Szalai Piroska (Fidesz)

2026. szeptember 8.

SZALAI PIROSKA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Igazából azt gondolom, hogy nagyon sokan elmondtuk már, de hadd mondjam el én is, hogy ez a költségvetés első olvasatra is, de valószínűleg majd a bizottsági ülések után is azt a gondolatot ébreszti, hogy igen, ez a be nem tartott ígéretek költségvetése.

Erről sokan beszéltek már itt előttem, hiszen ők akkora ígéreteket tettek a kampányban, amiket nehéz lett volna betartani, szent igaz. Hát, ebből a költségvetésből még nem is látjuk! Az iskolakezdési támogatást körülbelül feleannyi gyerek kapta meg augusztusban, feleannyi összegben, mint ahogy mondták. A kkv-k számára már nincsen fix kamatozású, 3 százalékos likviditási hitel. A kkv-kat érinti talán legjobban, de a lakosságot is, hogy a dízelüzemanyag augusztusi havi átlagára az egy évvel korábbi augusztusi, ugyanilyen átlaghoz képest 13,3 százalékkal nőtt.

És a mai nap, amikor jöttünk befele a városba, már 700 forint körül volt ez az ár a benzinkutakon, a pályánál, a pátyi MOL-kútnál meg ‑ ott szoktam feljönni a pályára ‑ 735 forint volt a dízel ára. Ez messze-messze nem az az ár, amihez korábban hozzászoktunk. És június 27‑e óta nincsen védett ár sem a lakosságnak, sem a kkv-knak. Igaz, hogy tegnap is, ma is hallottuk, hogy a miniszterelnök szerint, ha beavatkoznának ebbe a folyamatba, ebbe a drágulásba, akkor üzemanyag-turizmust generálnának és ellátási gondjaink lennének. A magyar rendszámú autókra vonatkozó védett ár pontosan ezért lett így megfogalmazva, és a nem magyar rendszámúakra meg nem, hogy az üzemanyag-turizmus ne alakuljon ki. Tehát ez a legutóbbi szabályozás már semmiféleképpen nem gerjesztett üzemanyag-turizmust.

Még egy fontos dolgot szeretnék mondani, ezt szerintem még nem hangsúlyoztuk itt, a parlamentben. A nők gazdasági mutatói közül az egyik, a munkanélküliségi ráta már elérte az 5 százalékot az önök első 100 napjának működése alatt a 15-64 éves korcsoportban. Tehát május-júliusi, háromhavi átlagban elmondhatjuk azt, hogy a nők már nem teljes foglalkoztatotti szegmense a magyar munkaerőpiacnak, 2016 óta voltak 5 százalék alatt ők is. A férfiak, szent igaz, még nem tartanak itt, de nem biztos, hogy nagyon le lesznek maradva. Még egy-két hónap, és akkor majd azok a hírek, amelyeket augusztusban is végig hallottunk a gyárbezárásokról, és ami ma is friss hírként jött, hogy igazából egy 500 fős győri gyár megszünteti a működését, ezek bizonyára a férfiak mutatóiban is romlást fognak hozni. A nők esetében egyébként ez alatt a két hónap alatt, tehát a május-júliusi háromhavi adat a március-április-májusi adathoz viszonyítva ‑ tehát magyarul a május végétől július végéig tartó időszakkal összehasonlítva ‑ 0,5 százalékponttal, tehát majdnem egy egész százalékponttal rontotta a mutatót.

Azt gondolom, önök alapvetően nem csak az ígéreteiket nem tartották be ebben a költségvetésben. Igazából egy három hónapja működő kormánytól ezt talán még nem is kérdeztük volna meg annyiszor, ha nem hallgattuk volna végig a kampányban is és most is, hogy mennyivel fogják javítani a családok és a vállalkozások életkörülményeit, életszínvonalát. De nemhogy javították, nemhogy megtartották volna legalább azt, ami volt, hanem elindultunk a lejtőn az előbbi mutatók ismeretében is. Ezen a lejtőn jó költségvetéssel, jó intézkedésekkel még meg lehet állni. Ezen az induló lejtőn még meg lehetne állni, és én nagyon szurkolok annak, hogy mindenféleképp jó lenne visszafordulni erről a lejtőről, de a költségvetésből igazából nem tudom kiolvasni azokat a sorokat, mutatókat, amelyek ezt a megállást segítenék.

