Tuzson Bence (Fidesz)

2026. szeptember 8.

TUZSON BENCE, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Elnök asszony, köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban egy elég összetett jogszabálycsomag áll előttünk. Tizennégy jogszabályt módosít ez a mostani törvény, ami önmagában is elég sok, főleg, ha büntető tárgyú törvényekről beszélünk és jogharmonizációs kérdésekről, mert elsősorban vagy jórészt ez a jogszabály jogharmonizációról szól, több csoportban, lehet, hogy a megfelelési táblák hiánya miatt ‑ mert a megfelelési táblákat nem láttuk ezekkel a jogszabályokkal kapcsolatban, ami azt jelenti, hogy végig kell vezetni minden ilyen jogszabály esetében, hogy melyek azok a rendelkezések, amelyek az uniós szabályozásnak megfelelő rendelkezések, és utána ezt tükrözni kell a másik oldalon, hogy hol van a magyar szabályozás, és hol van az uniós szabály. Ez hiányzik, de nehéz is megcsinálni ezt, ha a salátatörvény oldaláról közelítjük meg ezeket a jogszabályokat. Ilyenkor szerencsésebb szétbontani ezeket a jogszabályokat, és önálló jogszabályként behozni az Országgyűlés elé.

Én most nem szeretnék mindegyikről beszélni, mert elég terjedelmes ez a jogszabály. Engedjék meg, hogy összesen két jogszabályról, illetve jogszabályhelyről beszéljek most itt a vezérszónoki felszólalásomban!

(22.30)

Az egyik a környezeti bűncselekményekkel kapcsolatos kérdéskör. Ugye, a környezeti bűncselekmények egy elég bonyolult bűncselekményforma, nem véletlen az, hogy az uniós szabályozás egy nagyon kiterjedt megközelítést alkalmaz, húsz tényállást határoz meg, és ezt a húsz tényállást vezeti át vagy vezetteti át az európai országokkal, a magyar jogba. Most a mi esetünkben nem ez történik, hanem kerettényállásokat határoz meg a mostani javaslat. Miért probléma a kerettényállás meghatározása? Mit jelent a kerettényállás? A nem jogász kollégák, képviselőtársaim számára hadd mondjam el, hogy a kerettényállás mindig azt jelenti, hogy a büntetőjog egy tág fogalmat határoz meg, és annak a belső tartalmát valamelyik más jogterület határozza meg. Tehát például a közlekedési bűncselekmények esetében a közlekedési szabályok megsértése szerepel a büntetőjogban, ami azt jelenti, hogy a közlekedési szabály megsértéséből adódóan aztán a büntetőjog területén lesz valamilyen jogkövetkezmény.

Ha a környezetvédelmi szabályokról beszélünk, akkor a kerettényállás azért nem jó megoldás, mert ‑ az Alkotmánybíróságnak is van egyébként ezzel kapcsolatos határozata, amely azt mondja, hogy ‑ ha valamilyen szabályozási terület vagy hiányos, vagy túlságosan összetett, akkor nem jó a kerettényállási megközelítés, mert az jogbizonytalanságot okoz, főleg a büntetőjog területén. A környezetvédelmi jog és a környezetvédelem területén rendkívül széles, és mind az uniós területen elég bonyolult, mind a magyar szabályozásban nagyon bonyolult szabályozás áll rendelkezésre, ami azt jelenti, hogy abban az esetben, ha kerettényállási elemeket határozunk meg, akkor olyan eseményeket és olyan cselekedeteket is a büntetőjog hatálya alá fogunk vonni, amelyek esetleg még a szándékosságot sem közelítik meg, még a gondatlanság alakzata is nehezen áll meg, viszont a magyar jogi szabályozás behúzza ezt a büntetőjogi szabályozás alá.

