Apáti István (Mi Hazánk)

2026. szeptember 8.

DR. APÁTI ISTVÁN, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem esik nehezemre erről az ügyről beszélni, hiszen mátészalkai listás képviselőként az országgyűlési képviselők közül elsőként és egyedüliként én készítettem erről egy egész elfogadható és akciódús videót. Két részletben készült, persze egységes videó formájában jelent meg, ugyanis jól emlékszem arra, január közepén, talán január 12-14‑e körül jártunk ebben az évben, amikor hírét vettem annak, hogy a baj nem kevés, és a 2025 nyarán elkezdődött kisebb fizetésképtelenségi vagy fizetőképességi zavarnak látszó események mögött valójában egy teljes bedőlés áll.

Azért sokat elárul a helyi közállapotokról, hogy nekem két gazdával részben konspirált körülmények között kellett találkoznom egy zsákfaluban a mínusz 12 fokos hidegben. Emlékszem, úgy álltam be az udvarra a lehető leggyorsabban, az udvar leghátsó pontjára, véletlenül nehogy megismerjenek engem mint országgyűlési képviselőt, és egy másik településről érkező gazdával együtt forgattunk úgy videót, hogy arckitakarás és hangtorzítás mellett vállalták csak a nyilatkozattételt, úgy, hogy az asztalnál a két gazda révén 160 millió forint kintlévőség ült. Tehát az asztalnál ott ült 160 millió forint, csak kintlévőség formájában, az egyik integrátor volt azon a környéken, egy Mátészalkától kicsit távolabb eső kistelepülésen, neki körülbelül egy százassal, tehát olyan 100 millióval lógott a Bászna, a másik úriembernek, aki hajdan a Jobbik sorait gyarapította, pedig 60 millióval tartoztak.

Féltek, és Kósa Lajostól féltek konkrétan, épp ezért volt szükség arckitakarásra és hangtorzításra, de az egyik aztán lebukott, mert a gazdatársai rögtön megismerték a sajátos hanghordozását, úgyhogy ahogy megszólalt, kikerült a videó, sajnos az egyik nyilatkozó ilyenformán lebukott.

Több elkövetési magatartást lehetett elkülöníteni. A legjellemzőbb, legprimitívebb az volt, hogy a beszállított gabonát nemes egyszerűséggel nem fizették ki. A másik az volt, hogy a mezőgazdasági bérmunkát, főleg gépi munkát vagy mezőgazdasági szolgáltatás ellenértékét nem fizették ki. Aztán történt olyan is, hogy a betárolt gabonát trombitának nézték és megfújták, és hűlt helye volt a nagy mennyiségű betárolt gabonának akkor, amikor a gazda érdeklődött, megszimatolva a várható problémát. Ez a sikkasztás, hűtlen kezelés környékén mozog. Aztán volt olyan, hogy partnercéget nemes egyszerűséggel nem fizettek ki, vagy a partnercég által akár előlegként 100 százalékos mértékben kifizetett vételár ellenére nem szállították le a megbeszélt terményt, a megbeszélt árut. Tehát legalább ötféle elkövetési magatartást különítettem el, de lehet, hogy ezeknek még voltak ilyen egyéb hibrid változatai is. Legalább 10 milliárdra tették a gazdák is az okozott kár mértékét, de a vérmesebbek 10-20 milliárd forint közötti összegről beszéltek.

Az igaz, hogy Kósa Lajos testvére kiszállt évekkel korábban ebből a cégből, de társadalmi kapcsolataim révén, ahogy szokták mondani, végeztem egy nagyon gyors tényfeltárást. Sajnos a két gazdán kívül még hangtorzítás meg arckitakarás mellett sem vállalt senki semmilyen nyilatkozattételt. Az derült ki, hogy Kósa Lajos, akiről a „Kósa Nostra” nevű intézményrendszert neveztem el, a gabonamaffia volt az egyik csápja ennek a felépítménynek, a dolgozók egybehangzóan azt állították, hogy 2025 folyamán az összes érdemi, valódi üzleti megbeszélésen Kósa Lajos személyesen jelen volt. Erre mondtam én azt az egyik rövidebb videó végén, hogy aki olyan szellemi képességek birtokában van, hogy esténként önerőből hazatalál, az ebben az országban könnyen le tudja vágni azt, hogy bár formálisan valaki nem szerepel a cégkivonatban és a cégiratokban, meg nem szerepel közeli hozzátartozója sem, de nyilvánvalóan nem önszorgalomból, ilyen továbbképzési, önképzési céllal jár el egy ekkora nagy cég üzleti megbeszéléseire, és több dolgozó egybehangzóan a főnökként említette vagy szólította őt.

