Palóc André (Fidesz)

2026. szeptember 8.

PALÓC ANDRÉ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! A kormány a valóság költségvetésének nevezi ezt a javaslatot. A valóság azonban, hogy ez a költségvetés a be nem tartott ígéretek és az eladósodás költségvetése. A választások előtt mást mondtak a családoknak, a munkavállalóknak, az autósoknak és a nyugdíjasoknak, mint amit most a költségvetésbe írnak. A kampányban könnyítéseket ígértek, kormányon elhalasztják, leszűkítik vagy egyszerűen kifelejtik ezeket. Közben új hitelt vesznek fel, és 300 milliárd forintot vonnak el a minisztériumoktól, ami ‑ nevezzük a nevén ‑ megszorítás.

Romlik a családok bizalma. A beruházások volumene a tavalyi adathoz képest most nyáron több mint 9 százalékkal visszaesett, a befektetők pedig csak magasabb hozam mellett adnak hosszú távra pénzt az államnak. Például a legutóbbi ÁKK-aukción a befektetői érdeklődés mérsékeltebb volt a korábbinál a 15 éves kötvény esetében, és jelentősen, 49 bázisponttal az előző aukció fölé emelkedett az átlaghozam, de a tízéves kötvény hozama is emelkedett a múltkori alkalommal. A piac tehát csak magasabb hozam mellett ad pénzt a kormánynak, vagyis több kockázatot lát.

Továbbra is az a kérdés, válság felé sodródunk-e. A most benyújtott, be nem tartott ígéretek költségvetése sajnos nem cáfolja, hanem megerősíti ezt a figyelmeztetést. Akik pedig a be nem tartott ígéretek költségvetésének a számláját kapják, nos, elsősorban például a közfeladatokat ellátó intézmények, a családok, a munkavállalók és a vállalkozások. A költségvetési módosításból most azt is látjuk, miből fizettetnék ki ezt a számlát: nagyobb hiányból, több adósságból és egy azonnali megszorításból. A kormány azt mondja, hogy az intézkedései nélkül 8,3 százalék lenne a hiány, és ezt mérsékli 7,5 százalékra, de a 8,3 százalék nem egy lezárt, ellenőrzött tényadat, ez a kormány saját számítása arról, hogy szerinte mi történt volna az intézkedései nélkül. A 7,5 százalék viszont a kormány által benyújtott tényleges új hiánycél, és erről kell ma döntenünk.

Itt érdemes megjegyezni, hogy a Költségvetési Tanács rögzítette, hogy a kormány nem adott át számítást arról, miért éppen ekkora eltérés szükséges a nemzetgazdasági egyensúly helyreállításához. A Költségvetési Tanács lefelé mutató növekedési kockázatokat és bizonytalan bevételi előirányzatokat is lát. A kormány tehát több adósságra kér felhatalmazást, miközben a visszatérés részletes pályáját nem mutatja be. Így joggal merül fel bennünk a gyanú, hogy a kormány most azért emeli ilyen magasra a 2026-os hiányt és államadósságot, hogy 2027-ben már ehhez, a megemelt bázishoz képest mutathasson fel egy relatív csökkenést. Előbb jelentősen rontják a számokat, majd eredményként próbálják megmutatni, hogy egy évvel később valamennyit visszavesznek belőlük.

Tisztelt Ház! A javaslat egyik legsúlyosabb, azonnali intézkedése a 300 milliárd forintos minisztériumi elvonás, vagyis megszorítás. A törvénytervezet szövege befizetési kötelezettséget ír elő a kormány irányítása vagy felügyelete alá tartozó költségvetési fejezeteknek. A pénzt október 31-éig kell majd befizetniük, a kormány azonban október 15-éig dönti csak el, melyik fejezetre pontosan mekkora összeg jut. Ez azt jelenti, hogy az Országgyűléstől most kérnek felhatalmazást, de a képviselők a szavazáskor még nem tudják, honnan veszik el a pénzt. A minisztériumok pedig legfeljebb két hetet kapnak arra, hogy végrehajtsák az elvonást. Ha valamit egyik napról a másikra kivesznek a közfeladatokat ellátó fejezetekből, azt nevezzük nevén: megszorítás. Lehet befizetésnek, megtakarításnak vagy takarékosabb államnak nevezni, a hatása ugyanaz, 300 milliárd forinttal kevesebb marad az érintett feladatokra, amelyeket még nem is ismerünk. És amíg nincs tételes bontás, senki nem tudja hitelesen kijelenteni, hogy az elvonás nem érinti az oktatási, az egészségügyi, közlekedési vagy más közszolgáltatást.

