Szentkirályi Alexandra (Fidesz)

2026. szeptember 8.

SZENTKIRÁLYI ALEXANDRA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Az előttünk fekvő törvényjavaslatról a címe alapján akár azt is gondolhattuk volna, hogy néhány budapesti ingatlanról, néhány fejlesztési kérdésről, esetleg néhány technikai módosításról fogunk beszélni.

Ehhez képest, ha megnézzük ezt a javaslatot, akkor látjuk, hogy van itt minden: a Vörösmarty tértől a Hárosig, a Városligettől a Planetáriumig, a budai Palotanegyedtől a közúti közlekedés szabályozásáig nagyon sok, egymástól meglehetősen különböző ügy került egyetlen törvénycsomagba.

Éppen ezért szeretném azzal kezdeni, hogy világossá szeretném tenni a mi álláspontunkat: mi mindent, ami Budapestet fejleszti, támogatni fogunk. Minden olyan kezdeményezést támogatunk, amely a fővárosnak jó. Szükség van Budapesten fejlesztésre, szükség van a fővárosi közlekedés fejlesztésére, a zöldfelületek megóvására, akár a kulturális intézményeink megújításáról beszélünk vagy akár arról, hogy a kormány és Budapest vezetése képes legyen együttműködni egymással.

Budapest ugyanis nem lehet a mindenkori kormány és a mindenkori fővárosi vezetés politikai csatatere. Láttunk, sajnos, erre az elmúlt években példát, és láttuk 2010-2019 között arra is az ellenpéldát, amikor ‑ az elmúlt néhány évvel ellentétben ‑ a főváros és a kormány egymás kezét fogva tudta fejleszteni a fővárost.

Budapest nem csak a Fővárosi Önkormányzatból áll, ez is egy nagyon fontos szempont. Budapest 23 kerület és még ennél is több közösség igazából. Helyi közösségek, önkormányzatok, kerületi intézmények, amelyek saját vagyonnal, saját feladatokkal és nagyon fontos, saját demokratikus felhatalmazással, történettel, hagyományokkal és szokásokkal élik a mindennapjaikat ebben a sokszínű fővárosban, ahol a történelmi belvárostól a modern üzleti negyedeken át az erdős Hegyvidékig, de a már-már falusias családiházas övezetekig mindennek meg kell férnie egymás mellett, és Budapest pont ettől olyan nagyszerű város, amilyen.

A TISZA programjában olvashatjuk: „Világosan elválasztjuk a fővárosi és a kerületi hatásköröket, és megszüntetjük azokat az átfedéseket és bizonytalanságokat, amelyek ma lassítják a döntéseket, és rontják a szolgáltatások minőségét.” Idézet vége. Nos, tisztelt képviselőtársaim, feltehetjük a kérdést, hogy miként szolgálja ez utóbbi vállalást ez a mostani törvényjavaslat. Amikor Budapest fejlesztéséről beszélünk, akkor a kerületek önrendelkezését nem lehet egész egyszerűen félretenni! Sőt, én azt gondolom, éppen ellenkezőleg! Ahol a kerület jól végzi a feladatát, ott szerintünk nem kellene elvenni tőle a lehetőséget, hanem hagyni kellene a kerületet dolgozni.

Tisztelt Ház! Kezdjük a Belvárossal! Képviselő asszony beszélt itt szakmai, társadalmi párbeszédről jó hosszan. Hát, nem tudom, hogy mennyiben valósult meg az érintett kerületekkel ez a bizonyos párbeszéd azokkal a polgármesterekkel, akik képviselik éppen demokratikus felhatalmazás útján az ott élőket. Mert én beszéltem például Szentgyörgyvölgyi Péter polgármester úrral is, aki egy Facebook-bejegyzésből tudta meg, hogy ezek a területek elkerülnek a kerületétől. Utólagos egyeztetés, aztán már lehet, hogy történt, de azt gondolom, hogy ez az ott élő választók és egyébként a demokrácia lenézése és lesajnálása is, ha ezt egy Facebook-posztból kell valakinek megtudnia. Bár tudom, hogy mostanában ez egyre nagyobb divat.

