Czirbus Gábor (Fidesz)
CZIRBUS GÁBOR (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A 2026. évi költségvetési törvény módosítása a be nem tartott ígéretek és az eladósodás költségvetése.
Amikor ezt a költségvetés-módosítást vitatjuk, érdemes egy pillanatra félretenni a kormányzati kommunikációt, a sajtótájékoztatón elhangzó sikertörténeteket, a hangzatos bejelentéseket és egyszerűen megnézni a számokat. Már látjuk, hogy a 2026. évi költségvetési törvény módosítása a be nem tartott ígéretek és az eladósodás költségvetése, mert az elmúlt hetekben, hónapokban újra és újra azt hallottuk a kormánytól, hogy történelmi összegek érkeznek Magyarországra, milliárdok, százmilliárdok, ezermilliárdok, több milliárd eurónyi uniós forrás. A kormány kommunikációja szerint sikerült megállapodni több mint tízmilliárd eurónyi helyreállítási forrásról, amelyben több milliárd euró kedvezményes hitel is van.
(15.50)
A kormány pedig rendre úgy beszél ezekről a forrásokról, mint amelyekkel Magyarország pénzügyi mozgástere jelentősen javul. De ment a félrevezető propaganda billiós nagyságrendű visszaszerzett KEKVA-vagyonról is. Azt csak zárójelesen jegyezném meg, hogy több esetben nagyobb vagyon került vissza, ahogy önök mondják, a pazarló és közpénz-kitalicskázásra épülő alapítványokból, mint amennyit az állam beletett. De a lényeg, hogy ezek természetesen korábban is, most is jellemzően közfeladat-ellátást szolgáló ingatlanok, vállalatok, eszközök, amik sosem kerültek ki ebből a feladatkörből, tehát nagy visszatérésről beszélni félrevezető. Még egyes vállalatoktól százmilliárdos nagyságrendben visszaszerzett összegekről is hallottunk az elmúlt időszakban.
Szóval, siker siker hátán, száz- és ezermilliárdok ömlenek. Ehhez képest mit látunk ebben a törvényjavaslatban? Azt látjuk, hogy a 2026-ra tervezett költségvetési hiány a GDP 3,7 százalékáról 7,5 százalékra emelkedik. Mi történt azzal a több ezer milliárd forinttal, amiről az elmúlt hetekben oly sokat hallottunk? Mi történt az uniós forrásokkal? Mi történt a kormány által bejelentett megtakarításokkal? És ha valóban ekkora összegek állnak rendelkezésre, akkor miért van szükség arra, hogy a költségvetés hiányát lényegében megduplázzuk? Valami itt nem stimmel.
A T/566. számú javaslat maga is azt mondja, hogy az eredeti 3,7 százalékos hiánycél helyett 7,5 százalékos hiánnyal számol a kormány. A módosított központi alrendszeri hiány több mint 7100 milliárd forint, közben az államadósság-mutató is 77,5 százalékra emelkedik. Lehet természetesen az előző kormányra mutogatni, lehet szokásukhoz híven azt mondani, hogy mindenért az előző kabinet felel. De van egy apró probléma: önök most már a kormány. Ha valóban ennyire szűkös a költségvetési mozgástér, akkor különösen érdekes megnézni, hogy mire jut pénz és mire nem jut.
Nézzük meg az oktatást, mert az oktatás az a terület, amelyről a választás előtt nagyon sokat hallottunk! Nagyon sok szép és fontos ígéret hangzott el, csakhogy most, amikor itt van előttünk a költségvetés módosítása, ezeknek az ígéreteknek a pénzügyi fedezetét keressük. Azt ígérték, hogy a köznevelésben radikálisan növelik és fejlesztik az SNI- és BTMN-ellátást, azok finanszírozását. Megemelt szakszolgálati kapacitásról volt szó, arról, hogy a szükségletekhez mérten finanszírozzák az iskolapszichológusokat és a gyógypedagógusokat. Hol van ennek a finanszírozása ebben a költségvetésben? Hol van a 25 százalékos béremelés a nevelést és oktatást segítő dolgozók részére? Persze nemrég újra megígérték, mert a tanévnyitón mondani kellett valamit, az legalább ingyen van. Hol van az a többletforrás, amelyből egy vidéki iskolában ugyanúgy elérhető lesz a gyógypedagógus, az iskolapszichológus vagy a fejlesztőpedagógus, mint egy budapesti jobb helyzetű intézményben? Mert egy programban ezt leírni nagyon könnyű. Ehhez több kell, mint egy költségvetési sor nélküli ígéret, meg sajtótájékoztató. Ahhoz ember kell, státusz kell, fizetés kell és költségvetési forrás kell.
