Vitézy Dávid László

2026. szeptember 8.

VITÉZY DÁVID LÁSZLÓ közlekedési és beruházási miniszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Igyekszem rövid lenni. A Planetárium kapcsán nyilván együtt dolgozunk a társtárcával, úgyhogy itt most nem mondanám ezt hosszan, de teljesen egyetértünk abban, hogy miért szükséges ennek az épületnek a megmentése.

Amit Bujdosó frakcióvezető asszony elmondott, azzal maradéktalanul egyetértek, az agglomerációt valamilyen módon vissza kell kapcsolni a budapesti döntéshozatalba. És bár nem az én tisztem erről hosszasan értekezni, de a megyék kapcsán is azt gondolom, hogy a legnagyobb problémát az is okozta a megyék működésében, hogy valójában a megyei jogú városok rendszerével pont a nagyvárosaink, a Budapesten kívüli nagyvárosaink és a saját várostérségük közötti intézményes kapcsolatot se tudták biztosítani.

Valójában azt a legfontosabb kérdést, ami gyakorlatilag minden vidéki nagyvárosunk térségében ma már ugyanúgy ott van, mint Budapesten, hogy egyre inkább szétterülnek a városaink, egyre inkább vannak olyan elővárosaink, ahonnan napi ingázás van, éppen ezért minden közszolgáltatás terén közös problémái vannak úgy Debrecen térségének és Debrecennek, mint Miskolc térségének és Miskolcnak, és gyakorlatilag fel tudnám sorolni az összes nagyvárosunkat, pont ezt a kérdést az az önkormányzati rendszer, amit megörököltünk, valójában képtelen volt kezelni, és ez hatványozottan igaz Budapestre és az agglomerációra.

Tehát szerintem nekünk abban kell gondolkodni, illetve önöknek, az Országgyűlés kétharmados többségének abban érdemes gondolkodni, hogy ha az önkormányzati rendszer továbbfejlesztésén gondolkodunk, akkor valójában erre a problémára találjunk választ, hogy a nagyvárosaink és a főváros, illetve a velük szorosan, funkcionálisan összetartozó várostérségek valamiféle közös együttműködésére, akár bizonyos közszolgáltatások közös fenntartására teremtsünk intézményi modellt.

Egyébként ez van, ahol természetesen is elindult: a Fővárosi Vízművek az agglomerációban is szolgáltat; amint megtörtént az egyébként joggal és sokat kritizált hulladékkoncesszió, hirtelen a MOHU az agglomeráció és Budapest hulladékellátásában egy integrációt hozott létre; az agglomerációs közlekedésben ez nyilván a megyei bérlet révén is létrejött, illetve amúgy is a HÉV-ek, az agglomerációs buszok kapcsán évtizedek óta megvan ez az együttműködés. Tehát valamilyen módon, azt gondolom, hogy erre érdemes reflektálnunk így a XXI. században, hogy a magyar lakosságnak egy nagyon jelentős része vagy városban, vagy valamelyik nagyváros elővárosi térségében él, és az önkormányzati rendszerünk ezt a tényt gyakorlatilag a rendszerváltás óta és előtte sem vette figyelembe.

Amit pedig a fővárosi közgyűlési emlékek felidézésével megtett, elnézést kérek mindenkitől, aki ebben nem volt érintett, de most itt azért sok olyan képviselő szólt hozzá, aki az elmúlt két évben a közgyűlésben dolgozott. Kicsit megidéztük a 2026 előtti Fővárosi Közgyűlés szellemét, bár nem biztos, hogy ezt bárki igényelte. ( Derültség a kormánypárt padsoraiban.)

De a lényeg az, hogy amikor Szentkirályi Alexandra ezt a mondatot mondta, hogy ami Budapestnek jó, azt támogatják, azért nekem elsőre az a táblázat ugrott be ‑ meg másodikra is ‑, ahol Lázár János filctollal minden egyes budapesti fejlesztést kihúzott, és odaírta, hogy nem, soha. És ma tapasztalom közlekedési és beruházási miniszterként, hogy olyan budapesti beruházásokkal találkozom, amelyekben négy éve egy levelet nem volt szabad kiküldenie a tárca szakembereinek, egy tervezési kooperációt nem lehetett összehívni.

