Magyar Péter (TISZA)
MAGYAR PÉTER miniszterelnök: Tisztelt Képviselőtársaim! Szombaton nyilvánosságra hoztuk a magyar gyermekvédelem átfogó állapotfelmérését, a 200 oldalas gyermekvédelmi diagnózist, amit önök is ketten, akik beszélgetnek, meg tudnak nézni a kormany.hu/gyermekvedelmijelentes” oldalon. Ez nem egy hivatalnokok által íróasztalok mellett összetákolt dokumentum, bürokratikus dokumentum. Közel százórányi megrázó szakmai beszélgetés, félezer szakember vallomása, már 12 megye és 19 bentlakásos intézmény alapos, feltáró bejárása áll e mögött a munka mögött. Innen is köszönettel tartozom Kátai-Németh Vilmos miniszter úrnak, Gyurkó Szilvia államtitkár asszonynak és minden munkatársuknak ezért az emberfeletti és lelkileg nagyon is megterhelő munkáért, a diagnózis összeállításáért. Köszönöm szépen. ( Taps a kormánypárti padsorokban.)
A számok mögött kirajzolódik a gyermekvédelmi intézményrendszer szisztematikus kivéreztetésének a története. Miközben a magyar állam több mint 23 ezer nehéz sorsú gyermek ellátásáért felelős, az előző kormány mind az alapellátást, mind a bentlakásos otthonokat hagyta a végletekig lepusztulni. Az elmúlt években 1692 engedélyezett szakellátási férőhely szűnt meg Magyarországon, miközben országszerte mintegy 1200 férőhely egyszerűen működésképtelenné vált a beázó tetők, a penészes szobák vagy a felmondott nevelők miatt. Kedves Radics képviselő úr, kedves Szalai képviselő asszony, elnézést, ha zavarják önöket a tények a beszélgetésben!
A megalázó bérek és a brutális túlterheltség elől menekülnek a szakemberek. A gyermekvédelmi szakellátásban átlagosan 15-20 százalékos a szakemberhiány, a nevelőszülői hálózatból pedig 2022-höz képest több mint kétezer férőhely veszett el. Ez a kapacitás-összeomlás vezetett oda, hogy a rendszer mára képtelen ‑ képtelen! ‑ a legkiszolgáltatottabb gyermekek ellátására.
A legsúlyosabb gondokkal küzdő, traumatizált, autizmussal élő vagy szerhasználó fiatalok számára szinte alig maradt speciális ellátás az önök 16 éves kormányzása után.
(13.20)
Az intézmények infrastrukturális normatívái pedig annyira elértéktelenedtek, hogy volt olyan fővárosi otthon, ahol a napi étkezésre szánt 4000 forintból mindössze 1500 forint jutott a gyermekek ételére 2025-ben, a többit az intézmény működésére, meleg vízre, áramra kellett költeniük.
Amikor ezt a több száz oldalas diagnózist végigolvassa az ember ‑ (A fideszes és KDNP-s képviselők felé:) javaslom önöknek is, hogy két beszélgetés, két telefonozás közben esetleg olvassák végig ‑, akkor három alapvető, a rendszer legmélyén gyökerező válságtünet rajzolódik ki belőle.
Az első tragikus valóság a rendszer fizikai befulladása, megfulladása. Ezernél több gyermek vár, tisztelt fideszes, KDNP-s hölgyeim és uraim, ezernél több gyermek vár hónapokig bántalmazó vagy elhanyagoló családban arra, hogy kiemeljék, hogy ki tudják emelni onnan őket. Gyerekek, akiknek az életveszélyes helyzetéről a hatóságok már régen tudnak, benne maradnak ezekben a helyzetekben, mert egyszerűen nincs szabad ágy, szabad férőhely, (A képviselőtársai felé forduló Szűcs Gábor felé:) kedves Szűcs képviselő úr, nincsen gondozó, akit az állam biztosítani tudna nekik. A helyzetet a szakemberek egyetlen kíméletlen mondatban foglalták össze: ma már csak akkor kerül be a gyermek a magyar gyermekvédelmi rendszerbe, ha vér folyik.
Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor egy kisgyermek veszélyben érzi magát és éppen a saját otthonában nem talál menedéket, kihez forduljon? ( Közbeszólás a Fidesz soraiból.) Kihez forduljon, kedves képviselőtársaim, ha nem a saját hazájához, ha nem a magyar államhoz? Mire való az állam, ha még a legalapvetőbb kötelességeit sem képes teljesíteni, megvédeni a legkiszolgáltatottabb, négy-öt-hat éves gyerekeket a fizikai erőszaktól?
