékesítésben érintettek, ha önök nem tesznek valami féket a rendszerbe, akkor nem biztos, hogy a rendszert úgy fogják működtetni, hogy végül is ez a támogatás odajusson az érintett lakossághoz, hanem sokkal inkább lefölözik ezeket a kérdéseket. Számtalanszor tapasztaltunk a kereskedelemben ilyen jelenségeket.

Ezért én is ezt a javaslatot adom önöknek, hogy az erdőgazdaságokon keresztül ‑ ők az ilyen termékek legnagyobb előállítói ‑, azokat árszabályozva garantálják azt, hogy az önök áfacsökkentési szándéka érvényesüljön is.

A másik, amit szóba hoznék önöknek, hogy azok a fatelepek, amelyek valamilyen módon rákészültek arra, hogy ez a tevékenység a jövőben is működni fog, azok 27 százalék áfával ‑ vagy tüzéptelepek ‑ már beszerezhettek ilyen termékeket. Ha önök előjönnek egy újraszabályozott helyzettel, akkor ezeket a termékeket 5 százalékkal fogják értékesíteni. Mi lesz azzal a 22 százalékkal, ami ilyen szempontból ezeknek a cégeknek a vesztesége? Számíthatnak‑e arra, hogy önök ezt a veszteséget kompenzálják?

Zárógondolatomként csak megismétlem azt, amit mondtam: szeretném, ha a rezsicsökkentés minden módja a jövőben is folytatódna. Ugyanis ne úgy tekintsenek a magyar családokra, még a szegényebb sorsú családokra sem, hogy azok csak ezen a terméken keresztül élvezik vagy nem élvezik a rezsicsökkentést. A magyar falvakban az átlagcsalád természetes módon használ elektromos áramot, gázt és fát is használ. Vannak kivételek, akik mondjuk, csak fával tüzelnek, de az átlagcsalád, higgyék el ‑ és a szegényebb átlagcsaládokról beszélek ‑, ezt a három terméket használja, ezért a rezsicsökkentés eddig is minden módon érintett mindenkit.

Ha a legszegényebb sorsúakat segíteni tudjuk azzal, és ez a gyakorlatban működni is fog, hogy 5 százalék áfáért jutnak ehhez ezekhez a termékekhez, akkor is megéri, ha ezt a terméket meg fogják venni olyanok is, akik erre nem szorultak rá, sőt tartok tőle, hogy többen veszik majd meg olyanok, akik erre nem szorultak rá. Mindezek ellenére az áfacsökkentési szándékukat a tűzifa és a hozzá kapcsolt termékek kapcsán a kereszténydemokrata frakció támogatja. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)