Ugyanez a helyzet a pedagógusbérekkel. A kormány azt mondta, hogy kiszámítható bérfelzárkóztatást hajt végre. Ehhez képest mit látunk? A 2026. január 1-jén már végrehajtott 10 százalékos emelésen felül, amit még a Fidesz hajtott végre, júniusban további 0,4 százalékpontos emelést rendelt el a kormány. Magyarul, a nagy hangzatos bérfelzárkóztatás mögött az idén a már korábban betervezett emelésen felül néhány ezer forintos nagyságrendű plusz is ott van. Ez lenne a kiszámítható bérfelzárkóztatás? Ez már az az intézkedés, ami visszacsábítja a pályaelhagyó pedagógusokat?
De menjünk tovább a szakképzésre! A kormány azt ígérte, hogy célzott beruházási programmal korszerűsíti az iskolai műhelyeket és laborokat. Ez is olyan cél, amellyel nehéz lenne vitatkozni. Ma Magyarországon valóban szükség van korszerű, XXI. századi szakképző intézményekre. A Fidesz valós lépéseket tett. Rendeztük a dolgozók bérezését, bevezettük az Apáczai ösztöndíjat a hátrányos helyzetű, jól teljesítő diákoknak, a duális képzésben a tanulók már munkabért kapnak. Több mint 488 milliárd forintot fordítottunk a szakképzési intézmények megújítására. De hol van most az önök által ígért célzott beruházási program? Hol vannak a több száz milliárdos ígéretből azok a konkrét költségvetési sorok, amelyekből a műhelyeket és a laborokat ténylegesen fel lehet újítani?
És végül nézzük a felsőoktatást! A kormány azt ígérte, magasabb szociális ösztöndíjat biztosít a rászorulóknak. Hol van ennek nyoma? Azt ígérte, több éves finanszírozási pályát alakít ki és a GDP-arányos támogatást fokozatosan az uniós átlag közelébe viszi. Hol van? Azt ígérte, hogy a fejkvótát minőség- és teljesítményérzékeny elemekkel egészítik ki. Hol van ennek a rendszere? Azt ígérte, bérrendezést hajt végre az oktatói, kutatói állományban. Hol vannak ezek? És azt is ígérte, hogy megújítja az ösztöndíj- és a szociális rendszert, valamint a diplomaszerzés finanszírozási lehetőségeit kiszélesíti azért, hogy minél több fiatalnak adjon lehetőséget a továbbtanulásra, és a tehetséges fiatalokat Magyarországon tartsa. Hol van ennek a költségvetési fedezete?
Tisztelt Országgyűlés! Nem akarok úgy tenni, mintha azt gondolnám, hogy minden problémát egyetlen költségvetési módosítással meg lehet oldani. Azt mondom, hogy egy kormány programját a költségvetése alapján kell megítélni, hogy mire van pénz és mire nincs. Úgy tűnik, az oktatás nem azon területek közé tartozik, amit kiemelten támogatni kívánnak, gyakorlatilag egyetlen forinttal nem terveznek többet ezeken a sorokon. Az első kézzelfogható rendelkezés, a NOKS-béremelés, egyelőre ott tart, hogy bejelentették, de nem tudjuk, hány százalék lesz, nyomát nem látjuk ebben a módosításban sem.
Ebben a költségvetésben most azt látjuk, hogy miközben a kormány történelmi összegekről, ezermilliárdokról, uniós forrásokról és új finanszírozási lehetőségekről beszél, az oktatás legfontosabb, választóknak tett vállalásainak jelentős része mögött nem látunk egyértelmű, célzott és számonkérhető pénzügyi fedezetet. Ha van pénz, vannak uniós ezermilliárdok, vannak visszaszerzett százmilliárdok, akkor miért nincs pénz az oktatásra? Ha nincs pénz, akkor honnan jönnek a milliárdos ígéretek? Ha pedig van uniós forrás, hitel, költségvetési mozgástér és több ezer milliárdnyi bejelentett program, akkor miért nem látjuk ennek a nyomát ott, ahol Magyarország jövője eldől, az oktatásban.
Arról beszélnek, hogy mennyi pénzt hoztak haza. Mutassák meg, hogy abból mennyi jutott a magyar gyerekekre! Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. ( Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiból.)