Bóka János (Fidesz)
DR. BÓKA JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! ( Magyar Péter közbeszól.) Sok szeretettel köszöntöm én is azokat, akik a közmédián keresztül követik az Országgyűlés üléseit. Talán nem árt, ha ők is tudják, hogy a közmédia függetlenségét és közszolgálatiságát egy Független Közmédia Testület elnevezésű intézmény hivatott garantálni. Ez az a testület, amelynek tagjai közé a kormánypárt nem tudott határidőben jelölteket állítani. Ez az a testület, amelynek a szakértő tagjait az illetékes bizottság az első ülésén nem hallgatta meg. Ez az a testület, amelynek az ellenzéki jelöltjeit ez a bizottság kétszer is leszavazta. Ez példátlan!
A rendszerváltás óta sohasem történt meg az, hogy a Független Közmédia Testületben ‑ akármilyen nevet is viseljen ‑ az ellenzéki jelölteket, az ellenzéki delegáltakat a kormánytöbbség kívánta volna meghatározni. Ilyen nem volt! ( Magyar Péter: Ilyen nem volt eddig.) Ilyen nem volt! Ez jó jelzés arra, hogy mire számíthat a független közmédia a jövőben, mire számíthatnak a független közmédia nézői. Pontosan arra a politikai és hatalmi önkényre, amit a TISZA egyébként más területeken is épít. Ha lett volna valakinek kétsége a Facebook-kommenteken keresztüli kirúgások, vagy pedig egy online cikk alapján történt kivezettetés után, az pontosan láthatja, hogy mire lehet itt számítani.
Miniszterelnök úr hosszan beszélt, talán a 45 percet, egy labdarúgómeccs félidejét is meghaladta a beszéde. Erre valójában nem kellene reagálni sem a tartalma, sem pedig a stílusa alapján. A stílusa alapján azért nem, mert miniszterelnök úr olyan mélységekbe ereszkedett, ahova én őt ‑ hogy egy klasszikust idézzek ‑ a keszonbetegség veszélye nélkül nem tudom követni. ( Derültség és taps a Fidesz soraiból.)
A tartalma szerint pedig azért nem érdemes ezzel foglalkozni, merthogy a korábban már elhangzott beszédei legjobban sikerült részeit ollózta össze, gondolom, a mesterséges intelligencia. ( Magyar Péter közbeszól.) A helyzet az, hogy a TISZA végighazudta a kampányt, és most arra készül, hogy végighazudja a kormányzást is. Ennek a jeleit látjuk már.
Az önkénnyel kapcsolatban legalább nem hazudnak. Ha jól látom, azt beismerik, hogy politikai leszámolást hajtottak végre, személyre szabott jogalkotással eltávolították a köztársasági elnököt, lefejezték és lefelezték, megfélemlítették az Alkotmánybíróságot, és még hosszan sorolhatnám. De ezek az intézkedések nem ezekről a szereplőkről szólnak: ezek az intézkedések arról szólnak, hogy ma Magyarországon bárkivel bármit meg lehet tenni. És fontos, hogy minden magyar ember tudja, hogy ebben a kormányzati ciklusban, úgy tűnik, bárkivel bármit meg lehet tenni. Fortélyos félelem igazgat fent és lent, kicsiben és nagyban egyaránt.
Ennek a rendszernek a kiépítése még nem ért véget. Hamarosan megkezdi működését az új ÁVH, az önök politikai rendőrsége. Ez a rendszer besúgóhálózatot fog kiépíteni, embereket fog lehallgatni, politikai leszámolásokat fog végrehajtani és a gazdasági lenyúlásnak és az önök politikai célú átrendezésének lesz az egyik legfontosabb eszköze.
A beszéde kapcsán néhány kérdés felmerült bennem, amire a beszédből nem kaptunk egyértelmű választ. Talán a miniszterelnök úr a reakciójában tud erről néhány szót ejteni. A nyugdíjemelésekkel kapcsolatban a kérdésem az, hogy miért tekintik a nyugdíjrendszert szociális juttatási rendszernek, miközben az a ledolgozott évekért és a befizetett járulékokért nyújtott állami szolgáltatás. Miért büntetik a nyugdíjasok túlnyomó többségét, azokat, akik végigdolgozták az életüket és mindvégig fizették a járulékokat? Talán tud arra a kérdésre válaszolni, hogy miért lehetetlenítik el azokat a cégeket, amelyek munkahelyek tízezreit biztosítják ma Magyarországon? Érdemes talán a szarvasi polgármesternek az interneten is elérhető beszédét végighallgatni; ott 1600 munkahelyről van szó.
Talán meg tudja mondani, miniszterelnök úr, hogy miért gondolják azt, hogy jobban járnak a magyar emberek azzal, ha elveszik a pénzüket és azt az uniós forrásokkal együtt külföldre talicskázzák? Talán meg tudja miniszterelnök úr mondani azt, hogy politikai bosszú miatt miért zárnak ki egész régiókat a fejlesztésekből, például a villamosenergia-hálózat fejlesztéséből?
Talán emlékeztetnem kell önt arra, hogy szeresse jobban a hazáját, mint amennyire gyűlöli a mi politikai közösségünket. Önök kormányoznak. A kormány nem beszédeken, hanem kormányzati intézkedéseken keresztül beszél ma hozzánk. Állítólag a kormány egész nyáron dolgozott, az Országgyűlés is egész nyáron dolgozott. Ehhez képest ezen a héten két szavazást fogunk tartani: egyet arról, hogy a vármegyéket ezentúl megyéknek fogják hívni, a főispánokat meg kormánymegbízottaknak. Erről fogunk szavazni holnap, illetve arról, hogy az Országgyűlés házszabályát egy önök által korábban elfogadott módosításhoz igazítjuk. Ez az a nagy, hatalmas kormányzati tevékenység, amit itt, az Európai Parlamentben tudunk követni. ( Moraj a TISZA soraiból. ‑ Dr. Ruff Bálint György: Az Európai Parlamentben?) Ha önök szilárd pillérekre akarják építeni az országot, akkor kormányzati intézkedésekről van szó. ( Az elnök csenget.)
Talán tudok egy tanácsot adni önöknek, hogy milyen pillérre építsék az országot. Százéves évfordulója van annak, hogy Klebelsberg Kunó megindította az Országos Népiskolai Építési Alapot az 1926. évi VII. törvénycikkel. Ezek kis, falusi, tanyasi iskolák, ezekből több mint ötszáz épült ebben az időszakban. Ahogy Klebelsberg Kunó akkor mondta, vannak olyan problémák, amelyeket nem lehet sem törvénnyel, sem rendelettel, sem a tanügyért való határtalan lelkesedéssel, sem ékesszólással, sem frázisokkal segíteni, hanem igenis téglával és malterral, népiskolák tömeges építésével.
Volt idő, amikor Magyarországnak olyan oktatási minisztere volt, aki népiskolákat épített: olyan iskolákat, ahol kis diáklétszám volt, mert az volt a szükség, az volt a nemzeti érdek. Most olyan oktatási miniszterünk van, aki ezeket be akarja zárni. ( Moraj a TISZA soraiból.) Ha ön komolyan gondolja azt, hogy sziklára építi Magyarország jövőjét, akkor ezt bizonyítsa be és menessze az oktatási minisztert, nem holnap, nem holnapután, hanem ma. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiból. ‑ Közbeszólások ugyanonnan: Úgy van!)