Magyar Péter (TISZA)

2026. szeptember 28.

MAGYAR PÉTER miniszterelnök: Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Tisztelt Vendégeink! Tisztelt Honfitársaink! Megritkultak a sorok, úgy látom. Rendkívüli ülést tartott ma délelőtt az Országgyűlés, a magyar Országgyűlés. Fontos döntéseket hoztunk, és ezek a döntések mind egyetlen intézményhez, pontosabban kettőhöz, a Legfőbb Ügyészséghez és a Központi Nyomozó Főügyészséghez és a magyar igazságszolgáltatás hitelességéhez kapcsolódnak, a kikért képviselői mentelmi jogokhoz, valamint a köztársasági elnök úr által jelölt legfőbb ügyész személyéhez. A magyar embereknek joguk van tisztán látni, joguk van tudni, hogyan működik a vádhatóság, mekkora a felelőssége az igazságszolgáltatásnak, és miért elengedhetetlen a közbizalom helyreállítása a Legfőbb Ügyészség és a Központi Nyomozó Főügyészség iránt.

Mielőtt azonban ezekre a sokszor nagyon súlyos és sötét ügyekre rátérek, egy dolgot szeretnék tisztázni. A Magyarországon dolgozó mintegy kétezer ügyész tisztességes, a szakmájához és a hivatásához hű szakember. Nem az ő hibájuk a kialakult helyzet, nem az ő felelősségük a Legfőbb Ügyészségbe és a Központi Nyomozó Főügyészségbe vetett közbizalom jelentős megrendülése. A tisztességesen dolgozó ügyészek maguk is egy olyan rendszer áldozatai voltak, amely őket, a hivatásukat és tágabb értelemben véve hazánkat is túszul ejtette éveken keresztül. Rendre ‑ rendre! ‑ ugyanazzal találkozunk a hivatásos szerveknél, legyen szó akár rendőrökről, adóhatóságról, honvédekről, pénzügyőrökről: tisztességes, az esküjükhöz hű emberek próbáltak az elmúlt években dolgozni egy olyan rendszerben, amely rendre arra kényszerítette őket, hogy ne végezzék el a munkájukat, vagy hogy egyenesen rosszul végezzék a munkájukat.

Tisztelt Honfitársaim! A magyar ügyészek dolgozni szeretnének, feltárni az ügyeket, nyomozni, következményeket látni és a törvényes rendet szolgálni. A mi feladatunk az, hogy az ehhez szükséges kereteket megteremtsük a számukra.

Tisztelt Ház! A ma délelőtti döntéseink látszólag különböző ügyekről szóltak, a valóságban azonban a tétjük ugyanaz: helyreállítható‑e a magyar állam és a magyar igazságszolgáltatás hitelessége? Képes‑e az ügyészség újra ‑ a Legfőbb Ügyészség elsősorban ‑ a törvényesség talajára lépni és visszaszerezni az elvesztett közbizalmat? A napirenden képviselői mentelmi ügyek is szerepeltek délelőtt, köztük az enyém is. A Polt-féle ügyészség tett még egy utolsó kétségbeesett kísérletet arra, hogy ez a mai nap ne csak az orbáni maffiózókról szóljon, hogy ne csak a bukott hatalom által ellopott tíz- és százmilliárdokról szóljon. Azzal, hogy a három ügyet egyetlen beadványban nyújtották be a parlamentnek, nyilvánvalóan igyekeztek a figyelmet elterelni és egy lapra helyezni súlyos korrupciós bűncselekményeket egy szánalmas politikai provokációval, boszorkányüldözéssel. Azt hitték ‑ azt hitték balga módon ‑, hogy ezzel engem kellemetlen helyzetbe hozhatnak. Azt hitték, hogy ezzel esetleg elfedhetik a Legfőbb Ügyészség és a Nyomozó Főügyészség cinkosságát az orbáni rendszer bűneiben.

