Rétvári Bence (KDNP)
RÉTVÁRI BENCE, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Ahogy az lenni szokott, nyilván ez is egy sokrétű, közepesen sokrétű törvény, mondjuk azt, hogy több tárgykört érint. Egyes részei eljárási garanciát jelentenek, a technika fejlődését lekövetik, és így segítik az eljárások vitelét. Ezek előremutató javaslatok. Vannak viszont benne nyilván olyan elemek, amelyek ma itt elhangzottak az előttem szóló által is, ahol a jogi garanciákat kevésnek tarthatjuk.
Minden ország eldöntheti, hogy melyik irányba halad: egy polgári, demokratikus irányba, ahol az ártatlanság vélelme uralkodik a jogban, főleg a büntetőjogban, vagy pedig egy önkényuralmi rendszer felé, ahol a bűnösség vélelme van, és mindenkinek magának kell bizonyítania, hogy nem bűnös.
Ez a javaslat, bár valóban európai uniós szabályokra hivatkozik részben, de mégiscsak ezen utóbbi irányba megy, ahol a bűnösséget vélelmezik az állampolgárok egy részével szemben. Az európai uniós tagállamok is nagyon óvatosak ennek az átültetésével kapcsolatban, pontosan azért, mert itt azért nagyon nehéz megfelelő garanciákat adni ‑ itt a vagyonelkobzás szabályaira gondolok ‑, amelyek az állampolgárok számára egy polgári demokráciában méltó módon védik a vagyonukat.
Az a cél, hogy a nemzetközi bűnszervezetekben megforduló vagyon elvonható legyen, hatékonyabban lehessen fellépni a bűnözőkkel szemben, az biztos. Az egyik legfontosabb nyomozati alapelv, hogy követni kell a pénz útját, és amerre a pénz útja megy, arra meg lehet találni a bűnözőket, le lehet őket buktatni, és akkor ezeket a bűnszervezeteket, nemzetközi bűnszervezeteket fel lehet számolni. Nyilván nyomozástaktikailag is az egyik legcélravezetőbb a pénzeknek, a piszkos pénzeknek az útját követni. Ezt a célt mi is jónak tartjuk, ugyanakkor azt, hogy megfelelő garanciák nélkül legyen lehetőség ezeket a vagyonokat valakitől elvenni, itt nagyobb megfontoltságot javasolnék a magam részéről.
Ami a migráció kapcsán fontos, az az embercsempészekkel kapcsolatos szabályozás. Itt egy dolgot szeretnék tisztázni, hogy hogyan is történt ez az elmúlt években. Nyilván Magyarország óriási migrációs nyomás alatt volt, sok más ország úgy döntött, hogy becsukja a szemét a határon: aki átmegy illegális migráns, azt átengedi, aki felbukkan, embercsempész, ott is becsukja a szemét, jöjjön, menjen, tegyen, amit akar, nem foglalkozik vele a büntetőhatóság.
Magyarország nem ezt az utat választotta, hanem azt, hogy betartjuk a jogszabályokat, megállítjuk az illegális migránsokat a határon, visszafordítjuk őket, és akik pedig embercsempészek, azokkal szemben lefolytatjuk a büntetőeljárást. Más országok nem ezt választották, nem folytattak le büntetőeljárásokat. Így aztán az embercsempészek nagyon magas száma miatt a magyar börtönökben bőven 10 százalék fölé emelkedett az embercsempészek száma. Ha 5 millió forinttal számolunk a fogva tartás költségei kapcsán, hiszen itt nyelvi nehézségek vannak, kulturális nehézségek vannak, étkezési specialitások vannak, és ezért 5 millió forinttal számolhatunk fejenként, akkor ez évi 12-15 milliárd forintos pluszköltséget jelentett a magyar adófizetőknek.
Emellett pedig további költségeknek a veszélye fenyegetett, hiszen mivel az ott lévő több ezer embercsempész miatt túlzsúfolttá váltak a börtönök, Szegeden akár 20 százalékra is fölment az ott levő embercsempészeknek az aránya, éppen ezért okkal lehetett attól tartani, hogy majd beperlik a magyar államot, mint ahogy sokan mások be is perelték a határon történt visszafordítások, rendőri fellépések miatt, és majd a börtönök túlzsúfoltsága miatt még ők fognak kártérítést követelni Magyarországgal szemben. Tehát nemcsak hogy 5 millió forintba kerülnek havonta az embercsempészek a börtönökben, hanem a szabadulásuk után majd sok-sok millió vagy tízmillió forinttal fognak távozni, mert azt fogja megállapítani valamelyik emberi jogi fórum, hogy nem emberséges módon lettek fogva tartva, és ezért még pénz jár nekik. Ez a helyzet állt elő.
Ekkor a magyar kormány azt lépte, hogy megkereste azokat az országokat, ahol honosak ezek az emberek, hogy akkor vegyék őket vissza, és a saját börtöneikben, az osztrák állampolgárokat az osztrák börtönökben, a holland állampolgárokat a holland börtönökben, a maga állampolgárait mindenki a maga börtönében tartsa fogva, ezáltal is megkönnyítve a magyar büntetés-végrehajtásnak a helyzetét, és ha mégiscsak szolidaritás van ezen a téren, akkor ők is vállalhatták volna a rájuk eső részt. Senki nem vette át a saját állampolgárait a saját börtönökbe. Elvárják, hogy Magyarországon a különböző EU-normáknak, légköbmétereknek és négyzetmétereknek megfelelő módon legyenek fogva tartva, de ők maguk nem veszik át, nem vették át a saját elítélt bűnözőiket a magyar börtönökből. Fontos hangsúlyozni, erre a javaslat is pontosan kitér, hogy itt nem magyar állampolgárokról, hanem külföldi állampolgárokról beszélünk, minden magyar állampolgár embercsempész bent van és tölti a büntetését.
