Magyar Péter (TISZA)

2026. szeptember 7.

MAGYAR PÉTER miniszterelnök: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Szeretett Honfitársaim! Hadd kezdjem azzal, hogy megköszönöm elnök asszonynak a törvény által rendelt időben elvégzett munkáját azért az időszakért, amikor az ideiglenes köztársasági elnöki jogköröket gyakorolta. Köszönjük szépen, hogy mind házelnökként, mind ideiglenes elnökként példát mutatott hazánknak. Köszönjük szépen a munkáját. ( Taps a kormánypárt soraiban.)

Engedjék meg, hogy én is megkülönböztetett tisztelettel és szeretettel köszöntsem az újjáalakult, valódi közmédia nézőit. Több mint 10 év után tér vissza a közmédia felületeire, az M1 csatornára az országgyűlési közvetítés. Mindannyian tudjuk, hogy nem véletlenül került le mintegy 11 évvel ezelőtt az országgyűlési közvetítés a közmédia oldalairól: nem akarták az akkori hatalmasok, hogy a valóságról, a vitákról értesüljenek a magyar állampolgárok. Én nagyon örülök, különösképpen azért is, mert jó szívvel emlékezem vissza a kilencvenes évekre, amikor kicsit furcsa módon, de tizenegy-kétéves gyermekként szinte mindennap követtem a nagymamámmal az Országgyűlés eseményeit. Azt is mondhatnám, ha nem lett volna akkor közvetítés, akkor lehet, hogy most én nem állnék itt ‑ lehet, hogy ez valakinek rossz hír, valakinek jó hír. Úgyhogy köszöntjük a közmédia adásának nézőit, örülünk, hogy első kézből értesülhetnek a valóságról. ( Taps a kormánypárti padsorokban.)

Tisztelt Honfitársaim! 800 évvel ezelőtt Magyarország olyan pusztítást élt át, amely után joggal gondolhatta volna bárki, hogy ennek a gyönyörű országnak, szeretett hazánknak vége van. A muhi csatában odaveszett a királyi hadak java, a páncélos lovagok, az íjászok, a nemesség színe-java megsemmisült a mocsárban. IV. Béla király az életét is mentve menekült az osztrák herceg zsarolásain és a dalmát tengerpart szikláin keresztül. A tatár seregek úgy dúlták föl a Kárpát-medencét, hogy virágzó falvak, települések néptelenedtek el örökre; a szántóföldeket felverte a gaz; csecsemők, asszonyok és családok tűntek el nyomtalanul a lángoló templomok romjai alatt, a Duna vonala mentén pedig nem maradt más, csak a felperzselt föld és az üszkös gerendák füstje.

Amikor a hordák végül elvonultak, nem egy olyan ország maradt utánuk, amelyet néhány rendelettel, felületes toldozgatással helyre lehetett volna hozni. Ezt a hazát akkor a puszta földből, a hamvakból, a semmiből kellett újjáépíteni, újraalapítani. IV. Béla király megértette az örök történelmi leckét, amiért ma mindannyian második honalapítóként hajtunk fejet az emléke előtt; megértette, hogy a pusztulás után nem elég egyszerűen visszaépíteni azt, ami ledőlt, mert ha ugyanazokat a gyenge agyagfalakat, ugyanazokat a korhadt fatákolmányokat húzzuk fel ugyanabból az omladozó anyagból, és ugyanazokon a rossz, gyenge alapokon tesszük ezt, akkor a következő történelmi viharnál a falak megint a védtelen magyarok fejére fognak omlani.

Kővárakat kell építeni ‑ ismerte fel IV. Béla. IV. Béla nem tudta, hogy mikor fordulnak esetleg vissza a tatárok, nem tudta, hogy lesz‑e elég pénz a kincstárban, lesz‑e elég kétkezi kőfaragó, munkás vagy hűséges szövetséges, de egyetlen dolgot mindennél tisztábban tudott: Magyarország még egyszer a történelemben nem maradhat olyan végletesen, végtelenül kiszolgáltatott, mint amilyen 1241-ben volt.

Kedves Képviselőtársaim! A magyar nép történelme során sokszor megtanultuk, milyen az, amikor kívülről zúdul ránk a pusztítás. Megtanultuk és a vérünkkel fizettünk érte, amikor az 1848-as szabadságharc leverése után ránk telepedett a Bach-korszak önkénye. Megtanultuk a német megszállás sötét, embertelen terrorja alatt, és évtizedeken át hordoztuk a sebeit a szovjet elnyomásnak, a tankok árnyékának, az elnémított szabadságnak.

