Bujdosó Andrea Anna (TISZA)

2026. szeptember 8.

BUJDOSÓ ANDREA ANNA, a TISZA képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Azt hiszem, hogy nem a legalkalmasabb időpontban van ez a tárgyalás, mindenki messze van, viszont azt láttam, hogy nagyon nagy az érdeklődés az ellenzéki frakciókban is. ( Zsigó Róbert közbeszól.) Majd kíváncsi vagyok, hogy mennyire próbálják megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, vagy mennyire próbálnak abba belekötni, amit most a Költségvetési Tanács elnöke is jónak talált arra, hogy elfogadja az Országgyűlés.

(12.40)

Egy ország költségvetéséről könnyű úgy beszélni, mintha abban csak számok lennének, és különböző eredmények, milliárdok, százalékok, hiánycélok, előirányzatok. De szeretném világossá tenni, hogy a költségvetés nem egy Excel-tábla, legalábbis nem csak az, főleg nem az. Az állami költségvetés minden magyar ember közös kasszája. Benne van a munkából levont adó; benne van az áfa, amit a boltban fizetünk; benne van a vállalkozások befizetése; benne van annak az ápolónak, tanárnak, rendőrnek, vállalkozónak, munkásnak a pénze, aki minden hónapban hozzájárul ahhoz, hogy ez az ország működjön. Ezért a költségvetés nem a kormány pénze, nem a miniszterek pénze, nem az országgyűlési képviselők pénze és főleg nem valamelyik politikus vagy gazdasági kör pénze. Ez a magyar emberek pénze, és ezért egy állami költségvetéssel szemben a legelső követelmény az, hogy igaz legyen. Nem az a lényeg, hogy jól hangozzon, hanem hogy pontos, megbízható és átlátható legyen. Mert ha egy ország költségvetése nem mond igazat, akkor az állam a saját polgárait vezeti félre.

A 2026-os költségvetést 2025 nyarán 3,7 százalékos GDP-arányos hiánnyal fogadták el. Az átvilágítás ‑ itt már elhangzott ‑ azt mutatta, hogy további intézkedések nélkül a valódi hiány 8,3 százalék lett volna. Nem néhány tized százalékpont volt az eltérés. Nem egyszerű prognózishibáról beszélünk, ugye, tudják? 3,7 helyett 8,3 százalék. Ráadásul az átadáskor megismert belső előrejelzés már 6,8 százalékos hiánnyal számolt, miközben kifelé továbbra is a 3,7 százalékos törvényi szám volt látható, tehát ez nem került korrigálásra több mint kilenc hónap alatt sem, amikor már látható volt, hogy ez nem tartható. De hát ezt azért megszokhattuk, hogy a 2022-től ’26-ig regnáló nemzetgazdasági miniszter egyetlenegy számot sem talált el soha, sem makrogazdaságit, sem a nyugdíjminimum értékét sem találta el.

Ami a legnagyobb probléma mindemellett, hogy közben kivettek a közös kasszából. Hogyan? Hadd mondjak erre egy analógiát! Képzeljünk el egy családot! Fel kell újítani a házukat. Az egyik szülő intézi a kivitelezőkkel az üzletet. A munka valójában 10 millió forintba kerül, de a család többi tagjának azt mondják, a kivitelező és az egyik szülő, hogy az 15 millió. A közös családi kasszából kifizetik a 15 milliót, a különbözetnek az egyik része pedig később valamilyen módon visszakerül ahhoz a családtaghoz, aki az üzletet intézte. Mi történt? A család közös pénzéből magánpénz lett. Ami addig mindenkié volt, az egyszer csak valakinek a dugipénze lett. És ha ez a családtag ezt a pénzt még csak nem is a család jövőjére teszi félre ‑ ez egy jó történet lenne ‑, hanem luxusra, szerencsejátékra, italra vagy más szenvedélyre, miközben azt mondja a saját gyermekeinek, hogy nincs pénz iskolára, nincs pénz a házra, nincs pénz a nagyszülők gondozására, akkor egy idő után senki sem fogja azt mondani, hogy itt egyszerűen csak rossz gazdálkodás történt. Azt fogják mondani: meglopták a családot.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az állami költségvetéssel kapcsolatban ugyanez a kérdés: mi történik akkor, ha túlárazott szerződéseket kötnek? Mi történik akkor, ha közpénzből értelmetlen, pazarló beruházásokat finanszíroznak? Mi történik akkor, ha a közérdek helyett kivételezett üzleti körök érdeke lesz az első? Ez a folyamat az, amelyben a közös kassza pénzéből magánvagyon lett, a magyar emberek pénzéből jacht, magánrepülő, luxusingatlan, olyan magánvagyonok, amelyek nagyságrendjét egy átlagos magyar ember egy életen át sem tudja megkeresni, de még álmaiban sem tudja elképzelni.

