Svéd Tamás
DR. SVÉD TAMÁS egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Igyekszem nem 30 percen keresztül már visszaélni az önök türelmével, de néhány dologra valóban reagálni szeretnék, azzal együtt, hogy nagyon szépen köszönöm a támogatást és a hozzászólásokat, amiket kaptunk.
Igen, tehát részben szeretnék először is arra reagálni, amit Porpáczy Krisztina képviselőtársunk már részben elmondott. Tehát amikor ez az egész ügy elindult ‑ ez egyben Szabadi képviselő úrnak is egy válasz, hogy a MOK megharcolt‑e az ő tagjaiért, hogy kiállt‑e azokért az elvekért, amelyekért szeretett volna ‑, ez az egész ügy úgy indult, hogy a Magyar Orvosi Kamara egy elhazudott és meg nem történt egészségügyi átalakításért állt ki, az egészségügy jobbításáért állt ki.
Itt van a kezemben (Felmutat egy papírköteget.) ennek a nyomásgyakorlásnak a kezdő dokumentuma, „Látlelet a magyar egészségügyről” a címe, ez készült 2023 tavaszán. Benne vannak a MOK hosszú távú követelései, alapelvei, azonnali követelései. Anélkül, hogy az egészet fel szeretném olvasni, csak így röviden: a MOK hosszú távú követelése: kormányzati ciklusokon átívelő magyar egészségügyi stratégia kidolgozása és követése; a MOK által javasolt alapelvek; valós társadalmi szolidaritáson alapuló egészségpolitika; korszerű szerkezetű, innováció befogadására alkalmas, többszektorú egészségügyi rendszer; szakmai és etikai szabályokon alapuló, átlátható működés; humán erőforrást megőrző szabályozási környezet és pályakép; egészségtudatosság és ismeretek fejlesztése.
A MOK azonnali követelései pedig: 2023 januárjától elindított szakdolgozói béremelés, ismétlem: szakdolgozói béremelés; a háziorvosi és a fogorvosi ellátás megerősítése; a szakellátásban dolgozók munkafeltételeinek javítása. Ezekkel a követelésekkel sikerült megvádolni a MOK-ot azzal, hogy pártpolitizál és valakinek a szekerét tolja. Azt szeretném kérdezni, hogy hol van ebben a bárki iránti részrehajlás, a bárki pártjának, szekerének a tolása.
És akkor egyenként reagálva a kedves felszólalókra, Takács képviselő úr úgy kezdte, hogy állításokat fogalmazott meg például Kincses Gyula elnök úrról, a Magyar Orvosi Kamara akkori elnökéről. Dr. Kincses Gyula nincs itt, hogy meg tudja védeni magát, az viszont egy ismert tény, hogy Takács Péter szokott valótlant állítani. ( Takács Péter: Én nem állítottam valótlanságot. Te hazudtál!) Ennek jól dokumentált esetei vannak államtitkár korából is és azóta is. ( Takács Péter közbeszól. ‑ Derültség, taps a kormánypártok soraiból.) Tudunk példákat mondani, ha kellene.
Ami azt illeti, például valószínűleg ezzel együtt a kezdő sms, ami egy gratuláló sms volt az első megjelenése után, 2023 tavaszán, az minden valószínűséggel valóságos volt. Ön ugyanis akkor egy ígéret volt, egy lehetőség arra, hogy valaki, aki ismeri ezt a szakmát, ismeri a közigazgatást, végre elkezdje egy egyébként konjunktúra idején kétharmaddal kormányzó kormányzatban… (Takács Péter közbeszól.) Akkor mindenesetre kétharmad biztosan volt, még pénz is volt a rendszerben, ezt biztosan tudjuk, mert sok eltűnt belőle azóta is. ( Derültség a kormánypárt soraiban.) Tehát ezen időszak alatt lehetőség lett volna az egészségügyért nagyon sokat tenni. Ön egy olyan beszédet tartott akkor, mintha ez az ígéret beteljesülne, és megígérte nekünk, hogy ahogy az ott írva vagyon, ezt a programot leírja és el is küldi nekünk. Én azt állítottam már a felszólalásom elején is, hogy ez a program sosem érkezett meg. Az a probléma, hogy ön ily módon egy elvetélt ígéret maradt.
Amikor valószínűleg fél éven belül szembesült azzal, hogy az a program, amit elképzelt, nem kivitelezhető, akkor nem azt az utat választotta, mint ön előtt több fideszes egészségügyi államtitkár ‑ Nagy Anikó, Zombor Gábor, aki akkor belátta, hogy ez nem fog menni, és lemondott ‑, hanem végigcsinált egy ciklust úgy, hogy közben felvállalta azt, hogy sikerpropagandát hirdet egy olyan egészségügyben, ahol ez abszolút nem volt igaz, hogy azt hirdeti, hogy itt minden csodálatos vagy mindjárt csodálatos lesz (Takács Péter: Én ilyet sose mondtam.), amikor közben, mondjuk, Orosz Éva, egy professzor emerita könyvéből jól dokumentáltan lehet tudni, hogy azok a hiányzó ezermilliárdok, amiket a Fidesz-kormányok kispóroltak az egészségügyből, a magyar emberek tízezreinek az életébe kerültek. Ezzel együtt aztán, amikor végül odakerültünk, hogy mi követeltük ezeket a dolgokat… (Takács Péter felemelve a telefonját: Én idéztem. Voltak egyeztetések.) Bocsánat, egy lépés visszajön; azt állítja, hogy egyeztetések voltak.
