Apáti István (Mi Hazánk)

2026. szeptember 8.

DR. APÁTI ISTVÁN, a Mi Hazánk képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Lesz néhány jó szavam a volt és a jelenlegi kormánypárti képviselőkhöz és frakciókhoz is, ugyanis úgy látom, hogy semmi új a nap alatt, ugyanaz megy tovább, mint amit 2010-től kezdve lehetett látni. A volt és a jelenlegi kormánypárti képviselők kölcsönösen egymást, kölcsönösen a másikat hibáztatják a kialakult helyzetért, és azt gondolják, hogy az ő korábbi vagy mostani költségvetésük vagy költségvetési módosítójavaslat-csomagjuk sokkal jobb, a szakmaiság csúcsa. Pedig az a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, hogy egyikőjüknek sincs igaza.

Elképzelhető, hogy a Hargitai képviselő úr által említett beruházásoknál nem, vagy kevésbé volt jelen a túlárazás, de bizony azokat a kritikákat ‑ és a kritika itt enyhe kifejezés ‑ el kell fogadnia a Fidesz és a KDNP képviselőinek, hogy elképesztő mértékűre nőtt és intézményesítetté vált különösen az építőiparhoz kapcsolódó korrupció Magyarországon. Ez pedig az elmúlt négy évben ‑ lehet, hogy a kapuzárási pánik vagy a közelgő kapuzárási pánik jegyében ‑ csúcsra is járt. Bár megjegyzem, hogy ennek a kígyónak a méregfogát sokkal egyszerűbb lenne kihúzni, mint azt bármelyikünk gondolja, tehát ehhez nem kell tudományos fokozatot szerezni a jogtudományok vagy a közgazdaság-tudományok terén. A megoldás egyrészt a közbeszerzési törvényben és a kapcsolódó jogszabályaiban rejlik; másrészt az adott építőipari beruházással kapcsolatban a tervezésnél, a piackutatásnál, a piacfelmérésnél a kutya az előkészítő fázisban van elásva: ha ott elindult a közbeszerzési eljárás, és az ajánlatkérők nem hagyják benne a tartalékokat a rendszerben, akkor egész egyszerűen nincs mit ellopni. Ez ennyire egyszerű! Ez józan paraszti ésszel felfogható.

Ez persze alapos szakmai felkészültséget igényel, hogy az adott közbeszerzési tárgyat illetően ‑ főleg egy összetett építési beruházásnál ‑ mi az a tisztességes vállalkozói hasznot magába foglaló anyag- és munkaköltség, ami jogos, aminek meg kell lennie, különben nem éri meg megcsinálni a munkát, és nem is lesz egyébként ajánlattevő ‑ nemhogy nyertes ajánlattevő, egyáltalán ajánlattevő sem lesz ‑, és mi az, ami már a korrupció vagy a súlyos korrupció érdekeit szolgálja. Ez valahogy nem sikerült, nemcsak az elmúlt 36 évben, de az elmúlt 16 évben sem.

És abban a nem is annyira váratlan esetben, ha bármelyik TISZA-s képviselő megkérdezi, hogy ugyan mit tett a Mi Hazánk frakciója ezzel szemben: a rendkívül szűk kereteink között megpróbáltunk ez ellen tenni, akár önálló képviselői indítványokkal, akár módosító indítványokkal, bizonyos esetekben akár feljelentésekkel. De valóban, amikor minket azzal támadnak, hogy mi csak ücsörögtünk itt, mert hideg van, meleg van, a miniszterelnök urat idézve: itt jó a klíma, változó mértékben mondható, hogy jó vagy rossz a társaság ‑ most éppen azért jobb kicsit, mert a magyar politika legtoxikusabb szereplője nincs itt a plenáris ülésteremben ‑, akkor azért gondolják végig azt, hogy mi annak a matematikai képlete önök szerint ‑ várjuk a tanácsokat ‑, hogy hatan hogy a búbánatba tudtunk volna leszavazni 135-öt, tisztelt képviselőtársaim.

És a kritika különösen azért alaptalan, mert azoknak, akik ezt megfogalmazzák ‑ akár itt a költségvetési törvény összefüggéseiben ‑, egy nagyon jelentős része a rendszer részét képezte. Nemhogy ellenzéki képviselők nem voltak, hanem egyenesen a Fidesz-KDNP hatalmát erősítették és építették az elmúlt 16 év rövidebb vagy hosszabb időszakában.