A második tragikus valóság az elhanyagolás, a szisztematikus bántalmazás és annak éveken keresztül zajló eltitkolása és az arról való szisztematikus hazudozás. Az állami fenntartású intézményekben 2024-ben 1959, 2025-ben pedig 1684 gyermekbántalmazási esetet jegyeztek fel ‑ ezek a feljegyzett, hivatalos esetek. Két év alatt 2249 rendőrségi feljelentés született, kedves fideszes, KDNP-s képviselők, naponta több mint három feljelentés jutott az állami gyermekotthonokra. És mi történt, mit mondott eközben az önök főnöke, Orbán Viktor? Mit mondott a propagandainterjújában? Idézem önöknek, ha elfelejtették volna. Azt mondta Orbán Viktor: az állami gondozásban lévő gyerekek ellátása rendben van, vállalható ‑ ezt mondta, ezt mondta az önök főnöke. Aközben Bács-Kiskun megyében hivatalos hatósági jelentés rögzítette, kedves fideszes és KDNP-s képviselők, hogy intézeti gyermekek a 2020-as években étel hiányában, ennivalóért cserébe vállaltak, voltak kénytelenek szexuális szolgáltatásokat vállalni (Közbeszólások a kormánypárt soraiból: Szégyen!), kedves KDNP-s képviselők, ételért, ennivalóért a 2020-as évek Magyarországán az állami gyermekvédelemben felnövő gyerekek. Ez volt rendben? Ez volt rendben az önök főnöke szerint? Orbán Viktor szerint ez volt vállalható? Kérem, hogy válaszukban térjenek ki erre, hogy önök szerint vállalható‑e, hogy a 2020-as években kiskorú gyermekeknek ételért és innivalóért szexuális szolgáltatást kell vállalniuk. ( Közbeszólás a kormánypárt soraiból: Undorító!)
A harmadik tragikus valóság a védtelenség, a kötődés nélküli gyerekkor és a menekülés. ( A fideszes képviselők felé:) Nyugodtan felnézhetnek néha (Pócs János felnéz a mennyezetre.), nyugodtan vállalhatják a tetteiket. Egy 14 és 17 év közötti kamasz átlagosan 358 napot, csaknem egy teljes évet tölt olyan átmeneti intézményekben, amelyek alkalmatlanok az ő emberi méltóságát is tiszteletben tartó ellátásra. Egy évben, tisztelt honfitársaim, átlagosan mintegy 17 ezer gyermek szökött meg, vagyis ennyi szökés történt az orbáni gyermekvédelemből, döntő többségük gyermekvédelmi intézményekből szökött meg, és megközelítőleg 800 gyermek van tartósan szökésben. És még mielőtt elhamarkodottan azt gondolhatnánk, hogy ezek a gyerekek rosszak vagy rosszalkodnak, hadd idézzem önöknek az egyik gyermekvédelmi szakembert, akit megkérdeztek, hogy vajon miért van ennyi gyermek szökésben, hadd idézzem önnek ‑ (Pócs János egy A4-es lapot mutat képviselőtársai felé.), nagyon szépet rajzolt, Pócs képviselő úr ‑, hadd idézzem, hogy mit mondott a szakember: annyira rossz állapotban vannak az intézmények, és annyira nincs ott olyan felnőtt, akihez a gyermek biztonságosan és tartósan kötődni tudna, hogy szerintem az egyetlen észszerű dolog a szökés a gyerekek számára. Azt mondta az egyik nevelő, így fejezte be: én sem maradnék ott.
Egy fejlődésben lévő gyermek életében minden egyes nap, minden egyes hét sorsdöntő. Ennek ellenére 2025-ben egy egyéves kisgyermek ‑ egy egyéves kisgyermek! ‑ átlagosan 105 napot vesztegelt úgy kórházi csecsemőosztályokon, elhagyatva, hogy semmilyen egészségügyi oka nem volt az ott-tartózkodásának. Ezek a csecsemők sokszor hónapokat, volt, hogy éveket töltöttek, töltenek kórházi vaságyakban, mindenféle családi kötődés nélkül. Hiába tesznek meg mindent az ott dolgozó ápolók, orvosok, egészségügyi szakdolgozók, hiába mennek be önkéntesek, ez akkor sem emberhez méltó élet. Tudunk olyan csecsemőről, akit féléves korában toltak ki először a napsütésre, tisztelt képviselőtársaim, egyszerűen azért, mert az állam nem talált számukra helyet. És az önök maffiafőnöke azt mondta, hogy ez így rendben van és hogy ez vállalható.