De ez a történet nemcsak azokról szól, akik ebből meggazdagodtak, hanem mindazokról is, akik látták, és hagyták, hogy ez megtörténjen. És egyszer mindenkinek fel kell majd tennie magának a kérdést: hogyan néz a saját gyermekei szemébe, mit mond nekik? Láttam, mi történt, de hallgattam? Tudtam, hogy a közös pénzből magánvagyon lesz, de megszavaztam? Vagy azt mondják majd: én ebből semmit nem láttam. 16 év kormányzás után melyik válasz a jobb: hogy tudták, vagy hogy fogalmuk sem volt arról, mi történik az ország pénzügyeivel? Mert ez az örökség nemcsak egy magas költségvetési hiány, nemcsak államadósság, hanem elmaradt beruházások, sérülékeny energetikai rendszer, elöregedett közlekedési és vízgazdálkodási infrastruktúra, kivéreztetett önkormányzatok, egészségügy, oktatás és szociális ellátások ‑ és természetesen adósság is. Ez az a csomag, amit a következő generáció kezébe adott az előző kormány.

Az a dolgunk, hogy változtassunk rajta, és az első lépés ehhez meglepően egyszerű: igazat kell mondani. Ezért ez a költségvetési módosítás mindenekelőtt a valóságról szól, a valós növekedésről, a valós hiányról, a valós bevételekről, a valós kiadásokról. Az eredeti költségvetés ‑ ezt is hallottuk már ‑ 4,1 százalékos gazdasági növekedésre épült, a jelenlegi várakozás 2 százalék. Nem írhatunk a költségvetésbe olyan pénzt, ami nincs, ugye, ezt tudják, csak nem mindig tudták; nem írhatunk bele olyan bevételt, amelyről tudjuk, hogy nem fog megérkezni. Az eredeti költségvetés például 969 milliárd forint, a GDP 1,1 százalékának megfelelő RRF-forrással számolt úgy, hogy az ehhez szükséges jogállamisági és antikorrupciós feltételeket nem teljesítették. Egy család sem tervezheti meg úgy a következő évet, hogy bevételként beír egymillió forintot, amiről tudja, hogy nem fogja megkapni. Hova fog jutni ez a család? Egy ország sem teheti ezt meg.

A módosított költségvetés 7,5 százalékos hiányt mutat. Magas hiány? Igen, de valódi. És ez óriási különbség, mert hamis számokra nem lehet gazdaságpolitikát építeni, valós számokra viszont igen, és már most vannak eredmények. Az örökölt 8,3 százalékos pályához képest az EU-val kötött megállapodás, a KEKVA-rendszer átalakítása, a forint erősödése és a hozamcsökkenés együttesen 0,8 százalékponttal javította a várható egyenleget 7,5 százalékra.

