V. Németh Zsolt (Fidesz)
V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Asszony! A T/566. számú törvényjavaslat szerényen a valóság költségvetésének nevezi magát. Nézzük hát a valóságot!
A valóság az, hogy a homokhátság lassan kiszárad; a Balaton és a Velencei-tó ökológiai problémái megoldásra várnak. És mit találunk mindebből a kormány költségvetési módosításában? A homokhátság szó előfordulása nulla; a Balaton szó előfordulása nulla; a Velencei-tó előfordulása szintén nulla. Három táj, három hangzatos választási ígéret, és összesen nulla nevesített költségvetési sor. Úgy látszik, a választási programban még volt pénz a vízre, de mire a költségvetéshez értek, addig elpárolgott.
Tudom, mit fognak válaszolni. Ott vannak az általános KEHOP Plusz források, ott az RRF vízgazdálkodási kerete, és létrehozták az 500 milliárd forintos haváriaalapot is. Valóban ott van az 500 milliárdos alap, amiből lehet aszályt kezelni, energiaválságot kezelni és nagyjából bármi mást finanszírozni, amiről a kormány majd később határoz. Csakhogy ez nem számonkérhető vízgazdálkodási program, hanem egy 500 milliárdos, felirat nélküli persely. Ezért az első egyszerű kérdésem: az 500 milliárd forintból pontosan mennyit különítettek el a homokhátság vízpótlására? Nem azt kérdezem, hogy elvileg költhetnek‑e rá. Azt kérdezem, mennyit fognak rá költeni, melyik projektre, melyik településeken és milyen határidővel.
A TISZA választási programjában az szerepelt: javítjuk a homokhátság vízmegtartását. De hol van hozzá a pénz? A hatályos fejlesztési keretben korábban mintegy 26,5 milliárd forinttal nevesítették a bácskai területek vízpótlásának első ütemét, és közel 33 milliárddal pedig a Dong-ér és a Körös-ér vízpótlását. Az előbbinél a projekt benyújtásának várható időpontja 2026 második negyedéve volt. Most szeptember van. Benyújtották a projektet? Megkötötték a támogatási szerződést? Fenntartják a 26,5, illetve a 33 milliárdos keretet? Elindult a közbeszerzés? Mikor kezdődik a kivitelezés? Vagy a kormány által bejelentett felülvizsgálat azt jelenti, hogy a homokhátság addig várhat a vízre, amíg a minisztérium megtalálja a megfelelő dossziét? A homokhátság lakói nem újabb tanulmányt kérnek; a kiszáradó tájba nem lehet sajtóközleményt vezetni.
A következő ígéret így szólt: programot indítunk a Balaton megmentéséért. Hol van ez a program? Mi a neve? Mennyi a költségvetése? Mikor indul? Mennyit fordítanak a nádasok védelmére, a vízminőség javítására, a természetes partszakaszok megőrzésére, a Kis-Balaton rendszerének fejlesztésére és a szabad vízpartok biztosítására? A választási programban még meg akarták állítani a nádasirtást és a partok túlzott beépítését, a T/566-osban azonban ezekre sem találunk külön azonosítható forrást.
És akkor itt van a Velencei-tó, ahol a vállalásuk az volt: mérsékeljük a Velencei-tó vízügyi gondjait. Hallottunk a készülő törvényről, a 12 pontos tervről, a tározók felújításáról és kotrásáról, de a bejelentés még nem vízpótlás, a sajtótájékoztató pedig nem költségvetési előirányzat. Ezért itt is ugyanazt kérdezzük: melyik költségvetési sorból, pontosan mekkora összegből és milyen ütemezéssel valósulnak meg ezek az intézkedések?
Különösen érdekes, hogy az augusztus 25-én elfogadott fenntartható vízgazdálkodási intézkedési terv szerint a kiemelt térségek ‑ Velencei-tó-törvény, homokhátságtörvény, illetve a Balaton-törvény ‑ felülvizsgálata, idézem: megjelenhet. Milyen gyönyörű kormányzati nyelv! A választási ígéret még kijelentő módban szólt, a kormányhatározatban már csak feltételes módban: „megjelenhet”, a költségvetésben pedig egyáltalán nem jelenik meg.
