Magyar Péter (TISZA)

2026. szeptember 7.

MAGYAR PÉTER miniszterelnök: … elkövetünk, hogy ez így is maradjon. És ezek után belehazudik az emberek szemébe, és azt mondja, hogy mi liberálglobalisták vagy kapitalisták vagyunk, be akarjuk engedni a migránsokat. Miért mond ilyet? Nézzen körbe, frakcióvezető úr! Itt édesanyák ülnek… ‑ frakcióvezető úr, itt van velünk? ( Toroczkai László: Nem hiszem, amit hallunk!) ‑, édesapák ülnek, nagyszülők ülnek, gyerekeink vannak, unokáink vannak. Miért gondolja, hogy bárki be akarna engedni Magyarországra illegális bevándorlókat? Miért állítja ön az ellenkezőjét, amikor mi mindig világosan beszéltünk ebben, minden szigorítást támogatunk, támogatjuk a rendőrség megerősítését, a honvédség megerősítését.

(14.50)

Mindent elkövetünk, hogy ez Magyarországon ne változzon. Minden fórumon elmondom. Lehet, hogy ön nem értette, amit Bledben elmondtam angolul, de higgye el, ott is kiálltam az illegális migráció elleni küzdelem mellett, akkor is, ha ez vitákat okoz esetleg, akkor is, ha az Európai Néppártnak a nemtetszését ez kivívja. Én ezt az Európai Bizottság elnökének is elmondtam, az Európai Parlament elnökének is elmondtam, a Néppárt elnökének is elmondtam, hogy ebben a TISZA nem fog változtatni, és nem is kell hogy változtasson, mert akár tetszik önnek, akár nem ‑ hiába beszél Ceutáról ‑, 20 európai tagállam van most már Magyarország oldalán az illegális migráció elleni küzdelem kapcsán. Most már azon vitatkoznak az olaszok, a dánok és ki tudja, melyik ország, hogy ki tud szigorúbb lenni. Úgyhogy nincs is szükség rá, és nem is akar senki ebben változtatni.

Biztos vannak az Európai Parlamentben ilyen erők, de azok nem mi vagyunk. Higgye el, hogy mi soha nem csatlakoznánk egy olyan pártcsaládhoz, amelyik ennek ellenkezőjét akarná, és ha akarná, akkor meg kilépnénk belőle. De erről nincsen szó. Húsz tagállam küzd azért, hogy szigorítsák az európai bevándorlási szabályokat, és hogy ne történhessen meg az, ami Ceutánál ‑ egyébként valószínűleg tervezett módon ‑ megtörtént.

Ön beszélt Kárpátaljáról. Megint belehazudott a saját követői szemébe. Lehet, hogy önnek semmit nem jelent, ahogy itt elmondta, hogy a kárpátaljai magyar honfitársaink visszakaphatják a nyelvi, a kulturális, az oktatási, a közigazgatási jogaikat. Lehet, hogy önnek ez semmit nem jelent. Ön minden további nélkül 50 százalékos béremelésekkel dobálózik 1,8 százalékos inflációnál, 7,5 százalékos költségvetési hiánynál, ahogy a Fidesz átadta a költségvetést. Ön egy pillanat alatt (Ujjaival csettint.) bevállal egy államcsődöt, és most azt hazudja, hogy ez semmit nem ér a kárpátaljai magyaroknak, mert ön rögtön autonómiát adna, ön rögtön függetlenséget kiáltana ki.

Pontosan ön veszélyezteti a kárpátaljai magyarokat! Ha elolvasta volna ezt a megállapodást, ha meghallgatta volna egyszer, akkor tudná, hogy van egy pontos menetrendje (Toroczkai László: Beszéltem róla.) a 10 pontos megállapodásnak, hogy mikor melyik jogszabályjavaslatot kell a Radának, az ukrán törvényhozásnak beterjeszteniük. Ha elolvasta volna, tudná, hogy most kell, és most terjesztik be az első jogszabályjavaslatokat, és van olyan, ami jövőre, az év elején fog hatályba lépni. Ha nem lesz így? Ha nem tartja be az ukrán fél ezeket? Akkor természetesen nem megyünk tovább. Akkor semmilyen módon nem fogjuk őket nemhogy támogatni, hanem lehetővé tenni, hogy a sokéves uniós csatlakozásuk továbbmenjen. És ezt ők pontosan tudják, mert ellentétben önökkel, mi tisztán beszélünk bent a tárgyalásokon is és kint is.

