Vitézy Dávid László

2026. szeptember 8.

VITÉZY DÁVID LÁSZLÓ közlekedési és beruházási miniszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen. Egy másik fontos törvényjavaslat is itt van a Ház előtt, és a késői órára tekintettel igyekszem gyorsan összefoglalni a lényegét, de nagyon fontos javaslatról van szó, hiszen az építészeti törvény kiemelt beruházásokra vonatkozó rendelkezéseinek a módosítására tesz javaslatot a kormány ebben a törvényjavaslatban.

Hadd kezdjem azzal, hogy önmagában az, hogy vannak kiemelt beruházások, Európa legtöbb országában létező jogi eszköz. Nagyon sok olyan ország van Európában, ahol egyszerűen komplexebb infrastrukturális beruházásokat, a közérdeket szolgáló nagyobb, összetett beruházásokat csak valamilyen speciális jogi eszközzel lehet megvalósítani, hogy a részérdekek ne okozzák azt, hogy végül az út minden települést elkerül, és végül nem tud sehova haladni. Tehát ez egy létező jogi eszköz. De az elmúlt években ezt a jogi eszközt olyan mértékig facsarta ki, használta túl és fordította magánérdekek szolgálatára a korábbi kormány, hogy az gyakorlatilag kiüresítette a korábbi jelentéstartalmát és célját, és egy egészen más logikán, gyakorlatilag egy haszonszerzési céllal működött ez az intézményrendszer.

Mire gondolok? Képzeljünk el egy olyan, a korábbi kormányhoz közel álló ingatlanfejlesztő vállalkozót, aki megvesz valahol, mondjuk, Budapestnek egy külső kerületében, egy olyan telket, amely egy volt ipari terület, távol van a jó tömegközlekedéstől, távol van az épített városszövettől, adott esetben még természeti értékek is vannak a környezetében, éppen ezért a kerületi önkormányzat és a főváros is építési tilalmat, vagy ha azt talán nem is, de egy nagyon minimális, mondjuk, csak családi házas beépítést enged a saját szabályozásaiban! Ehhez képest a kormány az Otthon Startnak nem a keresletélénkítő, tehát a hitelprogramos, fix 3 százalékos részében, hanem a kínálatélénkítő részében egy olyan jogszabályt fogadott el ennek a törvénynek a részeként, ami azt mondta, hogy ha egy ingatlanfejlesztő vállalja azt, hogy ilyen hitelprogramban ad el lakásokat, akkor gyakorlatilag minden létező építési szabály alól kiemelik.

Azt, amit Szentkirályi Alexandra az előző napirendi pontunkban számonkért, hogy hát hol van itt a Fővárosi Önkormányzat meg a kerületi önkormányzatok önrendelkezése, lábbal tiporta a kormány, a Fidesz-kormány az elmúlt másfél-két évben, és gyakorlatilag a Közlönyből derült ki a kerületi önkormányzatok és a főváros számára az, hogy egy ilyen telket, mint amelyet itt az előbb leírtam, egy két-háromezer lakásos ingatlanfejlesztéssel egyik napról a másikra kiemelt a kormány. És miért volt ez probléma? Mert hát egyrészről mire volt ez jó? Valaki marha olcsón megvett egy olyan telket, amely nem beépíthető, amelyről bármelyik ingatlanérték-becslő azt mondta volna, hogy hát, figyelj, ide építhetsz maximum tíz családi házat, és még kármentesíteni is kell, ez a telek alig ér valamit, aztán megjelent a Közlöny, és hirtelen lehetett háromezer lakást építeni, és valaki hirtelen milliárdos lett.

A kiemelő rendeletet tehát nem a közérdek mentén, hanem a magánérdek mentén kezdték el használni, hogy egyes, erre kinézett szereplők számára felértékeljenek telkeket, és ezáltal extraprofithoz juttassák ezeket a kiszemelt ingatlanfejlesztőket. És ráadásul annak sem volt semmilyen transzparens szempontrendszere, hogy mely ingatlanfejlesztők voltak ezek. Számos olyan ingatlanfejlesztőről tudunk, amely jelentkezett ilyenbe, de aztán ő nem kapta meg, miközben nem volt látható semmilyen transzparens szempont, és mielőtt elkezdik mondani, magyar tulajdonúakról beszélek. Ez az egyik probléma.

A másik probléma az volt ezzel, hogy gyakorlatilag mindenféle urbanisztikai, városfejlesztési szempontot nélkülözött ez, és ez nemcsak Budapesten zajlott, Debrecen elővárosában is voltak ilyen kiemelések, Pécsett is voltak ilyen kiemelések. Gyakorlatilag azt, hogy a város fejlesztése azért mégiscsak igényel valamiféle szakismeretet, a kormány teljesen lesöpörte, egyébként az építészettel foglalkozó állami szakembereknek a véleményét is lesöpörte, az Országos Építészeti Tervtanács véleményét is lesöpörte ‑ ugyanis például Szilasliget kapcsán elutasító véleményt hozott a tervtanács, és Lázár János azt felülírta, és ő adta ki az építészeti véleményt, hogy az mégis jó ‑, és egy ilyen eljárásban teljesen alkalmatlan helyszínekre elkezdtek lakótelepeket leszórni.