Most, hogy ezeket a dolgozókat a nyomozó hatóság kihallgatta‑e vagy önként jelentkeztek‑e tanúként, nem tudom megállapítani, hiszen sajnos egy parlamenti képviselő, amikor ilyen egyéni ügyekben, egyedi ügyekben, főleg ilyen nagyon meredek ügyekben jár el ‑ majd önök is meg fogják tapasztalni, tisztelt TISZA-s képviselők ‑, pillanatokon belül a hivatali visszaélés előszobájában találhatjuk magunkat. A hivatali visszaélésnek az a fordulata, hogy hivatali helyzetével egyéb módon visszaél, abba nagyon sok mindent bele lehet suszterolni, úgyhogy kellő óvatossággal kell eljárni.

Én a videó nyilvánosságra hozatalával is igyekeztem segíteni a tényfeltárást, megkerestem a mátészalkai központi irodát. Nem volt nehéz tájékozódnom, hiszen húsz évig mátészalkai lakos voltam, négy éve elköltöztem a városból, a kötelesség elszólított, de attól függetlenül erős kapcsolataim ott megmaradtak, úgyhogy elég jól haladtam, jól boldogultam ezzel az üggyel. Ráadásul Kósa Lajos nekem régi jó ismerősöm, hiszen a 2018-as választási kampányban összeakadt a bajszunk, akkor „a csengeri örökösnő” című elhíresült sztorit szerény személyem tárta fel, én szereztem be azt az összes iratot, amelyet aztán egyébként az ő születésnapján tettek közzé a magyar sajtóban.

(0.10)

Ő régóta szívből, sejtszinten gyűlöl engem (Derültség a Fidesz és a KDNP soraiban.), ami egyébként ilyenformán engem megnyugtat, tehát ez engem jókedvre derít, mert amíg ilyen típusú emberek gyűlölnek engem, addig tudom, hogy a belső iránytűm… Rogán Antal is rendkívüli mód gyűlölt engem. Abban a kiemelkedő megtiszteltetésben volt részem, hogy a 2016-os azonnali kérdés-válasz csörténk után nem szólt hozzám, és nem köszönt, nem fogadta a köszönésemet. Amíg ez így van, addig tudhatjuk azt, hogy a belső iránytűnk nem hibásodott meg, és mindenképpen a helyes hadiösvényen haladunk, még ha ez sokkal nehezebb és sokkal rögösebb út is.

Nos, Kósa Lajos szerepe tehát valószínűleg megkerülhetetlen, és egyébként a Bászna elnevezés is egy szamosszegi kifejezés vagy egy szamosszegi helyi nyelvi kifejezéshez kapcsolódik. Kósa Lajos már nem ott született, de a családja Szamosszegről származik. És egyébként Gábor és Ildikó a strómanok vagy egy bizonyos szempontból főszereplők ebben az ügyben. Én azt gondolom, hogy a Gábor keresztnevű úriember az igazi, klasszikus veréb, akit megreptetett a kedves felesége, az Ildikó, aki egyébként jól képzett könyvelő, de valószínűleg nem lehet olyan szoros a kapcsolatuk, hogy magukévá teszik azt a régi zsivány-alapigazságot, hogy nem azok az igazi barátok, akik rendszeresen látogattak a kaptárban, az igazi barátok ott ülnek melletted, mert azok az igazi barátok. Ez, ugye, már csak azért sem lehetséges, mert az egyik férfi, a másik nő. Viszont Ildikó volt az agytröszt, Gábor meg a végrehajtó. Mondjuk, ő családi indíttatásából kifolyólag is, hát, elég hibás magatartásmintákat vitt tovább, hogy nagyon finoman fogalmazzak, hiszen az ő egyik közeli hozzátartozója a maga korában, téeszelnök korában, tőrőlmetszett kommunistaként különböző hasonló, bár ehhez képest kisstílű trükkökkel károsította meg a maga lehetőségei adta keretek között a gazdákat, aztán még ők voltak felháborodva a videó közzétételén meg az egész eljáráson.