Az elejétől fogva, a kampányban is végig tisztán beszéltünk, elmondtuk, hogy nem támogatjuk Ukrajna gyorsított uniós csatlakozását. Elmondtuk, hogy ha sok év után majd mégis lezárul egy ilyen folyamat, akkor lesz egy jogi kötőerővel bíró népszavazás erről Magyarországon, és a magyar emberek eldönthetik, hogy olyan feltételekkel csatlakozhat‑e Ukrajna, vagy nem csatlakozhat.

Én nyíltan beszéltem. Akik ott ültek, el tudják mondani. Az Európai Tanács elnökének is elmondtam (Dr. Orbán Anita: Igen, így volt.), hogy nagyon nem korrekt dolog az, hogy Szerbia több mint tíz éve vár a csatlakozásra, köztük több százezer magyar ember, hogy naponta ott állnak három órát sorban a schengeni határon, ha dolgozni jönnek, ha tanulni jönnek, és a hat csatlakozási klaszterből Szerbia kapcsán kettőt nyitott meg az Európai Unió több mint tíz év alatt, és közben Ukrajnának pedig meg akarják nyitni mind a hat klasztert. Azt mondtam, hogy ez így nyilvánvalóan nem lehetséges, és ilyet mi nem fogunk támogatni, hiszen nekünk az a fontos, hogy a magyarok, a magyar nemzetiségű szerb állampolgárok is ‑ meg úgy általában egyébként a Nyugat-Balkán ‑ Európa részei legyenek biztonsági okokból, történelmi okokból, gazdasági okokból. Nekünk ez az érdekünk. És nem is tisztességes az egyik országot előszobáztatni, várakoztatni (Egy képviselő tapsol a Fidesz soraiból.), és egy háborúban lévő országot pedig gyorsított eljárással betuszkolni valahova.

De mi mindig ugyanezt mondtuk. Én azt kérem öntől, hogy akkor vádoljon meg minket valamivel, ha azt látja, hogy az ellenkezőjét tesszük, mint amiről beszéltünk. Én büszke vagyok arra, hogy a Külügyminisztériummal, a magyar szervezetekkel, a kárpátaljai magyar egyházak bevonásával, az egyetem bevonásával sikerült elérnünk közösen ezt a megállapodást, amit az előző kormány valamiért nem akart vagy nem tudott, de nem érte el. És most azt kell figyelnünk, hogy ezt a megállapodást betartják‑e, hogy végrehajtják‑e az ottani vállalásokat. Ha ebben tud segíteni, rendben van. De az nagyon nincs rendben, hogy önnek nem számít az, ha kulturális, nyelvi, oktatási jogokat tudunk kiharcolni. Lehet, hogy önnek ez egy egyszerű jog, lehet, hogy Ásotthalmon ezért nem kell küzdeni, de higgye el, Munkácson és azokon a kistelepüléseken igenis kell, és ott ez egy nagyon-nagyon nagy segítség lesz. ( Taps a TISZA soraiban.)

Hadd mondjam még el, hogy nem fogom újra elmondani azt a választ, mint a múlt héten, amit az ÁVH-val művelnek. Tényleg, közeledik október 23-a, a forradalom 70. évfordulója, és készülünk egy szép, méltó megemlékezésre, idehívjuk a világ vezetőit, és reméljük, hogy minden magyart a világból, Ausztráliából, Kanadából, ’56-os szervezeteket, és önök képesek újra és újra megismételni, egy ÁVH-hoz hasonlítani egy jogszabályok, egy alkotmányos keretek között felállított hatóságot, amitől lehet, hogy félnek, de még egyszer mondom, nem akarom megismételni, ön egy olyan szervezethez hasonlítja ‑ meg ön is, kedves Bóka János (Vitályos Eszter: Meg én is!) ‑, amely körmöket tépett le, vesét vert le, több tíz ezer embert megnyomorított, megkínzott, és önök képesek ehhez hasonlítani. Szerintem ez nincsen rendben.

