Vitályos Eszter (Fidesz)

2026. szeptember 8.

VITÁLYOS ESZTER (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! A 2026. évi költségvetési törvény előttünk lévő módosítása nem csupán egy egyszerű technikai korrekció, nem csupán néhány szám átírásáról, nem csupán néhány sor átcsoportosításáról és nem pusztán a gazdasági folyamatokhoz történő alkalmazkodásról szól. Ez a költségvetés-módosítás egy sokkal fontosabb kérdésre ad választ a véleményünk szerint: mi történt az elmúlt hónapokban Magyarország gazdaságával, és mit tudott megvalósítani a TISZA-kormány azokból az ígéretekből, amelyekkel a választók bizalmát kérte és nyerte el?

Azt kell hogy mondjam, tisztelt képviselőtársaim, hogy a válasz kiábrándító, és szerintem ezt önök is pontosan tudják a lelkük mélyén. Ez a költségvetés-módosítás ugyanis ‑ ahogy az már elhangzott Zsigó képviselőtársamtól is ‑ a be nem tartott ígéretek és az eladósodás költségvetése. Érdemes lenne tehát egy pillanatra félretenni a kommunikációt, félretenni a hangzatos mondataikat, a sajtótájékoztatók optimizmusát, és meg kell nézni azt, hogy a számok valóban mit is mutatnak, mert a számok nem kampányolnak, nem Facebook-posztokat készítenek, nem tartanak Kormányinfót sem, ahol a feltett kérdések felére sem válaszolnak. A számok egyszerűen megmutatják a valóságot, és a valóság az, hogy nőni fog a költségvetési hiány, csökken a gazdasági teljesítmény, ugyanakkor pedig nő az államadósság.

Több hónapnyi kormányzás után ez az a gazdasági helyzet, amelynek a következményeit az év végére a magyar embereknek, a magyar családoknak kell majd viselnie, pedig eközben egészen más történetet hallunk önöktől. Azt halljuk, hogy a kormány állítólag több milliárd eurónyi forrást hozott haza Brüsszelből. Igaz, hogy önök ezt egy héten belül akár többször is képesek megtenni, mindenféleképpen a kommunikációban ezt halljuk önöktől. Azt is halljuk, hogy a magyar gazdaság sorozatban az ötödik negyedévben növekszik az előző negyedévekhez viszonyítva. Ez igaz, tisztelt képviselőtársaim, de ezt a gazdasági teljesítményt nem lehet egész egyszerűen csak a jelenlegi kormány sikerének tekinteni, hiszen a gazdasági növekedésnek vannak korábbi döntésekből fakadó alapjai, vannak hosszabb távú beruházások, ipari fejlesztések, munkahelyteremtési programok és gazdaságpolitikai folyamatok, amelyeket még bőven az előző kormány indított el.

(15.10)

Azt is látjuk ebben a törvényjavaslatban, hogy a kormány 300 milliárd forintot kíván elvonni a minisztériumoktól, és azt gondolom, miniszter úr, hogy jogosan tehetjük fel a kérdést: ha ennyi pénz érkezett Brüsszelből, ha a gazdaság növekszik, ha a forint erős, és ha további 300 milliárd forintot is elvon a kormány a központi intézményrendszertől, akkor miért romlanak alapvetően a költségvetés mutatói? Miért nő a hiány, miért növekszik az államadósság, és miért kell újabb és újabb megszorításokról beszélni?

Tisztelt Országgyűlés! Különösen aggasztónak tartom, ahogy a kormány a költségvetés felelősségrendszeréhez viszonyul. A költségvetés nem egész egyszerűen a kormány belügye. A költségvetés a magyar emberek pénzéről szól, a munkavállalók által befizetett adókról, a vállalkozók által megtermelt értékekről, a családok, a nyugdíjasok, a közalkalmazottak és tulajdonképpen minden egyes magyar állampolgár jövőjéről. Éppen ezért különösen fontos, hogy legyenek olyan intézmények és szabályok, amelyek korlátot állítanak a mindenkori kormány elé. Ezeket nevezzük fékeknek és ellensúlyoknak, ha még emlékeznek erre a kifejezésre. A választás előtt még rengeteget használták, most már kezdik elfelejteni.

Ezért rendkívül érdekes kérdés az is, amikor a kormány a költségvetésikontroll-rendszerek szerepét gyengíti. Önök elvették a Költségvetési Tanács vétójogát a költségvetési törvény elfogadásával kapcsolatban, és olyan szabályokat alakítottak ki, amelyek korábban azt szolgálták, hogy az államadósság alakulása valódi korlátot jelentsen a költségvetési politika számára. Úgy módosították a Magyarország gazdasági stabilitására vonatkozó szabályokat, hogy gazdasági növekedés mellett is elfogadhatóvá válhasson a növekvő államadósság-ráta.

Tisztelt Országgyűlés! Beszélnünk kell a nyugdíjasokról is. Minden költségvetés és minden költségvetés-módosítás egyik legfontosabb kérdése az, hogy mit üzen az időseknek, mit üzen azoknak, akik egész életükben dolgoztak. És mit üzen nekik a TISZA-kormány? Mit lehet ebből a törvényjavaslatból látni? Azt, hogy erősen valószínűsíthető, hogy nem lesz nyugdíjprémium, nem lesz nyugdíjkorrekció, nem lesz az idén nyugdíjas-SZÉP-kártya, és nem lesz nyugdíjminimum-emelés sem. Mindeközben mély hallgatásba burkolóznak a 13. és 14. havi nyugdíj jövőjével kapcsolatban. A nyugdíjasok nem kapnak önöktől egyértelmű, világos és megnyugtató válaszokat. Azt gondolom, hogy ez így elfogadhatatlan.

