Hargitai János (KDNP)
DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Rendkívüli dolog nem történik ma, egy elindított törvényalkotási folyamat végén vagyunk, ahogy elhangzott, ez kezdődött az alaptörvény-módosítással, majd az államadósságra vonatkozó és azt féken tartó adósságfékre vonatkozó szabályok átalakításával, és mindezekből következik nyilvánvalóan logikusan az, hogy hozzá kell nyúlni a házszabályhoz, hogy a házszabály, ami a mi működésünk alaptörvényét jelenti, megfeleljen a már elfogadott Alaptörvénynek és az előbb szóba hozott törvénynek.
(20.10)
Ez eddig rendben lenne. A gond azzal van, ahogy önök gondolkodnak. A folyamat elején is elmondták, és itt a bizottság többségi álláspontját képviselő képviselő úr ‑ aki most már fenn ül a pulpituson jegyzőként ‑ elmondja azt a gondolatot, ami egyszerűen vérlázító, hogy itt a parlamentben el lehet mondani. Az udvariasság mondatja velem azt, hogy ilyen buta gondolat… ‑ de nem akarom azt mondani, hogy buta gondolat, az egy elhibázott gondolat, amit önök megfogalmaznak. Mert mi ennek a gondolatnak a lényege? Azt a tragikus mondatot mondják el most már sokadszor, hogy a jogállami gondolkodásba az belefér, hogy ha valamilyen intézménynek nincs közvetlen állampolgári felhatalmazása, akkor ott jogosítványok sem kellenek.
Elmondtam önöknek, és itt megismétlem: közvetlen állampolgári felhatalmazása csak nekünk van. Közülünk is a választók önöknek adtak többséget, tehát jogosítványokkal érdemben csak önök rendelkeznek. Minden más intézmény a közjogi rendszerünkben már származtatott jogosítványokkal rendelkezik, kapja önöktől, a többségtől alapvetően az alkotmány rendszerén keresztül; köztársasági elnök, Alkotmánybíróság, bírósági rendszer, és folytathatnám a sort. Önök a gondolkodásukkal megmutatták eddig is, hogy átalakítják radikálisan a közjogi intézményrendszert, mert a fékek és egyensúlyok (sic!) önöknek útjában vannak. Ez egy legkisebb ügy, amit itt csinálnak. Nagyon veszélyes, de kicsi tétel. Sokkal durvább volt nyilvánvalóan az, amit a köztársaságielnök-választás kapcsán csináltak, ahogy átalakítják az Alkotmánybíróság rendszerét, és meggyőződésem, hogy nincsenek a folyamat végén. Ebbe illeszkedik ez a kicsi tétel, hogy a Költségvetési Tanács jogosítványait átírják.
Amikor elkezdték ezt a folyamatot, akkor még ráadásul volt bátorságuk azt is mondani, hogy megerősítik a Költségvetési Tanácsot. Ezt arra alapozták, hogy az Országgyűlés Hivatalán belül önálló fejezeti címet kívánnak adni a Költségvetési Tanácsnak. Az az alapvető kérdés, hogy a Költségvetési Tanácsot gyakorlatilag kiherélik; elnézést ezért a kifejezésért. De nincs is szükség ilyen típusú Költségvetési Tanácsra, aminek nincs jogosítványa. Elmondtam önöknek, én büszke voltam arra, hogy az alkotmányozás során végre az Alaptörvénybe beemeltünk egy nagy, közpénzre vonatkozó fejezetet, hiszen előtte az alkotmányban ez nem volt. Amikor mi alkotmányoztunk, akkor egy izmos közpénzügyi fejezetet hoztunk létre, és ennek is az egyik legizgalmasabb kérdése volt mindaz, amit azért tettünk, hogy Magyarország államadósságát féken tartsuk végre, és ebben a Költségvetési Tanácsnak fontos szerepe volt. Mondtam önöknek, hogy a németektől loptuk el ezt a rendszert. Költségvetési Tanács ott nincs, csak az adósságfék intézményét vettük át a német alkotmánybíróságból, a Schuldenbremse intézményét, nem teljesen ugyanazzal a logikával, de a németek gondolkodását követve azt mondtuk, hogy fontos az államadósság féken tartása ebben a nehéz helyzetű országban.
Az előbb egy olyan napirendünk volt, amikor történeti fejtegetésekbe bocsátkoztunk. Én nem indulok el ezen az úton. Most azt mondhatom önöknek, bármikor, bárhova nyúlunk vissza a magyar történelemben, az mindig egy eladósodott ország volt, mindig egy tőkeszegény és eladósodott ország volt. Ami már egy kicsit izgalmasabb, a rendszerváltásra is így érkeztünk el. Mi voltunk a legeladósodottabbak Közép-Európában. A velünk együtt az Unióba bekerülő országok közül a mi adósságunk volt a legnagyobb, és ez versenyhátrányt jelent nekünk velük szemben. Ezen kellett változtatni.
És akkor válasz a képviselő úrnak arra, hogy értek‑e valamit ezek az intézmények. Amióta ezt az intézményt megalkottuk az alkotmányozásunk során, az Alaptörvény megalkotása során, végig következetesen csökkent az államadósság. Ez a folyamat csak akkor változott meg az utolsó parlamenti ciklusunkban, amikor európai politika lett abból, hogy engedjük el az adósságokat. Minden ország azt csinálta, hogy a ránk köszöntött válságokat, Covid1, Covid2 és a háború okozta válságokat többletpénzek bevonásával, átmeneti újabb eladósodással kezelni lehessen. De addig, képviselő úr, az Orbán-kormány minden módon következetesen csökkentette évről évre az államadósságot.
A Költségvetési Tanácsnak azért nem volt értelme, érvel ön, mert lám, a kulturális tárca nem tudom, hogy osztogatta a pénzt. Kétségtelen, hogy ennek a Költségvetési Tanácshoz az égvilágon semmi köze nincs. Mi történik a Nemzeti Bankban? Vizsgáljuk, s remélem jutunk is valamire, és azt még inkább remélem, hogy azok a hatóságok, intézmények, amelyeknek ez a feladata, még inkább fognak eredményre jutni.
Tehát egy szó, mint száz, azt kell önnek mondanom, az a gondolkodás, hogy csak azért, mert nincs közvetlen közjogi felhatalmazása egy intézménynek, ezért ezeket félre lehet tenni, egy elfogadhatatlan, jogállamot sértő gondolkodás, és hiába képviselik ezt közvetlenül, konzekvensen ebben és minden más törvény megalkotása során. Elnézést, köszönöm a figyelmüket. ( Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.)