Ezekben a történelmi tragédiákban mindig volt egy közös, fájdalmas kapaszkodó: pontosan tudtuk, hogy a határainkon túlról idegen hatalmak tapossák, tiporják a magyarságot. Éppen ezért is olyan mérhetetlen és megbocsáthatatlan az az árulás, amit az utóbbi évtizedekben az Orbán-kormányok elkövettek Magyarország ellen, mert ők nem idegen zászlók alatt masírozó hadseregként törtek ránk. Ami történt, az sokkal rosszabb: a sajátjaink fordultak a magyar nép ellen; olyan emberek fosztották ki hazánkat, akik magyarul tettek ebben a Házban esküt az alkotmányra és a haza, a magyar emberek szolgálatára (Pócs János: Öt perc kellett…), majd méretre szabott ‑ méretre szabott! ‑ selyem öltönyökben, állami luxusautók sötétített üvegei mögött cinikusan mosolyogva egyszerűen kirabolták Magyarországot. Az elmúlt 16 évben olyan pusztítást szabadítottak ránk, amely pontosan úgy hagyta maga mögött a kiszáradt alföldi földeket, a málló vakolatú kórházakban a 40 fokos kórtermeket, a lángoló kerekekkel veszteglő vonatokat és a megalázott pedagógusok elnémított iskoláit, mintha egy idegen fosztogató sereg vonult volna át rajtuk.

Miközben a magyar családok milliói a puszta mindennapi túlélésért küzdöttek a boltok kasszáinál, a munkahelyükön, az orvosnál és szerte az országban, aközben a politikai maffia egykori feje, Orbán Viktor a nemzet közös tégláiból, a mi munkánkból és a mi adónkból épített, építtetett magának magánuradalmat, és persze a családjának, a janicsárjainak, a strómanjainak, és eközben a hazánkat védtelenül, fedezék nélkül hagyta a pusztában. ( Pócs János: Hazudsz!)

Tudom jól, pontosan jól tudom, hogy akadnak ebben a teremben olyanok, akik most a szemüket forgatják, és azt mondják, hogy hagyjuk már a múltat, lépjünk már túl rajta, borítsunk fátylat a történtekre, spongyát rá, de tegyék a szívükre a kezüket, és árulják el nekem: önök mégis mit felelnének annak a gyermekvédelmi dolgozónak, aki felháborodva kérdez engem, hogy kinek a lelkén szárad az, hogy miközben ő havi 220 ezer forintos éhbérért próbál emberi tartást adni a magukra hagyott árváknak a penészes intézetekben, aközben a hatalom egykori urai milliárdos jachtokon pezsgőznek az Adrián, magánrepülőkkel járnak focimeccsre, és méregdrága helikopterekkel szállnak le a luxusbirtokaikon? ( Pócs János: Paksra!)

Tisztelt Honfitársaim! Hamarosan nyilvánosságra hozzuk azt az átfogó és megdöbbentő gyermekvédelmi jelentést, amelyet a Szociális és Családügyi Minisztériumban Gyurkó Szilvia államtitkár asszony és munkatársai készítettek az elmúlt évtizedek szörnyűségeiről. Ebben a rendszerben gyerekeket, 4-5-6 éves gyerekeket éheztettek, kedves képviselőtársaim, és önöknek erről pontos tudomása volt. ( Pócs János közbeszól.) Mondjam azt ezeknek az embereknek, hogy erről már nem kell beszélni? Vagy mit mondanának annak a rendőrnek és tűzoltónak, aki a szemünkbe nézve kérdezi, hogy kinek az urizálása miatt kellett 260 ezer forintos kezdő bérből, saját zsebből megvásárolnia a téli szolgálati bakancsát, miközben a hatvanpusztai birtokra mindig jutott a közpénzből?

Mit mondjak nekik, tisztelt képviselőtársaim? Mondjam azt nekik, hogy ez már a múlt, lépjünk túl rajta? Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az ő életük, ez magyarok millióinak az élete, ez az ő ellopott, elrabolt fiatalságuk, a tönkretett egészségük, a megfeszített, tisztességes munkájuk elrabolt értéke.

(13.30)

Nekik akarják önök a szemükbe mondani, hogy spongyát rá. A felelősség eltagadása cinkosság a múlttal, és mi nem leszünk cinkosok. Az igazság kimondása, az igazságtétel az új fundamentumok lerakásának legalapvetőbb erkölcsi feltétele. Addig nem építhetünk, nem tudunk szilárd jövőt építeni, amíg az itt ülő elkövetők megpróbálják letagadni a felelősségüket, amíg elmenekülhetnek, megpróbálhatnak elmenekülni a felelősségre vonás elől.