Csakhogy ezzel a próbálkozásukkal éppen ennek az ellenkezőjét érték el, mert nem a figyelemelterelés sikerült, hanem önmaguk leleplezése. Azzal, hogy ezt a három ügyet mindenféle észszerű magyarázat nélkül egymás mellé rakták, mindennél világosabbá tették minden magyar állampolgár számára, kit szolgált ki és milyen eszközökkel a Legfőbb Ügyészség az elmúlt másfél évtizedben.

(13.10)

Lássuk a tényeket! Döntöttünk ma Orbán Viktor egykori minisztere, Hankó Balázs fideszes országgyűlési képviselő mentelmi jogának a felfüggesztéséről. Az Orbán Viktor minisztere által vezetett minisztérium a választás előtt a magyar kultúra kasszáját egyszerűen átadta a Fidesznek és a Fidesz-közeli celebeknek. Több mint ezer egyedi döntéssel, érdemi bírálat nélkül szórtak szét több mint 17 milliárd forint közpénzt. Volt, aki be sem adott pályázatot, mégis nyert; volt, aki a kért összegnél is többet vihetett haza. Nagyon lefele néznek, kedves fideszes, KDNP-s képviselők! Jutott a pénzből fideszes államtitkár kampányfőnökének; jutott a Fidesz kampányában tevékeny szerepet vállaló énekeseknek; jutott Tóth Gabinak; jutott az ufóüldöző Pataky Attilának, a fiának és Pataky cégének; jutott Gáspár Győzőnek; jutott Muri Enikőnek; jutott Kis Grófónak; jutott Dopemannek; jutott Fásy Ádám családi vállalkozásának; jutott Mága Zoltán körének, ahol egyetlen koncertsorozatra félmilliárd forintos támogatást ítéltek meg; jutott fideszes képviselők által alapított vagy vezetett szervezeteknek. Még mindig lefelé néznek. Jutott közpénz fideszes politikusok családtagjai által vezetett cégeknek. Nem látom Radics képviselő urat, pedig jutott Radics Béla fideszes képviselő alapítványának is közpénz; a korábban Tilki Attila fideszes képviselő által vezetett egyesületeknek; Dudás István fideszes politikus egyesületének; és az itt ülő vagy éppen nem ülő Kovács Sándor fideszes képviselő által alapított (Közbeszólás a kormánypárt soraiból: Itt van!) ‑ itt van ‑ és a kedves felesége által vezetett szervezetnek szintén 40 millió forint közpénz.

Ezt a pénzt a magyar kultúrától, a magyar emberektől vették el, hogy a saját választási kampányukat finanszírozzák belőle. Csak az egyébként az orbáni maffiában kispályásnak számító Hankó Balázs egyedül ‑ egyedül! ‑ 600 millió forint közpénzt utalt ki volt főnöke családi cégének ‑ mire? Digitális avatárok fejlesztésére. És félmilliárd forint közpénzt tolt be egy olyan koncertsorozatba, amelynek a támogatási kérelmében feketén-fehéren leírták, hogy a cél a roma szavazók és a bizonytalanok megnyerése a Fidesz kampányának. ( Közbeszólás a kormánypárt soraiból: Szégyen!) Sőt, képes volt a saját választókerületében Hankó Balázs ‑ nem látom őt sem most ‑ 59 millió forint NKA-támogatást juttatni annak az egyesületnek, amely Kerepesen ‑ még mindig lefele néznek a fideszesek ‑ tízezer forintos Penny-kártyákat osztogatott nyíltan fideszes voksokért cserébe. És a pánikban, két héttel a választás előtt, egyetlen mozdulattal még átutaltatott azért 9 milliárd forint közpénzt Demeter Szilárd alapítványának, 170 millió forintot pedig a büntetőeljárás alá vont Fásy-kör cégének egy soha el nem készült filmre; lehet, hogy jobb is, hogy nem készült el. ( Derültség a kormánypárt soraiban.) Semmi sem beszédesebb annál a gimnáziumi színjátszóköröket meghazudtoló műsornál, amit az elmúlt napokban az ájtatos Fidesz-KDNP-frakció Hankó Balázs köré írt és megpróbál előadni.

