Kincse Csongor (TISZA)
DR. KINCSE CSONGOR (TISZA): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt áprilisban képviselő lettem, nagyjából már volt egy világos kép a fejemben arról, hogy mit is tett a Fidesz ezzel az országgal. Tudtuk, hogy szétrabolták ezt az országot, tapasztaltuk, hogy magyart magyar ellen hangoltak, azt azonban nem is sejtettük, hogy ennél a valóságban sokkal gonoszabbak voltak. Az önök kormányzása alatt egészséges gyermekeket tartottak fogva.
Az sajnos ma már sokunk számára ismert tény, hogy a Fidesz kormányzásának végére több száz egészséges csecsemő volt kórházi osztályokon a nevelőszülői és a gyermekvédelmi rendszer elégtelensége miatt. Idén március 31-én 237 olyan 0-3 év közötti gyermek volt a kórházakban, akiknél ez egészségügyileg nem volt indokolt. Mindez annak ellenére, hogy Pintér Sándor tavaly decemberben azt ígérte, hogy idén március végére ez a szám nulla lesz.
A szakma számára az is köztudott volt, hogy vannak idősebb gyermekek is, akik ugyanilyen okokból vannak kórházakba ragadva. Ezek szerintem már önmagában olyan súlyos tények, amelyek számomra minden határt átlépnek. De tudjuk jól, hogy önök a „nem mi szültük őket, nem mi hagytuk őket ott” mentalitás szerint kormányoztak. Azonban nemrég egy olyan helyzetről kaptunk tudomást, amely minden határon túlmegy, és ezeknél is sokkal súlyosabb.
Az utóbbi időszakban több olyan egészséges gyermek volt, akik zárt gyermekpszichiátriai osztályokon éltek, annak ellenére, hogy náluk ez egészségügyileg nem volt indokolt; a jelen lévő fideszesek kedvéért elismétlem még egyszer, hogy olyan egészséges gyermekek éltek zárt pszichiátriai osztályokon, akiknél ez nem volt indokolt. Itt Budapesten, az egyik ilyen kórházban három ilyen gyermek volt: egy 6, egy 14 és egy 16 éves. Csak hogy érezzük, hogy miről is beszélünk, ezek a gyerekek olyan osztályokon éltek, ahol mozgásukban korlátozták őket, ablakaikon rácsok voltak, még egy ceruza sem lehetett náluk, mert az potenciális veszélyforrásnak számított. Ők egy helyen éltek skizofrén, mániákus gyerekekkel vagy éppen olyanokkal, akik korábban öngyilkosságot kíséreltek meg.
Mindhárom gyermek helyzete, úgy gondolom, már önmagában egy tragédia, azonban a hatéves gyermek életútja egy fájó, de sajnos tűpontos lelete a Fidesz tizenhat évének. Ő az Orbán-rendszer, az önök által épített NER tizedik évében született. Szülei sajnos drogfüggők voltak, ezért már viszonylag korán, kétéves korában egy állami gyermekotthonba került. Itt a kétéves gyermekkel olyan embertelen dolgok történtek, amiknek egyik embertársunkkal sem szabadna, hogy megtörténjenek.
A családja helyzete egy rövid időre rendeződött, ezért később vissza tudott kerülni a családjához. Itt azonban magatartásbeli gondjai, dührohamai jelentkeztek időnként a feldolgozatlan traumái következtében. Egy ilyen dühroham után a családja bevitte az egyik gyermekpszichiátriai osztályra, közölvén, hogy ők nem bírnak vele. Itt pár nap után az orvosok megállapították, és a dokumentációjában is le van írva, hogy nem volt nála indokolt a zárt osztályon történő ellátás. Szülei azonban nem tudták visszavenni, a gyermekvédelmi rendszer elégtelensége miatt pedig nem tudott gondozásba kerülni. Ő majdnem egy évig élt úgy egy zárt osztályon, hogy az nem volt nála indokolt.
És akkor jogosan merülhet fel bennünk a kérdés, hogy az ott dolgozók miért nem szóltak, miért nem emelték fel a hangjukat. Ők szerették volna, azonban többször határozottan meg lettek fenyegetve, ha így tesznek, akkor azonnali hatállyal ki fogják rúgni őket. A választások után is felmerült az itt dolgozókban, hogy az új kormány felé jelzik ezt a problémát, azonban akkor ismét újra meg lettek fenyegetve. Azonban volt, aki ezen megfélemlítések ellenére is mert szót emelni, és jelezte ezt felénk.
Egy csütörtök délután szereztünk tudomást erről az esetről, és pénteken délelőtt Hegedűs Zsolt miniszter úr már személyesen ment el ebbe a kórházba, hogy megszemlélje az állapotokat. Ezután a kormány gyorsan cselekedett, és mindhárom gyermek elkerült a zárt pszichiátriai osztályról. A hatéves gyermek ma már testvérével együtt él egy gyermekotthonban, a 14 éves gyermek egy olyan speciális otthonban él, ahol az oktatása biztosított, a 16 éves gyermek pedig a gyámjaihoz vissza tudott kerülni. Ők ma már szerencsére egy sokkal normálisabb, sokkal szabadabb életet élnek, lehet náluk ceruza, vannak képek a falaikon, szabadon játszhatnak az udvaron.
A magyar történelem, úgy gondolom, hogy tele van begyógyítatlan sebekkel, melyek következményeit generációról generációra cipeljük magunkkal. Az, ahogyan az állam a legvédtelenebbekkel bánt az elmúlt években, úgy gondolom, hogy egy újabb ilyen sebe történelmünknek. Nekünk felelősségünk az, hogy ezeket a sebeket begyógyítsuk, és a magyar emberekkel együtt elkezdjük gyógyítani a társadalmunkat. Ezért mindannyiunknak tenni kell. A szemben ülőknek minimum bocsánatot kell kérniük, nekünk pedig mindent meg kell tennünk azért, hogy többet egy magyar gyermekkel se történhessen ilyen.
A múltat már nem tudjuk megváltoztatni, de azért tehetünk, hogy a jövőben egyetlen gyermek se maradjon magára. Ez a mi felelősségünk. Köszönöm szépen. ( Taps a kormánypárt soraiban.)