(18.30)
Valóban voltak találkozások a Magyar Orvosi Kamara és a kormányzat tagjai között, azt a Magyar Orvosi Kamara minden alkalommal el is mondta, hogy a tárgyalásokat önmagukban, tehát azt, hogy odaengedik az asztalhoz, azt nem tekinti eredménynek. Azt, hogy felolvassák neki, hogy mi lesz három nappal azelőtt, hogy beadnának valamit, esetleg utána, az megint csak nem tárgyalás és nem egyeztetés, legföljebb tárgyalás, de még annak is furcsa becézni. Utána kapunk ígéreteket arra, hogy igen, igen, majd ezek be fognak épülni, meg fognak történni, de ezek sosem történnek meg (Takács Péter: Beépültek rendre!), akkor a kamara becsapottnak érzi magát, és eljutunk oda, ahová eljutottunk, és akkor eljutunk oda, hogy önök pedig erre a kritikára, amit az imént felolvastam, erre a javaslatra azt reagálják, hogy megpróbálják beszántani a Magyar Orvosi Kamarát.
És akkor nézzük, mondjuk, azt, amit ön állít, hogy valóban egy kollegiális vezető ellen, aki igenis fenyegette az aláírni nem akaró kollégákat, a Magyar Orvosi Kamara vezetése egy etikai vizsgálatot kezdeményezett. Képviselő úr, exállamtitkár úr mint valaha volt MOK-vezető pontosan tudja, hogy ez önmagában még csak azt sem jelenti, hogy etikai vizsgálat egyáltalán indult volna. Az meg, hogy ez kizárással járt volna, az pedig kizárt, mert ilyen súlyos szankció kb. kettő vagy három született összesen az elmúlt tíz évben a Magyar Orvosi Kamara történetében, és főbenjáró bűn kell hozzá, nem pedig valami ilyen ügy. Tehát nem volt valódi fenyegetés alatt az illető kolléga. És akkor ön udvariasan elhallgatta azt a tényt, hogy valójában pedig önök nem ezt fogalmazták bele annak a törvénynek a preambulumába, amivel megpróbálták ellehetetleníteni a Magyar Orvosi Kamarát, hanem de facto hazudtak, azt állítva, hogy mi az aláírni akaró háziorvosokat fenyegetjük. Önök ezt mondták, és ön ettől soha nem határolódott el. Ez egy de facto hazugság volt.
Még akkor, hogy a tartalmi részekre is valamennyit reagáljak: nem szünteti meg senkinek a mandátumát a mostani kamarai törvény, mindenki végigcsinálhatja a ciklusát. ( Takács Péter: Ezt pontosítsa…!) Utána pedig, amikor ez véget ért, akkor azok, akik már két ciklust vezetői pozícióban betöltöttek, ők valóban nem indulhatnak újra a következőért. Sok helyen itt az ideje egy frissülésnek ‑ rendben.
Szabadi István úr, részben reagáltam már arra, hogy dolgozzon meg a kamara a tagjaiért. A kamara megdolgozott a tagjaiért, és ezt mi sem mutatja jobban, mint hogy 35 ezer tag ilyen körülmények között, durva ellenszélben, kvázi az aktuálisan regnáló, nem gyenge kormányzattal szembemenve is a tagságot választotta, és tagok maradtak azóta is. Ezt még egyszer nagyon szépen köszönjük. És ahogy azt többen elmondták a képviselőtársaim közül is, csak a kötelező kamarai tagság tudja biztosítani azt, hogy a kamara öntisztulása megmaradjon, hogy az orvostársadalom kivethesse magából azokat, akik nem oda valók, és ne csak egy holmi piszlicsáré pénzbírsággal sújtsuk őket.
Ami pedig az oltásellenes kiáltványukat és a Coviddal kapcsolatos konteókat illeti (Szabadi István: Nem konteó!), ezeket úgy érzem, hogy majd fogjuk még játszani ezen házban is, meg a holnapi napon legközelebb, úgy tudom, az Egészségügyi Bizottságban találkozunk, ott folytatjuk ‑ rendben.
Bízva abban, hogy a nagy többségnek tudtam válaszolni, nagyon szépen köszönöm, hogy meghallgattak. Ahogy a nyitóbeszédben is utaltam már rá, a törvényjavaslat alapvető célja a betegbiztonság erősítése, az egészségügyi ellátás szakmai színvonalának emelése azáltal, hogy a jövőben biztosítjuk, hogy az egészségügyi szakmai kamarák ismét érdemi közreműködői legyenek az ágazatot érintő jogalkotási és szakmapolitikai döntések előkészítésének.
Hegedűs Zsolt miniszter úr egyszer úgy fogalmazott, hogy az egészségügyben a rendszerváltás akkor válik valósággá, amikor a mindennapi működés kezd megváltozni, többek között akkor, amikor létrejön egy átlátható, hiteles és jól működő orvosetikai rendszer, és amikor az orvos és az ápoló ismét azt tapasztalja, hogy szakmai véleményének súlya van.
Az önök előtt fekvő törvényjavaslat tehát az egészségügyi rendszerváltás egyik fontos pillére, ezért kérem önöket, hogy a zárószavazáskor támogassák azt. Az egészségügyi kormányzat részéről pedig azt tudom ígérni, hogy a törvénytervezet szellemiségének megfelelően valódi partneri viszonyt fogunk kialakítani és fenntartani a szakmai kamarákkal és szakmai szervezetekkel, hiszen mindannyian ugyanazt szeretnénk elérni: valódi rendszerváltás az egészségügyben, ahol a betegek a lehető legmagasabb színvonalú ellátásban részesülnek, a benne dolgozók pedig úgy érezhetik, hogy az állam valóban megbecsüli a munkájukat, nemcsak szavakban, hanem végre tettekben is. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. ( Taps a kormánypárt soraiban.)