Ugyanez az intézkedési terv a fenntartható vízgazdálkodás hazai költségigényeit már a 2027-es költségvetési tervezéshez utalja, vagyis a 2026-os aszályra a válasz egy 2027-es tervezési feladat. A víz most hiányzik, a pénz majd jövőre terveződik, a megvalósítás pedig egyszer talán megjelenhet.
De van ennél beszédesebb szám is. Az eredetileg elfogadott 2026-os költségvetésben a víziközművekkel és vízgazdálkodással összefüggő térségi fejlesztések felhalmozási előirányzata 44 milliárd 576 millió 300 ezer forint volt. A T/566. mellékletében ebből 15 milliárd 47 millió 700 ezer forint maradt. A különbség 29 milliárd 528 millió 600 ezer forint, ez közel kétharmados csökkenés. Lehet erre azt mondani, hogy könyvelési átrendezés vagy más programba történő átcsoportosítás ‑ rendben. Akkor mutassák meg, melyik soron van most ez a 29,5 milliárd, mely projektek finanszírozását biztosítja és milyen döntések alapján.
Ehhez képest a törvényjavaslat még külön előírja, hogy az Élő Környezetért Felelős Minisztérium 4 milliárd 769 millió 600 ezer forint fel nem használt víziközmű- és vízgazdálkodási támogatást fizessen vissza a központi költségvetésbe.
Aszály idején majdnem 5 milliárd forint vízügyi támogatás marad felhasználatlanul. Ez már valóban sajátos vízmegtartás: a vizet nem sikerül megtartani, de a pénzt viszont gyorsan visszatartják.
(17.30)
És hol vannak a további zöldígéretek? A program szerint meg kellett volna kétszerezni a természetvédelmi kezelés és ellenőrzés erejét. Ehhez képest a nemzeti parkok és a vízügyi igazgatóságok fő működési és beruházási előirányzatai nominálisan ugyanazok, mint az eredeti költségvetésben.
A fenntarthatósági feladatokra továbbra is 265 millió 400 ezer forint, környezetvédelmi feladatokra 2 milliárd 887 millió 900 ezer forint szerepel. A program kétszerezést ígért, a költségvetés pedig megnyomta a másolás, beillesztés gombokat. Hol van az önálló környezetvédelmi, természetvédelmi és vízvédelmi hatósági rendszer megerősítésének forrása? Hol van az akkumulátoripari beruházásokat folyamatosan ellenőrző önálló szerv azonosítható költségvetése? Hol van a vízügyi monitoring- és laborhálózat bővítése, valamint a valós idejű, nyilvános környezeti adatbázis fedezete? Hol van a Natura 2000 élőhely-helyreállítási program bővülő finanszírozása? Hol van a szivacsváros program, az esőkertek és a lakossági esővízgyűjtők önkormányzaton keresztül megígért támogatása? És hol vannak a hároméves országos nagytakarítás nevesített forrásai, amellyel az illegális hulladéklerakókat akarták felszámolni? A minisztériumot létrehozták, a névtábla elkészült, most már csak a hatáskör, az intézményrendszer, a személyzet és a pénz hiányzik mögüle.
Tisztelt Államtitkár Asszony! Önöknek minden hiányra van egy előző kormányuk, csak minden saját ígéretükhöz nincs egy előirányzatuk. Az általános vita éppen arra szolgálna, hogy ezekre ne majd egy későbbi kormányhatározatból, ne egy újabb sajtótájékoztatón és ne a 2027-es költségvetésből kapjunk választ. Nevezzék meg a forrást! Mondják meg az összeget! Adjanak határidőt! És vállalják, hogy a 300 milliárd forintos, később szétosztandó fejezeti elvonásból az Élő Környezetért Felelős Minisztériumot és a vízügyi igazgatóságokat nem éri újabb megszorítás! Amíg nincs külön, ellenőrizhető forrás a homokhátságra, a Balatonra, a Velencei-tóra, addig a vízmegtartó Magyarország nem kormányprogram, hanem kampányszlogen.
Ebben a formájában a T/566-os nem a valóság költségvetése. Ez az elpárolgott ígéretek költségvetése, a be nem tartott ígéretek és az eladósodás költségvetése. Így ezt a javaslatot nem lehet támogatni, de köszönöm, hogy mindezt meghallgatták. ( Taps a Fidesz soraiban.)