Tisztelt Ház! 148 napja, április 12-én a magyar nép megelégelte az árulást, nem tűrte tovább a hazugságokat, felemelte a fejét, és félreérthetetlen történelmi felhatalmazást adott nekünk arra, hogy véget vessünk a rombolásnak, elzavarjuk a tolvajokat és elkezdjük hazánk közös újjáépítését. Hálásan köszönöm önöknek, minden magyar embernek azt a hitet, azt az elszántságot és azt a bátorságot, amellyel áprilisban megfogták egymás kezét, és a szavazatukkal békésen, de ellentmondást nem tűrően új irányt szabtak a hazánknak. Köszönöm önöknek! ( Taps a kormánypárti padsorokban.) Köszönöm önöknek, köszönöm minden magyar embernek azt a soha korábban nem látott kitüntető figyelmet, amellyel nap mint nap követik a munkánkat, amellyel részt vesznek a közéleti vitákban, felteszik akár a kényelmetlen kérdéseket és megosztják velünk a javaslataikat.

És a leginkább azt köszönöm, hogy a magyar emberek elkezdtek újra egymáshoz fordulni, hogy kevesebb a gyűlölködés és több az öröm, hogy a szomszéd újra köszön a szomszédnak (Vitályos Eszter: Persze!), hogy a családtagok nem fordulnak el egymástól a pártpolitika miatt, hogy újra egyetlen, összetartó nemzetként gondolkodunk és cselekszünk Magyarországért. Nekem minden egyes nap az ad erőt, hogy Magyarország megmutatta magának és a világnak, hogy még a legkiszolgáltatottabb ember is a legromosabb vályogházban is lehet erősebb és lehet szabadabb az őt elnyomó hatalmaskodóknál, ha felemeli a fejét és hisz a közös, csodálatos hazánk jövőjében. Ez a magyar emberek győzelme, a magyar emberek érdeme, és mindaz, amit elértünk és el fogunk érni, ebből az erőből táplálkozik.

Nem kertelek önök előtt: ezen a nyáron egyetlen hatalmas, embert próbáló feladatunk volt, a puszta kezünkkel éjjel-nappal dolgozva kellett egyben tartanunk azt, ami a magyar államból még megmaradt. Mert elődeink nem pusztán loptak, itt már régen nem működött szinte semmi. Magyarországon 2026 tavaszára az állam számos területen gyakorlatilag megszűnt államként funkcionálni. Nem volt gazdája a vasútnak, nem volt gazdája a kórházaknak, elengedték a vízügyet, magára hagyták az iskolákat. Az állam lemondott a legalapvetőbb feladatairól, a polgárok védelméről és a méltóságáról. Én most szeretnék innen, a magyar Országgyűlésből köszönetet mondani azoknak az embereknek, akik az Orbán-rendszer rombolása ellenére éveken keresztül aládúcolták, a vállukon tartották ezt az országot. Az ápolóknak, akik még egy műszakot vállaltak; a tanároknak és a nevelést segítőknek, akik saját pénzből vettek meg valamit az osztályterembe, mert a gyerekeknek hétfőn akkor is szükségük volt rá, ha az állam nem segített; a rendőröknek, a tűzoltóknak, a szociális munkásoknak, gyermekvédelmi dolgozóknak, vízügyeseknek, kormánytisztviselőknek, akik az előző kormány alkalmatlanságának következményeit próbálták enyhíteni. Ők ‑ ők! ‑ tartották egyben Magyarországot éveken keresztül.

Azt tudom üzenni innen nekik, hogy amíg én miniszterelnök vagyok, leszek, addig egy olyan államért fogok dolgozni, ahol nem kell minden áldott nap hősiességből és önfeláldozásból vizsgázniuk, a normális állami működés ugyanis nem épülhet tisztességesen dolgozó magyar emberek kizsigerelésére. ( Taps a kormánypárti padsorokban.) Nem árulok zsákbamacskát, nagyon nehéz lesz, és nem fog egyik napról a másikra menni. Alázattal a türelmüket és a megértésüket kérem. A kifosztott államkassza és a ránk hagyott adóssághegyek miatt a költségvetés helyzete ‑ ugyan eltagadták ‑ rendkívül nehéz. A mozgásterünk súlyosan korlátozott. Minden egyes forintért meg kell küzdenünk, de minden egyes forintért meg is fogunk küzdeni.