És itt jutunk el ahhoz, miért nem pusztán erkölcsi kérdés a tisztességes gazdálkodás. A bizalomnak ugyanis ára van, és a bizalmatlanságnak is. Ha a befektetők nem hisznek egy ország számainak, akkor magasabb kockázati prémiumot várnak. Ha egy vállalkozó nem bízik az ország jövőjében, nem fog beruházni, és nem fogja gyarapítani a GDP-t. Ha magasabb a kockázati prémium, drágábban finanszírozzuk az államadósságot. A kormányváltás óta az állampapírhozamok 1,1-1,3 százalékponttal csökkentek. Ez nem elvont pénzügyi mutató, ez pénz, magyar adófizetői pénz, amit nem kamatra kell fizetni, azt iskolára, kórházra, vasútra, utakra, vízhálózatra vagy gazdaságfejlesztésre lehet fordítani. Ezért mondjuk, hogy az átláthatóság pénzt ér, a hitelesség pénzt ér, a bizalom pénzt ér, és a korrupció minden magyar családnak súlyos pénzébe kerül.

Ezért kezdődött meg a túlárazások és a pazarlások felszámolása is. A törvénymódosítás mintegy 400 milliárd forintnyi konkrét megtakarítási intézkedést tartalmaz, és további 300 milliárd forint megtakarítással számol a felelős gazdálkodás folytatásából.

(12.50)

Összesen 703 milliárd forintnyi egyenlegjavító intézkedés, ebből 88 milliárd forint a túlárazások letörése. Itt hallottuk, hogy körülbelül 63 milliárd forint az, ami az idén érinti a különböző szociális juttatásokat; ez bőven fedezhető a túlárazásokból. 57 milliárd a pazarló támogatások csökkentése, 41 milliárd az állam saját működésének olcsóbbá tétele és 217 milliárd pedig a beruházások észszerűsítése.

És közben arra költ az állam, ahol valóban szükség van rá: a módosított költségvetés 100 ezer forintos iskolakezdési támogatást biztosít több mint 400 ezer rászoruló gyermeknek; áfamentessé teszi a vényköteles gyógyszereket; a tűzifa áfáját 27 százalékról 5 százalékra csökkenti és megduplázza a szociális tűzifa keretét; emellett 500 milliárd forintos haváriaalap jön létre az aszály, az energiaválság és más, előre nem látható kiadások kezelésére. Mert egy felelős család is ezt teszi, nemcsak azt nézi, hogyan él ma, hanem félretesz arra is, ha holnap baj történik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a költségvetési módosítás azt mondja: itt tartunk, ekkora a hiány, ekkora az adósság, ilyenek a kockázatok, és ezt fogjuk tenni azért, hogy innen elinduljunk egy jobb irányba. Ez őszinte számvetés, és ebből lehet bizalmat építeni. A Költségvetési Tanács sem fogalmazott meg olyan alapvető ellenvetést a módosítás hitelességével és végrehajthatóságával kapcsolatban, ami indokolta volna az egyet nem értését. Mert egy költségvetés végső soron nem attól jó, hogy optimista, hanem attól, hogy hiteles, nem attól jó, hogy kellemes számokat írunk bele, aztán semmi sem teljesül belőle ‑ láttuk, mi lett a vége ‑, hanem attól, hogy a magyar emberek, a vállalkozások és a piacok tervezni tudnak vele. Egy családban is ez teremti meg a biztonságot. Ha mindenki tudja, mennyi a bevétel, mennyi a kiadás, mekkora az adósság, és hogy senki nem nyúl bele titokban a közös kasszába.

Amit várunk és amit tartunk: tiszta kasszát, valós számokat, átlátható döntéseket és azt, hogy minden közpénzből elköltött forintról meg lehessen mondani, ki kapta, miért kapta és mit kapott érte Magyarország. Mert ez a pénz nem a miénk. Ránk bízták, és néhány év múlva nekünk is el kell majd számolnunk vele, nemcsak a választók előtt, hanem a saját gyerekeink előtt is. A kérdés akkor majd nagyon egyszerű lesz: jobb állapotban adtuk‑e tovább ezt az országot, mint ahogy átvettük. Mi ezért támogatjuk ezt a költségvetési módosítást, mert ez az első lépés ahhoz, hogy Magyarországnak újra ne politikai költségvetése, hanem valóságos, hiteles és kiszámítható költségvetése legyen. Végső soron ez a költségvetés valódi célja, hogy a magyar emberek közös pénze újra a magyar emberek közös jövőjét szolgálja. Köszönöm a figyelmet. ( Taps a kormánypárt soraiban.)