Hargitai János (KDNP)

2026. szeptember 8.

DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! A mai napon a beterjesztett törvényjavaslaton túl három megszólalás is volt, ami érintette a költségvetést. Az első a miniszterelnök úré volt, amikor költségvetési kérdésekkel foglalkozott, tele tévedésekkel. Az ő mondanivalójának a lényege a következő volt. Megállapítottunk mi valamikor egy szabályt, hogy 60 százalék fölé nem nőhet az államadósság, aztán ezt sosem tartottuk be, és mindig növeltük az államadósságot. Nyilvánvalóan a miniszterelnök úr abszolút számokban gondolkodott, ha az államadósság növekedéséről beszélt, mert kétségtelen, hogy ez növekedett, csak GDP-arányosan mérjük ezt az államadósságot, azt meg az Orbán-kormányok következetesen csökkentették, kivéve akkor, amikor európai politika volt átmenetileg megint az államadósság növelése, a válság kezelése kapcsán.

A másik megszólaló a Költségvetési Tanács elnökének megszólalása volt. Én azt gondolom, elnök úr jól érzékelte, hogy leértékelték ezt az intézményt. A házszabályban az szerepel, hogy akár 10 percet is adhatnak arra, hogy itt megszólaljon. Nagylelkűek voltak, 15 percet kapott, még bőven lett volna mondanivalója, a 15 percbe sem fért bele, majd az eddigi gyakorlatot nem követve még a vezérszónokokat sem hallgatta meg és távozott az Országgyűlésből. Gondolom, ezzel is demonstrálja azt, hogy mit gondol arról, ami a Költségvetési Tanáccsal történt, azt eddig is kifogásoltuk.

A harmadik érdemi megszólalás nyilvánvalóan a pénzügyminiszter úré volt. Azt kell mondanom, hogy amit elmondott és ahogy elmondta, az érthető volt. Ez egy logikusan felépített beszéd volt, a saját nézőpontjából hitelesen képviselte azt, amit a kormány most, a költségvetés módosítása során tesz.

Ezek után szeretnék rátérni arra, hogy mi van az önök tervezetében. Kezdem azzal, amit a preambulumnak mondott részben megfogalmaznak. A miniszter úr is ezzel kezdte, elmondta, és a preambulum is megfogalmazza, hogy mi ennek a módosításnak a célja: a tényleges gazdasági állapotokhoz kívánják igazítani a költségvetés számait; nyilvánvalóan minden évközi költségvetés-módosítás ezt célozza. Azt sem mondom, hogy ez nem indokolt, mert azt el kell ismernem, hogy a jelenleg látszó költségvetési számok eltérnek attól, mint amit megterveztünk ebben a költségvetésben.

(13.10)

A preambulum utolsó mondata úgy fogalmaz, hogy az előző kormány 16 éves kormányzásának végére ‑ azaz mostanra ‑ odajutott, hogy az elfogadott költségvetés egyre kevésbé a valóságot és inkább aktuális politikai célokat tükröz. Minden költségvetés aktuális politikai célokat tükröz. Az aktuális politikai célok megfogalmazása minden egyes költségvetésnek nyilvánvalóan a fő célja. Az egy más kérdés, hogy persze, ezeknek a céloknak a valóságra kell épülniük, mert különben nem tudnak megvalósulni.

De amit ki akarok emelni: azt mondja ez a preambulum ‑ és ezzel én egyetértek ‑, hogy a végére, azaz az Orbán-kormány működésének utolsó ciklusában, ebben a válságidőszakban ‑ Covid 1., Covid 2. és orosz válság ‑ jutottunk oda, hogy nem teljesülnek a költségvetés fő számai. Mindig elmondom és újra elmondom, hogy a korábbi kormányzati időszakokban mindig következetesen teljesítettük a költségvetés fő számait, még választások évében is.

Ebben a választási évben, amikor nagyot buktunk, többek között azért is, meggyőződésem, mert nem tudtuk teljesíteni a költségvetés fő számait… Persze megjegyzem, hogy ennek a költségvetési évnek csak a kisebb része volt az Orbán-kormányé, és a költségvetés nagyobb része, nagyobb időszaka már az önök működésére tartozik.

Nézzük ezek után az alapvető kérdést, amiről minden előadó sokat beszélt, a fő számok közül is elsősorban a hiány és az adósság kérdését, mert ez van kapcsolatban vagy ez van szoros összefüggésben az államadósság-szabályra vonatkozó kérdésekkel, és erről a Költségvetési Tanács elnöke is beszélt. 3,7 százaléknyi hiányt terveztünk, ami az önök álláspontja szerint 8,3 százalék lett volna, de mivel tettek különböző kormányzati intézkedéseket, így most a törvénytervezet 7,5 százalékot tartalmaz.