Most ha csak az üzemanyagárakra gondolunk, akkor ön is azt említette, hogy a jövedéki adót csökkentettük. Igen ám, de az még az Orbán-kormányok ideje alatt csökkent le. Önök nem emelték föl, esetleg ezt mondhatjuk, de azt gondolom, azért mindent ne fordítsunk így vissza, hogy mi minden rossz nem történt meg ebben a 100 napban.

Az ígéretek mellett viszont van egy számomra ‑ személy szerint mondom inkább ‑ sokkal hangsúlyosabb és fontosabb dolog, amit talán sokan nem hangsúlyoznak ennyire: az, hogy mérhetetlen magas eladósodásba kezdtünk. Ez a költségvetés igenis az eladósodás költségvetése. Ha végignézzük, hogy a magyar GDP-arányos államadósság hogyan alakult, akkor látjuk, tudjuk, hogy a 2006-2008 közötti időszakban jelentősen emelkedett, amikor az IMF-hiteleket vettük fel, és 2010-ben 80,2 százalékkal vette át az Orbán-kormány anno a kormányzást, amit 2019-re éves szinten 65,0 százalékra hozott le az európai uniós maastrichti számítási módszer szerint.

Aztán jött egy Covid-év, és mivel arányról van szó, a Covid évében jelentős GDP-visszaesésünk is volt, ami értelemszerűen a nevezőben van, és a hiány növelése mellett a GDP-visszaesés is jelentősen emelte ezt az államadósság-mutatót. Így lett mindössze ‑ nem 80 százalék, tehát nem értük el a 2010-est ‑ 78,7 százalék. A 78,7 százalék utáni időszakban igenis csökkenés indult. Az utolsó két esztendő az, a ’24-es meg a ’25-ös, amikor a csökkenés nem tudott folytatódni, és igen, ahogy miniszter úr mondta, itt már egy emelkedő tendenciát láttunk.

A 2024-es év talán egy ’23-as negatív GDP, mármint GDP-volumencsökkenés ‑ akkor inkább így mondom, hogy nem negatív növekedés, hanem GDP-volumencsökkenés ‑ utáni esztendőben magyarázható volt. A ’25-ös esztendőnek mindenféle egyéb más indokai, okai vannak, de az a GDP-államadósságráta-növekedés sem volt akkora, mint amekkorát most, ebben a ’26-os esztendőben kell átélnünk.

A ’25-ös esztendőben ‑ ahogy miniszter úrtól is hallottuk itt, meg több mindenkitől ‑ a GDP-növekedésünk 0,5 százalék volt. A ’26-os esztendő első felében meg 1,7 százalék a volumennövekedés, ami forintban az első negyedévben folyóáron 9,7, a második negyedévben meg 6,7 százalékos növekedést produkált. Tehát lenne lehetőség a növekedésre úgy is, ha ez az államadósság-ráta nem romlana. Értelemszerűen kisebb növekedésre lenne lehetőség vagy kisebb hiányra lenne lehetőség, mint amit itt láttunk.

(15.30)

Engem egy kicsit meg is döbbentett, amikor először értesültem a sajtókommunikációból, hogy milyen rátával számolnak az idei esztendőben.

Az idei esztendőben ez a közel 3 százalékpontnyi államadósságráta-növekedésünk, tehát magyarul a 74,6-ról 77,5-re történő növekedés, ez azért olyan mértékű növekedés, ami a magyar gazdaság történetében ritkán volt, sőt 77,5-ös államadóssági rátánk is 2012 környékén volt legutóbb, ha ezt a covidos évet nem nézzük igazából. Tehát érezze mindenki, aki esetleg nem ezekben a makroszámokban élte életét ‑ mint én, mondjuk ‑, hogy ez a 77,5 a magyar gazdaságtörténetben egy nagyon nagy szám.