Kedves Ellenzéki Képviselőtársaim! Föl azokat a tekinteteket! Tiszteletre méltó a kiállásuk Hankó Balázs mellett ‑ csak nem azt szeretnék elérni esetleg, hogy a hatóságok előtt Hankó Balázs ne kezdjen el énekelni, dalolni, ne kezdje el önöket feldobni?

És kedves KDNP-s Képviselők! Kedves Rétvári Bence Frakcióvezető Úr! Seszták Miklós KDNP-s képviselőt ki védi meg, ha nem önök? ( Derültség a kormánypárt soraiban.) Ő nem boszorkányüldözés áldozata? Ő nem az örmények, az önkény, az örkényi elnyomás áldozata? Csak Hankó Balázs az? Vagy esetleg arról van szó, hogy önök is pontosan tudják és a magyar emberek is pontosan tudják, hogy ‑ amit az ügyészség megfogalmazott, feketén-fehéren kimondott vagy sejtetett ‑ az NKA-ügyben önök mind érintettek? Itt nem egyszerű korrupcióról van szó vagy hűtlen kezelésről, hanem szervezetten végrehajtott, tiltott pártfinanszírozásról. ( Közbeszólás a kormánypárt soraiból: Így van!) Önök itt, az itt ülő minden KDNP- és minden Fidesz-képviselő közpénzen, a magyar emberek pénzén akartak szavazatot vásárolni, kisebb vagy nagyobb sikerrel ‑ mondanám, hogy inkább kisebb sikerrel.

Önök tegnap azért imádkoztak és ájtatoskodtak Hankó Balázzsal együtt este, mert amit ő elkövetett, azt önökkel együtt, bűnszervezetben követte el. ( Taps a kormánypárt soraiban.) Önök, kedves fideszes és KDNP-s képviselők, egységes akarattal kifosztották a magyar embereket, és szétosztották a magyar emberek pénzét maguk között. De ha már önök nem beszélnek, kedves Rétvári frakcióvezető úr ‑ látom, fontos üzenetei vannak a telefonján ‑, akkor engedje meg, hogy beszéljek ön helyett Seszták Miklósról, mégiscsak a KDNP pénzügyi-gazdasági vezetőjéről van szó, Seszták Miklósról, Orbán Viktor fejlesztési miniszterének viselt dolgairól is.

(13.20)

Ő már nem tud itt lenni ma közöttünk, hiszen hiába akarta megakadályozni eljárási trükkökkel a Fidesz és a KDNP Seszták Miklós mentelmi jogának a felfüggesztését, ez nem jött össze, és a hírek szerint őt már őrizetbe is vették. ( Taps a kormánypárt padsoraiban.)

Miről is szól Orbán Viktor egykori miniszterének, a KDNP-frakció pénzügyesének, a KDNP Simicskájának az ügye a valóságban? Arról, hogy az állami Volánbusz beszállítóitól és nagy állami beruházásokból 10-20 százalékos alkotmányos ‑ (Ujjaival idézőjelet formázva:) alkotmányos ‑ költséget várt el a megbízásokért cserébe. Több mint 11 milliárd forintnyi kenőpénzről beszélünk, kedves Rétvári Bence! Tudja ‑ ahogy, gondolom, elmesélte önnek Seszták Miklós -: kézbe, egészen pontosan ‑ ennyi pénzt nem lehet kézbe ‑ táskákban átadott milliárdos tételekről beszélünk egy olyan korrupciós ügyben, ahol a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő egykori vezérigazgatóját és Magyarország egyik leggazdagabb üzletemberét már le is tartóztatták.

De Seszták képviselő úr ‑ KDNP-s képviselő úr ‑ háza táján egyébként bőven akadt volna keresnivalója az ügyészségnek, a Legfőbb Ügyészségnek, a Központi Nyomozó Főügyészségnek az elmúlt években. Felmerül a kérdés, és szerintem sokakban felmerül a kérdés, hogy hol volt a vádhatóság, a nyomozó hatóság, amikor Rétvári Bence képviselőtársa, a KDNP Simicskája, Seszták képviselő úr Kisvárdából egy több tíz milliárdos magánbirodalmat készített. Hogyan lett vajon Kisvárdából a Seszták család magánbirodalma, vagy ahogy a helyiek mondják: Kelet-Magyarország Felcsútja?