Érdemes egy kicsit kitekintenünk arra, hogy az Európai Unióban az utóbbi években hogy alakulnak ezek a számok, és Magyarországon is megnézem, hogy hogyan alakultak. Talán folytatom először a magyar számokkal. 2010-ben, tehát az Orbán-kormány működésének elején 4,4 százalék volt a költségvetés hiánya, és ezeket a hiányszámokat fokozatosan csökkentettük 2019-ig. Azt is mondhatnám, hogy ez egy fiskális konszolidálási időszak volt az Orbán-kormány időszakában, 2019-ben 2 százalékra csökkentettük a költségvetés hiányát. Kétségtelen, hogy utána következik egy törés, amit mindig megemlítek ‑ jön ez a válságidőszak a világgazdaságban és az európai gazdaságban ‑, 2025-ben már 7,5 százalék újra a költségvetési hiány ‑ de még egyszer mondom, akkor tudatosan európai politikát csináltak abból, hogy elengedik a költségvetés hiányát, és átmenetileg az adósságnövekedés is elfogadott ‑ de a 2020-as 7,5 százalékot ’25-re, megint 4,7 százalékra tudtuk csökkenteni.

És itt jön az újabb törés. Az már az önök működésének is részben eredménye, amikor 2026-ra 7,5 százalékra kalibrálják be ezt a hiányt ezzel párhuzamosan, mert nyilvánvalóan, a hiány mozgásával együtt változik az államadósság is.

2010-ben, amit többször fölemlítettem önöknek, az államadósság 80,2 százalék volt, tehát drasztikusan magas államadósságot örököltünk meg a szocialista kormánytól. Ezt 2019-ig 65 százalék alá vittük. Amikor jön megint a hiánynövelés időszaka, akkor megugrik az államadósság 78,7 százalékra; mi elkezdjük csökkenteni, és ebben az évben megint 3 százalékos államadósság-növekedést látunk, a GDP 77,5 százalékára fog emelkedni az állam adóssága.

Ha ránézünk más országokra, hogy milyen hiányszámokkal kalkulálnak, akkor azt kell mondanom, hogy a ’25-ös évben ‑ ami mindannyiunk rendelkezésére áll ‑ Románia 7,9 százalékos hiánnyal gazdálkodott, Lengyelország 7,3 százalékkal, Belgium 5,2-vel, Franciaország 5,1-gyel, Magyarország 4,7-tel. Mégis, nyilvánvalóan betegen, eladósodott országként továbbra is azt képviselem, hogy a jövőben is arra kell törekednünk, hogy az államadósságunk GDP-arányosan radikálisan csökkenjen, mert mindig versenyhátrányban leszünk a szomszédainkkal.

Van egy, a gazdaságra vonatkozó kitekintése is értelemszerűen a költségvetésnek, és itt megállapítja az előterjesztés azt, hogy 2 százalék bővüléssel kalkulálhatunk az idei évben. Ha ez megvalósul, akkor azt kell mondanom, hogy az előző évekhez képest, amikor épphogy csak növekedett valamilyen szinten a költségvetés, 0,1-0,2-0,3-0,4-0,5 százalékokkal, ha a 2 százalék megvalósul, az már egy tisztességes szám.

De ez minek az eredménye? Nyilvánvalóan, ha most már van egy növekedés, vagy várható érdemi növekedés 2 százalékban, akkor ez az Orbán-kormány eredménye, mert az önök eredménye nyilvánvalóan nem lehet még. Kis korrekciókat tesznek a költségvetésen, de rá kell mutatnom arra ‑ és ezt önök is megmondják ebben az előterjesztésben ‑, hogy ezt a 2 százalékot ha valami fűti, ha valami a nulla fölé viszi, akkor ebbe jócskán belejátszik a háztartások fogyasztása.

Tehát egyfelől lehet ócsárolni a mi költségvetési kiadásainkat akár a választások évében, ami különböző társadalmi csoportoknak nagyon jelentős béremeléseket adott, de hát éppen ebből jön ki az, hogy a háztartások fogyasztani is tudnak, és mivel fogyasztani tudnak, ezért növelik a GDP-t.

A kiskereskedelmi forgalom 4,4 százalékkal nőtt, és önök említik meg ebben az előterjesztésben, hogy a lakosság megtakarításai és a lakosság beruházásai is nőnek. Nyilvánvalóan ez nem az utóbbi három hónapban történt, hanem az előző évek költségvetési politikájának eredményeként.

Az anyag azt is rögzíti, hogy az infláció a vártnál jobban alakult, a második félévben viszont enyhe növekedés várható. A beruházások csökkentek, ez sajnos így van, most azt remélik, hogy az EU-források hatására enyhe növekedés lesz.

Szeretnék egy mondatot mondani a betervezett EU-forrásokra, amire önök azt mondják, hogy mi nem kaptuk volna meg őket, ez 970 milliárd forint. Mit kellett volna csinálnunk? Azt mondani az Európai Uniónak, hogy nem is tervezzük, hiszen ezek nem járnak, mi nem vagyunk jófiúk, nem felelünk meg a ti előírásaitoknak? A napnál világosabb, hogy terveznünk kellett őket, mert az utolsó pillanatig azt gondoltuk, hogy ezek a források nekünk járnak. És mihelyst megkapták azt a kormányt, ami nekik megfelel, nagy valószínűséggel önök meg is kapják ezeket a forrásokat. Nem hiszem, hogy felelőtlen gazdálkodás volt az Orbán-kormány részéről, hogy kalkulált ezekkel a forrásokkal, amelyek, ha Brüsszelben tisztességesen álltak volna a dolgokhoz, akkor nem lett volna kérdés, hogy az Orbán-kormány is megkapja ezeket a forrásokat.