Na most, minden kortárs urbanisztikai tudás azt mondja, hogy ott érdemes nagy intenzitású lakófejlesztést csinálni, ahol ehhez megvan az alap-infrastruktúra. És én nem azt akarom mondani, hogy ne épüljön több lakás Budapesten, ez fontos, mert nyilván ezek a beavatkozások olyan tiltakozást váltottak ki, hogy nyilván egy olyanfajta vélemény is kialakult, amit én persze értek, és természetes, de egy olyanfajta vélemény is kialakult, hogy sehol ne épüljön semmi. Ez nyilván a ló másik felén van, hogy úgy mondjam, hiszen eközben egy lakhatási válság van, az előző napirendben is beszéltem róla, hogy Budapest iránt nyilván van egy természetes igényük a magyar embereknek, hogy itt keressenek jobb munkahelyet, esetleg továbbtanulási lehetőséget, a családok összeköltöznek, a gyerekek felnőnek.

Az tehát, hogy Budapesten legyen olyan ingatlanállomány, amely fogadni tud ideköltöző családokat, fiatalokat, nyilvánvalóan fontos, és éppen ezért azt gondolom, hogy az, hogy legyen lakásépítés Budapesten, egy fontos cél, és ugyanígy fontos cél azokban a nagyvárosokban, ahol a kereslet nagyobb, mint a kínálat, és ezért a lakhatási válság jelei látszanak ‑ nyilván elsősorban az ipari és egyetemi központjainak ilyenek, Győr, Debrecen, Szeged az, amely ebben inkább kiemelkedik. Az tehát, hogy ezeken a helyeken legyen lakásépítés, ez fontos. És én még azt sem zárom ki, hogy ezeket akár állami beavatkozással lehet valahogy ösztönözni, segíteni. De az, hogy olyan helyeken, ahol nincsen meg a megfelelő infrastruktúra, ahol nincsen tömegközlekedés, és nem is kiépíthető racionálisan, ahol ez természeti értékeket tesz tönkre, ahol ez teljesen kilóg a városszövetből, ezt kormányzati erőből így lenyomni az önkormányzatokon, és azt hiányolta a képviselő asszony, hogy a Facebookról tudták meg, hát az önkormányzatok a Magyar Közlönyből tudták meg, hogy hova és mi épül a saját településükön.

Éppen ezért most arra tesz indítványt ez a törvényjavaslat, hogy ezeket a kiemelő rendeleteket függesszük fel, és december 31-éig vizsgáljuk felül. Nyilván lesz közöttük olyan, amely ebben el fog vérezni, és meg fogjuk szüntetni a kiemelését, van olyan ingatlanfejlesztő is, amely csődbe ment vagy csődöt jelentett, nyilvánvalóan nehéz elképzelni, hogy egy kiemelt beruházást megvalósítson egy csődben lévő társaság. Nyilván vannak olyanok, ahol olyan erejű a helyi lakosság tiltakozása épp az előbb elmondott szempontok miatt, hogy irreális az, hogy ez folytatódjon. Vannak olyanok, ahol, ha van is valamiféle kritika, az nem tűnik kezelhetetlennek, tehát lehet, hogy ha valamilyen közberuházás kapcsolódik ezekhez, akkor azt még reparálni lehet. Vannak olyanok, ahol pedig a helyi közösségek is támogatják, ott nyilván egészen más a helyzet, amellyel szembesülünk. Tehát át fogjuk világítani, de mivel az építési engedélyek kiadása azért folyamatosan történne, ha nem avatkoznánk be, ezért azt javasoljuk az Országgyűlésnek, hogy azért, hogy legyen mód ezeket felülvizsgálni, egyfajta moratóriumot vezessen be a törvény módosításával. Erre teszünk tehát javaslatot ebben az ügyben.

A kormány döntött a Wekerle lakásépítési program elindításáról, ahol alapvetően azért arra fogunk fókuszálni, hogy ne alkalmatlan helyekre próbáljuk beerőltetni ilyen fejlesztéseket, hanem az alkalmas helyszíneken történjenek lakófejlesztések. Budapesten ‑ ha már az előbb ennyit beszéltünk Budapestről ‑ nyilván sok ilyen van, akár, mondjuk, a Rákosrendező rozsdaövezete, vagy a diákváros visszaszerzett területe, vagy akár a 3-as metró hosszabbítása kapcsán Rákospalota, Újpest bizonyos térségei is ilyenek lehetnek, de nyilvánvalóan a nagyvárosainkban is, országszerte, ahol a lakhatási válság jelei érzékelhetők, ahol van olyan keresleti nyomás, amely ilyen típusú állami beavatkozást indokol, és látunk ilyen rozsdaövezeti területeket vasútállomások környékén, egyéb elhagyott rozsdaövezeteken. Azt gondoljuk tehát, hogy lehet a városokat úgy fejleszteni, lehet a lakhatási válság ellen úgy fellépni, lehet úgy megfizethető lakásokat létrehozni, hogy az ugyanakkor ne ezt a típusú, ilyen ráerőltetett metódust és ezt az urbanisztikai alapelveknek teljesen fittyet hányó metódust kövesse, amelyet a korábbi kormány. Ezen dolgozik a tárcánk, és ennek az első lépése ‑ még sok-sok javaslatot fogunk hozni ebben a témában ‑ most ez a jogszabályjavaslat.