A Mi Hazánk véleménye szerint ez a költségvetés annak a beismerése, hogy önök a megválasztásuk érdekében képesek voltak mindent megígérni, és azt az orbáni alapigazságot tették magukévá, élén a miniszterelnök úrral, hogy nem azt kell figyelni, amit a megválasztásuk érdekében mondanak, hanem azt, amit majd tesznek. Önöknek, a vezetőiknek pedig különösen ‑ élükön Kármán András pénzügyminiszter úrral ‑, tudniuk kellett volna ‑ és valószínűleg tudták is ‑, vagy ahogy szokták fogalmazni a polgári jog nyelvén, ha úgy jártak volna el, ahogy az adott helyzetben az önöktől általában elvárható, vagyis kellő körültekintéssel, akkor bizony biztos, hogy tudniuk kellett volna, hogy az ország költségvetése annál lényegesen rosszabb helyzetben van, mint amit a még hatalmon lévő Fidesz-KDNP vezetői bevallanak, vagy a nyilvánosság elé tárnak. Ezt pontosan azoknak kellett volna a legjobban tudni ‑ Kármán András is sokáig ebbe a körbe tartozott ‑, akik tisztában voltak azzal, hogy mi a hatalomtechnika a Fideszen belül, hogy működnek a színfalak mögött a dolgok. Tehát arra ne hivatkozzanak, hogy a Fidesz-KDNP a felperzselt föld taktikáját alkalmazva egy csődtömeget hagyott maga után, mert a csődtömegnek kétségkívül vannak jól látható jelei, de önök mindennek ellenére, a csillagot lehazudva az égről mindent megígértek annak érdekében, hogy minél nagyobb fölénnyel nyerjenek.

Nézzük meg, hogy ehhez képest most mi történik! Nyugdíjprémium, nyugdíjkorrekció, nyugdíjas-SZÉP-kártya, hogy kicsit rákanyarodjak közelebbről is erre a javaslatra. A nyugdíjprémiumra azt mondják, hogy azért nem jár, mert nem volt elég nagy a gazdasági növekedés, nem növekedett eleget a gazdaság. A nyugdíjkorrekció azért nem jár, mert nem volt elég magas, hovatovább túl alacsony volt az infláció. És ha már infláció, tisztelt pénzügyminiszter úr, én ugyan földhözragadt jogász vagyok, tehát kevésbé számítok a közgazdaság-tudományok jeles ismerőjének, de legyen szíves már gazdagítani az ismereteinket, a képviselőtársakét is és a munkánkat nyomon követő választópolgárok ismeretanyagát is, hogy hogyan is számolják az inflációt Magyarországon. Milyen fogyasztói kosárral számolják? Mi van ebben a fogyasztói kosárban? Mert ha ebben a fogyasztói kosárban olyan termékek, szolgáltatások szerepelnek, amelyeket átlag földi halandó nagyon ritkán vásárol, az mesterségesen alacsonyan tartja a statisztikailag kimutatható infláció szintjét, de hogy 1,5-1,7 százaléknyi vagy 2 százalékos infláció lenne, azt én őszintén kétlem, hiszen a mindennapi élettel járó leggyakoribb kiadások esetében ennél jóval magasabb az infláció. Bőven van olyan szintű, hogy ha a nyugdíjprémium önök szerint nem is jár, de nyugdíjkorrekcióra szükség lett volna. Csak úgy ítélik meg, hogy a következő választások még nagyon messze vannak, majd lesz valami 2029-ben és 2030-ban, majd akkor dobnak egy kis aprót a nyugdíjasoknak, és ezt óriási sikerként fogják előadni.

Rendvédelmi dolgozók béremelése. Minimum két számjegyű béremeléseket ígértek, a 20, a 30 és az 50 százalékos emelések hangzottak itt el. Ehhez képest mi a valóság, a kampány utáni valóság? A születésnapjukra kapnak egy szabadnapot a rendvédelmi dolgozók ‑ aztán majd csodálkoznak, ha tízezres nagyságrendű leszerelési hullám lesz a rendőrségnél?

(13.30)

Engem megkerestek olyan rendőrök, akik közül van olyan, akinek nettó 200 ezer forinttal csökkenni fog a fizetése. És nem egy átlagos területen dolgozó, nem veszélytelen területen dolgozó rendőrről van szó. Tehát nemhogy legalább a bérmegtartás, a szinten tartás működne, hanem sok esetben még csökkenni is fog a javadalmazás.

Nem véletlen, hogy az ágazati béremelések elmaradtak. Egyedül a pénzügyminiszter úr ül itt, a többi minisztertársa valószínűleg egyéb halaszthatatlan közfeladatait látja el egy ilyen fontos törvényjavaslat tárgyalásánál. Ez is pontosan ugyanúgy zajlik, mint 2010-2026 között, semmilyen különbséget nem látok, ugyanezt a fideszes gyakorlatot viszik tovább önök is. Sajnos e téren sem lehet más a politika.