Amikor tavaly megkérdezték erről a don helyettesét, Pintér Sándort, az egészségügyért és gyermekvédelemért is felelős akkori belügyminisztert, a válasza ‑ figyeljenek! ‑ kilenc szó volt, kilenc szóval válaszolt Pintér Sándor: (Szavanként hangsúlyozva:) „Nem mi szültük őket, nem mi hagytuk ott őket.” Ezt válaszolta az önök belügyminisztere a kórházban hagyott, a kórházban felejtett, az önök által kórházi létre kötelezett csecsemők kapcsán. Tisztelt fideszes képviselőtársaim, nem, valóban nem önök szülték őket, de az önök kormánya hagyta ott őket a hideg kórtermekben, szeretet és gondoskodás nélkül. Az önök dolga lett volna megmenteni őket. És önök, mint oly sok mindenkit, cserben hagyták ezeket a csecsemőket is.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az Orbán-kormány az első perctől az utolsóig pontosan tudta, amit én itt most felsoroltam. Saját maguk rendelték el a vizsgálatokat, a saját embereik írták le a tényeket ‑ majd az asztalfiók mélyére süllyesztették azokat. A kegyelmi botrány után a Belügyminisztérium soron kívüli ellenőrzést rendelt el, és 467 bentlakásos gyermekotthont vizsgált végig. Az Orbán-kormány asztalán ott tornyosult a nyers valóság, feketén-fehéren rögzítették a felnőttek által elkövetett erőszakot, a kortársbántalmazásokat, a gyermekprostitúciót, a szerhasználatot és a drámai szakemberhiányt. Budapesten 28, felnőtt által elkövetett bántalmazási esetet írtak le. Pest megyében 15 esetben maga a nevelő bántalmazta a rábízott gyermekeket.
Önök tudták, pontosan tudták, hogy a rendszer a szakadék szélén áll, mégis elhallgatták azt, amit találtak, és ahelyett, hogy segítséget nyújtottak volna, Fülöp Attila (Ujjaival idézőjelet formázva:) gondoskodáspolitikáért felelős államtitkár kiállt a nyilvánosság elé, és gúnyosan tízmillió gyermekvédelmi szakértő országáról beszélt. Tudják, ez az a Fülöp Attila, aki a gyermekekért is felelős államtitkárként a saját testével próbálta megakadályozni azt, hogy a sok ezer jó szándékú magyar ember által összegyűjtött karácsonyi ajándékokat még szenteste előtt eljuttathassuk az egyik budapesti otthonba, majd amikor ezt mégis sikerült megoldanunk, akkor ugyanez a Fülöp Attila az állam pénzén, a magyar adófizetők pénzén elszállíttatta a három-négy-ötéves gyerekeknek bevitt karácsonyi ajándékokat, és több hónapig egy sötét pincében tárolta az emberség és a gondoskodás jegyében, hogy azok nehogy eljussanak a gyermekvédelemben élő gyerekekhez.
(13.30)
Idén februárban, közvetlenül a választások előtt Pintér Sándor belügyminiszter újabb átfogó vizsgálatot hagyott jóvá az állami gyermekotthonokról, amelyet a megismerése után azonnal ‑ vajon miért? ‑ nem nyilvánosnak minősített és eltitkolt az ország elől. Ebben a belső jelentésben maga az orbáni Belügyminisztérium ismerte el, hogy a rendszerből mintegy 1500 szakember hiányzik, a fluktuáció meghaladja a 20 százalékot, és az állami intézményekben férőhelyek, valamint gyermekcsoportok állnak üresen a nevelők hiánya miatt. Pontosan tudták önök, hiába néznek most a telefonjaikra meredve, tudták, hogy magyar gyermekek éheznek, tudták, hogy felügyelet nélkül maradnak, de a hatalomhoz való görcsös kapaszkodás, ragaszkodás sokkal fontosabb volt az önök számára, mint az önökre bízott szerencsétlen helyzetű gyermekek segítése vagy éppen megmentése.
