Toroczkai László (Mi Hazánk)
TOROCZKAI LÁSZLÓ (Mi Hazánk): Köszönöm a szót, elnök asszony. Bár gondolkodtam azon, hogy vállaljam‑e most ezt a felszólalást, mert a hétvégén a Dunaszerdahelynek szurkoltam, és a hangom még mindig nem az igazi, de hát, ugye, így jár az, aki a B-középbe jár szurkolni, és nem a VIP-be, mondjuk, kaviáros szendvicset csipegetve. ( Moraj és derültség a kormánypárti padsorokból.) De azt gondoltam, hogy miután miniszterelnök úr itt ‑ IV. Béla királyhoz hasonlítva magát (Derültség a kormánypárti padsorokból.) ‑ elmondta, hogy tulajdonképpen mit is tett itt az elmúlt hónapokban, gondoltam, hogy kiegészíteném az elhangzottakat, ugyanis ebben a közel háromnegyed órás fölszólalásban néhány apróság nem fért bele.
És ha már Dunaszerdahelyet, a felvidéki magyarok városát említettem ‑ és természetesen jól is sikerült a meccs, jó szerencsét hoztam, úgyhogy nyertünk a Slovan ellen, a pozsonyiak ellen ‑, ha már szóba kerültek a dunaszerdahelyiek, akkor szeretnék egy kicsit majd a nemzetpolitikáról beszélni annak kapcsán, amit ma itt hallottunk, hogy talán IV. Béla király nem egészen így gondolta a nemzetpolitikát, mint amit önök az elmúlt hónapokban tettek. Ugyanis önök tényleg ‑ és tudom, hogy ez nem fog tetszeni miniszterelnök úrnak ‑ egy virtigli liberálglobalista politikát hajtanak végre, méghozzá (Derültség a kormánypárti padsorokból.), méghozzá pontról pontra, ahogy miniszterelnök úr mondaná, lépésről lépésre végrehajtják a 136 oldalban, az Európai Unió vezetői által 136 oldalban összefoglalt mérföldköveket, amelyekről nem szeret beszélni miniszterelnök úr. Ez nem nagyon szokott beleférni a 45 perces felszólalásaiba.
Mint ahogy például azt sem említette meg, hogy ha már ennyire megbecsüli ‑ és ebben maximálisan egyetértünk, hogy meg kell köszönni azoknak, akik a hátukon cipelték és cipelik mind a mai napig ezt az országot ‑ azokat az egészségügyi dolgozókat, vagy éppen rendőröket, akikről most feledkezik meg az önök kormánya, illetve bocsánat, nem feledkezett meg, a születésnapjukon nem kell bemenni esetleg dolgozni a rendőröknek, de nem ezt várjuk, és azt gondolom, hogy a rendőrség sem és a rendőrök sem ezt várják önöktől, hanem például azt, hogy azonnali béremelést hajtsanak végre, nem 15 százalékosat, de legalább a 15 százalékosat meg kellett volna tenni, hanem mi 50 százalékos béremelést javasoltunk, mert tömegesen hagyják el a pályát, tömegesek a leszerelések, miközben Magyarországon az elmúlt hónapokban ‑ majd a napirend előtti felszólalásom erről fog szólni ‑ rohamosan romlik a közbiztonság helyzete. Úgyhogy nagyon szép volt hallani, hogy ön mennyire megbecsüli a munkájukat, de egészen biztos vagyok abban, hogy minden egyenruhás, minden rendőr nem ezt várja öntől ‑ ebből már elég volt, ez választási kampányfogásnak jó volt ‑, most már konkrét intézkedéseket várnak, és ezekről megint nem hallottunk a 45 percben.
Mint ahogy azt sem említette miniszterelnök úr például, hogy a választások után azért történt itt egy nagy rekord ‑ nem is tudom, hogy ilyen szerényen ezt miért hallgatják el ‑, a választások után megéltük azt Magyarországon, hogy óránként több mint egymilliárd forinttal nőtt az államadósság. Ezt miért nem hallottuk, miniszterelnök úr? Miért nem beszélnek erről? Miért nem beszélnek arról, hogy ez is része annak az egyezségnek, amit az Európai Unió vezetőivel megkötött?
És ha már itt tartunk ‑ mielőtt rákanyarodok a nemzetpolitikára, ugye, Dunaszerdahely kapcsán eszembe jutott ‑, akkor egy pillanatra még tekintsünk ki Európára. Miközben tegnap történelmi győzelmet aratott a Mi Hazánk Mozgalom szövetségese ‑ az az AfD Németországban, amely ma már Németország legnépszerűbb pártja, amely a szövetségesünk, akikkel együtt hoztuk létre az európai parlamenti frakciónkat ‑, aközben ön Manfred Weberrel találkozott, ugye? Kérdezze meg esetleg Ruff Bálintot ‑ éppen kiment ‑, ő is biztos tudja, hogy mi az, hogy liberálglobalista. ( Derültség a kormánypárti padsorokból.) Manfred Weber biztosan tud önnek segíteni.