Mi történik itt? A Vörösmarty tér, a Podmaniczky tér, a Széchenyi István tér, a József Attila utca és az Erzsébet tér esetében úgy rendelkezik a javaslat, hogy a kerületi vagyonkezelés megszűnik, és ezek a területek a Fővárosi Önkormányzat vagyonkezelésébe kerülnek 99 évre.

A kérdés egyszerű: mégis miért? És nem elég azt mondani, hogy a városfejlesztési feladatok hatékonyabb ellátása érdekében, rá is érdemes mutatni arra, ami jelenleg nem működik. Merthogy miniszter úr beszélt arról például, hogy a József Attila utca felújítása nem valósult meg, de gondolom, hogy a miniszter úr is tudja, hogy a kerületnek már készen van egy fejlesztési terve erre az utcára, és nyilván nem véletlenül nem beszélt miniszter úr például a Podmaniczky térről vagy a Vörösmarty térről, aminek a fejlesztését az V. kerület nagyon szépen megtette azok után, hogy a főváros évekig gyakorlatilag semmit nem kezdett ezzel a területtel, még amikor a gazdája volt.

Most éppen az a helyzet alakul ki, hogy ezeknek a területeknek az üzemeltetésében az elmúlt években volt már egy világosan kialakult rendszer. A közterület-felügyeleti feladatok jelentős részét már 2014 óta, a terek tisztán tartását pedig 2019 óta a kerület látta el. Az érintett területek pedig szervesen kapcsolódnak a körülöttük lévő V. kerületi utcákhoz, és minden irányból kerületi területeken keresztül közelíthetők meg.

Itt álljunk is meg egy pillanatra! Gondoljunk csak bele, hogy majd hogy fog kinézni a gyakorlatban! Ha a Vörösmarty tér a fővároshoz kerül, attól még az V. kerület veszi körbe ezt a teret. Tehát mondjuk, hogy egy nagyon apró példát mondjak, a riksákra teljesen más szabályok fognak vonatkozni a Vörösmarty téren, mintha elhagyják a teret; vagy a vendéglátóegységek, amelyek, mondjuk, egy sarkon találhatóak, terasszal rendelkezőek, majd a terasz egyik felét az egyik használóhoz, a másik felét majd a másik használóhoz vagy üzemeltetőhöz, vagyonkezelőhöz kell hogy benyújtsák, amikor közterület-használati engedélyekkel kell majd szembesüljenek. Ezek nyilván apróságok, de azt gondolom, hogy érthető belőle, hogy mi egy ilyen javaslatnak a visszássága. Most éppen ezt a korábban már kialakult világos rendszert készülnek összekeverni.

És ne feledkezzünk meg arról, hogy nem csak elvi kérdésről beszélünk. ’ 22 augusztusa előtt a fővárosnak komoly bevétele származott a terek hasznosításából, de ahogy már mondtam, vajmi keveset költött azok fenntartására. Egy adatot ismerünk: 2021-ben 20 millió forintot költött a Fővárosi Önkormányzat ezekre a terekre. Az V. kerületi önkormányzat ezzel szemben a Vörösmarty és Podmaniczky teret felújította, közel nettó 3,7 milliárd forint értékben, és ahogy már mondtam, a József Attila utca felújítását a kerületi önkormányzat megterveztette.

Ráadásul a mostani törvényjavaslat alapján az érintett közfeladatokkal összefüggő kerületi szerződések egy része 90 napos határidővel, kártalanítás nélkül felmondható, miközben a kerület által végrehajtott értéknövelő beruházások után sem keletkezik automatikus megtérítési kötelezettség. Ez viszont már kérdéseket vet föl: mi történik azzal az önkormányzattal, amely milliárdokat fordított, mondjuk, egy közterület fejlesztésére? Mi történik a működő szerződésekkel? Mi indokolja, hogy egyébként jól működő és a korábbinál jobban működő rendszert most megváltoztassunk?

Én azt gondolom, mi azt az elvet tartjuk szem előtt, hogy a jó gazdát nem meg kell büntetni, hanem meg kell becsülni. És ha egy kerület rendben tart egy területet, fejleszti, működteti, és a bevételeket visszaforgatja annak a fenntartásába, akkor a törvényhozás feladata nem az, hogy ezt a rendszert megfelelő indok nélkül szétszedje. Az már csak hab a tortán, hogy tényleg, mindezt a kerülettel való egyeztetés nélkül jelentették be.

