Papp Zsolt (Fidesz)

2026. szeptember 8.

PAPP ZSOLT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásom elején rögtön szeretném világossá tenni: senki sem vitatja, hogy ugyanazt a követelést nem lehet kétszer megtéríteni, ha valaki a Bászna Gabona Zrt. nem fizetése miatt az államtól kárrendezésben részesült, majd később ugyanerre a követelésre a felszámolási vagyonból is pénzhez jut, az átfedő összeget vissza kell fizetnie.

(23.50)

Ez világos és tiszta szabály. Az előttünk fekvő T/569. számú törvényjavaslat nem áll meg ennek az egyszerű és vitathatatlan elvnek a kimondásával. A javaslat teljes körű NAV-ellenőrzést ír elő valamennyi, kárrendezésben részesült károsultnál, késedelmi kamattal növelt visszafizetést helyez kilátásba, és rendkívül rövid, 15 napos határidővel teszi mindezt.

Olyan pontokat tartalmaz, amely további bizonytalanságokat szül. Ezért arra szeretnék rávilágítani, hogy milyen módosításokkal lehetne egyszerűbben végrehajtható, könnyebben kezelhető és a gazdák számára biztonságot és garanciát nyújtó törvényi rendelkezést hozni. Ezért arra gondoltunk, hogy ebben a vitában ezen hiányosságra pontosító és módosító javaslatokat szeretnénk tenni és be is nyújtani. A valódi kérdés ugyanis az, hogy a közpénz védelmére hivatkozva rá lehet‑e szabadítani a teljes adóhatósági apparátust minden egyes károsultra, függetlenül attól, hogy felmerült‑e vele szemben bármilyen konkrét visszaélés gyanúja.

Elhangzott az, hogy hogyan jutott a Bászna Gabona Zrt. a fizetésképtelenségig, és milyen helyzetbe kerültek, gyakorlatilag Kelet-Magyarország gazdatársadalma, valóban kisvállalkozók, családi gazdaságok és őstermelők. Közel 600 vállalkozó több mint 6,5 milliárd forint értékben szenvedett kárt, hiszen megtermelte, beszállította, a szerződésben foglalt kötelezettségeit teljesítette, mégis az ellenértéke odamaradt.

Amikor a Bászna Gabona Zrt.-ről beszélünk, nemcsak a közel 600 családi gazdálkodóról, vállalkozóról beszélünk, hanem nemzetgazdaságilag is kiemelkedő jelentőségű terménykereskedelemről. Ezért is fontos az a kérdés, hogy a 7/2026. számú kormányrendeletben rögzített állami kártalanítás során ezek a családi gazdálkodók és vállalkozók hozzájutottak ahhoz az értékhez, amelyért valóban megdolgoztak. Nem segélyért, nem csak segítségért, nem olyan pénzért álltak sorba, amelyre nem voltak jogosultak, de valóban sikerült őket kártalanítani, és annyira rövid időn belül, mint ahogy az elhangzott, ami, azt gondolom, hogy példaértékű. Az ügy kirobbanásától számítva körülbelül másfél hónap alatt valóban sikerült rendezni ‑ a Magyar Államkincstárnak és minden közreműködőnek köszönet érte ‑ és a tavaszi munkák megkezdése előtt a gazdák számára biztosítani ezt az összeget.

Nagyon fontos ugyanakkor, hogy a vészhelyzeti rendelkezések megszűnésével, illetve az eltelt négy hónapban eljutottunk a törvény vitájáig, és reméljük, hogy minél hamarabb megszületik. Valóban, számos olyan kérdés felmerül, amelyet, azt gondolom, tisztáznunk kell. Például, hogy miért fontos az, hogy a vészhelyzeti rendelkezések megszűnését követően, illetve a mai törvénynek a vitájánál hogyan tudunk a törvényi határidővel objektíven számolni. Bízom benne, hogy ezek a módosítási javaslatok, amelyeket be fogunk nyújtani, meghallgatásra és megfogadásra kerülnek. Miért fontos? Honnan számítódik egyébként a 15 napos határidő? Nem részletezi és nem pontosítja. A törvény hatálybalépésétől, a 15 napos teljesítési határidő lejártától, a felszámolási kielégítés kézhezvételétől, vagy esetleg egy olyan korábbi időponttól, amikor a most megalkotni kívánt részletes visszafizetési szabály még nem is volt hatályban? Ez azért fontos kérdés, mert egy több tíz millió forintos kifizetés esetében egy visszafizetési kötelezettség, illetve a hozzá kapcsolódó kamatok számításánál ez nemcsak egy jogtechnikai kérdés, hanem komoly, pénzben mérhető nehézséget tud jelenteni. A törvényben világosan ki kell mondani, hogy a késedelmi kamat legkorábban a 15 napos teljesítési határidő eredménytelen lejártát követő naptól számítható, és a törvény hatálybalépését megelőző időszakra kamat nem terhelhető.