A titkosított megszorítás nem átlátható költségvetési politika. A 300 milliárd forint sorsát nem lehet egy későbbi kormányhatározat mögé rejteni. Az első be nem tartott ígéret árát így, tehát a közszolgáltatásokon keresztül fizeti meg minden magyar ember, mert bár a részleteket a kormány titkolja, egyvalami biztos, 300 milliárd forintos megszorítás van a benyújtott módosításban.

A következő az üzemanyag ára. A miniszterelnök, akkor még ellenzékben, március 3-án ezt írta a közösségi oldalán, idézet következik szó szerint: „Elég a dumából és a hangulatkeltésből! Azonnali adócsökkentést és benzinárstopot 480 forinton a magyar benzinkutakon!” ‑ idézet vége. Később kormányon a TISZA egyik első döntése a védett üzemanyagár kivezetése volt. A korábbi védett üzemanyagár 595 forintban maximalizálta a 95-ös benzin és 615 forintban a gázolaj literenkénti árát. Ma a 95-ös benzin átlagára 621 forint, a gázolajé 697 forint. Egy 50 literes családi autó, amely benzinüzemű, a kampányban követelt 480 forinthoz képest 7050 forinttal többe kerül, amikor teletankolják, egy 50 literes dízeltank esetén pedig a korábbi védett árhoz képest 4100 forint a költségnövekmény. Ezt a családok a kúton azonnal megfizetik, a gazdák és a fuvarozók költsége pedig előbb-utóbb az élelmiszerek és a szolgáltatások árában jelenik majd meg.

(13.00)

Az üzemanyag forgalmából az állam áfához, literenként jövedéki adóhoz és más adóbevételekhez jut, a magasabb ár közvetlenül az egy literre jutó áfát növeli. A védett ár kivezetésének teljes adó- és költségvetési hatása havonta mintegy 10 milliárd forinttal javítja a költségvetés pozícióját. Ha a kormány ezt vitatja, tegye közzé a saját tételes számítását! Kapitány István miniszter azt mondta, figyeli az árakat és beavatkozik, ha szükséges. Közben a pénzügyminiszter úr múltkor úgy fogalmazott, hogy a kormány ennél többet nem tud tenni. Kérdezem a kormányt, hogy mennyivel kell még drágulnia az üzemanyagnak ahhoz, hogy szükségesnek lássa az érdemi beavatkozást.

A kampányban 480 forint volt a mérce, ma 621 forint a benzinnél és 697 forint a gázolajnál a literenkénti ár, és még mindig csak új megoldást keresnek. A korábbi védett ár magasabb világpiaci olajár mellett is alacsonyabb felső korlátot adott a mostani dízelárnál. Ebből a családok egy dolgot értenek: ellenzékben könnyű volt árat mondani, kormányon viszont nekik kell kifizetniük a különbséget.

A harmadik példám pedig a nyugdíj. Üdvözlendő, hogy a kormány jövő év január 1-jétől 120 ezer forintra akarja emelni a legalacsonyabb öregségi nyugdíjat, bár azt is korábban, a kampány során még őszre ígérték, mármint most őszre. A legkisebb ellátásból élők helyzetén valóban javítani kell. Az előző kormány minden évben biztosította a törvény szerinti inflációkövető emelést, visszaadta a 13. havi nyugdíjat, és megkezdte a 14. havi nyugdíj bevezetését.