Nos, én örültem, hogy segíthettem ezzel a helyi gazdáknak, hiszen azért az epicentrum a szatmári és a beregi térségben van. Úgyhogy azért a mátészalkai listás képviselők időnként kapóra jönnek, szorult helyzetben pedig különösen, főleg, ha kényes ügyekben kell megszólalni.

De nem ért véget itt a történet ‑ és higgyék el, nem magamat akarom dicsérni, mert én ezt úgy fogom fel, hogy azt a munkát végeztem, amiért a nem kevés fizetésemet megkapom. Nemcsak a videózásig jutottunk el, hanem, ha be nem is szaladgáltam az Agrárminisztériumba, de folyamatosan jelzéseket adtam az egyik államtitkárnak a kialakult helyzettel kapcsolatban, és azt az egyetlen esélyt játszottam meg, hogy közelednek a választások. Körülbelül három hónap volt hátra a választásokig, napnál világosabb volt, hogy ha addig nem sikerül kisajtolni a pénzt, akkor egy nagy pohár hideg vizet ihat mindenki az egészre, mert soha egy megveszekedett petákot nem látott volna ebből senki. Ilyen értelemben szerencsés volt a lebukás vagy a bedőlés időpontja, tehát a szerencsétlenségben egy óriási szerencsefaktor is megjelent. És amikor megjelent a kárrendezési rendelet, aztán kiderült belőle, hogy aki nem nyújtja be a hitelezői igényét, az rövid időn belül visszafizetési kötelezettséggel számolhat, én voltam az, aki telefonon ‑ lehet, hogy e-mailt nem írtam, de telefonon ‑ jeleztem az egyik illetékesnek, hogy ismerni kell a gazdaemberek, a gazdálkodó emberek lelkületét: nem szeretnek papírmunkával foglalkozni, minél idősebbek, annál kevésbé szeretnek ezzel foglalkozni, és az volt a kérésem, hogy vagy az agrárkamara révén, vagy máshogy, de oldják meg, hogy ahogy a kárrendezési irodából kijönnek a kárrendezési kérelem benyújtása után, már ott intézzék el a hitelezői igény benyújtását, mert ha ez a két közigazgatási aktus nem egy időben történik, akkor 100 százalékhoz közeli visszafizetési kötelezettség keletkezik, és akkor nem 2026 elején fognak tönkremenni ezek a gazdák, hanem 2026 közepén, 2026 végén vagy 2027 elején, hiszen olyan összegekkel tartoztak a saját családi gazdaságuk volumenéhez képest, hogy ha ezt nem fizeti ki az állam kárrendezésben vagy visszaköveteli, akkor biztos, hogy padlót fognak és csődbe mennek.

E hitelezői igény benyújtására nemcsak azért volt szükség ‑ ez még nem hangzott el ‑, hogy esetleg a csibész gondolkodásúak vagy a zsiványok ne tudják kétszer ugyanazt követelni, hanem azért, mert a mindenható Unió szerint felmerült volna annak az esélye, hogy bújtatott támogatásnak vagy rejtett támogatásnak minősülhet egy ilyen, valóban atipikusnak tűnő kifizetés, amiből, ismétlem, semmi nem lett volna akkor, hogyha nem a választások előtt három hónappal járunk. Ha nincsenek ilyen közel a választások, akkor biztos, hogy ebből nem lett volna semmi.

Most az nyilván teljesen jogos, hogy a jogalap nélküli gazdagodást meg kell akadályozni, és kétszeresen senki se vehesse fel ugyanazt a pénzt, csak nyugtasson meg vagy keserítsen el minket, államtitkár asszony, nagyon szépen kérek erre egyenes választ, hogy valóban, meddig fog szaladni ez a képzeletbeli kés. Mert ha itt most arról szól a történet, hogy majd mindenkit jól megmogyoróznak meg átvilágítanak, hogy valahogy csak visszahúzzák a kifizetett pénzek egészét vagy egy részét, akkor végül csak nem csináltunk semmit, és ez az egész hajcihő az ellenkezőjére fordul. Mert akkor ezek a gazdaságok ‑ többségében klasszikus családi gazdaságokról beszélünk ‑ tönkre fognak menni.