A másik szám is nagyon jelentős, a hiányarányunk, tehát a nettó hitelfelvétel GDP-hez viszonyított aránya is, ez a 7,5 százalék is nagyon jelentős mindenféleképp. És igen, ahogy Bencsik képviselőtársam, illetve nagyon sokan itt elmondták, erre azért van lehetőség ‑ és mondjuk, ez jó, mármint az a jó, hogy a jogi kereteket pontosan megteremtette a kormány ‑, mert az államadósságra vonatkozó fékeket, az adósságfékeket gyengítette a kormány egy-két héttel ezelőtt.

Akkor, amikor azt a törvénymódosítást behozták, én abszolút nem gondoltam arra, hogy ekkora mértékű hiánynövekedést szeretnének még az idei esztendőben megteremteni. Látható volt, a korábbi szabályozás az volt, hogy amikor a GDP visszaesik, tehát amikor a gazdaság visszaesik, akkor van lehetőség hiány-, államadósság-arány növelésére. A múltkori törvénymódosítás azt tette lehetővé, hogy a visszaesés fogalma nemcsak az, hogy a GDP növekedése negatív, hanem a visszaesés fogalmába beletartozik az is, hogyha 1 százalék alatti az elmúlt három esztendőben összesen az a növekedés. Tehát egy kis növekedést is visszaesésnek kell ezentúl hívni itt a parlamentben e tekintetben. És megtörtént az, hogy egy kis növekedésünk volt az előző időszakra.

De ebből a módosításból annak még, azt hiszem, nem kellene következnie, hogy a nettó hitelfelvételünk értéke 7110 milliárd forintra meg fog emelkedni. Ráadásul úgy, hogy a Pénzügyminisztérium államháztartási jelentése júliusi adata szerint még 2860 milliárd valósult meg ebből. Sőt, ha megnézzük a májusi adatokat, ott is igaz, hogy ennek az éves nagy számnak még az időarányosánál is kisebb volt a májusi hó végi adatunk.

Ha nem a Pénzügyminisztérium, hanem az Államadósság Kezelő Központ adatait nézzük ‑ ők maastrichti szemléletben is mondanak dolgokat, meg havi valódi adósságot ‑, akkor mutatják azt a számot, amit a sajtó tegnap fölkapott, hogy június-júliusban 2619 milliárddal nőtt az adósság, ami 61 napos időszakra vonatkoztatva 43 milliárd forint naponta, óránként nem is 1 milliárd, hanem 1,8 milliárd forint növekedés valójában.

De ha nem ezt az oldalt nézzük, önök oly sokszor elmondták, hogy minden egyes magyar lakosnak 800 ezer forint egy főre jutó pluszpénzt hoznak haza Brüsszelből. Hát, akkor most hadd számoljuk ezt is ki! Ez a két hónap alatt felhalmozódott államadósság minden egyes magyar lakosnak, a csecsemőtől a sokéves aggastyánig, 276 ezer forint pluszadósságot produkált. És nem látjuk azokat a tételeket, mert az iskolakezdési támogatás vagy bármely más olyan dolog, ami megtörtént, nem indokolja ezt a plusz hitelfelvételt.

Lehet, hogy elfogadható indok, ha azt gondoljuk, hogy elfogadható indok a miniszterelnök úrnak a mai mondása, hogy olcsóbban tudták fölvenni ezt a hitelt, de akkor ez azt is jelenti, hogy a Pénzügyminisztérium által mutatott júliusi pozitív egyenlegünkben benne van ez a pluszhitel is, amit az ÁKK átadott a kormány számlájára, mint tudjuk. Tehát az is árnyalja azért azt a számot is mindenféleképp.

Hoppá! Lehet, hogy majd egy kétpercest is kell kérni, mert mindjárt befejeződik, és itt vannak számaim még. Akkor a következő adagot majd egy következő hozzászólásba kérem, ha szabad, ha megengedik. Köszönöm. ( Taps a Fidesz soraiban.)