2021-22 óta félbemaradt beruházás-előkészítések vannak, ahol gyakorlatilag semmi nem történt négy éve, mert ki volt adva, hogy ami Budapesten van, azt le kell állítani, meg kell ölni, le kell lassítani. Így működött az Építési és Közlekedési Minisztérium. Erre ezernyi példát tudok mondani a P+R parkolóktól a HÉV-fejlesztésen, villamosfejlesztéseken át a különböző egyéb beruházásokig. Az uniós pénzeket, amiket elnyert a főváros, akár regionális logikán, azokat sem kaphatta meg. Tehát, hogy mondjam, azért az elmúlt évek rácáfoltak arra, hogy ami Budapestnek jó, azt önök minden esetben támogatták. De nyilván örülök annak, ha most ezt a javaslatot végül tudják támogatni, és ezzel egy váltás történik ebben a hozzáállásban.

Amikor hallgattam Radics képviselő úr hozzászólását, amikor nagy felindultsággal elmondta itt az Országgyűlésben, hogy a Fidesz tette föl Budapestet a világtérképre (Derültség a kormánypárt soraiból.), amit én nem tudok elképzelni, hogy lehet olyan szavazó vagy nézője ennek a közvetítésnek, aki ezt így gondolja; tehát szerintem, aki bármit tud Budapest történetéről ebben az országban, az pontosan tudja, hogy azért Budapestet a világtérképre nem a Fidesz tette fel. Ez a város Chicago mellett a legjobban fejlődő városa volt a világnak a XIX. század második felében, amikor azért a Fideszről még sok szó nem volt. ( Derültség a kormánypárt soraiban.)

Tehát egy ilyen mondatot elmondani, és utána megtapsoltatni saját magát úgy, hogy még Szentkirályi Alexandra sem tapsolja meg (Derültség a kormánypárt soraiban.), erről az jutott eszembe, hogy milyen szerencse az, hogy itt, a fővárosban, ahogy az előbb is mondtam, például színházakat is fenntartanak, és milyen jól színpadra lehet állítani mondjuk a Trafóban, ahol kortárs színdaraboknak van helye (Bujdosó Andrea Anna: Szürreális!), Radics képviselő úrnak ezt a felszólalását. ( Derültség és taps a kormánypárt soraiban.) Biztos vagyok benne, hogy a képviselő úr pótolhatatlan űrt hagyott maga után a Fővárosi Közgyűlésben (Derültség a kormánypárt soraiból.), mióta itt csatlakozott hozzánk az Országgyűlésben.

De hogy a lényegről beszéljünk: azt gondolom, hogy ami nekem bizakodásra ad okot, az az, hogy voltak itt olyan közös pontok, amelyekben gyakorlatilag mindegyik parlamenti frakció és parlamenti párt egyetértett. Én ilyenként írtam fel a Planetárium újranyitását, ilyenként rögzítettem a Fővárosi Közfejlesztések Tanácsának létét és újraindítását és ezáltal azt a típusú elkötelezettséget, hogy az ország közös ügye az, hogy Budapest fejlesztésével foglalkozzunk.

Én azt gondolom, hogy ebben a szellemben érdemes a bizottsági munkát folytatni és ennek a törvényjavaslatnak a vitáját, illetve a munkánkat a következő években. Én örülök annak, hogy még ha ma nyilván egy viharos napja is volt az Országgyűlésnek és hosszú is, voltak olyan pontok ebben a törvényjavaslatban, amelyekben teljes egyetértésre tudtunk jutni. Erre építkezvén és ezt megőrizvén megyünk tovább ennek a törvényjavaslatnak a munkájával, és bízom benne, hogy az Országgyűlés ezt támogatni fogja. Köszönöm szépen. ( Taps a kormánypárt soraiban.)