Kedves Bóka János! ( Radics Béla: A tatárjárás rendben van? ‑ Dr. Panyi Miklós: A tatárjárás rendben van? ‑ Az elnök csenget.) A tatárjárásnak az eredményeit néztük, hogy mi történt az országgal, nem azt, hogy kit kínoztak meg. ( Felmutatja Trygve Skaug: Ha én volnék a miniszterelnök című könyvét.) De ezt tudom újra javasolni, kedves Panyi Miklós, önnek is, vannak benne rajzok. ( Derültség és taps a TISZA soraiban.)

Azt szeretném még mondani, hogy azért annak van egy diszkrét bája, kedves Bóka János, amikor valaki feláll a Fideszből, és a közmédia szabadságáról kezd el papolni. Azért remélem, hogy fölnézett a feje fölé; tényleg erősen van megépítve azért ez a csodálatos épület. Szóval önök, akik a leggusztustalanabb propagandát működtették 160 milliárd forint közpénzből ‑ Észak-Koreában és nem tudom, Fehéroroszországban megnyalnák a kisujjukat a diktátorok, ha egy olyat tudtak volna hivatásos hírhamisítóval az élen, akinek bírósági papírja volt arról, hogy mindent meghamisított. ( Az ellenzéki padsorok mögötti páholy felé mutatva:) Itt ül éppen Császár Attila is, a volt köztévés riporter, aki mindenben hazudott (Pócs János: Éljen Császár Attila! ‑ Taps a Fidesz soraiban.), minden pert elveszített, és ezek után beszélnek önök önkényről abban a televízióban, kedves frakcióvezető úr, ahol ön most járt az átalakítás után. ( Zsigó Róbert: Ki vagy te, hogy ilyeneket mondasz?)

Előtte két évig engem az ellenzék vezetőjeként nem engedtek be. Biztonsági őrökkel akadályozták meg, hogy a több millió szavazó által támogatott legerősebb ellenzéki párt vezetője mint pártelnök ‑ (Dr. Bóka János felé:) igen, önhöz beszélek ‑, mint európai parlamenti képviselő bemehessen a közmédiába. ( Novák Előd: Nekünk meg ostromolni kellett!) És ezek után ön föláll, miután járt bent az újjáalakított közmédiában, behívták talán az első héten, elmondhatta ott is a bullshit hazugságait, és elkezdi kritizálni a mostani működést, miközben ön tartóoszlopa volt a többi maffiózóval együtt ennek a propagandagépezetnek, amely megalázott, meggyalázott embereket, minden sajtópert elveszített, és nem engedték be a valódi ellenzéki arcokat.

Én látom, értem, hogy önök csalódottak, egyre depressziósabbak (Szórványos derültség a Fidesz soraiban.), mert bárhogyan is vergődnek, mennek lefelé. Láttam ezt az „önkény”-táncot itt, amit itt jártak a Kossuth téren néhányan. Láttam, hogy páran próbálták elérni, hogy a jelenlétükkel megduplázódjon a résztvevők száma. ( Derültség a TISZA soraiban. ‑ Pócs János: Köszi, hogy figyeltél! Ott voltunk!) Nagyon sok kritikát kaptam a frakciómtól és a pártunktól, hogy mi miért nem rendezünk ilyen táncokat, ilyen Zorbába oltott önkényi táncokat. ( Derültség a TISZA soraiban.) Az volt a válaszom, hogy szeretnénk, de sajnos nálunk a rendezvényeken soha nem volt annyi hely, hogy ilyen körtáncokat tudjunk előadni. Szerencsére önöknél van. Köszönöm, hogy meghallgattak. ( Taps a TISZA soraiban. ‑ Dr. Panyi Miklós: Szombat este is volt tánc! ‑ Pócs János: De miért remeg a kezed? ‑ Magyar Péter: Hívjunk orvost! Bár valószínűleg az nem segít.)