Képviselőtársaim! Ezt a bénultságot és gazdátlanságot örökölve kellett azonnal cselekednünk, felgyűrve az ingujjunkat. Örömmel tettük, mert szeretünk ezért az országért dolgozni, és nincs felemelőbb hivatás, mint a saját hazánkat talpra állítani a romokból. De egyben végtelen szomorúsággal is tettük ezt, mert egyetlen napra sem hagy nyugodni minket az a keserű gondolat, hogy mennyire nem szerették ezt a hazát az elődeink. Aki valóban szereti a saját nemzetét, az soha, egyetlen pillanatra sem hagyná lerohadni a vidéki kórházakat, nem hagyná magára a szomjazó magyar földeket és nem tekintene a saját népére pusztán sarcolható alattvalóként, miközben a nemzeti zászlót zsebre vágva csak a magánbirtokait hizlalja.

Pontosan ebből a mély felháborodásból merítünk erőt ahhoz, hogy a szakadék széléről hozzuk vissza a működést. A puszta túlélésen túl megkezdjük az új kővárrendszer megalapozását. Mindenekelőtt az állam demokratikus és pénzügyi gerincét kellett újraalkotni, mert az Orbán-rendszer elszabadult önkényét azonnal meg kellett törni. Megszüntettük a rendeleti kormányzást, és a törvényhozást visszaengedtük a parlament nyilvánossága elé. Akinek tisztességesek a szándékai, aki valóban a hazájáért akar dolgozni és nincs rejtegetnivalója a saját nemzete előtt, az örömmel jön ide, a Parlament falai közé, bátran vállalja a politikai vitákat, és egyenes gerinccel számol be a döntéseiről a képviselőknek és a magyar embereknek. Akinek pedig nem tisztességesek a szándékai, az bujkál, visszaadja a mandátumát, menekül az alkotmányosság házából. Lelke rajta!

Tisztelt Honfitársaim! Elmozdítottuk a helyükről az Orbán-rendszer bábjait. Nem volt könnyű, kaptunk érte hideget-meleget, jogászkodást, fenyegetést, meghallgattuk, hogy ezt nem lehet, ahhoz nem szabad nyúlni, amazt a pozíciót még évekre bebetonozták, tehát tessék szépen együtt élni vele. Pontosan ez volt az önök terve! Úgy tervezték elveszíteni a választást, hogy közben a hatalmat ne kelljen elveszíteniük. Mi viszont nem azért jöttünk, hogy asszisztáljunk. Aki a nemzet kifosztását bármilyen módon fedezte, bárhova is ültette be a politikai maffia, azzal nekünk nincs dolgunk. A hatalom a népé, az intézményeket pedig visszaadjuk a magyar embereknek, akár tetszik önöknek, akár nem. ( Taps a kormánypárti padsorokban.)

Három hét alatt ‑ hallják ezt, tisztelt ellenzéki képviselőtársaim: három hét alatt ‑ tárgyaltuk le azt a történelmi megállapodást az Európai Unióval, amivel az elődeink éveken keresztül csak zsaroltak (Dr. Juhász Hajnalka: Egyetlen eurócent sem jött még!), vétózgattak és szélmalomharcot vívtak a nemzetközi porondon, miközben a magyar családok elől elzárták a saját törvényes forrásaikat. Augusztus 31-ig pedig, bárhogyan is ágáltak önök, bárhogyan is próbálták megakadályozni, maradéktalanul teljesítettük az összes vállalt feltételt, köszönhetően annak a több ezer felkészült, éjjel-nappal dolgozó diplomatának, jogásznak, kormánytisztviselőnek, háttérintézményben dolgozóknak, akik megmutatták a világnak, hogy mire képes a magyar szakértelem és hivatástudat, ha végre világos célt és valódi megbecsülést kap a kormányától. ( Taps a kormánypárti padsorokban.)

(13.40)

Bármennyire is próbálják ezt önök még mindig megakadályozni, ezekből az ezermilliárdnyi uniós forrásokból újítjuk meg a közösségi közlekedést, fejlesztjük az elektromos hálózatot, az energiatárolást, korszerűsítjük a kórházainkat, az alapellátást, támogatjuk a lakások energetikai felújítását, támogatjuk a magyar kis- és középvállalkozásokat, a kutatást és az innovációt, az oktatás digitalizációját, valamint a vízügyi és környezetvédelmi fejlesztéseket.

Példát mutattunk a vezetésben, csökkentettük a képviselők, a miniszterek és az államtitkárok fizetését, a parlamenti frakciókereteket, felszámoltuk a valaha volt propagandaminisztérium feneketlen kifizetőhelyeit és leállítottuk a felesleges állami luxuskiadásokat. Ma pedig éppen az én miniszterelnöki fizetésemet csökkentjük radikálisan, miközben Orbán Viktor pár év alatt az ötszörösére növelte a legális fizetését. Talán ennek az elszántságnak is köszönhető, hogy a magyar államháztartás júliusban olyan költségvetési többletet produkált, amilyenre évtizedek óta nem volt példa.