De egyébként itt van ugyanez a Háros kapcsán is. Én Karsay polgármester úrral is beszéltem. Szintén ugyanez történt ennek a területnek az esetében is, és keresem a szememmel Kulcsár képviselő urat, aki képviselőként akár hozzá is szólhatna ehhez a témához. Én úgy tudom, hogy kapott is levelet például polgármester úrtól, de úgy látom, hogy nincsen itt a mai napon velünk.

A javaslat szerint a Háros út 1-3. szám alatti volt laktanya és a kapcsolódó Duna-parti ingatlanok ismét a Fővárosi Önkormányzat kezelésébe kerülnek. A XXII. kerületnek egy nagyon rövid ideig, pár hónapig úgy nézett ki, az az álma meg tud valósulni, hogy a rekreációs fejlesztéseket, amellyel az ott élők számára hozzáférhetőbbé tette volna a Duna-partot, esetleg el tudta volna kezdeni kidolgozni, és aztán megvalósíthatta volna.

(19.30)

Én örülök annak, hogy miniszter úr azt mondja, hogy ez az új javaslat nem zárja ki a kerületekkel való közös gondolkodás lehetőségét. Csak kérdezem, hogy az mennyire jó indítás egy ilyen kooperáció kapcsán, hogy az adott kerület polgármesterével, az ott élő választókat képviselő polgármesterrel nem történik kapcsolatfelvétel egy ilyen döntés előtt. Utólag igen, amikor már ott van egy ilyen törvényjavaslat az asztalon, de ő sem abból tudta volna meg, ha megkeresték volna ezzel kapcsolatban. Mi nem azt mondjuk, hogy ne történjen ezekkel a területekkel semmi, de arra viszont szükség van, hogy előbb az érintett kerületi polgármesterek és az ott lakók tudjanak arról véleményt formálni, hogy mégis mi lesz ezeknek a területeknek a sorsa.

Aztán beszéljünk még egy picit a Városligetről is, merthogy ez a javaslat erről is szól. Mi támogatjuk a Városliget megújítását. Itt képviselő asszony azt mondta, hogy sokat szenvedett a Városliget. Én is azt gondolom, hogy sokat szenvedett a Városliget a korábbi években, amikor nagyon sokan makacsan ellenezték azt, hogy egy fantasztikus, világszínvonalú és egyébként a zöldszempontokat messzemenőkig figyelembe vevő, tényleg világszínvonalú kulturális és urbanisztikai újítás valósuljon meg a Városligetben. Mióta ez megvalósult, nemcsak a budapestiek, nemcsak a magyarok, hanem a világ pontjairól nagyon-nagyon sokan a csodájára járnak ennek a fantasztikus fejlesztésnek, és én nagyon remélem, hogy a Liget-projekt folytatódhat.

A törvény rögzítené azt, hogy az állam Budapesttel és Zuglóval egyeztetve hajtja végre a fejlesztéseket. Ez szerintem is fontos, hogy őket bevonják, de szeretnénk világosan látni azt, hogy mit jelent majd a gyakorlatban ez a bizonyos egyeztetés: mi történik, milyen jogosultságot jelent? Mi történik akkor, ha a főváros vagy Zugló egy adott kérdésben más állásponton van?

Aztán térjünk rá a Fővárosi Közfejlesztések Tanácsára! Magát az elvet támogatjuk, olyannyira ‑ miniszter úr is utalt rá ‑, hogy nem új gondolatról van szó. Nemcsak a régi történelmi hagyományára gondolok itt, hanem arra, hogy éppen a Fidesz-KDNP-kormány hívta életre 2018-ban ezt a műfajt. Egy kétmilliós nagyváros és annak az agglomerációja fejlesztése nem képzelhető el úgy, hogy a kormány és a főváros vezetése csak sajtótájékoztatókon üzenget egymásnak. Kell egy asztal, amihez mind a két fél le tud ülni; kell egy intézményesített fórum.