A felelős állami gazdálkodásról szeretnék még néhány mondatot mondani. Ebbe a körbe veszik önök azt, hogy mondjuk, a Hungary Helps forrásait drasztikusan csökkentik, vagy bizonyos szervezeteknek, határon túli szervezeteknek juttatott támogatásokat megkurtítják. Ez, azt gondolom, nem a felelős állami gazdálkodás kérdése, ez egyszerűen értékválasztás kérdése. Az Orbán-kormány valamit fontosnak gondolt, önök más értékeket képviselnek, és ezért másként látják el forrásokkal őket. Ehhez joguk van. De ez nem pazarló állami gazdálkodás, hanem mondom, csak egy értékválasztás kérdése.

Az igazi kérdés és számomra a legizgalmasabb, amikor azt hallom, hogy túlárazott beruházások valósultak volna meg, illetve bizonyos beruházásokon mi a NER-es világot akartuk csak értékelni. És ide szeretnék kifutni, mert ennek egyik központi kérdése a mohácsi híd. Most elmondom önöknek, hogy önök hogyan gondolkodnak, és ez miért elfogadhatatlan. Egyrészt tényként állítom, hogy ha önökön múlott volna, akkor a mohácsi híd és a hozzá kapcsolódó úthálózat Baranya és Bácska között ‑ mutatok Zsigó képviselő úrra ‑ a büdös életben meg nem valósult volna.

A jelenlegi miniszter úr ‑ nem a pénzügyminiszter, természetesen a közlekedési miniszter ‑ ezt a választási kampányban számtalanszor világosan kifejtette.

(13.20)

Amikor miniszter lett, akkor már árnyalta a mondatait, és azt mondta, hogy persze, vidéken is jogos elvárások bizonyos beruházások, de nem úgy, nem ekkorák, és a források egyébként máshol is fontosabbak lettek volna, mondjuk, Budapesten. Mi az, amit a mohácsi híd kapcsán az utolsó pillanatokban megtettünk? A beruházásban tettünk egy korrekciót, és azt mondtuk, hogy ha a dunántúli oldalon kétszer két sávot építünk, amivel a hidat megközelítjük, akkor ezt a kétszer kétsávos utat kell az alföldi oldalon is megvalósítani, mert kalkuláltunk a szerbekkel való megállapodással. Most, pár nappal ezelőtt a miniszter úr büszkén mutatta be, hogy Hercegszántón teljes értékű határátkelőhelyet építenek. Gondolják el ezt a lehetetlen helyzetet! Kicsit szégyen ránk nézve: a nem európai uniós Szerbia a saját szakaszán kétszer két sávval építi meg a Vajdaság mosolyát.

Amikor itt a parlamentben szóba hoztam, akkor a miniszter úr még legyintett, mint valami távolabbi elképzelésre, és most ő is kész tényként állítja ezt. Tehát jönnek a szerbek, neki Hercegszántónak kétszer két sávval, és utána mi, az európai uniós magyarok, akik Szerbiából nézve egy vágyott világ vagyunk, leszűkítjük ezt a beruházást, és a mohácsi hidat kétszer egy sávon közelítjük meg. És utána, mivel a mohácsi hidat már nem tudták leszűkíteni kétszer egy sávra, meg a dunántúli fejlesztést sem tudták megkurtítani, onnan kétszer két sávon keresztül jön az M6-os irányába ez a közlekedési tengely, és ezt önök megtakarításnak mondják. Nem, ez egy értékválasztás! Önök fütyülnek arra, hogy Dél-Baranyának vagy Bácskának milyen érdekei vannak; ha nem Budapestről nézik a világot, akkor ez forráselvonást jelent önöknek. De még egyszer mondom, ez nem megtakarítás, ez értékválasztás kérdése, és azt gondolom, hogy a mi gondolkodásunk ilyen szempontból helyes.

Hogy a jövőben mit fog hozni az önök költségvetési politikája, azt nem látjuk, mert egyelőre még csak ígéretek hangzottak el a Költségvetési Tanács irányába is. Én azt gondolom, hogy a jövedelemtulajdonosok között elindult egy átcsoportosítás. Nem látjuk, hogy a magyar magánszemélyeknek az ígéretek teljesülnének, és a vállalatoknak, elsősorban a multiknak meg ezek nagyobb lehetőségek. Én ezt látom az önök eddigi kormányzati politikája alapján is, és ezt olvasom ki a költségvetés számaiból is. Köszönöm a figyelmüket. ( Taps a Fidesz és a KDNP soraiból.)