Bóka Zsolt (TISZA)
DR. BÓKA ZSOLT (TISZA): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Fél évszázada hunyt el a XX. század egyik emblematikus magyar női politikusa, Kéthly Anna. Délelőtt a budapesti Új köztemető 300. parcellájában lévő síremléknél tartott szép megemlékezés is ráébresztett arra, hogy adósai vagyunk az emlékezetének, pedig egy kilencgyermekes fővárosi munkáscsalád legidősebb leányaként küzdötte fel magát a múlt század legtekintélyesebb politikusai közé.
Nem készült politikai pályára, az első világháborút és a Tanácsköztársaság bukását követően lépett a politika porondjára, mert erkölcsi kötelességének érezte a cselekvést ezekben az időkben, akkor, amikor a hazai szociáldemokrata nőmozgalom vezetői börtönben, internálótáborban vagy emigrációban voltak. Az 1922-es nemzetgyűlési választáson 33 esztendősen szerzett mandátumot, Slachta Margit után ő lett a második női képviselő a magyar parlamentben, ám az első, aki ezt követően megszakítás nélkül több mint két és fél évtizeden és parlamenti ciklusokon át képviselte választóit e falak között.
A két világháború közötti, e férfiak uralta politikai térben fiatal, bátor nőként vívta ki kortársai elismerését. Legendás munkabírása, mély szociális érzékenysége, felkészültsége és éleslátó kritikája révén vált a két világháború közötti magyar parlamentarizmus meghatározó ellenzéki alakjává. Meggyőző fellépése miatt mondták róla: egyetlen férfi van a parlamentben, az is nő. Az 1930-as évek derekától tiltakozott a hitleri orientáció, a szélsőjobboldali térnyerés és a zsidótörvények ellen. Innen származik az őt féltőknek azóta szállóigévé vált válasza is: aki fél, menjen cukrászkisasszonynak.
Az 1944-es német megszállás után illegalitásba kényszerült. A vészkorszakot Nógrád megyében, Bánk településen bujkálva élte túl. 1945 után a nemzetgyűlés, majd az Országgyűlés első női alelnökeként, valamint a szociáldemokrata frakció első női vezetőjeként írt közjogi történelmet. A fordulat évében kizárták a pártjából és annak vezetőségéből, mert elvi alapon utasította el a kommunistákkal való fúziót, a behódolást és a behódolással járó erkölcsi önfeladást. Lemondott az alelnöki tisztségéről, visszaadta parlamenti mandátumát.
A retorziót mégsem kerülhette el: 1950-ben koholt vádak alapján az ÁVH letartóztatta, majd közel négyévnyi fogva tartás után életfogytiglani szabadságvesztésre, vagyonelkobzásra és 10 év közügyektől való eltiltásra ítélték. Csak a hatalmas nemzetközi tiltakozás kényszerítette ki az egyéni kegyelmét 1954 végén.
1956 őszén a szociáldemokrácia megalkuvást nem ismerő alakja visszatért: a forradalom napjaiban újjászervezte a pártját, és a Nagy Imre-kormány államminisztere lett. A november 4-ei szovjet invázió Bécsben érte, hazatérni már nem tudott. Az emigrációban állhatatosan küzdött a szabad, demokratikus Magyarországért. A Legfelsőbb Bíróság 1962-ben, zárt tárgyaláson, a távollétében hozott részleges felmentő ítéletéről talán nem is tudott, a teljes rehabilitációra és ítéletének semmissé nyilvánítására pedig egészen 1994-ig kellett várni.
Tisztelt Képviselőtársaim! A mai ülésnap befejezése után akár érdemes lehet a róla elnevezett parlamenti terem előtt egy pillanatra megállni, illetve a pesti rakparton felállított, a Dunát kémlelő egész alakos szobra előtt akár egy mécsest gyújtani és emlékezni. Ő az a nagybetűs nő, aki a demokratikus társadalomért folytatott küzdelemben példát mutatott mindannyiunknak, aki a legnehezebb időkben sem kötött elvtelen kompromisszumot.
(20.40)
Talán nem túlzás azt sem kimondani, ha ma körbenézve ebben az Országgyűlésben látná, hogy az általa képviselt küzdelem egyik fontos eredménye már valóság: ma már jóval több nő vesz részt a magyar közéletben és szolgálja hazánkat a Parlament falai között. Kéthly Anna öröksége ma is ezt üzeni nekünk: aki a közéletben szolgálatra vállalkozik, annak nem a félelmet kell követnie, hanem a lelkiismeretét, mert a bátorság és a tisztesség nem választás kérdése, hanem elemi kötelesség. Köszönöm a szót és a megtisztelő figyelmet. ( Taps.)