Az viszont szerintem nagyon fontos, hogy ez a képviselet hogyan történik meg. Utaltam már arra, hogy a kerületek szempontjait azért ne söpörjük le az asztalról. Budapestnek 23 kerülete van és 33 tagú Fővárosi Közgyűlése, ezért nem mindegy, hogy hogyan kerülnek kiválasztásra a fővárosi oldal képviselői, milyen szerepet kapnak a kerületek, és hogyan biztosítható, hogy egy konkrét beruházás esetén az érintett kerület véleménye valóban eljusson a döntéshozókhoz. Mi támogatjuk a Fővárosi Közfejlesztések Tanácsát, de azt gondolom, hogy akkor lesz értelme, ha ez a fórum nem annak lesz az eszköze, hogy a kormány vagy akár egy illetékes miniszter gyámság alá vegye a fővárosi fejlesztések ügyét, egyben a Fővárosi Közgyűlést is, hanem ez valódi együttműködési fórum lesz.

Az a félelmünk a javaslattal kapcsolatban, hogy az ott születő döntések a főváros választott képviselőit esetleg olyan kényszerpályára tehetik, ami gyakorlatilag kiüresítené és súlytalanabbá tenné a fővárosi emberek által választott legfőbb döntéshozó testületet, a Fővárosi Közgyűlést. Ez pedig innentől kezdve már egy elég súlyos önkormányzati dilemma is, de nyilván erre majd a vita során kaphatunk válaszokat.

A törvénycsomag ezenkívül közúti közlekedési és útdíjszabályokkal is foglalkozik. Ahogy hallottuk, a budai Palotanegyed beruházási feladataival is foglalkozik, a volt Józsefvárosi pályaudvar egy részének sorsával is, és még az Alkotmánybíróság székhelyére vonatkozó rendelkezést is érinti. Éppen ez mutatja ennek a törvényjavaslatnak az egyik alapvető problémáját: nagyon sok, egymástól különböző kérdést próbál egyszerre rendezni, és miközben ezek között vannak olyan célok, amelyeket támogatunk, de vannak olyan döntések is, ahol lényegesen több indoklás, egyeztetés és garancia szükséges ahhoz, hogy arról véleményt tudjunk akár mi, akár az emberek formálni, én azt gondolom.

Még egyszer nagyon röviden: mi szeretjük a fővárost. Minden olyan döntést támogatni fogunk, amely jobbá teszi ezt a várost. Támogatjuk Budapest fejlesztését. Azt is támogatjuk, hogy a kormány és a főváros működjön együtt. Ha a Városliget minőségi fejlesztése következik ebből a törvényjavaslatból, akkor az is üdvös, azt gondolom, hogy a Planetárium újjászületése is minden budapesti és minden magyar embernek egy kedves fejlesztési terv. És azt is támogatjuk, hogy legyen egy intézményes fórum a kormány és a Budapest közötti együttműködésre.

Ugyanakkor Budapest érdeke nem áll szemben, és nem is állhat szemben a kerületek érdekével. Budapest csak akkor lehet erős, ha a kerületei is erősek. Ezért azt nem támogatjuk, hogy a működő kerületi rendszereket megfelelő indok nélkül megbontsák. Ahogy azt sem, hogy egy önkormányzat által milliárdokból fejlesztett területnek a vagyonkezelését úgy változtassák meg, hogy közben nem rendezik megfelelően a kerület érdekeit.

Ahogy azt sem támogatjuk, hogy kerületi jelentőségű ingatlanok jövőjéről a helyi közösségek nélkül döntsenek. És nem támogatjuk azt a szemléletet, amely szerint minden budapesti ügyet automatikusan központosítani kell. Ha Budapestnek jó egy fejlesztés, akkor minket is ott tudhatnak a támogatók között. Ha együttműködésre van szükség, akkor abban partnerek leszünk. De azt a kérdést így a végére továbbra is föl kell tegyem, hogy egy jól működő kerületi önkormányzattól miért akarnak elvenni feladatot, vagyont vagy döntési lehetőséget. Ebben az esetben meg fogjuk kérdezni, valóban miért van erre szükség.

A jó gazdát nem megbüntetni kell azért, mert jól gazdálkodik. A jó gazdát meg kell becsülni. Budapestet pedig nem a kerületek ellenében, hanem velük együtt kell és érdemes fejleszteni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. ( Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)