(21.00)

Szintén itt említeném meg azt, hogy ez a törvényjavaslat javaslatot tesz arra, hogy az előző kormány által bevezetett és kötelezettségszegési eljárással érintett kiviteli tilalmát egyes építőanyagoknak szüntessük meg. Itt gyakorlatilag egy olyan szabályt vezetett be Lázár János, amivel minden egyes, a határon történő ‑ közben uniós határokról beszélünk ‑ építőanyag-exporthoz miniszteri jóváhagyás kell és elővásárlási jog van. Jelzem, hogy ez egy külön osztályt eltart, annyi munkát nyújt, ha valaki építőanyagot akar kivinni, hogy azt engedélyezni kell. Soha egyszer sem élt vele senki. Tehát egy olyan rendszert sikerült létrehozni, egy olyan uniós jogba ütköző szabályt behozni és végtelen bürokráciát létrehozni évek óta, és ezáltal egyébként vállalni az ebből eredő uniós jogvitát, hogy soha, egyetlenegyszer sem éltek az így létrehozott jogkörrel. Mi most azt javasoljuk, hogy ennek így akkor sok értelme nincs, és ezt ebben a formában szüntessük meg.

Harmadrészt pedig, és szerintem erről államtitkár úr, államtitkár asszony lehet, hogy fognak is beszélni ebben a vitában, hiszen Debrecen képviselőiként elég sokszor tették szóvá, hogy az mégiscsak nonszensz, hogy akkumulátorgyáraknak úgy van kiemelt státuszuk, hogy közben nem tartják be a környezetvédelmi szabályokat, és bírságot kapnak. Ezt a helyzetet fel kell számolni. Erre tesz javaslatot most ez a törvényjavaslata az Országgyűlésnek, hogy amennyiben bármilyen, egyébként nem is csak akkumulátorgyár ‑ tehát itt most egy tágabb jogszabályozás van, de nyilván az akkugyárakból indult ez ki ‑, ha bármilyen ipari típusú beruházás esetén az a helyzet áll elő, hogy a környezetvédelmi, természetvédelmi szabályokat megsértik, és velük szemben elindul egy ilyen hatósági eljárás, akkor egészen addig, míg a hatósági eljárás végén a jogsértés meg nem szűnik, de legalább hat hónapig ‑ tehát, ha gyorsan meg is szűnik, akkor is van egy hat hónapos leülési időszak, mondjuk így ‑ ezeket a kiemelő rendeleteket nem lehet alkalmazni.

Nyilván egy beruházásnál a kiemelő rendeletek azt hivatottak előidézni, hogy összehangoltan és gyorsabban ‑ most nem a már megépültekről beszélek, hanem bármilyen egyéb ipari beruházásról a jövőben ‑, egy összehangolt, gyors rendben meg tudjanak valósulni. De olyan nem lehet ‑ és ugye, láttunk ilyet az akkumulátorgyáraknál, hogy például próbaüzemben is már környezetvédelmi problémák merültek fel ‑, olyan nem lehet, hogy valaki kap az államtól egy gyorsítópályát, hogy a gazdasági növekedésben, mondjuk, valamilyen módon egy bármilyen gyárfejlesztés részt vállaljon, de utána nem tartja be azokat a szabályokat.

Aki itt, Magyarországon fejleszt bármilyen ipari létesítményt, annak minden szabályt be kell tartania, még akkor is, ha munkahelyeket hoz létre, még akkor is, ha a gazdaság számára adott esetben hasznos fejlesztést hoz létre. Nem biztos, hogy minden esetben így van, de akkor is minden esetben be kell tartani a magyar szabályokat, azokat a szabályokat, amelyeket be kellene tartani, ha Ausztriában csinálnák ezt, noch dazu be kéne tartani, ha Kínában csinálnák ugyanezeket. Nem lehet Magyarország egy olyan játszótere ezeknek az ipari beruházóknak, ahol bármit meg lehet csinálni, és egy kiemelő rendelettel felmentvényt kapnak a magyar és az európai környezetvédelmi jogszabályok alól.

Erről szól ez a törvényjavaslat, és kérem, hogy az Országgyűlés ezt is támogassa. Köszönöm szépen. ( Taps a kormánypárt soraiból.)