Mire gondolok például? Valaki valamilyen tevékenysége során elfelejt valamilyen, nem tudom, beadványt beadni, amitől a tevékenysége önmagában egyébként nem lesz jogellenes, viszont megsérti a környezetvédelmi szabályokat, hiszen a mostani tényállásunk alapján nemcsak a közvetlen, hanem a közvetett környezetvédelmi szabályok megsértése is a tényállás alá fog majd kerülni. Ez veszélyes abból a szempontból, hogy bizonytalanságot fog okozni a joggyakorlat szempontjából is, hogy vajon mely cselekmények azok, amelyek ez alá a büntetőjogi tényállás alá fognak esni, és melyek azok, amelyek nem.

És itt szeretném felhívni a figyelmet a fogalmak használatára is, ami a környezetvédelmi jogban egy általános meghatározás, ami nagyon-nagyon eltér a büntetőjogi típusú fogalom használatától. Tehát a veszélyeztetés, a környezeti veszélyeztetés nem azonos, mondjuk, egy kísérleti jellegű bűncselekményi formával a büntetőjogban, a veszélyeztetés már önmagában megvalósít olyan bűncselekményt, amelynek a következményei a környezetvédelmi jogban már ott vannak, tehát nemcsak a közvetlen veszély, hanem annak a bekövetkezése is reálisan ott van a környezeti jogban. Más tehát a fogalomhasználat, és a kettőnek az összecsúsztatása értelmezési problémákat fog eredményezni akkor, amikor majd alkalmazzák ezeket a büntetőjogi szabályokat.

Nem véletlen az sem, hogy az európai uniós szabályozás elindult abba az irányba, hogy ezeken a területeken önálló tényállásokat határoz meg; mondom, az uniós szabályozás, maga az irányelv is húsz tényállást szabályoz. Nem javaslom, tisztelettel, a képviselőtársaimnak azt, hogy ezt ilyen formában csináljuk, ahogy most csináljuk, egy kerettényállással, hanem javasolnám ezt is behúzni a normál környezetvédelmi szabályozás hatálya alá, tehát az alá a szabályozás alá, amelyet maga az Unió is javasol a különböző európai országoknak.

Itt van egy másik probléma, amely szintén a kerettényállási jellegből adódó probléma, az, hogy a magyar jogban magának a gondatlansági alakzatnak is többféle módja van, de ezt egyként kezeli a magyar jog, tehát különbség van az úgynevezett luxuria és negligencia, a tudatos gondatlanság és a ‑ mondjuk úgy ‑ normál gondatlanság között. Ezt a különbséget sok különböző állam megteszi az európai jogban, például Spanyolország esetében ez két különböző dolog, ott kiemeli a tudatos gondatlanságot, és ezeknél a bűncselekményeknél csak a tudatos gondatlanságot szabályozza, tehát a hanyag gondatlanságot nem szabályozza, csak a tudatos gondatlanságot, és azt emeli ide be. Ez lehetetlenség a magyar büntetőjogban, a magyar büntetőjogi dogmatikában, mert az a gondatlanságot egy alakzatnak tekinti. Azonban, ha viszont ilyen helyzet áll elő, akkor mindenképpen javasolt, hogy az európai uniós normának a szerkezetét vegyük át, mert az könnyebben választ tud adni azokra a kérdésekre, amelyekre a mostani szabályozás, ez a szabályozási javaslat nem fog tudni választ adni.

A környezeti jognak megvan az a specialitása ‑ erről talán az előző napirendben volt szó, és nagyon sajnálom, hogy a környezetvédelemért és természetvédelemért felelős minisztériumból nincs itt senki, mert rá tudna erősíteni ezekre a kérdésekre ‑, hogy egy nagyon összetett szabályozási rendszer van, nem is biztos, hogy egy ilyen típusú szabályozást feltétlenül csak az Igazságügyi Minisztériumnak kell kidolgoznia, hanem be kell vonni a másik szakterületet is, mert anélkül ezek a szabályok nem valósíthatók meg a környezeti jog összetettsége miatt, hiszen az az engedélyezéstől kezdve a bejelentési kötelezettségeken át rendkívül összetett. Nem biztos az sem, hogy érdemes külön tényállást alkotni az európai uniós szabályok megsértése és a magyar szabályok megsértése kapcsán, mert az európai uniós szabályok mindig a magyar jog részévé válnak, tehát lehetne ebben a keretben kezelni és konkrét tényállásokat meghatározni ezzel kapcsolatban.