Ekkor született meg az a döntés, hogy elfogadhatatlan, hogy az Európai Unió egy fillérrel nem járul hozzá a magyar börtönökben az embercsempészek fogva tartásához, az Európai Unió tagállamai és más tagállamok egyetlenegy ember börtönbüntetésének a letöltetését sem veszik át Magyarországtól, minden felelősség, minden költség, minden várható veszély itt, Magyarországra összpontosul, senki semmilyen szolidaritást nem vállal Magyarország irányában. Ekkor született az a döntés, hogy ezeket az embereket akkor három napon belül Magyarország területéről legyen lehetőség kirakni, hogy ne a magyar adófizetők fizessenek évi 12-15 milliárd forintot, és a későbbiekben ki tudja, hány milliárd forintot a megítélt kártérítések miatt, és ez ne a magyar embereket terhelje.
(22.50)
Ön is, önök is tudják, hogy itt azon emberek száma, akik utána, miután Magyarország területéről így ki lettek rakva, azután nagyon-nagyon kicsi százalékban, töredék százalékban mérhető, hogy mennyi ember bukkant föl. Tehát bőven 95-98 százalék fölötti eredményességről beszélhetünk ezen emberek esetében, akik valóban elhagyták Magyarország területét, és nem is tértek ide vissza nagyon nagy arányban. Ezzel minden évben az elmúlt években tizenmilliárd forintokat spóroltunk a magyar adófizetők pénzéből, és mindemellett a magyar emberek biztonságát is tudtuk szavatolni, hiszen nem jöhetnek ezek az emberek vissza. Abban az esetben, ha bármikor felbukkantak Magyarországon, máris a legszigorítottabb körülmények közé mentek vissza a börtönbe; amikor erre sor került, akkor egyenes út vezetett nekik vissza a börtönbe, hogy a szigorú börtönbüntetésüket letöltsék.
Ez volt az a helyzet, ami a többi ország együttműködés-képtelensége, az Unió szolidaritása hiányában alakult ki, hogy nem arra költjük a magyar emberek pénzét, hogy abból bűnözőket, külföldi bűnözőket tartunk itt el, és aztán külföldi bűnözőknek fizetünk még zsebpénzt, kártérítést, miután elhagyják a magyar börtönöket. Ez volt ennek az alapja, ez volt az indoka ennek az intézkedésnek. Meglátjuk, hogy hogyan alakulnak a börtönviszonyok.
Hála istennek, elmondhatjuk, hogy az elmúlt tíz év szigorúbb bevándorláspolitikájának, meg persze büntetőpolitikájának is köszönhetően más irányokat választottak az embercsempészek. Látjuk, hogy amikor Spanyolországban egy baloldali kormányzat egy sokkal liberálisabb politikát folytat, abban a pillanatban ezrek jelennek meg Spanyolország határánál. Mivel tudták, hogy Magyarországra nem lehet bejutni, ezért ezek az útvonalak módosultak. A Belügyi Tanács ülésén sokszor elmondták horvát és szlovén kollégák, hogy pár évvel azután, hogy Magyarország egyértelműen lezárta a határát, meg is változott a nyugat-balkáni migrációs útvonal, és a dél-északi irányból inkább egy dél- északnyugati irányra váltott. Ezért építettek ott is hasonló kerítéseket, és hasonló védekezésbe fogtak, mint amit Magyarország is tett. A spanyolok nem tették, láttuk is a következményét az elmúlt hónapokban. Úgyhogy ebben a kérdésben meglátjuk, mi fog történni. Bízunk benne, hogy a kerítés fönn tud maradni, bízunk benne, hogy a jogi védelem fenn tud maradni, és akkor Magyarország nem fog még egyszer olyan rohammal szembenézni, mint ami az elmúlt évtizedben többször is megtörtént.
Amit még meg kívántam vagy meg kívánok említeni nagyon röviden ‑ nyilván a technikai részekre nem térnék ki, hogy megszűnő jogszabályokhoz kapcsolódó bűncselekményeket is megszüntet a jogszabály ‑, az a környezetvédelmi szabályokkal kapcsolatos szankciók pontosítása, az elektronikus bizonyítékok hatékonyabb használata és a költségmentesség, a jogi segítségnyújtás garanciái. Ezek közül mindent, ami a magyar emberek érdekét védi, tehát akár a környezetvédelem szintjét növeli, vagy akár a jogi segítségnyújtás vagy a költségmentesség szabályai tekintetében a garanciákat növeli, azokat mi támogatjuk részelemeiben. De nyilván, mivel ebben a jogszabályban a vagyonelkobzás szabályainál kicsit egy Facebookon írt, egy Facebook-posztban írt megrendelés utáni kodifikációt láthatunk, hiszen nem arról szól ma a politika, hogy valamilyen törvény a parlament asztalára kerül, és utána arról a politikusok kommunikálnak, hanem Magyar Péter kiír a Facebookjára valamit, és utána a kodifikátorok azt jogszabályformába öntik.
Tehát kicsit fordított módon történik Magyarországon a jogalkotás, mint egy jogállamban; sok minden más is fordítva történik, mint egy polgári demokráciában. Ezért itt, ezen javaslat kapcsán sajnos a garanciák hiánya miatt nagyon sok aggodalmunk és aggályunk is van. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. ( Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)