Tisztelt Honfitársaim! Bármennyire is nem tetszett a Fidesz-KDNP-frakciónak, létrehoztuk a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatalt, hogy minden egyes ellopott forintnak megismerhessük a sorsát, visszaszerezzük, és soha többé ne ismétlődhessen meg Magyarországgal az, ami az elmúlt évtizedekben történt.

És ha már közvagyon, a múlt héten több mint ezermilliárd forintnyi közvagyon került vissza oda, ahová eredetileg is tartozott: a magyar államhoz, a magyar emberekhez. 16, közfeladatokat egyáltalán nem ellátó, úgynevezett közérdekű vagyonkezelő alapítvány megszüntetésével több mint 845 milliárd forintnyi vállalati részesedést, 162 milliárd forint pénzeszközt, csaknem 90 milliárdnyi értékpapírt és közel 88 milliárd forintnyi ingatlant vettünk vissza és került közvetlen állami felügyelet, ellenőrzés alá. Miközben Orbánék alatt állítólag nem volt pénz az egészségügyre, a gyermekvédelemre, az idősek ellátására, addig titokban sok tíz milliárd forintért vásároltak önök határon túli kastélyokat, három- négy csillagos wellness-szállókat, és próbálták meg kijátszani a haveroknak. Mi ezeket is visszaszereztük a magyar embereknek.

És ha már említettük, felszabadítottuk a közmédiát a pártpropaganda alól, hogy a közszolgálat végre a valóságot és a nemzet egészét szolgálja. Innen is köszöntöm újra az M1 nézőit; reméljük, már többen vannak, mint 18. (Derültség a kormánypárt soraiban.) Örülök, hogy hosszú idő után újra lehet követni a parlamenti üléseket; nekünk, ellentétben a korábbi hatalommal, nincs semmilyen takargatnivalónk. ( Szórványos derültség az ellenzéki padsorokban.)

Tisztelt Honfitársaim! 18 évnyi megalázó változatlanság után döntöttünk arról, hogy jelentősen, 120 ezer forintra emeljük az Orbán-kormány alatt 16 évig 28 500 forinton hagyott öregséginyugdíj-minimumot, és célzott felzárkóztatással adunk emberhez méltó támaszt a legkisebb ellátásból élő idős honfitársainknak, több százezer idős honfitársunknak segítséget nyújtva. Évek méltatlan cserben hagyását számoljuk fel azzal, hogy helyreállítjuk a megváltozott munkaképességű emberek ellátásának értékét és fedezetét. Bevezettük a 100 ezer forintos iskolakezdési támogatást, hogy a tanévnyitás költségei ne sodorják adósságba a szülőket. Bármennyire is ágált a Fidesz és a KDNP ez ellen, 5 százalékra csökkentettük a tűzifa áfáját, a vényköteles gyógyszerek áfáját pedig eltöröltük. Megdupláztuk a szociális tűzifakeretre szánt költségvetési forrást, és ezzel több százezer honfitársunknak nyújtottunk segítséget.

És mindeközben ott voltunk a bajban. Volt ezen a forró nyáron néhány kritikus hét, amikor az ország puszta fizikai működéséért kellett küzdenünk. A brutális hőségben csúcsot döntött az áramfogyasztás, miközben a történelmi aszály miatt úgy apadt el a Duna, hogy a Paksi Atomerőmű termelése 2000 megawattról 230-ra zuhant le, centiméterekre, milliméterekre sodorva Magyarországot az atomerőmű teljes lekapcsolásától. A magyar családok és a vállalkozók példamutató fegyelemmel fogták vissza a fogyasztásukat a kritikus órákban, mi pedig a szakemberekkel együtt dolgozva léptünk: két 80 méteres uszályt süllyesztettünk a mederbe, s rekordidő alatt 43 ezer köbméter sziklából építettünk fenékküszöböt a Dunán. Megmentettük az erőmű hűtését, augusztus végére pedig teljes termelésre állítottuk vissza a Paksi Atomerőművet. Tegnapra már mintegy 70 ezer köbméter kő került a Dunába. 40-50 centimétert emel az önök által kárhoztatott fenékküszöb Paksnál a Duna vízszintjén, az önök által példaként hozott romániai atomerőmű pedig egy hónapja egyetlen kilowatt áramot sem termel. A következő hetekben pedig végleges műszaki védelmet építünk ki, modern, digitális távmérő hálózatot telepítünk a folyóra, hogy a vízszint és a vízhőfok minden adata percre készen elérhető legyen. Számunkra ezt is jelenti a működő Magyarország. Nem hárítjuk a felelősséget, nem bénulunk meg és nem keresünk kifogásokat. Felmérjük a helyzetet, döntünk és cselekszünk, mert az állam ereje végső soron ebben mutatkozik meg: a gyors, határozott és megalkuvást nem ismerő cselekvésben a nemzetért.