Többek között ez az, amit a magyar emberek nem tűrhettek és nem is tűrtek már tovább. A magyar nemzet mély megrendülése és felháborodása a kegyelmi botrány után és a Szőlő utcában történtek napvilágra kerülése után volt az az erő, ami véget végett a közöny, a hallgatás és a cinizmus korszakának, mert, tisztelt képviselőtársaim, a magyar nemzet ‑ szemben az előző kormánnyal ‑ nem bántalmazó és nem érzéketlen, a magyar emberek nem voltak hajlandók többé cinkossá válni a Fidesz-KDNP-hatalom bűneiben. Ők mondták ki azt, amit ma a kormányzás szintjére kell emelnünk: egyetlen gyermek sem maradhat védtelenül ebben az országban, akár tetszik ez önöknek, akár nem. Olyan nemzeti egység védi ma ezeket a gyermekeket és várja el a sorsuk jobbra fordulását tőlünk, amelynek erejét ma ‑ Kötcsén kívül ‑ mindenki érti és hallja.
Tisztelt Országgyűlés! A TISZA-kormány azonnali hatállyal elindítja a közel 10 milliárd forintos gyermekvédelmi krízisprogramot. Egyetlen napot sem késlekedhetünk, mert a gyermekek védelme nem tűr további halasztást. Ebből a keretből mintegy 6 milliárd forintot fordítunk közvetlen szakmai programokra, 3,4 milliárd forintot azonnali eszközfejlesztésre.
(A Fidesz képviselői felé:) Hogy mit jelent ez a gyakorlatban, kedves képviselő úr? Ha idefigyel, hallhatja. Megvárom, hogy hátha érdekli a fideszes képviselőket, hogy mire költjük a gyermekvédelemben ezt a 10 milliárd forint közpénzt. Mosolyognak és nevetnek, láthatóan nem érdekli őket.
Elsőként: összesen 184 új vagy teljesen új funkcióval felruházott férőhelyet hozunk létre a legsúlyosabb szükségletek kielégítésére.
Másodszor: azonnal megerősítünk 15 speciális gyermekotthont, intenzív szakmai támogatást, megnövelt nevelői létszámot és biztonságos környezetet garantálva 120, kiemelten nehéz sorsú gyermek számára.
Harmadszor: létrehozunk egy önálló, 80 férőhelyes krízisellátó hálózatot. Oda azok a traumatizált gyermekek kerülnek, akik folyamatosan szökésben vannak, akiket az utcáról, a bűnözés és a szerhasználat karmaiból kell tartósan kimentenünk.
Negyedszer: bentlakásos addiktológiai rehabilitációs programot indítunk. Felfoghatatlan tragédia, de ma Magyarországon tizenéves gyerekek ezrei küzdenek pusztító drogfüggőséggel anélkül, hogy az állam bármilyen speciális segítséget nyújtana nekik. Mi szeretnénk és meg fogjuk adni nekik az esélyt a felépülésre és a boldog életre.
Ötödször: 440 millió forintot különítünk el a veszélyeztetett serdülő lányok és fiatal anyák megmentésére, hogy már a krízis legelső fázisában szociális és mentális segítséget kapjanak, megakadályozva, hogy egy újszülöttet el kelljen szakítani az édesanyjától.
Hatodszor: regionális pszichológiai, pszichiátriai és gyógypedagógiai mobil csapatokat állítunk föl. Nem várjuk meg, amíg a baj bekövetkezik. Ezek a magasan képzett szakemberek ott fognak segíteni, ahol a legnagyobb a hiány.
Hetedszer: 1,5 milliárd forintot biztosítunk a gyermekvédelemben hősiesen helytálló dolgozók szupervíziójára, képzésére és bizony a szükséges mentális egészségének támogatására, mert aki naponta erőn felül egy kivéreztetett rendszerben dolgozik a gyermekekért, azt a magyar állam nem hagyhatja magára.
És nyolcadszor: felszámoljuk azt a nemzeti szégyent, hogy egészséges csecsemők heteket, de leginkább hónapokat töltenek elhagyatottan egy rácsos kórházi ágyban pusztán azért, mert a bürokrácia képtelen elintézni az elhelyezésüket. Bővítjük a nevelőszülői hálózatot, megszervezzük a koordinált önkéntes segítséget és a korai fejlesztést, hogy azok a babák, kedves Vitályos képviselő asszony, akiknek már nincs egészségügyi okuk kórházban maradni, mielőbb családias környezetbe kerülhessenek.