Itt egy másik területre áttérve csak azt szerettem volna még külön megemlíteni ‑ a biztonságos harmadik országnak a kérdése vetődött fel az államtitkár úr itteni expozéjában ‑, hogy ebben az expozéban külön kiemelte azt, hogy a biztonságos harmadik ország mint fogalom az olyan esetekben, amikor, mondjuk, valaki menekültstátusszal rendelkezik egy adott uniós tagállamban, önmagában legyen elegendő ahhoz, hogy a büntetőeljárás során kiadható legyen az a személy annak az országnak. Ugye, a büntetőjog soha nem általános kérdéseket vizsgál ezen a területen, hanem mindig konkrét kérdéseket kell megtárgyalni, ami azt jelenti, hogy konkrétan kell vizsgálni a büntetőjogban, hogy az adott személy szempontjából egy ország biztonságos ország‑e ‑ általános megközelítés nincsen ‑, és a büntetőjog mindig ebből indul ki, és a menekültstátusz megítélése is mindig ebből indul ki.

Lehetséges tehát az, hogy egy személy esetében egy ország biztonságos országnak minősül, de egy másik személy esetében már nem minősül biztonságos országnak, ezért az általános szabályozás alkotmányosan és emberi jogi szempontból problémás, amikor büntetőjogi megközelítést alkalmazunk. Elképzelhető tehát az, hogy valaki valamilyen országból valamilyen üldözés miatt elmenekül, ő abba az országba nem mehet vissza, de egy másik személy szempontjából, akit, mondjuk, máshol üldöznek, az az ország biztonságos országnak minősül, és ha ott elkövetett bűncselekményt, akkor annak az országnak egyébként kiadható. A kettő között ilyen szempontból tehát különbség van. Azt javaslom tehát, tisztelettel, hogy a biztonságos ország fogalmát ezeken a területeken vezessük ki, és másfajta fogalommeghatározást alkalmazzunk, mert, mondom, ezt a büntetőjogban mindig egyediesíteni kell.

A jelenlegi szabályozásnak a legproblémásabb eleme azonban nem ez, hanem a vagyonnal kapcsolatos, és a vagyonnal kapcsolatos rendelkezések jelentik, amikor a bűncselekményből származó vagyonról beszélünk. Ugye, a bűncselekményből származó vagyon ‑ ebben a vitában annak idején az Európai Unióban is részt vettem ‑ megszerzése, az állam által való megszerzése kiemelt érdek. Ez elsősorban három bűncselekménytípusnál vetődött fel az Unió területén: az egyik ilyen az embercsempészet kérdése volt, a másik a kábítószer-csempészet, a harmadik pedig a fegyverkereskedelem; ez volt az a kör, amely ezt a témát egyáltalán a felszínre hozta, elsősorban a kábítószer-kereskedelem, mert azokban az országokban, amelyek ezt a kérdést felvetették, ez különösen nagy probléma volt. Ha jól emlékszem, ez a belga elnökség idején induló javaslat volt. A szabályozás, a végső európai uniós szabályozás azonban tartalmazott megnyugtató elemeket, azokat az elemeket, hogy a vagyonelkobzásnak ez a mostani, említett módja egy kiegészítő elemként jelent meg, kiegészítő elemként, bírósági garanciákkal jelent meg.

(22.40)

A problémát az jelenti a mostani magyar szabályozási javaslatban, hogy a bizonyítást megfordítja. Miért probléma ez? Mert a büntetőjogban az ártatlanság vélelmének minden esetben fenn kell állnia. Nem lehet azt mondani, hogy ha valakihez, mondjuk, valamilyen vagyon áramlott, akkor azt, hogy honnan jött az a vagyon ‑ és megkapta ezt a vagyonelemet ‑, annak az embernek az életét és az életének minden elemét annak, aki megkapta, ismernie kell öt évre visszamenőleg is. Ez nem elvárható attól, akihez bármilyen vagyonelem került. Nem tudhatja, hogy hogyan került hozzá ez a vagyon.

