Szalai Piroska (Fidesz)

2026. szeptember 8.

SZALAI PIROSKA (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Akkor folytatnám nagyjából ott, ahol az előbb abbahagytam, de közben itt voltak olyan mondatok, amelyekhez szeretnék csatlakozni. Először is szó volt róla, hogy az első negyedévben 19 százalékkal növeltük az előző év azonos időszakához képest a kiadásokat. Igen, csakhogy ebből a 19 százalékos kiadásból több mint 38 százaléknyi növekedést produkált a bérek és keresetek kategóriája. És jött egy halom bevétel is, a bevétel ebben az időszakban 13 százalékkal növekedett.

(18.20)

Önök említették, hogy a második negyedévben már nem volt ilyen kiadásnövekedés; gondolom, a harmadikban sem lesz. Ugye, jól gondolom? És akkor az egész esztendőre mit gondolnak, miért kell szintén egész esztendőre együtt 19 százalékos költségvetésikiadás-növekedést betervezni ebbe a költségvetési törvénybe, amit éppen most tárgyalunk? És nagyon érdekes véletlen, hogy a két szám egyezik alapvetően, tehát hogy az az összeg, ami az első negyedévünkben volt, egyezik a teljes éves átlaggal, de gondolom, az éves átlagos 19 úgy fog kijönni, hogy azok, amiket megtakarítottak vagy kevesebb kiadást jelentettek a második-harmadik negyedévben, azok itt most az utolsó négy hónapban majd meglövik szépen a kiadásokat.

Aztán szó volt az államadósság dinamikájáról. Én erre hangsúlyoznék, ugyanúgy, ahogy Panyi Miklós ezt most már másodszor is megtette, hogy alapvetően az államadósságnál nem biztos, hogy csak a szintje ‑ tehát hogy Ausztriához meg Lengyelországhoz képest hol vagyunk ‑, hanem a növekedés dinamikája az érdekes. És amikor mi nem növekedünk, hanem csökkentünk, egészen eddig, akkor ez Európában egy kimondottan unikális dinamikát jelentett.

Viszont, hogy az államadósság számairól azért egy picikét pontosabb adatokat tudjunk tenni, ezt az Államadósság Kezelő Központ friss adatai szerint lehetne mondani. Mindenki tudja, hogy december 31-én a GDP-arányos államadósságunk 74,6 százalék volt; az első negyedév legvégén a hivatalos EU-s terminológia szerinti, tehát a maastrichti módszertan szerinti államadósságunk nem 80, meg 90, meg 180 százalék volt ‑ valami 80-akat mondtak itt többen ‑, hanem 77,7 volt az első negyedév végén. A második negyedév végén ‑ a második negyedév, ugye, június 30. ‑ 75,1, és ez a 75,1 fog ismét 77,5-re felmenni, ami azt jelenti, hogy a második félévben olyan mértékű növekedést produkálnak GDP-arányos államadósságban, ami 2,5 százalékponttal felviszi a június 30-ai állapotot. És ráadásul miért is magasabb mindig az első negyedév? Mindig ‑ hát, az Orbán-kormányok gazdaságpolitikája alapján magasabb volt az első negyedévünk, most már hosszú-hosszú idő óta, mint az összes többi. Egyrészt azért, mert a GDP-nek, az éves GDP-nek 20 százaléka folyik be az első negyedévben, nem a 25, tehát a nevezőnk kisebb; másrészt azért, mert a kiadási oldalon tényleg van egy jelentős emelkedés.

