Lovkó Csaba (TISZA)
LOVKÓ CSABA (TISZA): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy egy picit lazítsam a hangulatot, itt ülünk most már, nem tudom, hány órája, egy nagyon komoly témáról beszélve: alkothatnánk például politikai viccet is, lehetne az egyik politikai vicc, ami úgy kezdődik, hogy feláll egy volt megafonos a parlamentben, és azt mondja, hogy ne keltsünk hangulatot. ( Derültség a kormánypárti padsorokban.) Lehetne ez egy (Szűcs Gábor: Idézet volt Magyar Pétertől!), lehetne ez egy politikai vicc, de sajnos nagyon szomorú, hogy valaki ennyire meghasonul önmagával. ( Szűcs Gábor: Magyar Pétertől volt idézet! ‑ Az elnök csenget.)
De beszéljünk inkább a sportról, mert az önmagában össze szokta hozni az embereket a parlamentben! Beszéljünk nagyon röviden ‑ és ígérem, utána a témára rátérek ‑ a magyar női kosárlabda-válogatottról, amely 28 év után kijutott a világbajnokságra! A csoportkörben egy vereséggel, két győzelemmel zárt a második helyen, és körülbelül egy óra múlva lép pályára Japán ellen a nyolc közé jutásért. Innen is gratulálunk a lányoknak, és távolról is szurkolunk nekik! ( Taps.)
De miért is vagyunk itt? Egy kicsit térjünk rá az alapokra! Magyarország Alaptörvénye kimondja, hogy országgyűlési képviselőként jogunk és kötelezettségeink egyenlők, tevékenységünket a köz érdekében végezzük, és a döntéseinkben nem vagyunk utasíthatók. Mi azért vagyunk itt, hogy eleget tegyünk ennek a kötelezettségünknek, és a magyar emberek érdekében rávilágítsunk az igazságra a 2026-os költségvetés módosítása kapcsán.
Bencsik képviselő úr különböző típusú költségvetési tervezési megközelítésekről beszélt, de ne menjünk ilyen messzire, maradjunk az Alaptörvénynél, amelynek N) cikke egyértelműen rögzíti: Magyarország a kiegyensúlyozott, átlátható és fenntartható költségvetési gazdálkodás elvét érvényesíti. De kérdezem önöket: a 2026-os költségvetésben hol volt a kiegyensúlyozottság és az átláthatóság, amit önök terveztek, kedves fideszes képviselőtársaink? ( Taps a kormánypárti padsorokból.)
Nem akarom megbántani Szalai képviselő asszonyt, de nem kell a makrogazdaságban és a makroszámokban elmerülni, bármely közepes matematikai tudással rendelkező ember, aki ránéz a 2025-ös bázisév számaira, azonnal látja, hogy a 2026-os terv már a kiindulóponton, a rajtvonalnál hibás volt. Csak Nagy Márton és a teljes Fidesz-vezetőség volt az, aki nem látta vagy nem akarta látni ezt. Mindenki döntse el maga, hogy ez teljes szakmai alkalmatlanságról tanúskodott, vagy szándékosan belehazudtak a magyar emberek arcába!
Papíron 3,7 százalékos hiányt ígértek, ami valójában 8,3 százalék volt. A különbség többek között két eszközzel jött össze. Bizonyos költségeket egyszerűen nem terveztek be, majd olyan európai uniós bevételeket, amelyeket a Fidesz nyilvánvalóan nem kapott volna meg, viszont beterveztek. Erre mondhatnánk, hogy ügyes, viszont ha valaki ezt az üzleti életben, egy vállalkozásában teszi meg, annak komoly következményei vannak. Nagy Márton esetében azonban nem volt komoly következmény, hacsak az április 12-ei választás eredményét nem tekintjük annak.
(16.40)
Ahogy Vitályos Eszter képviselőtársam mondta, a számok valóban makacs dolgok. Nézzük meg a valóságot! A költségvetési szervek kiadásai 2026 első négy hónapjában, a korábbi pazarló fideszes kormányzati működés utolsó fázisában még 19,9 százalékkal, azaz majdnem 20 százalékkal nőttek az előző év azonos időszakához képest, ez volt egy fegyelmezetlen, kontroll nélküli költekezés öröksége.
De mi történt ezután? A TISZA-kormány átvette a stafétát, bevezette a szigorú egyenlegjavító és takarékossági intézkedéseket. Ez a növekedési ütem az első hét hónap összesítésében 6,8 százalékra csökkent, így néz ki egy fegyelmezett, költségvetési kontrollal vezérelt munkának.
Koncz képviselő asszony beszélt arról, hogy az aszály miatt mennyivel többet kellett volna költeni Magyarországon. Nézzünk erre egy példát! Áder János Kék Bolygó Alapítványának az önök kormánya a választások előtt 7 milliárd forintot juttatott, miközben a „Vizet a tájba!” aszály elleni programra 4,5 milliárd forintot költöttek vagy terveztek be. A rendezvény volt az önök prioritása, miközben az ország területének 99 százaléka aszály sújtotta terület, több mint a felén pedig súlyosan aszályos helyzet van. Mégis fontosabb volt egy baráti alapítvány kitömése egyébként 2020 óta több tíz milliárd forinttal, mint a folyamatosan súlyosbodó aszályhelyzet ellen érdemben bármit is tenni. Mi ezt az aránytalanságot és pazarlást végleg felszámoljuk.
Ahogy azt már képviselőtársam kifejtette, az év utolsó hónapjaiban az állam takarékos és átlátható működtetése további 300 milliárd forint megtakarítást fog eredményezni. Az állam saját magán kezdi a spórolást, nem a rászorulókon vagy a gazdákon. Létrehozzuk az 500 milliárd forintos haváriaalapot, hogy az aszály, az energiaválság, valamint egyéb, előre nem látható kiadások kezelése előtt ne állhasson pénzügyi akadály.
Az Alaptörvény szerint, hogy visszatérjünk erre, az Országgyűlés és a kormány együttesen felel a fenntartható költségvetési gazdálkodásért. Ez a módosítás végre a valóságot és a takarékosságot tükrözi. Kérem önöket, hogy támogassák a javaslatot, és állítsuk vissza közösen a magyar államháztartás becsületét! Köszönöm szépen a figyelmet. ( Taps a kormánypárt soraiból.)