Vajon a Nyomozó Főügyészség és a Legfőbb Ügyészség miért nem keresgélt, kutatott, nyomozott a több milliárdos lówellness körül, amit felépítettek ugyan, de a lovak soha nem élvezhették, soha nem nyitott meg? Vajon miért nem vizsgálták a több milliárdos költségvetési kárt okozó, csődbe vitt csigagyárat, az egzotikus szegénynegyedet imitáló moziparkot, vagy azt a 700 milliós uniós roma felzárkóztató központot, amiből ‑ valamiért ‑ a helyi kézilabdacsapat edzőtermét csinálták meg. ( Moraj és derültség a kormánypárt soraiban.)

Vajon, kedves Rétvári Bence ‑ lehet, hogy ő jobban tudja ‑, hol volt a vádhatóság, amikor a győri és a pécsi kaszinókoncessziók a kisvárdai illetőségű Seszták Miklós közvetlen családi és üzleti partnerének kezébe, ölébe hullottak? Hol volt a vádhatóság, amikor a fonyódi Balaton-parti sportpályát és a balatoni kempingeket játszották át a minisztériumi házi ügyvédnek? Vagy hol volt a nyomozó hatóság akkor, amikor a 170 milliárdosra duzzadt vizes világbajnokságról Seszták bizalmi embere, a milliárdos hiányt maga mögött hagyó Balogh Sándor ‑ tudják, Orbán Viktor vagyonminiszterének egykori férje ‑ tüntette el a közpénzt?

Bárcsak azt mondhatnánk, hogy Seszták Miklós ügye kirívó eset volt a Fidesz- és a KDNP-frakcióban vagy -kormányban. De szerintem Barna-Szabó Tímea képviselő asszony tudna mesélni arról, mit művelt évtizedekig mindenféle büntetőjogi következmény nélkül Simon Miklós az ő Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei választókerületében, ahogy szerintem tudna mesélni Halmai Ferenc is Pócs János birodalomépítéséről és viselt dolgairól a Jászságban. ( Pócs János Magyar Péter felé felmutatja a mobiltelefonját.) De talán tudna mesélni Bilisics Zita képviselő asszony Bóna Zoltán korrupciós ügyéről és fiktív foglalkoztatásairól. Az is lehet, hogy Muhari Gergely képviselőnk és a helyiek pedig tudnának mesélni Földi László ceglédi közpénzes médiabirodalmáról. Az is lehet, hogy Polgár György képviselő úr és a helyiek pedig tudnának mesélni Pogácsás Tibor monori ingatlanügyeiről. El tudom képzelni, hogy Csézy Erzsébet képviselőtársam és a helyiek, a Mezőkövesd környékén élők pedig tudnának Tállai András helyi klientúraépítéséről mesélni vagy Balajti István képviselő úr Szűcs Lajos milliárdos teniszszövetségi adósságairól. ( Derültség a kormánypárt padsoraiban.)

Megannyi ügy, megannyi fideszes és KDNP-s politikus, aki hűbéreként kezelte a választókerületét, alattvalóként a magyar választókat, olyan politikusok, akik azt hitték, hogy mindent megtehetnek következmények nélkül. És tudják, egy ideig joggal hihették ezt, mert a magyar Legfőbb Ügyészség és a Központi Nyomozó Főügyészség hosszú ideig a füle botját sem mozdította, hagyta, sőt, cinkos hallgatásával lehetővé tette, támogatta, hogy önök és az önök bűntársai, tettestársai szétrabolják a hazánkat.

És ha már itt tartunk, természetesen szemenszedett hazugság az is, amit mostanában állítanak, hogy közvádas bűncselekményekben a magyar Országgyűlés mindig kiadta volna, felfüggesztette volna a mentelmi jogot, a képviselők mentelmi jogát.