De mindez, tisztelt képviselőtársaim, csak az első lépés. Ezzel párhuzamosan ma ezekben a pillanatokban benyújtjuk az Országgyűlésnek az új, átfogó gyermekvédelmitörvény-javaslatunkat is. Ez a törvény egyszer és mindenkorra véget vet az intézményesített tehetetlenségnek. Kérlelhetetlen szigorral lépünk fel a kiskorúak számára elérhető, szexuális erőszakot, manipulációt és kizsákmányolást propagáló médiatartalmakkal szemben. Idézek a jelentősen szigorodó törvényből: „Tilos 18 éven aluliak számára pornográf, valamint olyan, életkoruknak és fejlettségi szintjüknek nem megfelelő, a szexualitást öncélúan ábrázoló, továbbá olyan egyéb tartalmat hozzáférhetővé tenni és népszerűsíteni, amely szexuális erőszakot, szexuális kizsákmányolást, szexuális célú kapcsolatfelvételt vagy manipulációt, illetve más szexuális bűncselekményeket népszerűsít, igazol vagy azok elkövetésére ösztönöz, vagy amely egyébként alkalmas a gyermek testi, értelmi, érzelmi vagy erkölcsi fejlődésének súlyosan káros befolyásolására.”
Én nagyon remélem, őszintén remélem és hiszem, hogy minden különbözőségünk ellenére nem lesz olyan képviselő ebben az Országgyűlésben, sem fideszes, sem KDNP-s, sem mi hazánkos, aki nemmel fog szavazni a gyermekeket a szexuális bűncselekményektől és visszaélésektől az eddigieknél sokkal erősebben és szigorúbban védő jogszabályra. ( Taps a kormánypárt soraiban.)
Továbbá az új törvényjavaslat segítségével megtisztítjuk a közterületeket a gyermekek személyiségfejlődésére káros politikai és kereskedelmi hirdetésektől. Remélem, nem lesz olyan képviselő a tisztelt Házban, sem fideszes, sem KDNP-s, sem mi hazánkos, aki ezen módosítás ellen szavaz és fenn akarja tartani a gyűlöletkeltő, a gyermekek szüleinek kivégzését imitáló politikai reklámokat, aminek a magyar közéletben való megvalósítását többek között az itt helyet foglaló, mosolygó és beszélgető Szentkirályi Alexandrának, valamint Orbán Balázsnak és Orbán Viktornak köszönhetünk. Remélem, hogy nem lesz olyan képviselő, aki nem segít megvédeni ezektől a reklámoktól a magyar gyermekeket. ( Taps a kormánypárt soraiban.)
A most benyújtott jogszabály-módosítással véget vetünk annak is, hogy egészséges gyermekek hónapokra bent ragadhassanak a kórházakban, pusztán azért, mert a rendszer nem rendezi időben a sorsukat. Ha egy gyermeknek egészségügyi okból már nem kell kórházban maradnia, a gyámhatóságnak legfeljebb 8 napon belül el kell készíteni a teljes gyermekvédelmihelyzet-felmérést és intézkedési tervet. Nagyon remélem, őszintén remélem, hogy nem lesz olyan országgyűlési képviselő itt a magyar parlamentben, sem fideszes, sem KDNP-s, sem mi hazánkos, aki leszavazza ezt a jogszabály-módosítást, és arra szavaz inkább, hogy védtelen, magára hagyott csecsemők továbbra is hónapokra vagy akár évekre kórházi ágyakban ragadhassanak.