Tisztelt Ház! A nyárnak vége van. Megállítottuk a szétesést, levágtuk már sok csápját a polipnak és megvédtük a magyar emberek maradék vagyonát. A romeltakarítás még folyik, de ami most előttünk áll, ennél nagyobb, történelmi feladat: a modern magyar kővárrendszer felhúzása, amely sokkal erősebb, ütésállóbb, korszerűbb és biztonságosabb lesz annál, mint amilyen a pusztítás előtt valaha is volt. Nem az omladozó, régi falakat ragasztjuk össze; új, sziklaszilárd intézményi alapokat rakunk le, teszünk le. Az előttünk álló hónapokban tiszta, világos lépésekkel építjük fel a működő jogállamot.

Ott kezdjük a munkát, ahol a pénz évek óta ellenőrizetlenül folyik a magánzsebekbe. Az elkövetkező hetekben felülvizsgáljuk és várhatóan teljesen átalakítjuk a dohánykoncessziókat (Pócs János: Jaj!), a kaszinókoncessziókat, a hulladékkoncessziót, a 35 éves, több tízezer milliárd forintos autópálya-koncessziót, hogy a milliárdos haszon az önök magánoligarchái helyett a közösséget, a költségvetést és a magyar adófizetőket gazdagítsa. ( Taps a kormánypárt soraiban.) És itt nem csak a koncessziókról van szó. Az Orbán-rendszer felépített egy olyan gazdasági gépezetet ‑ hívhatjuk az egyszerűség kedvéért polipnak is ‑, amelyben újra és újra ugyanaz történt: az állam adta a pénzt, adott megrendelést, biztosította a piacot, a haszon pedig valahogy mindig a kiválasztott üzleti köröknél landolt. Így nőtt óriásira Mészáros Lőrinc Opusa; így kapott a B+N százmilliárdos kórházi és egyéb állami megrendeléseket; így épült fel állami pénzből és állami üzletekből, a magyar emberektől kapott pénzen a 4iG birodalma; miközben a Mészáros és Tiborcz köreihez kötődő magántőkealapokba is ezermilliárdnyi nagyságrendben került a közpénz. Vagyis amikor… (Pócs János közbeszól.) ‑ figyeljen! ‑, amikor a magyar ember adót fizetett, autópályán ment, kórházba került, telefonált, vagy egyszerűen csak igénybe vett egy államinak tűnő szolgáltatást, ugyanannak a szűk körnek a kasszáját gyarapította. Ezt a pénzszivattyút állítjuk, állítottuk le mi most a magyar emberek millióitól kapott felhatalmazással. Ezeket a csápokat vágjuk most le. ( Pócs János: Bosszúból.)

(13.50)

Amit az Orbán-rendszer évtizedei alatt cinikusan kiszerveztek ‑ ahol és amit lehet ‑, visszavesszük, ahol szükséges, újratárgyaljuk, és olyan felkészült szakemberekkel, érdemi tudással töltjük fel az államigazgatást, amit a nemzeti együttbűnözés rendszerének hosszú évein át tűzzel-vassal irtottak.

Eközben megvédjük a természeti kincseinket, a magyar emberek egészségét, a vizeinket, a levegőnket a szennyező gyáraktól. Szégyen, egészen szégyenletes, hogy az előző hatalom szándékosan kiüresítette a zöldhatóságokat, nevetséges mértékű bírságokkal simogatta a neki oly kedves szennyezőket, és a magyar családok biztonságát, egészségét gátlástalanul odadobta bárkinek, aki elég pénzt ígért azokban a bizonyos kofferekben. Mi drasztikusan szigorítjuk a környezetvédelmi bírságokat, felállítjuk az országos élőkörnyezet-felügyeleti főhatóságot a veszélyes ipari beruházások kérlelhetetlen ellenőrzésére, és nemsokára a Ház elé terjesztjük az új klímatörvényt.

De nem elég az előző rendszer bűneit nem megismételni, az már sajnos nem védi meg a környezetünket. Ezért azonnal, haladéktalanul elindítjuk az országos fásítási programot. Visszaadjuk az életet a szomjazó magyar vidéknek, átfogó vízügyi cselekvési tervet fogadunk el a pusztító aszályok okozta válsághelyzet megfékezésére és a vizek helyben tartására, miközben műszaki megoldást és garantált forrást biztosítunk a 2 ezer fő alatti kistelepüléseknek a szennyvízelvezetésre. Mert ha nincs víz a földjeinken, és ha a falvainkat magára hagyja az állam, akkor nem jövőt építünk, hanem csak egy homokra szórt romhalmazt.