Tisztelt Rétvári Bence Frakcióvezető Úr! ‑ egyre kisebb a frakciója. Tisztelt Bóka János Frakcióvezető Úr! Mi is a helyzet pontosan, magyarázzák el a magyar választóknak, Simon Miklós egykori képviselőtársuk mentelmi jogával? Hogyan védte több mint egy évtizedig a Fidesz-KDNP-frakció egy olyan ember mentelmi jogát súlyos, közvádra üldözendő bűncselekményeknél, akinek valamennyi ‑ még egyszer mondom: valamennyi! ‑ civil bűntársát elítélték, ráadásul nagy részüket börtönbüntetésre. Vajon miért akadályozták meg önök több mint egy évtizedig a magyar igazságszolgáltatás munkáját, és miért próbálják meg még ma is akadályozni?

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Legfőbb Ügyészség! ‑ vagy inkább annak vezetői. Önök tényleg ezekkel a bűnszervezetben elkövetett maffia-bűncselekményekkel akarják/akarták összemosni egy napon, egy lapon említeni az ellenem indított és már többször befuccsolt politikai karaktergyilkossági kísérletet? Tényleg?

Kedves volt és jelenlegi vezetői a Legfőbb Ügyészségnek! Hány százezer telefont kellene ahhoz a Dunába bedobni, hogy a közelébe érjen valaki a Fidesz-KDNP-maffia által az önök vigyázó szeme mellett ellopott száz- és ezermilliárdoknak? Annyi telefonnal, tisztelt Polt-féle ügyészség, Paksnál akár már fenékküszöböt is lehetne építeni. Ezt komolyan? ( Taps és derültség a kormánypárt soraiból.) Ezt vajon komolyan gondolják a Polt-féle Legfőbb Ügyészség egykori és jelenlegi kollaboráns vezetői? Mert viccnek szerintem kicsit durva lenne.

Örülök és büszke vagyok arra, hogy a TISZA-frakció a kérésemre is egyhangúlag megszavazta ma a mentelmi jogom felfüggesztését, ezzel is példát mutatva törvény előtti egyenlőségből, és megmutatva a különbséget a Fidesz-KDNP nevű bűnszövetséghez képest, akik még ma is ‑ még ma is! ‑ megpróbálták megakadályozni, hogy a bűntársaik az igazságszolgáltatás elé kerüljenek.

Ahogy délelőtt itt is elmondtam, engem a szüleim és a nagyszüleim és a magyar történelem is arra tanított, hogy vállaljam a szavaimért és a tetteimért a felelősséget, akkor is, ha valamit civilként, és akkor is, ha megválasztott politikusként tettem vagy mondtam. Állok a hatóságok, a független magyar igazságszolgáltatás elé! Sőt! Sőt, úgy fogok bemenni majd, ha lesz kihallgatás egyszer, hogy viszek magammal egy-két feljelentést is.

Én ugyanis pontosan emlékszem arra az éjszakára. ( Moraj az ellenzéki padsorokban.) Emlékszem arra is, mit tett akkor legfelsőbb politikai utasításra az orbáni rendőri vezetés. Önök nem voltak ott: 2024 júniusában óriási áradás volt a Dunán. Nyolc méter feletti vízszinttel tetőzött a folyó, tele volt hordalékkal, hatalmas farönkökkel. És mi történt? Alig egy órával az engem ért politikai provokáció után, felsőbb politikai utasításra a rendőri vezetők ‑ majd kiderül, hogy ki, kinek az utasítására ‑ búvárokat küldtek vaksötétben az áradó nyolcméteres folyóba egy, állítólag a Dunában lévő mobiltelefon miatt (Toroczkai László: Állítólag?!) mindenféle biztosító felszerelés nélkül. ( Toroczkai László: Meg is találták. Mi az, hogy állítólag?)