(13.40)
S legyen mindenki számára világos, kedves honfitársaim, hogy nem létezik valódi gyermekvédelem az ott dolgozók anyagi megbecsülése nélkül. Előkészítettük a szociális és gyermekvédelmi ágazat kétlépcsős, jelentős bérrendezését. Nem tartható fenn az az állapot, hogy egy nevelőnek havonta 80 órát kelljen túlóráznia ahhoz, hogy a családjának vacsorát tudjon tenni az asztalára. Kétlépcsős, jelentős béremelést javaslunk; az első lépést már idén ősszel, a másodikat pedig januártól. Őszintén remélem, hogy nem lesz olyan fideszes, KDNP-s vagy mi hazánkos képviselő itt az Országgyűlésben, aki az emberfeletti munkát végző, és közben az előző, Orbán-kormánynak köszönhetően megalázó fizetésekért, embertelen körülmények között dolgozó gyermekvédelmi és szociális területen dolgozó honfitársaink jelentős béremelése ellen szavaz.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az előző miniszterelnök, Orbán Viktor hagyta szétesni a magyar gyermekvédelmet. Az előző kormány, miközben folyamatosan kereszténységről papolt ‑ az itt maradt tagjai még ma is erről papolnak ‑, és miközben szétlopták az országot, magukra hagyták a szerencsétlen sorsú, család nélkül nevelkedő gyermekeket. Orbán Viktor és sameszai nem védték meg a védelemre szoruló, a védelmet kérő négy-, öt- vagy akár hatéves gyermekeket. Sőt, Orbán Viktor odáig süllyedt, hogy 2016-ban Balog Zoltán egykori miniszter ‑ ma református püspök ‑ javaslatára kitüntetésre terjesztette fel a bicskei gyermekotthon pedofil rém igazgatóját, Vásárhelyi Jánost. ( Közbeszólás a kormánypárt soraiból: Szégyen!) Azt a Vásárhelyi Jánost, akiről akkor már öt éve érkeztek a magyar államhoz súlyos jelzések, akivel kapcsolatban rendőrségi és ombudsmani vizsgálat zajlott, amiről a jelentést az illetékes minisztérium, így Balog Zoltán akkori miniszter ‑ jelenlegi református püspök ‑ is megkapta. Tudott róla az állam, tudott róla a rendszer, tudott róla a kormány, tudott róla Orbán Viktor, és ennek ellenére aláírta az előterjesztést (Felmutat egy iratot.) Vásárhelyi János pedofil iskolaigazgató kitüntetésére. ( Közbeszólás a kormánypárt soraiból: Szégyelljétek magatokat!) Itt van rajta, alá van írva, ha valaki esetleg kételkedne.
A volt miniszterelnök állami kitüntetést javasolt és adott annak az embernek, aki éveken keresztül kiskorú fiúkat bántalmazott szexuálisan. Kiszolgáltatott, megalázott gyerekek próbáltak éveken keresztül segítséget kérni önöktől, kedves fideszes és KDNP-s képviselők. Orbán Viktor akkori miniszterelnök pedig nem segített. Önök sem segítettek, hanem az önök főnöke kitüntette a pedofil rémet (Ismét felmutatja az iratot.), akitől pont hogy meg kellett volna védenie a gyermekeket. Szégyen! Szégyen! Szégyen! ( Közbeszólás a kormánypárt soraiból: Szégyen!)
Tisztelt Honfitársaim! Tisztelt és szeretett Magyar Honfitársaim! Nincs olyan család, és nincs olyan nemzet ezen a földön, bármilyen dicső történelmű, tehetséges vagy szerencsés is legyen, amelynek ne kellene időről időre szembenéznie a saját múltjával, a legsúlyosabb tévedéseivel és a legmélyebb traumáival. Az emberi élet és a nemzetek sorsa is tele van sebekkel, félresiklásokkal és fájdalmas vereségekkel. A különbség soha nem abban áll, hogy ért‑e minket baj, vagy követtek‑e el elődeink bűnöket a múltban. A döntő különbség abban van, hogy hogyan nézünk szembe ezekkel a bűnökkel és ezekkel a traumákkal.
Ez a gyermekvédelmi diagnózis a mi közös nemzeti tükrünk. Fáj belenézni? Iszonyatosan fáj. Megrendítő szembesülni azzal, hogy mi történt a magyar gyermekekkel? Megrendítő. De ez a felismerés szerintem nem a gyengeség jele. Éppen ez az igazi erő, hogy nem fordítjuk el a tekintetünket, mert egy gyermeknek nincs második vagy harmadik gyermekkora. Amit az állam elmulaszt megadni neki 3, 10 vagy 15 évesen, azt már sohasem lehet visszaadni. Ha van bátorságunk most együtt meggyógyítani ezt a rendszert, ha megvédjük az elhagyott csecsemőket, ha felemeljük a bántalmazott fiatalokat és megbecsüljük a lelküket építeni próbáló nevelőket, akkor hiszem, őszintén hiszem, hogy ebből a megrázkódtatásból erőt nyerünk, erőt nyerhetünk az előttünk álló feladatokhoz.
Egy olyan érett, felnőtt, együttérző és emberséges Magyarország születhet így meg, amely képes megvédeni a jövőjét azáltal, hogy képes volt segíteni és megvédeni a legkiszolgáltatottabb gyermekeket. Köszönöm a figyelmüket. ( A kormánypárti frakció felállva tapsol.)