Tehát az nem elvárható semmiképpen sem, hogy ő maga, akihez a vagyonelem került, bizonyítsa be azt ‑ ez nemleges bizonyítás ‑, hogy ez a vagyonelem nem bűncselekményből ‑ ezek a bűncselekmények nem akármilyen bűncselekmények, mert ezek bűnszervezeti bűncselekmények ‑, tehát nem egy bűnszervezetből eredő bűncselekményből lett. Ez lehetetlenség. Tehát aki vagyonelemet kap, az nem tudja bizonyítani az ellenkezőjét.

Az, hogy egy bírósági eljárásban egy bíróságnak bizonyítani kelljen, és erre bizonyítási eljárást lehessen lefolytatni, az rendben van, az szerintem meg is felel a magyar jognak, a magyar jogi logikának és a magyar jogi dogmatikának is. De az, hogy ez fordítva történjen meg, és bizonyítani kelljen valakinek azt, hogy az a vagyon jogszerű volt, és a jogszerűségét be kell bizonyítani úgy, hogy egy másik embernek az életébe kellene belelátnia és az ő munkájába kellene belelátnia, ez nem reális. Erre egyébként az európai uniós szabályozás garanciákat tartalmaz. Ezeket a garanciákat ez a mostani javaslat nem emeli át, ez szerintem hiba, tehát én javasolnám az újrakodifikációját ennek a szabályozásnak azért, hogy ezek a garanciák fennálljanak.

Meg kell jegyeznem azt, hogy mindez elég furcsa képet fest, mert nemrégiben fogadta el az Országgyűlés a szabályozást, és tette le az esküt az új ÁVH-nak az elnöke. Amikor ez megtörtént és ez a szervezet létrejött, én részletesen elmondtam azt önöknek és itt végig is elemeztem azt, hogy miért problémás ez a szabályozás, és hogyan hiányoznak ebből az úgynevezett bizonyítási tűzfalak, hol hiányoznak egyébként a garanciális elemek, hol hiányoznak ebből a jogorvoslati elemek. De mindehhez hozzákapcsolva egy olyan szabályozás, amelyből szintén alapvető garanciális elemek hiányoznak, az minimum, úgy gondolom, hogy rendkívül aggasztó.

Ezért én tisztelettel azt javaslom önöknek, hogy ezt a mostani szabályozást ‑ én most csak három elemet emeltem ki, vannak jogtechnikai problémák is ebben a javaslatban, ha csak a környezeti jogról beszélünk, ott is van egy olyan reparációs lehetőség, ami mindig is volt a magyar jogban. Az indokolás szerint ez benne is marad a magyar jogban, de kikerül belőle a törvény szövege alapján, nevezetesen az, hogy ha valaki egy környezeti kárt reparál, tehát időben fellép, és elhárítja a következményeit, annak a mentesülési lehetősége fennáll. Itt szerintem egy jogtechnikai hiba miatt a gondatlan alakzatnál, tehát a szándékosnál nem, de a gondatlan alakzatnál kimaradt ez a lehetőség a jogszabályból, tehát ezt javaslom majd mindenképpen javítani.

De összességében szeretném azt megjegyezni, hogy ez a szabályozás több elem tekintetében, vannak máshol is technikai problémák benne, de több tartalmi elem tekintetében problémát fog okozni a gyakorlatban és problémát fog okozni az alkalmazás során. Ezért tisztelettel javaslom az országgyűlési képviselőknek, a magyar Országgyűlésnek, hogy fontolja meg ennek a javaslatnak az ilyenformán való elfogadását, és inkább egy másfajta szabályozás irányában induljon el. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. ( Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)