A nyugdíjasok biztonsága közös ügyünk, de a nyugdíj nem egyszerűen egy rászorultsági segély. A nyugdíj mögött ledolgozott évek és a befizetett járulékok állnak. Aki hosszabb ideig dolgozott, többet fizetett be, joggal várja el, hogy az a nyugdíjában is megjelenjen. Aki ma 120 ezer forintnál valamivel többet kap, a minimumemelésből önmagában semmit sem lát; őket nem lehet úgy kezelni, mintha a ledolgozott évek és a befizetett járulékok nem számítanának. A kormány korábban már sávos emelésről is beszélt, de hol a pontos képlet, hol a költségvetési fedezete ennek? Mi lesz például azzal, aki, mondjuk, 146 ezer forint feletti nyugdíjat kap, de csak egy kicsivel? Hogyan őrzik meg a szolgálati időből és a járulékbefizetésekből következő arányokat? A szegénységet célzott szociálpolitikával is enyhíteni kell, a nyugdíjrendszerben pedig tiszteletben kell tartani a megszerzett jogosultságokat. A kettőt összekeverni igazságtalan és méltatlan minden nyugdíjashoz.

A nyugdíjasok esetén sajnos van egy másik be nem tartott ígéret is. Hiába jelentették be számukra még tavaly pont szeptemberben az idei évre a nyugdíjas-SZÉP-kártyát, a költségvetési tervezetben egyáltalán nem említik ezt a juttatást, és semmilyen elkülönített költségvetési fedezete sem azonosítható a lépésnek.

Tisztelt Országgyűlés! Ez a három példa ugyanazt mutatja: a családoknak jóval kevesebb jut, mint amit a kampányban számszerűen megígértek; az autósok a kúton jóval többet fizetnek a követelt 480 forintnál és a kivezetett védett árnál; a nyugdíjasok egy része most ősz helyett már csak 2027-re kapott egy ígéretet, de a pontos szabályt és a fedezetet még nem tették elénk.

És várhatóan lesz egy következő be nem tartott ígéret, ez a minimálbért érinti. Több mint 200 ezer honfitársunk érintett a kérdésben, a helyzet nagyon komoly. Napra pontosan két évvel ezelőtt, 2024. szeptember 8-án a jelenlegi kormányfő az alábbi ígéretet tette, idézet következik szó szerint: „A TISZA-kormány 2027-től duplájára emeli a jelenleg 266 800 forintos minimálbért, és azon fogunk dolgozni, hogy a kormányzati ciklus végére egymillió forint lehessen a minimálbér összege Magyarországon.” ‑ idézet vége. Nos, ezen ígérete alapján joggal várják el a minimálbért keresők, vagyis több mint 200 ezer magyar honfitársunk, hogy a jelenlegi 322 800 forintos minimálbér összege jövőre a beígért 266 800 forint duplája, vagyis 533 800 (sic!) forint legyen, ami, tegyük hozzá, amúgy egy elég nagy, 65,3 százalékos emelést jelentene, ám egyelőre azt hallani, hogy a két számjegyű béremelés is kérdéses, így erről az ígéretről egyáltalán nem beszél a kormány, mondhatnánk úgy is, hogy hallgat.

Összegezve: a kormány közel 2900 milliárd forinttal emeli a pénzforgalmi hiányt, 77,5 százalékra engedi nőni az adósságrátát, és 300 milliárd forintos megszorítást tesz most épp a Ház elé. Béremelés és gyarapodás helyett megszorítás és eladósodás jön, több hitel, kevesebb teljesített ígéret ‑ ez a módosítás valódi mérlege.

Ezért három fontos dolog várható el a kormánytól: a kormány még a döntés előtt mutassa be a 300 milliárd forintos megszorítás minisztériumonkénti, intézményenkénti és feladatonkénti bontását; minden kampányígéretnél nevezze meg az összeget, a jogosulti kört és a teljesítés valós határidejét; végül tárja az Országgyűlés elé azt a hiteles hiány- és adósságpályát, amelyből látszik, mikor és milyen intézkedésekkel kezdi visszafizetni például az idén felvett többlethitelt.

Az augusztusi adatokban már láttuk, hogy megingott a családok, a vállalkozások és a befektetők bizalma egyaránt. Ez a pótköltségvetés nem állítja helyre a bizalmat. A költségvetés attól hiteles, hogy a kormány ugyanazt mondja a választások előtt és után, és minden vállalás mellé odateszi a pénzt, a szabályt és a határidőt. Ezt a javaslat nem teljesíti, ezért mondjuk ki világosan: ez a be nem tartott ígéretek és az eladósodás költségvetése. A javaslatot éppen ezért ebben a formában nem támogatjuk. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. ( Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)