Kármán András (TISZA)

2026. szeptember 8.

KÁRMÁN ANDRÁS pénzügyminiszter: Köszönöm, elnök asszony. Nem tudom megállni, hogy erre ne reagáljak. ( Németh Balázs Lajos: Köszönöm. ‑ Bujdosó Andrea Anna: Tudjuk. De nem éri meg.) Eredetileg ezt a hidat kétszer egysávosra tervezték az alföldi szakaszon, így lett jóváhagyva a közbeszerzésen, és így lett a költségvetésbe beletéve ennek a költségvetési törvénynek az elfogadásakor, és ez néhány hónappal a választások előtt lett egy kibővített műszaki tartalommal módosítva, aminek egyébként semmi fedezete nem volt a költségvetésben, tehát egyoldalúan vállalta be Lázár János ezt a módosítást.

Ennek a hídnak a kiíró, tehát a Lázár János minisztériuma által elvégzett hatástanulmánya szerint kisebb lesz a forgalma, a gépkocsiforgalma, mint a lezárt Lánchídnak. Tehát azzal jönni, hogy ez egy halálút lesz, mert olyan forgalom lesz rajta, hogy nem lesz képes kezelni kétszer egy sávban, egyszerűen... (Taps a kormánypárt soraiban.)

De ha már magamhoz ragadtam a szót, hadd térjek ki még néhány kommentre az elhangzottak kapcsán.

Az egyik. Bencsik János részéről hangzott el, hogy milyen fontosak az adósságszabályok, és milyen fontos, hogy ehhez ragaszkodjunk. Én ezzel egyetértek egyébként, ebben egyetértünk, ugyanakkor azt is látni kell, hogy az, amire itt a mai vitában már többen hivatkoztak ‑ köztük én is ‑, hogy mekkora eltérés volt minden évben a betervezett költségvetési hiány és a megvalósulás között, az azért is volt, mert folyamatosan arra törekedett a mindenkori elődöm, hogy papíron teljesüljön az adósság csökkenése, és olyan bevételi számok és olyan hiányszámok kerültek a költségvetésben rögzítésre, hogy ezt ki lehetett pipálni, és úgy nézett ki, hogy akkor az adósságcsökkenés-szabállyal összhangban van a beterjesztett költségvetés, valójában mindenki tudta, hogy ez csak papíron teljesül, és emiatt elkerülhetetlenül ez mindig kilyukadt, és kiderült a költségvetés elfogadása után, hogy ezek nem reális számok.

Tehát én azt akarom mondani, hogy nagyon nem mindegy, hogy milyen adósságszabályok vannak és mennyire értelmesek azok. Mi most azt tettük meg néhány hónappal ezelőtt vagy néhány héttel ezelőtt, hogy pontosítottuk ezt az adósságszabályt, és pontosabbá vált az az értelmezés, hogy milyen gazdasági stagnálás esetén nem kell érvényesíteni ezt az adósságszabályt.

(15.00)

Tehát nem az adósságszabályok ellen érvelünk, nem az ellen, hogy legyenek ilyen transzparens követelmények, hanem hogy azok értelmesen legyenek meghatározva, és ne ellentétes irányú hatást váltsanak ki, hogy éppen ne reális és nem betartható költségvetési tervezetek elkészítéséhez vezethessenek, mint ahogy az elmúlt években erre több példát is láttunk.

A másik felvetésre az adósságfinanszírozás kapcsán: én azt gondolom, hogy felesleges azzal kapcsolatban az aggodalma, hogy valamiféle szélsőséges, kiegyensúlyozatlan szerkezet felé menne az államadósság finanszírozása. Azt gondolom én is, az Államadósság Kezelő Központ vezetősége is, hogy igenis szükség van egy kiegyensúlyozott forint-deviza arányra, szükség van egy kiegyensúlyozott lakossági-intézményi befektetői arányra, és az, ami az elmúlt hónapokban történt, hogy volt egy devizakötvény-kibocsátás, teljesen a kialakított adósságbenchmarkokon és adósságstratégiai célokon belül van. Itt nem kell attól tartani, hogy mondjuk, az adósságfinanszírozás elfordulna a lakossági értékesítéstől. Annak is megvan a maga szerepe, mint ahogy a hazai vagy a külföldi intézményi befektetőknek is megvan a maga szerepe. A több lábon állás a legjobb stratégia ebből a szempontból.