A kiadási oldal emelkedéséről itt többen mondták, hogy szavazatvásárlás volt. Érdekes, azokban az években is van kiadástöbblet vagy -növekmény az első negyedévben, amikor nincsenek választások, de ha szavazatvásárlás volt, akkor az önök által készített előterjesztésben megnéztem, hogy mit vettek be „kampányintézkedések” sorba. Önök így hívják, hogy „kampányintézkedések”. Említették, hogy ez 1174 milliárd forintnyi volt, és nagyon érdekes dolgok vannak benne. Bent van a 14. havi nyugdíj például. Ezt elloptuk? Nem a nyugdíjasok kapták meg? Konkrétan ki lopta el? Balla képviselő úr? Esetleg még én is? Nem is tudom… Aztán a januári rezsicsökkentés-növekmény, az is bent van itt ebben a sorban. Hát, januárban kicsit hidegebb volt, mint átlagos más januárokban, és egy olyan intézkedést hozott a kormány, hogy a rezsicsökkentést kiegészíti. Aztán a védett üzemanyagárat így tokkal-vonóval bepakolták, hogy ez kampánykiadás. Hát, én azért azt nem gondolom, hogy a védett üzemanyagár a március 9‑e és június 26-a közötti időszakban kampánykiadás lett volna, legalábbis nem hiszem, hogy olyan iszonyatosan nagy vokstömeget tudtunk ezzel prezentálni. Aztán betették azt is, hogy a közszféra otthontámogatása. A közszféra otthontámogatását januárban fizettük ki a közszféra azon dolgozóinak ‑ oktatási, egészségügyi, közigazgatási, szociális terület, tehát mindenki ‑, akinek az otthonteremtéséhez hitele van, és a hitelfinanszírozás támogatásához kapták; egy összegben megkapták januárban az egész évest. Én nem gondolom, hogy ez kampányintézkedés lett volna, de önök annak tartják. Tudom, csak önök eddig a „kampányintézkedés” fogalmat nem szokták kibontani, legalábbis én még nem hallottam sehol sem. És ami a legkellemetlenebb szerintem: azt mondták, hogy a közszféra szegmenseinek a béremelése is bekerül ebbe, hogy kampánykiadás. Ugyan már miért? De benne van, önök ezzel számolnak.

Egy másik nagyon fontos terület ‑ most akkor visszatérnék arra, ahol nem tudtam folytatni pár órával ezelőtt, ott még el szerettem volna mondani mindenféleképpen ‑, hogy összességében ez a költségvetés úgy számol, hogy a GDP-nk 6 százalékkal növekszik, úgy számol, hogy van 13 százalék bevételnövekedés. A GDP egyébként az első félévben folyóárasan 6,7 százalékkal nőtt, tehát egy csökkenő dinamikájú GDP-növekedéssel számolnak; éves átlagban biztos megvan a 6. De önöknek nem elég az a forrás, amit a GDP-növekedésből meg a 13 százalékos bevételnövekedésből lehet találni, hanem összességében 19 százalékos kiadásnövekedést produkálnak, terveznek maguknak, ráadásul úgy, hogy a kamatkiadások jelentősen csökkentek, nominálisan is csökkentek az első negyedévben, míg a második negyedévi bontást szeptember 30-án ismerjük meg a KSH-ból, de akkor is, a kamatkiadások csökkentek. Úgy csökkentek a kamatkiadások, hogy megvan még a magas lakossági finanszírozási arány, ami értelemszerűen biztos, hogy jóval magasabb, mint a külföldiektől felvett adósság kamatai lennének. Csakhogy ezek a magyar lakossági kamatkiadások a magyar lakosság fogyasztását, megtakarítását, mindenféle egyebét itt, a határokon belül bővítik alapvetően. Ez is hozzátartozik ahhoz, hogy Magyarország nagyon régóta a háztartások megtakarítási rátájában Európa élvonalában van. A legutolsó adat szerint, az idei év első negyedéves adata szerint megint elsők vagyunk ebben a tekintetben is.

Mondanak még olyanokat ‑ egy következő téma; ígérem, hogy ez már az utolsó témám lesz ‑, mondják azt, hogy kong a kassza. Hányszor hallottuk ezt a miniszterelnök úrtól? Szerintem rengetegszer; nem néztük, nem néztem végig tételesen a jegyzőkönyveket, de a tegnapi napon is hallottuk ezt, hogy kong a kassza. Én meg azt mondom, hogy tele van a Kincstár. ( Közbeszólások a Fidesz soraiból: Így van!) Soha nem volt még Magyarországon akkora devizatartalék, mint amekkorával átadtuk a Kincstárat önöknek. Soha nem volt még akkora aranytartalék Magyarországon, mint amekkorával a devizatartalék részeként átadtuk a Kincstárat. A devizatartalék, ha 2010-ben nézzük, akkor 33,7 milliárd euró volt ‑ nem is forintban mondom, hanem euróban, azért, hogy lehessen az az infláció nélküli verziót vagy sokkal kisebb inflációval számolt állapotokat is nézni ‑, 2026 májusában a devizatartalékunk 61,1 milliárd euró volt, tehát 81 százalékos növekedést produkáltunk 15,5 év alatt a devizatartalék tekintetében, csak a devizatartalék tekintetében. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy normális módon tudunk felvenni hiteleket, tudnak önök is felvenni hiteleket, hisz a hitelminősítők nem fognak május tizenvalahányadikán vonalat húzni alapvetően.

