Hortay Olivér (Fidesz)
HORTAY OLIVÉR (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Az előttem szólók számos ágazati kritikát fogalmaztak meg a költségvetésről, úgyhogy én egy alapvetőbb problémáról szeretnék beszélni, ugyanis meggyőződésem, hogy a kritikák többségének gyökéroka az, hogy a TISZA-kormánynak még mindig nincs érdemi elképzelése arról, hogy stratégiai értelemben mit szeretne kezdeni a magyar gazdasággal. Úgy is fogalmazhatnék, hogy az elemi problémát az jelenti, hogy egyelőre nincs olyan világítótorony, amely kijelölné az irányt Magyarország hajójának, így hazánk csak sodródik a viharok és a hullámok között; ezért nő az államadósság, annak ellenére, hogy nem indul elég értékteremtő beruházás; és ezért kényszerül a kormány arra, hogy az ígéreteit csak korlátozottan váltsa be. Ahhoz, hogy önök gazdaságstratégiát alkossanak, elkerülhetetlen lenne, hogy egyrészt érdemben foglalkozzanak a körülöttünk zajló folyamatokkal, másrészt hiteles választ találjanak arra, hogy hogyan fogják felpörgetni a magyar gazdaság motorját.
Néhány gondolatot engedjenek meg a külső környezethez. Önök eddig következetesen bagatellizálták a világban zajló blokkosodás, az orosz-ukrán háború vagy a Hormuzi-szoros gazdasági jelentőségét, sőt riogatásnak nevezték azt, ha valaki szóba hozta ezeket a kockázatokat. A miniszterelnök a választás után azt mondta, hogy a magyar kormányfőnek nem azzal kell foglalkoznia, hogy mi történik Teheránnal, a gazdasági miniszterük pedig néhány hete arról beszélt, hogy ha normális EU-tagként viselkedünk, akkor nem olyan bonyolult a gazdaság és az ország menedzselése. Nem értek egyet ezekkel az állításokkal. A mostani turbulens geopolitikai környezetben, amikor egymást érik a katonai és kereskedelmi konfliktusok, egy olyan kis nyitott gazdaságnak, mint Magyarország, nagyon észnél kell lennie, mert különben óriási pofonokba szaladhat bele.
Az intellektuális kihívás igenis nagy, és már a jelenlegi költségvetésben is súlyos problémákat okoz, hogy önök azt nem veszik elég komolyan. Mondok két példát. Egyrészt a stratégiai üzemanyagkészletekben jelenleg azért áll rendelkezésre kevesebb gázolaj, mint április végén, amikor a TISZA átvette a kormányrudat, mert májusban lazítottak a készletezési szabályokon. Júniusban önök arról beszéltek, hogy a védett üzemanyagár szükségtelenné vált, mert a piac alacsonyabb árakat fog biztosítani. Számomra úgy tűnik, hogy ezek a túlzottan optimista várakozások a magyarázatai annak, hogy amikor augusztusban összeállították a most tárgyalt pótköltségvetést, nem allokáltak elegendő forrást arra, hogy jelenleg érdemi segítséget tudjanak nyújtani az autósoknak.
De hasonló tapasztalható a gázpiacon is. Június eleje óta azt hallgatjuk, hogy nincs itt semmi látnivaló, Európában nem lesz gázválság. A piaci árak eközben 40 euróról 75 euróra nőttek, és a friss előrejelzések már 100 euróról írnak. Nem világos, hogy a TISZA pontosan milyen lépéseket tett a helyzet kezelése érdekében, és kifejezetten aggasztó, hogy tegnap, két héttel a fűtési időszak kezdete előtt még mindig nem kaptam egyenes választ arra, hogy a háztartásoknak jövőre mennyit kell majd fizetniük a gázért, milyenek lesznek a tarifák, és hogy mi lesz a rezsicsökkentéssel. Meggyőződésem, hogy a magyar kormánynak igenis foglalkoznia kell azzal, hogy mi történik Teheránban vagy az orosz-ukrán háborúban, mert a következmények markánsan érintik a magyar háztartásokat, és mert enélkül nem lehet gazdaságstratégiát csinálni.
Ami a magyar gazdaság motorját illeti. Ha jól értem, önök alapvetően két dologtól várnak fellendülést: az uniós forrásoktól és az elszámoltatástól. Mindkettő kapcsán komoly kétségek merülnek fel, attól ugyanis, hogy önök uniós forrásból vesznek például egy vonatot, legfeljebb a közlekedési szolgáltatások fognak javulni, de a magyar gazdaságot ez érdemben nem stimulálja majd. A vonatot nem hazai vállalat gyártja, így a pénz csak átfolyik a magyar gazdaságon, külföldi cégeknél landol, és ott teremt munkahelyeket.
Az elszámoltatástól és az annak nyomán indított elitháborútól prosperitást várni még abszurdabb. Érdemes megnézni, hogy mi zajlik a hálózatfejlesztési pályázatokban: kizárták az egyetlen magyar magánvállalatot, mert annak a tulajdonosai ellen éppen boszorkányüldözés zajlik. Ez azt eredményezi, hogy Kelet-Magyarországon 400 település nem jut hálózatfejlesztési forrásokhoz. Olyan iparvárosok maradnak ki, mint például Debrecen, ahol hálózatfejlesztések nélkül nem lehet elegendő új beruházást indítani. A pénz jelentős része pedig úgy kerül egy német vállalathoz, hogy nem világos, az pontosan milyen többlet műszaki tartalmat vállal majd cserébe a korábban leadott hálózatfejlesztési terveihez képest. Összességében: én nem találtam olyan történelmi példát, amelyben egy intra-elit háború, egy intra-elit konfliktus az érintett ország prosperitását szolgálta volna, és tartok tőle, hogy ez Magyarországon sem lesz másképpen.
A gazdaságstratégia hiányának első jelei már most is tapasztalhatók: a beruházások visszaestek, a gazdasági növekedés lassult, az építőipar, a turizmus vagy a vendéglátás messze a várakozások alatt teljesít, a foglalkoztatottak száma csökken, a tartós munkanélküliség nő, a bérdinamika megtörik, az exportra termelő vállalatok fulladoznak, rekordmagas üzemanyagárak, rekordmagas hiány, rekordmagas államadósság.
Tisztelt Képviselőtársaim! A magyar gazdaságot a jelenlegi környezetben igenis összetett feladat menedzselni, és itt lenne az ideje alázattal nekiállni a munkának, mert enélkül az idénre tervezett átmeneti adósságnövekedés könnyedén tartóssá válhat. Köszönöm, hogy meghallgattak. ( Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)