Jólesett hallanom egyébként Nacsa Lőrinc hozzászólásában ‑ illetve más hozzászóló is volt ‑, hogy több ponton dicsérte a költségvetés átláthatóságát. Hadd mondjam el ezen a ponton, hogy nemcsak az Országgyűlés tárgyalása során törekszünk erre az átláthatóságra, hanem amióta pénzügyminiszter vagyok, rendszeresen vannak olyan sajtó-háttérbeszélgetések, ahol sok részletes, számszerű információt is megosztunk a sajtó képviselőivel, rendszeresek és részletesebbek lettek a havi költségvetési egyenlegről szóló tájékoztatók, mert mi valóban abban hiszünk, hogy egy átláthatóbb költségvetés és az átláthatóság a költségvetés végrehajtása kapcsán egyszerre segíti a piaci befektetőket a kockázatok valódi felmérésében, ezáltal végső soron olcsóbbá teszi az adósság finanszírozását, a másik részről pedig egy demokráciában természetes elvárása a választóknak és adófizetőknek, hogy igenis tudják azt, hogy a kormány mire költi az általuk befizetett adóforintokat. Ennek messzemenőkig meg akarunk felelni a következő években is. ( Taps a kormánypárt soraiban.)

Végül van még két megjegyzés, ha megengedik. Az egyik elhangzott még korábban, hogy miért volt probléma, hogy az EU-s, pontosabban azon belül is az RRF-es bevételek is szerepeltek a költségvetés bevételi oldalán. Én azt gondolom, az volt a probléma, hogy el volt költve a kiadási oldalon. Tehát nem az volt a probléma, hogy a kormány ezzel azt üzente, hogy szeretné visszahozni az EU-s pénzeket, hanem hogy a 2026-os költségvetés során a vele szemben álló kiadások közben realizálódtak, miközben ezek a bevételek nem léteztek. Ha tetszik, egy negatív tartalék lett betervezve a költségvetésbe, tudniillik már tavaly novemberben úgy döntött az akkori nemzetgazdasági miniszter, hogy nullára lecsökkenti a tartalékok állományát a 2026-os költségvetésben, ugyanakkor ez a közel ezermilliárdos úgymond fiktív bevétel benne maradt, tehát lényegében mínusz 1000 milliárd forint tartalékkal vettük át a költségvetést, és most ezzel a haváriaalappal, 500 milliárd forint tartalékkal megyünk tovább. Én azt gondolom, ennél látványosabb változást nehéz prezentálni néhány hónap alatt.

Végül egy utolsó komment. Bár Vitézy Dávid még a napirend előtti vitában igazából érintette ezt a kérdést, de újra előjött a mostani vitában is, hogy külföldiek fognak‑e profitálni vagy külföldi cégek fognak‑e nyereséget realizálni a megszerzett, hazahozott európai uniós források kapcsán. Én azt gondolom, hogy itt azért van egy félreértés. Például a szélerőműtendereken nincs európai uniós támogatás. A szélerőműtenderek kapcsán az állam nem fizet a beruházóknak, ők egy kvótát kapnak lényegében a tenderen, és ők fizetnek egy egyszeri díjat egyébként majd annak az önkormányzatnak, amelyiknek a területén ezeket a szélerőműveket felépítik, amikor az engedélyt megkapják, majd később a működtetés bevételeiből is az önkormányzatoknak fognak fizetni, nem beszélve a helyi iparűzési adóról. Tehát itt egy félreértés van.

Ahova az európai uniós támogatás ment, azok a regionális áramszolgáltatók, akik kötelezve vannak egyébként arra, hogy ezt a támogatást teljesen a rendszer fejlesztésére fordítsák, tehát teljes mértékben továbbadják ezt a villamosenergia-fogyasztóknak, ezáltal tulajdonképpen biztonságosabbá tegyék az energiaellátást, illetve az ipari fogyasztók számára, a vállalatok számára olcsóbbá is teszik majd a piaci energiát.

Úgyhogy én azt hiszem, időnként itt elcsúsznak ezek az érvek, hogy akkor most igazából ki lesz ennek a közvetlen haszonélvezője még ezekben az esetekben is, amikor tényleg ilyen fejlesztésekről beszélünk, mint az elektromos hálózat. A lakosság és a hazai vállalatok, áramfogyasztók lesznek ezeknek az európai uniós pénzeknek a kizárólagos haszonélvezői. Köszönöm a figyelmet. ( Taps a kormánypárt soraiban.)