Az előző, Fidesz-KDNP-kormányok idején a nyugdíjasok az ország gazdasági teljesítőképességének függvényében minden évben számíthattak különböző támogatásokra és intézkedésekre; és persze lehet vitatkozni ezeknek a mértékéről, lehet vitatkozni az egyes intézkedésekről, de egy dolgot, azt gondolom, nem lehet elvitatni: a nyugdíjasok számára egyértelmű politikai szándék volt, hogy részesüljenek az ország gazdasági eredményeiből.

Tisztelt Képviselőtársaim! De talán a 300 milliárd forintos minisztériumi elvonások körül kialakult helyzet mutatja meg azt a legjobban, hogy milyen problémákkal állunk szemben. 300 milliárd forintot vonnak el ugyanis a minisztériumoktól. Ez önmagában is óriási összeg, és szükségszerűen hatással lesz programokra, fejlesztésekre, intézményekre, beruházásokra. Ezért tegyük fel a kérdést, hogy vajon miért csak a költségvetés módosításának elfogadása, azaz október 15‑e után tudjuk meg, hogy pontosan mely programok, mely beruházások, mely korábbi ígéretek nem kapnak további forrást. Miért nem tudhatjuk ezt most meg, tisztelt miniszter úr? Mit titkolnak?

A költségvetés mindig értékválasztás. Mindig azt mutatja meg, hogy egy adott kormány mit tart fontosnak és milyen jövőt képzel el az ország számára. Ez a költségvetés-módosítás azonban a jelenlegi formájában nem egy világos jövőképet mutat, hanem bizonytalanságot, ahogy már mondtam, növekvő hiányt, növekvő államadósságot és elvonásokat.

Ezért azt gondolom, hogy ellenzéki képviselőként kötelességünk felhívni a figyelmet arra, hogy Magyarország gazdasági stabilitása nem lehet politikai kommunikáció kérdése. Az államadósság nem ideológiai kérdés, a költségvetési hiány nem politikai ízlés kérdése, a magyar emberek pénzével való gazdálkodás pedig felelősség.

Összefoglalva: ez a törvényjavaslat a be nem tartott ígéretek és az eladósodás költségvetése. A TISZA becsapta a magyar embereket. A benyújtott költségvetés-módosítás egyértelműen megmutatja, hogy a választások előtt tett ígéretek és a kormányra kerülés után meghozott döntések között, bizony, hatalmas a különbség. Amit korábban hangzatos ígéretekkel hirdettek, abból mára sorra be nem tartott vagy csak félig betartott vállalások lettek.

És csak néhány példával hadd éljek most! A tanköteles gyermekek jelentős része ‑ mintegy kétharmada ‑ kimarad az iskolakezdési támogatásból, önök is pontosan tudják. Nem valósul meg a beígért dupla családi pótlék, elmaradnak az ígért adócsökkentések és a munkavállalók sem kapják meg a korábban kilátásba helyezett béremeléseket. A rendőrök például kaptak egy születésnapot; köszönik szépen.

Vagyis azok az intézkedések, amelyek közvetlenül segítették volna a magyar családokat, a gyermekeket és a munkából élőket, egész egyszerűen nem szerepelnek a megvalósuló vállalások között. Sőt, a gyarapodás és a béremelések helyett máris megszorítások jönnek. Ugyanis nemcsak a korábbi ígéretek, béremelések maradnak el, hanem a kormány újabb terheket ró az állami intézményekre, hiszen, ahogy mondtam, arra kötelezi a minisztériumokat, hogy 300 milliárd forintot fizessenek be a költségvetésbe.

Bár halkan jegyzem meg, hogy érdekes dolgokat lehet olvasni az interneten, hogy hogyan is spórol a kormány a kormánytisztviselőkkel, hogyan herdálja a közpénzt, annak ellenére, hogy egészen mást kommunikálnak. Van olyan minisztérium, ahol az államtitkárok és a helyettes államtitkárok száma összesen eléri a 24 főt. Ez is világosan mutatja, hogy a költségvetési helyzet rendezését nem a korábban ígért gazdasági növekedés és jólét biztosítja, hanem megszorító intézkedések és az állami kiadások további visszafogása.

Mindeközben megindult az ország eladósodása is. A GDP-arányos államadósság a jelenlegi 74,6 százalékról 77,5 százalékra emelkedhet. Ez azt jelenti, hogy miközben a kormány sorra visszavonja vagy nem teljesíti a magyar családoknak, a gyermekeket nevelőknek és a munkavállalóknak tett ígéreteit, közben egyre nagyobb hitelállományt halmoz fel az ország.

Különösen súlyos az ellentmondás, a TISZA-kormány több hitelt vesz fel, növeli az államadósságot, de valahogy mégsem jut pénz azokra a vállalásokra, amelyeket a magyaroknak ígért. Ez azt is jelenti, hogy a magyar emberek nem kapják meg az ígért segítséget, ugyanakkor az ország terhei a jövőben erősen növekednek. Vagyis a mérleg egyértelmű: több adósság, több költségvetési megszorítás és kevesebb teljesített ígéret.

A TISZA a választások előtt a gyarapodás és a családok támogatásának ígéretével kampányolt, a benyújtott költségvetés pedig egészen más képet mutat. Ez egy olyan költségvetés, amelyben a magyar embereknek tett vállalások sorra elmaradnak, miközben az ország adóssága tovább nő. Egészen biztos, hogy a Fidesz-frakció a jelen formájában ehhez a törvényjavaslathoz sem fog asszisztálni. Köszönöm szépen a figyelmet. ( Taps a Fidesz-KDNP padsoraiban.)