Szociális dolgozók béremelése, illetőleg az oktatásban dolgozók béremelése. 20-25 százalékot ígértek, 0,4 százalék lett belőle. Hát jó, hogy ki bírták mondani, ki bírták ejteni a szájukon és ki bírják fizetni. Hát ne haragudjanak, ezt nem lehet másnak nevezni, mint ordas nagy hazugságnak! A megválasztásuk érdekében, a kétharmados diadal érdekében úgy voltak vele, hogy 2030 még messze van, bemondanak bármit, mert az emberek vágytak az ígéretre, vágytak a változásra. No, meg is kapták ezeket a változásokat, meg úgy látom, meg is fogják, csak ezek a változások nem olyanok, amelyeket a társadalom többsége vágyott és áhított volna.

63 milliárd forinttal többet szánnak szociális kiadásokra. De nézzük, még annak ellenére is, hogy ezeket a Mi Hazánk Mozgalom kivétel nélkül támogatta, hiszen, ha egy forinttal akár csak egy honfitársunk is beljebb van, előrébb van, akkor azt mi lelkesen támogatjuk. E tekintetben örültünk annak, vagy örülünk annak ‑ remélem, legalább ez a gyakorlat nem fog változni ‑, hogy olyan javaslatokat terjesztettek elő, amelyek nem saláta jelleggel kerültek elő, és nem kevertek bele olyat ebbe a salátába, ami miatt ‑ mert ez volt a Fidesz egyik legrosszabb szokása ‑ egy sok pontjában, sok részében, akár túlnyomó többségben támogatható javaslatot egyetlenegy, a Mi Hazánk számára vállalhatatlan javaslattal lerontottak.

De nézzük meg a valóságot! Az idő szűkössége miatt nem akarom itt megismételni a szociális tűzifával meg a tűzifaáfa-csökkentéssel kapcsolatos eszmefuttatásomat, de sajnos érdemi fogyasztói árcsökkenést ez nem fog eredményezni. Mint ahogy a gyógyszergyártók is jócskán megemelték a leggyakrabban vásárolt gyógyszerek árait, így talán még azok a néhány száz forintos árelőnyök, kedvezmények vagy kis megtakarítások sem maradhatnak, többségében nyugdíjas honfitársainknál.

Aztán legyen szíves, miniszter úr, arra válaszolni, ami kicsit elsiklott a ciklus elején, a szén-dioxid-kvótával kapcsolatos állami visszafizetési kötelezettségekre, mert ha nem tévedek, akkor itt olyan 300 milliárd forint körüli pénz fordult meg. Az lenne a kérdésem, hogy ha mondjuk, 42 milliárd forint ment el az augusztusi áramkrízis rendezésére, és mondjuk, 300 milliárd forint pörgött ki a szén-dioxid-kvóta-visszafizetési kötelezettség miatt ‑ talán pontos kifejezést használok, ha nem akkor nyugodtan javítson ki ‑, akkor az a 42 milliárd forintos megtakarítás ehhez képest micsoda. Tehát el lehet ezt így mondani, csak végig kell mondani a mondatot. Nemcsak addig, amíg önöknek kedvező, meg önnek, miniszter úr, hanem végig kell mondani, hogy egy teljesen korrekt képet kapjanak a képviselőtársak és a magyar választók is.

Abba még bele se akarok menni, hogy majd milyen személyijövedelemadó-csomaggal fog a TISZA kedveskedni a magyar embereknek, meg milyen vagyonadó fog az emberek nyakába zúdulni, amely azt a felső középpolgári réteget fogja a legjobban érinteni, amely jogos vagy kevésbé jogos elégedetlensége miatt a legjobban önökre szavazott; azért erre még visszatérünk, de ez a 2027-es költségvetésnél fog majd előkerülni.

Alultervezett infláció ‑ mert mondom, a valós biztos, hogy sokkal több, mint 1,5 vagy 2 százalék. Nézzük meg az uniós forrásokat, mert itt sem korrekt a megfogalmazás. Így sem korrekt, ahogy ezt önök tálalják, mert úgy tűnik, mintha a nemzet aranyát hazahozták volna az életük és testi épségük kockáztatásával, és ez most az utolsó eurócentig itt fog hasznosulni Magyarországon. Ja, és hogy ez mind vissza nem térítendő támogatás. Bárcsak így lenne! De mi a valóság?