A következő bizonytalanság a hitelezői igény határidőben történő bejelentéséhez kapcsolódik. A felszámolási eljárásban különbség van a rendes bejelentési határidő és a későbbi, végső jogvesztő határidő között. A törvényjavaslat azonban mindössze annyit mond, hogy vissza kell fizetni a teljes kárrendezést, ha a károsult a követelést hitelezői igényként, határidőben nem jelentette be. De melyik az a határidő, amelyikben nem jelentette be? Elveszíti a teljes kárrendezést az a gazda, aki az első határidőből kicsúszott, de a felszámolási jogszabályok által megengedett végső határidőn belül bejelentette követelését.

A javaslat alapján a felszámolónak nemcsak a kifizetett pénzről, hanem a hitelezőnek átadott vagyontárgyról is adatot kell szolgáltatnia. A visszafizetési kötelezettséget ugyanakkor a törvény megtérült összeghez kapcsolja. Javaslom ennek is a megfontolását.

Mi történik akkor, ha a károsult pénz helyett terményt, gépet, ingóságot, eszközt vagy más vagyontárgyat kap? Ki állapítja meg annak az értékét? A könyv szerinti érték, becsült érték, piaci ár vagy az értékesítés során ténylegesen befolyt összeg számít? Mi történik, ha a vagyontárgyat csak hónapokkal később lehet eladni, és jóval kevesebbet ér, mint amilyen értéken a felszámoló nyilvántartásba vette?

Tisztelt Képviselőtársaim! A javaslat leginkább vitatható része a teljes körű NAV-ellenőrzés. Nem azokról beszélünk, akik valótlan nyilatkozatot tettek, kettős megtérülés vagy más visszaélés gyanúja merült fel, mert a törvény minden egyes károsultra ellenőrzést tesz kötelezővé. Mind az 581 érintett gazdálkodónak újra elő kell készíteni a szerződéseket, számlákat, mérlegeket, nyilatkozatokat és felszámolási iratokat. Újra bizonyítaniuk kell, hogy valóban megkárosították őket. Újra magyarázkodni kell azért, mert egy vállalkozás nem fizette ki a jogos követeléseiket. Ez azért fontos kérdés, hogy van‑e vajon olyan tudás bárkinek a birtokában, hogy olyan adatokat, olyan bizonylatokat nyújtott be, amelyek nem feleltek meg a valóságnak, vagy hogy a kettős megtérülés alól kibújva egyszer az állami kárrendezésben, máskor a felszámolásból már részesültek kifizetésben.

Összefoglalva tehát: néhány javaslattal élve szeretnénk kiegészíteni a törvényjavaslatot, így azzal, hogy egyértelműen határozza meg, melyik felszámolási határidő elmulasztása jár a teljes kárrendezés visszafizetésével. Rendezze a természetben kapott vagyontárgyak értékelését és az értékelési viták jogorvoslatát; mondja ki, hogy a késedelmi kamat kizárólag a törvény szerinti 15 napos fizetési határidő lejártát követően számítható; írjon elő egy egyedi, igazolható és közérthető, Államkincstár általi tájékoztatást. Nem elegendő egy számlaszámot közzétenni a honlapon, majd 15 nap múlva késedelmi kamatot vagy végrehajtást alkalmazni. Esetlegesen biztosítson részletfizetést vagy fizetési kedvezményt a jóhiszeműen eljáró gazdák számára, és nem utolsósorban pedig a teljes körű NAV-vizsgálat helyett vezessen be kockázatalapú, célzott ellenőrzést, amely a valós visszaélések kockázatára összpontosít.

Tisztelt Országgyűlés! Támogatjuk a kettős megtérülés kizárását, támogatjuk, hogy a jogosulatlanul felvett támogatási összegeket vissza kelljen fizetni. De nem támogatjuk a jogbizonytalanságot, nem támogatjuk a visszamenőleges kamatterhelést és nem támogatjuk a mindenre és mindenkire kiterjedő automatikus hatósági vegzálást. Ezért kérjük, hogy ezen módosításokat vegyék figyelembe, hogy legyen egy konszenzusos együttműködés ebben a kérdésben, mert valóban nagy segítséget jelent az érintett gazdálkodóknak, az ágazat megmaradásában, egy térség agráriuma megmaradásának ez a rendelkezés, amely eddig kormányrendeletben, most pedig már törvényben rögzítené ezeket a garanciákat. Köszönöm, hogy meghallgattak. ( Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiból.)