Még mielőtt esetleg bárkitől, akár így debreceni vagy bármilyen irányból alaptalan gyanúsítgatást kapnék, jelzem, hogy a mi családi gazdaságunk, amelyet a szüleim és az öcsém visznek a vállukon, nem foglalkozik szántóföldi növénytermesztéssel, mi 100 százalékban szuperintenzív almatermeléssel foglalkozunk. Tehát nekünk semmilyen érintettségünk fel nem merült, nekünk ilyenformán egy forinttal nem tartozott senki, úgyhogy nem ezért tepertem annyira, és nem csak a választások miatt, mert én akkor is intéztem, segítettem különböző ügyekben a gazdáknak, amikor a választások még éppen odébb voltak, hanem vérlázítónak tartottam azt… Én is tisztában vagyok azzal, hogy milyen munkával jár a gazdálkodás, vannak határozott, közvetlen, megélt tapasztalataim ezzel kapcsolatban, és vérlázítónak tartottam azt, hogy tisztességes parasztemberek szó szerinti verejtékes munkáján gazemberek gazdagodjanak meg. És régóta hallgattam azokat a pletykákat, csak ezeket bizonyítékként nem tudtam értékelni, hogy Ildikó és Gábor azzal dicsekedett, főleg 2025 nyara után, hogy hány luxuslakásuk van a XII. kerületben vagy a II. kerületben, nem tudták már ők sem, hogy hány Ferrarinak a boldog és büszke tulajdonosai ‑ ez volt a mérleg egyik serpenyőjében, a másik oldalon meg a csőd szélén táncoló gazdák. Ez tehát az az igazi, klasszikusan sötét lelkű, gátlástalan intellektuális bűnözőforma. De abban majdnem biztos vagyok, hogy Ildikót nehéz lesz megcsípni, mert, mondom, ő nagyon ügyes könyvelő, nagyon-nagyon ügyes és trükkös és merész és bátor könyvelő hírében áll.

Ha az államtitkár asszonynak esetleg van információja, engem különösen nagyon érdekelne, hiszen szívemen viselem ezt az ügyet, hogy Gábor sorsa hogyan alakult, mert, ugye, ő március környékén vagy február-március környékétől élvezte a magyar büntetés-végrehajtás vendégszeretetét, letartóztatásba helyezték. Nagyon remélem, hogy azóta is letartóztatásban van, és nem valami enyhébb kényszerintézkedés hatálya alatt tudja esetleg intézgetni a különböző ügyeket. És önöknek azzal kapcsolatban is könnyebb tájékozódni, a belügyminiszter úrtól lehet esetleg megtudnia az agrárminisztériumnak, a belügyminiszter úr meg egyedi ügyekben tájékoztatást kérhet a rendőrségtől, hogy hogyan áll a nyomozás, és például Kósa Lajost kihallgatták‑e már akár tanúként vagy bármilyen egyéb minőségben ebben az ügyben, mert lőtéren vánszorgó bolhás kutya legyek, hogyha nem hozzá kapcsolódik ez az egész történet. És Bászna néven futnak még cégek, nemcsak a Bászna Gabona Zrt., két másik cégről is tudok, sertéstelep, sertéstartás, sertéshús-előállítás is kapcsolódik egy másik céghez, elvileg a sertésekkel is vagy a disznókkal is megetethették ennek a sokszor lopott gabonának a nagyobb részét, ezért lopás, csalás, sikkasztás, hűtlen kezelés, meg akár a pénzmosás különböző minősített alakzatai is felmerülhetnek.

Úgyhogy kérdezném, hogy meddig, milyen mértékben akarják ellenőrizni a gazdákat. És én mindenképpen lebeszélném önöket arról, hogy a feltétlenül szükséges mértéknél tovább terjeszkedjenek, hiszen ‑ kapaszkodjanak meg! ‑ ezek közül a gazdák közül is meglepően sokan szavaztak önökre április 12-én. Ne okozzanak nekik ilyen szívfájdalmat és ne okozzanak nekik ilyen csalódást! Hagyják őket termelni, és csak az esetlegesen felmerülő valós visszaélésekben (Az elnök csenget.) járjanak el egy szűkített hatáskörű vizsgálat keretében! Köszönöm szépen. ( Taps a Mi Hazánk soraiban.)