Elkezdtük gyógyítani az egészségügyet, a legkiszolgáltatottabbak sebeit. Múlt hét csütörtök óta nyilvánosak az önök által, a Fidesz és a KDNP által éveken át titkolt kórházi fertőzési adatok. Elindítjuk a kórházi várólisták azonnali, célzott csökkentését is. Az év végén elfogadjuk a kórházi hűtési programot, hogy soha többé egyetlen betegnek se kelljen embertelen hőségben küzdeni a gyógyulásért. Ellentétben önökkel, nem söpörjük a szőnyeg alá a gondokat, és nem szépítünk propagandacélból adatokat. Átfogó egészségügyi országleltárt készítünk, hogy a magyar emberek végre megismerhessék a valódi helyzetet. ( Pócs János: Mi is készítünk nektek!) Erre a valóságra építve nyúlunk hozzá az ellátórendszer mindennapjaihoz. Megújítjuk a háziorvosi praxisok finanszírozását, visszaadjuk a méltóságát a szétszakított, tönkretett védőnői hálózatnak.

Megbecsüljük azokat, akik a hátukon viszik ezt az országot, mert a kővár semmit sem ér védők nélkül. Vajon meddig várhatnánk el a szolgálatot azoktól, akiket a korábbi hatalom megalázott, miközben a puszta létezésükkel tartották egyben a nemzetet? Október közepén benyújtjuk az új költségvetést, amelyben elkezdjük a bérrendezést a nevelést és oktatást segítők, a szociális és a gyermekvédelmi munkatársak számára. Gondolunk az évek óta magára hagyott és kiszolgáltatott rendvédelmi állományra is. Végre megadjuk a tiszteletet annak a honvédségnek is, amelyet az Orbán-rendszer megalázott. Gondoskodunk a gyermekeink és a fiataljaink jövőjéről. Új, szigorú, az eddigieknél szigorúbb gyermekvédelmi törvényt fogadunk el. Nemzeti drogstratégiát hirdetünk a fiatalok védelmében. A Wekerle bérlakásépítési program keretében sok ezer bérlakást és új kollégiumi férőhelyet hozunk létre. Tető alá hozzuk a megfizethető lakhatást garantáló lakástörvényt. A külföldre kényszerült tehetségeink hazahívására pedig elindítjuk a „Vár a hazád!” programot. Helyreállítjuk a kutatás szabadságát, a HUN-REN és a Magyar Tudományos Akadémia újraszabályozásával kiszámítható, többéves forrásokkal és valódi életpályával ismerjük el a kutatóinkat. Megszabadítjuk a pedagógusokat a fojtogató adminisztráció terhétől. ( Pócs János közbeszól.) Megszüntetjük a politikai kinevezettek konzisztóriumait az egyetemeken. A modern felsőoktatási stratégiával pedig elérjük, hogy a legkiválóbb fiatal tehetségeinknek eszükbe se jusson elhagyni a szülőföldjüket, vagy ha elmentek, visszajöjjenek.

Újra összefűzzük a szétszakított ország vérkeringését és közösségeit. Nagyszabású fő- és mellékúthálózati felújítási programot indítunk. Sok ezer milliárd forint értékben fejlesztjük a szétzilált vasutat a Baross Gábor vasútfejlesztési program keretében. Újranyitjuk a Fidesz által bezárt vasúti mellékvonalakat, múlt héten éppen Tiszaújváros és Miskolc között, korábban Komlón. Önök bezárták, mi újranyitjuk. ( Pócs János: Majd meglátjuk!)

Nekilátunk annak, hogy visszaadjuk a településeknek az elrabolt önkormányzati autonómiát. Rendet teszünk, bármennyire is nem tetszik önöknek, a végrehajtók, a közjegyzők és a felszámolók világában is. Ezek azok az intézmények, amelyekkel az emberek többnyire életük legnehezebb pillanataiban találkoznak, amikor eladósodnak, elveszítenek valakit, lakáshitelt vesznek fel vagy csődbe jut a vállalkozásuk. Az Orbán-rendszer ezekből a közhatalmi feladatokból is jól fizető, zárt világot épített, miközben a Schadl-ügy megmutatta, hová vezet, ha az állam nem ellenőriz, csak kiváltságokat oszt. Ősszel átalakítjuk a végrehajtás rendszerét. Felülvizsgáljuk a közjegyzők működését és díjait. Rendet teszünk a felszámolásnál is, mert aki bajba kerül, annak az államtól segítséget és tisztességes eljárást kell kapnia, nem még egy embert, aki rajta akar nyerészkedni.