Az aranytartalékról, remélem, mindenki tudja, hogy 3,1 tonna volt a kilencvenes évek elejétől, 2010-ben is természetesen, és most, 2026 májusában 110 tonna, tehát súlyában 35,5-szerese lett, mint amennyi nagyon hosszú időn keresztül volt; még a Kádár-rendszerben sem, amikor még 3,1 tonnánál magasabb volt, akkor sem volt 110 tonna, olyan 20 körül volt maximum.

(18.30)

Ha viszont azt nézzük, hogy ez egy jó befektetés volt‑e, akkor azért szeretném mondani, hogy 29,1 milliárd forintot ért 2010-ben, és 5292 milliárd forintot ért most májusban az aranytartalék. Ez azt jelenti, hogy 182-szeres volt az értéke.

A nemzeti vagyon más egyéb elemei is csak növekedtek. Bármit állítanak, minden kimutatás szerint a nemzeti vagyon összes többi eleme is növekedett. A nem termelő vagyonelemek ‑ kulturális javaink ‑ is növekedtek. Gondoljanak arra, hogy a Seuso-kincsek itthon vannak! Gondoljanak arra, hogy a Munkácsy-trilógia mindhárom darabja itthon van, nálunk, Magyarországon! Ez ugyan nem fog kamatokat termelni a költségvetésbe, de a nemzeti vagyon része, és nem volt hozzá ‑ mi is ez? ‑, Nemzeti Vagyonvisszaszerzési Hivatal, hanem csak úgy simán az Orbán-kormányok ezeket a lépéseket megtették.

Emellett van egy olyanunk, hogy országleltár. Ezt az országleltárt a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. tette fel, abszolút nyilvános, internetes adat. Nem vagyok benne teljesen biztos, hogy teljes az országleltár, de legalább valamilyen szám már van ott, amivel el lehet kezdeni dolgozni. Ez az országleltár is ‑ 2024-ig vannak nyilvános adatai ‑ emelkedő vagyont mutat ki, méghozzá jelentősen nőtt az összesített vagyon reálértéke is e szerint az adatbázis szerint.

Aztán vannak igenis termelő, a költségvetésbe bevételt termelő, nem adókat, hanem egyéb más bevételeket termelő vagyonelemek, amelyek szintén ugyanígy bővültek. Például az állami vállalatok osztaléka meg egyéb, nem adó jellegű bevételei ilyen 5,5-7,5-szeresére nőttek 2010-2025 között. Ezek nagyrészt azért történtek meg, mert az Orbán-kormányok a vagyonvisszaszerzést hatékonyan űzték igazából, mert nem egy-egy vállalatnak lett ennyivel nagyobb a költségvetéshez történő hozzájárulása reálértéken, hanem több vállalatunk van most, mint 2010-ben, amely a költségvetésbe befizet.

A tavalyi évben csak az MVM 200 milliárdot, a Budapest Airport 110 milliárdot fizetett be, de összességében ilyen 450 milliárd környéki bevételünk volt a tavalyi esztendőben. Erre szokták önök azt mondani, hogy kong a kassza, rossz a költségvetés, elköltöttünk mindent. Hát, forintálisan kimutatható, már itt ezek a számok is, amelyeket az előbbi hozzászólásomban és a mostaniban elmondtam, mutatják azt, hogy nem az idei első negyedévben költöttük el az összes lehetőségünket, az államkasszát nem úgy adtuk át, ahogy átvette a kormány annak idején, 2010-ben, hanem ennek a sok-sok-sokszorosával, működő országot adtunk át. Jelen pillanatban az Európai Unió átlagánál nagyobb ‑ még talán ma is, de hogy az első félévben az volt, ez biztos ‑ a GDP-növekedésünk, és egy ilyen növekedő GDP mellett kell azt megérnünk, hogy a legrosszabbak között is dobogósok leszünk hiányadatban az idei esztendőben úgy, hogy az eleje jó volt, és az államadósságunk meg olyan mértékűre nő, amilyen legutóbb 2012-ben volt.

Úgyhogy remélem, hogy azért ezekkel a számokkal érdemes tisztában lenni akkor, amikor elolvassuk a preambulumát a törvénynek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ami szerintem nagyon egyoldalú. Köszönöm. ( Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)