(13.30)

Feljelentést teszek ezért foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés és hivatali visszaélés bűntette miatt. Mert minden magyarnak joga van tudni, hogy melyik volt az a miniszter, miniszterelnök, akinek utasítására az áradó Dunába sötétben beküldték a magyar búvárokat, azokat a búvárokat, akiknek normál esetben nem mobiltelefonokat kellene keresniük, hanem az emberek mentése lenne a feladatuk, akár egy hajókatasztrófánál, akár egy földrengésnél. ( Novák Előd: De eddig nem volt… ‑ Az elnök csenget.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Ne gondolja azt senki, hogy az ilyen átlátszó trükközésekkel és a három ügy összemosásával a magyar embereket meg lehet téveszteni, a választók pontosan látják a különbséget egy politikai provokáció és a nemzeti vagyon, a hazánk szétrablása között.

És ha már itt tartunk, volna a magyar embereknek egy nagyon egyszerű kérdésük, látom, még mindig lefelé néznek: ki kéri számon vajon a Legfőbb Ügyészségen, a Legfőbb Ügyészség vezetőin az elmúlt 16 évet? Vajon mi történt volna, ha a Legfőbb Ügyészség és a Központi Nyomozó Főügyészség az elmúlt évtizedben teszi a dolgát, ahogy az a jogszabályokba le van írva? Mi mindent akadályozhatott volna meg egy független, bátor, a feladatát maradéktalanul ellátó vádhatóság, nyomozó hatóság ebben az országban?

A Legfőbb Ügyészséget a Fidesz az elmúlt 16 év során tudatosan foglalta el és tette a hatalmi gépezete részévé. Ennek a politikai megszállásnak egyetlen célja volt: az, hogy a vádhatóság tétlenül nézze, ahogyan politikusbűnözők és kiváltságos üzleti körök szisztematikusan magánvagyonná alakítják a köz javait. A törvényesség intézményéből ‑ Orbán Viktor szép szavaival élve ‑ politikai védvonalat építettek. Ha az Elios-ügyben az OLAF által feltárt 13 milliárdos kartell után nem szüntették volna meg az eljárást a legalapvetőbb iratbetekintés nélkül, talán elejét vehették volna, hogy Orbán Viktor családja és holdudvara az egész országban következmények nélkül sajátíthassa ki az állami beruházásokat. A magyar családoknak pedig nem kellett volna saját zsebükből kifizetniük az Európai Unió felé 13 milliárd forintot. Tisztelt Legfőbb Ügyészség! Tisztelt Polt Péter! Ezt a 13 milliárd forintot ki adja vissza a magyar embereknek?

De ha a „Híd a munka világába” programnál Farkas Flórián, egykori képviselőtársuk mentelmi jogát a Legfőbb Ügyészség kikérte volna, és felelősségre vonták volna, ahelyett, hogy hét évig húzzák az időt, talán megakadályozhatták volna, hogy a legkiszolgáltatottabb roma közösségek felzárkóztatására szánt milliárdokból gellérthegyi luxusvillákat építsenek és luxusautókat vegyenek, miközben ezzel párhuzamosan generációk jövőjét lopták el. Kedves Polt Péter! Kedves jelenlegi, kollaboráns Legfőbb Ügyészségi Vezetők! Ezt a jövőt ki adja vissza az ellopott generációknak?

És ha esetleg a Microsoft-ügynél az amerikai hatóságok 2019-es jelzése után valódi nyomozások folytak volna a hat évig tartó tétlenség helyett, esetleg megakadályozhatták volna, hogy az államnak 3,3 milliárd forint kártérítést kelljen fizetnie, és hogy a hazai informatikai beszerzések a túlárazott kenőpénzek rendszerszintű terepévé váljanak. Ha a Covid-időszakban a lélegeztetőgépek 300 milliárd forintos beszerzésénél nem utasították volna el azonnal, érdemi vizsgálat nélkül a feljelentést, talán már rég következménye lett volna, talán még kevesebben lennének most itt, ebben a teremben; talán lett volna következménye, hogy több ezer használhatatlan gép porosodik raktárakban havi több tíz millió forintért, miközben a magyar egészségügyben a legalapvetőbb eszközök hiányoznak.