Ön bejelentette azt, amit a választási kampányban végig tagadott, sőt itt is a parlamenti felszólalásakor végig tagadott, hogy önök be fognak lépni az Európai Néppártba. Azt mondta az egyik vitánk során, még a választások után, hogy ott ülnek ugyan egy frakcióban, de önök nem léptek be. Most éppen azzal örvendeztette meg a TISZA Párt szavazóit, hogy be fognak lépni abba a pártba, amelynek éppen süllyed a hajója, ahogy ön szokta mondani. A lehető legtöbb európai honfitárs, európai polgártárs mindenhol Európában már szuverenista, nemzeti pártokban gondolkodik, aközben ön Magyarországot rajta akarja tartani azon a pályán, amelyet azok a pártok, amelyek eddig uralták az Európai Uniót, legfeljebb csak úgy fogják tudni fenntartani majd a hatalmukat, ha tömegesen adnak majd ‑ ahogy Spanyolországban ezt láthattuk ‑ az illegális migránsoknak, akár több százezernek szavazati jogot. Erre a pályára akarja ön ráállítani Magyarországot, és ennek megfelelően szépen, pontról pontra, ahogy ön mondaná, lépésről lépésre végrehajtja azt, amit ott leírtak 136 oldalban.
Kezdjük akkor a nemzetpolitikával! Mivel is kezdte a választások után rögtön a nagy nemzetpolitikai építkezést? Bejelentették még júniusban, hogy megegyezett Zelenszkijjel, megegyeztek az ukránokkal. Mi történt azóta Kárpátalján? Semmi! Egy jottányival nem lett jobb mind a mai napig a kárpátaljai magyarok élete! Semmi nem történt, de ön még csak szóba sem hozta ezeken a tárgyalásokon, mondjuk, azt az 1991-es legitim népszavazást, amely Kárpátalja számára önrendelkezést, minimum egy autonómiát biztosítana. Hát, az lett volna a legkevesebb, hogy rögtön így kezdi a tárgyalásokat.
Nem, nem, a korábban elvett jogok egy részét akarja visszaszerezni, hogy mondjuk, beszélhessenek legalább az iskolában magyarul majd a diákok. Ez édeskevés lesz ahhoz, hogy a kárpátaljai magyarság megmaradjon, de még az ott és akkor tett ígéretekből sem valósult meg semmi, és ne haragudjon, ha majd azt válaszolom az ön válaszára, hogy nem is hiszem el Zelenszkijnek, hogy jövőre majd tényleg jogszabályok, törvények lesznek ezekből az ígéretekből.
És ha már itt tartunk, vajon még mindig menekültstátusszal, menekültként Budapesten tartózkodik, szülőföldjéről elüldözve a kárpátaljai magyarok érdekvédelmi szervezete, a KMKSZ vezetője, Brenzovics László? Örülnék, ha válaszolna erre a konkrét kérdésemre is. De nem látom azt, hogy bármit tenne a Kárpát-medencei magyarságért. Megszűntek a Wass Albert-idézetek öntől, miniszterelnök úr. Annak idején kampányszerűen, kampányfogásként elgyalogolt Nagyváradra rengeteg piros-fehér-zöld zászlóval, aztán amikor egy konkrét ügyben kellett volna segíteni a nagyváradi magyaroknak ‑ nagyon jól tudják, hogy miről van szó, hiszen rengeteget beszéltem erről ‑, akkor csak mi mentünk oda Nagyváradra a premontrei rend főapátjának segíteni.
(14.10)
És önök képesek voltak, az ön helyettese, a külügyminiszter asszony azt válaszolni arra, hogy román fegyveres zsandárok félbeszakították a magyar nyelvű szentmisét Nagyváradon, aztán pedig áttörték később, hajnalban a több száz éves templom falát, azt voltak képesek válaszolni, amit Ruff Bálint régi társasága, az SZDSZ-es, MSZP-s kormányok idején hallhattunk (Ruff Bálint a Fidesz-frakcióra mutat. ‑ Magyar Péter: A koalíciós partnerek!), hogy ez román belügy, és önök ezzel nem foglalkoznak. Hát ilyen az önök nemzetpolitikája!
Ez nyilván Manfred Webernek vagy éppen Ursula von der Leyennek nem fér bele a politikájába, ha önök bármilyen nemzeti vagy szuverenista politikát folytatnának. Nem, önök virtigli liberálglobalista kormányzást hajtanak végre lépésről lépésre, csak erről nem szeret beszélni, inkább eljátssza azt, hogy nem érti, hogy ez mit jelent. Mondom, Webertől vagy Ursula von der Leyentől kérdezze meg most, hogy be is lépnek majd az Európai Néppártba, merthogy korábban, még egyszer mondom, nem ezt ígérte. ( Magyar Péter felmutatja Trygve Skaug: Ha én volnék a miniszterelnök című könyvét.)
És mi az, amit látunk itthon, Magyarországon, miközben önök itt együttműködésről beszélnek? Oda jutottunk, hogy Debrecen és Szolnok polgármesterei (Az elnök megkocogtatja a csengőt.) egy egyetemi tanévnyitón nemkívánatos személyek, nem lehetnek ott. Úgyhogy fejezzék be ezt az együttműködésről való szónoklást, mert látjuk, hogy a gyakorlatban egészen mást csinálnak! ( Taps a Mi Hazánk soraiban.)