Amit vállaltunk, betartjuk. Bevezetjük a méltányos vagyonadót a legtehetősebbek számára, bármennyire is nem tetszik ez a Fidesz-KDNP-frakciónak. ( Vitályos Eszter nevet.) Szögezzük le a legfontosabb alapelvet ‑ figyelem! ( Pócs János Figyelem!) ‑ tisztán és félreérthetetlenül: ebben az országban a tehetség, a szorgalom és a siker érték. Az a magyar vállalkozó, mérnök, orvos vagy gazda, aki a saját munkájával, innovációjával a tisztességes piaci versenyben gyarapodott, gazdagodott meg, a nemzetünk büszkesége. Az ő tudása és kockázatvállalása nélkül egyetlen lépést sem tehetnénk előre. A vagyon önmagában egy normálisan működő országban sohasem bűn. Egy felelős társadalomban a nagy vagyon hazafias kötelességet és morális felelősséget is ró a birtokosára a közössége iránt. A bajba jutott haza közös alapjainak a felhúzásakor a közös terhekből mindenkinek a saját ereje és lehetősége szerint kell részt vállalnia. A társadalom csúcsán élőknek kell, akár tetszik, akár nem, a legmélyebben a zsebükbe nyúlniuk az alapok megerősítéséért, az ő javaik védelmét is ez a stabil, működő és békés ország szavatolja.

A vagyonosodás törvénytelen formáival szemben pedig továbbra is kíméletlenek leszünk. Ősszel a parlament elé terjesztjük az elmúlt húsz év politikai vagyonosodási vizsgálatainak szabályozását.

Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdaság valódi erejét a tisztességesen dolgozó magyar emberek mindennapi biztonsága mutatja meg, nem a kormányzati jóhír-kampányok. Az előttünk álló időszakban újragondoljuk, újraszabályozzuk a tönkretett kata adózási rendszerét, és rendet teszünk a társasági adózásban is, valamint ‑ hallom, már hiányolták ‑ csökkentjük a vállalásoknak megfelelően az egészséges élelmiszerek áfakulcsát; nem önök, hanem mi. ( Taps a kormánypárt soraiban.) Önök bevezették Európa legmagasabb, a világ harmadik legmagasabb áfakulcsát, mi pedig 27-ről 5 százalékra csökkentjük az egészséges élelmiszerek áfakulcsát.

Ősszel pedig elkezdjük megválaszolni az egyik legfontosabb kérdést Magyarország jövője szempontjából: hogyan garantálhatjuk, hogy soha többé ne születhessen újra olyan rendszer Magyarországon, amely a saját kénye-kedve szerint fordítja szembe az államot a nemzettel? Mi a mi kővárunk? Megteremtjük a közös életünk szilárd jogi talapzatát. Nem magunknak írunk alkotmányt, nem egy iPaden.

(14.00)

Olyan alkotmányt adunk közösen a nemzetnek ‑ a nemzettel együtt ‑, amely a mindenkori hatalmat, a jövőbeli kormányokat és minket, magunkat is korlátoz, véget vet az önkénynek, és amelyet soha többé egyetlen politikai erő sem sajátíthat ki a saját hatalma bebetonozására.

Tisztelt Honfitársaim! A feladatunk hatalmas, a hitünk, a hazaszeretetünk és a munkakedvünk még nagyobb. Tudjuk, hogy a kiváltságaitól megfosztott politikai maffia minden erejével vissza fog ütni hazugságokkal és lejáratásokkal, de minket ez csak megerősít abban, hogy amit teszünk, az helyes, és a hazánk érdekét szolgálja.

Megértettük, megértettük az ezeréves történelmünk talán legfontosabb ‑ talán legfontosabb! ‑ parancsát: a romok eltakarításával egyidejűleg egy sokkal erősebb, működőbb és emberségesebb Magyarországot kell felépítenünk egyszer s mindörökre. A repedezett múlt toldozgatását hátrahagyva egy igazságos, szilárd és szabad hazát teremtünk közösen. Olyan modern kővárat adunk a magyar nemzetnek, amely megvédi az idős embereket, felemeli a fiatalokat, és amely minden tisztességes magyar polgárnak büszke, biztonságos és szerethető otthont nyújt. Ezt a munkát együtt kezdtük el, és együtt, derűvel, megingathatatlan elszántsággal fogjuk végigvinni. Éljen a magyar szabadság, éljen a haza! ( Taps a kormánypárti padsorokban.)