16,4 milliárd euróról beszélünk, ebből 10 milliárd euró a helyreállítási alaphoz tartozik, amelynek 35 százaléka hitel. Arról lehet vitatkozni, hogy kedvezményes hitel, vagy nem kedvezményes, vagy normál hitel, de csak a 65 százaléka, tehát kevesebb mint kétharmada a vissza nem térítendő támogatás. Aztán megnézzük a 6,4 milliárd eurónyi kohéziós pénzt, ebből körülbelül 2,2 milliárd euró egyetemi és innovációs célokra mehet, talán ennek a legnagyobb része itt maradhat Magyarországon, itt még szerencsénk lehet, a fennmaradó 4,2 milliárd forint pedig majd megy környezetvédelmi meg egyéb célokra.

Azt szeretném önöktől kérdezni, főleg öntől, miniszter úr, hogy mennyi fog ebből Magyarországon hasznosulni, mennyi fog a magyar gazdasági vérkeringésben cirkulálni. Mert a szélerőműveket ‑ talán 800 milliárd forintról beszélgetünk, tehát bő 2 milliárd euróról ‑ nem magyar cégek fogják megépíteni. Az a pénz, ahogy Nyugatról érkezett, azzal a lendülettel megy vissza Nyugatra. Abban a 130 oldalas vállalásban ezek szerint ez is benne volt, hogy ilyen módon kell háttérbe szorítani a magyar nemzeti érdeket, a magyar vállalkozók, a magyar építőipar érdekeit?

De kérdezhetném még Vitézy úr túlzott becsípődését és leküzdhetetlen vágyát a HÉV-szerelvények és a vasúti kocsik vásárlása meg a vasútfejlesztések iránt. Nem vitatjuk, hogy ez részben, egészséges mértékben, kívánatos arányban jogos, nem élből ellenezzük az egészet. Csak most át fogunk esni, nehogy a ló, a ménes másik oldalára, miniszter úr. Ha aránytalanul szélerőművek építésére és olyan beruházásokra fog menni ‑ HÉV-szerelvények gyártására, nem Magyarországon gyártják, vasúti kocsik gyártására, nem Magyarországon gyártják, vasútfejlesztés, nem magyar cégek fogják megcsinálni ‑, akkor a nyugati pénz vissza fog menni Nyugatra, és ezért majd még olyan kötelezettségvállalások is elő fognak kerülni az önök csontvázaiként az önök szekrényeiből, amelyeket még most nem látunk, de majd más törvényjavaslatokban fognak ezek előbukkanni. Önök szerint mennyire fogja ez a magyar gazdaság, a magyar vállalkozók érdekeit szolgálni?

És hogy a rendvédelmet leépítik, a béremelések, a bérfejlesztések elmaradása miatt óriási a csalódottság és a felháborodás annál a rendőrségnél, amely döntő többségében önökre szavazott, reményeik szerint utoljára, mert becsapták őket, mert nem ezt várták, mert nem ezt ígérték. Hiába magyaráznak mellé, nem erről volt szó, nem ez volt az adott szó.

Azért is lesz probléma majd a rendőrlétszám-csökkentés, mert sajnos a magyar építőipar lejtmenetben van, miniszter úr. Ha a nyugati pénzek visszamennek Nyugatra, akkor még jobban lejtmenetben lesz. A segédmunkások, a betanított munkások vagy a képzettebb munkaerő nagy része hazamegy vidékre, többségében a mi északkeleti megyéinkbe. Tekintettel arra, hogy a mezőgazdaság is a csőd szélén táncol a generációváltás problémái miatt, az időjárási katasztrófahelyzet miatt, a tarthatatlan felvásárlási árak miatt ‑ valószínűleg külön felszólalásban erre vissza kell térnem, mert ez több, mint vérlázító, ahogy a gazdákkal ilyenformán bánnak, vagy nem próbálnak nekik megfelelően segíteni ‑, ha a gazdaember sem fog tudni munkát adni az építőiparból hazatántorgó munkaerőnek, akkor a bűnözés el fog szabadulni ezekben a megyékben és ezeken a településeken.

S még egy kérdés, hogy a nagyon örvendetesen beharangozott, de mindössze néhány milliárd forintos Szent István-program végül mikor indulhat: idén, mondjuk, a negyedik negyedévben, vagy 2027. január 1-jétől, vagy 2027 augusztusától, vagy 2028 augusztusától?

És az a kérdés még, hogy hogyan akarnak önök 7,5 százalékos hiányról 3 százalék alá menni, amikor a ciklusból hátralévő időben csak 2027 és 2028 nem általános választási év, hiszen 2029-ben önkormányzati és EP-, 2030-ban pedig országgyűlési választásokra kerül sor. Vagy önök kivételek lesznek, önök nem csinálnak választási költségvetést?

Ne haragudjanak, mint ahogy oly sok mindent, úgy ezt sem fogjuk bevenni. Egy szavukat sem hisszük el. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet. ( Taps a Mi Hazánk soraiban.)