Tisztelt Legfőbb Ügyészség és annak egykori és jelenlegi, kollaboráns Vezetői! Ha a Rogán-Schadl-Völner-ügyben a Rogán Antalhoz vezető szálakat, az egyetemi vizsgaintézéseket, az ingatlanügyeket, tanulmányokat, találmányokat nem vágták volna ki a nyomozati anyagokból, esetleg megakadályozhatták volna a végrehajtó-maffia évtizedes túlélését, amely családok tízezreit, de lehet, hogy százezreit tette tönkre jogtalanul.

Ha esetleg a Legfőbb Ügyészség és az Állami Számvevőszék ‑ őket se feledjük ‑ az MNB alapítványainak kirablásakor időben fellépett volna, akkor esetleg megakadályozhatták volna, hogy több száz milliárd forintnyi nemzeti vagyon vándoroljon haverokhoz, és esetleg nem kellett volna 2026-ig várni arra, hogy a felelősökkel szemben ímmel-ámmal legalább valamilyen eljárás induljon.

És, tudják, a sor végtelenségig lenne folytatható, a letelepedési kötvényektől a győri Audi-földekig, ahol nem tettek feljelentést, vagy elutasították azt automatikusan. Ha ezek nem így történtek volna, akkor meglenne legalább az esély arra, hogy ma egy olyan országban éljünk, ahol vannak következmények.

Tisztelt Képviselőtársaim! Pontosan ezért kulcskérdés Magyarország jövője szempontjából, hogy ki áll a Legfőbb Ügyészség élén, ezért nem köthet a parlament rossz kompromisszumot ebben a kérdésben. A köztársasági elnök úr jelöltje ma nem kapta meg a pozícióhoz szükséges kétharmados támogatást az Országgyűléstől. Mondanám, hogy határeset… (Derültség a kormánypárt soraiban.), de elég egyértelmű döntés született.

Egy olyan intézmény élére keresünk vezetőt, amelyet az Orbán-kormány politikusai elfoglaltak, kiüresítettek, leépítettek, a politikai maffiagépezet részévé tettek. A feladat ezért most óriási: alapjaitól kezdve kell megszabadítani a politikai befolyásolás évtizedes örökségétől az ügyészség csúcsszervét. Ide olyan személyre van szükség, akinek a függetlenségét és pártatlanságát mindenki, nemcsak mi, mindenki megkérdőjelezhetetlennek látja.

A TISZA-frakció természetesen tiszteletben tartja Baka András köztársasági elnök úr alkotmányos jelölési jogkörét. Egy olyan helyzetben ugyanakkor, amikor a jelölt közvetlen hozzátartozója gyanúsítottként érintett a közelmúlt egyik legsúlyosabb, az ügyészség belső működését is megrázó büntetőügyben, a legfőbb ügyészi kinevezés nem teremtette volna meg a várva-várt tiszta helyzetet, nem adhatott volna választ azokra a strukturális és morális kétségekre, amelyeket maga a köztársasági elnök úr is kifejtett itt, a tisztelt Ház előtt, amikor az ügyészségen belüli hatalmi játszmákról és a megrendült közbizalomról beszélt. Olyan vezetőre van szükség, akit nem gyengítenek meg személyes vagy családi érintettségek, és aki kompromisszumok nélkül képes garantálni a törvény előtti teljes ‑ teljes! ‑ egyenlőséget.

A magyar emberek szerintem tudják, hogy mind Baka András köztársasági elnök urat, mind a TISZA-frakciót a jó szándék vezeti; ugyanazt akarjuk: egy erős, a munkáját elvégezni képes, megtisztult, kizárólag szakmai szempontokat mérlegelő Legfőbb Ügyészséget, teljes ügyészséget. Tudni is ugyanazt tudjuk, hogy ez a munka keservesen nehéz lesz, mert az ügyészség ma válságban van, és képességeinek és szándékainak visszaépítése hatalmas feladat lesz. A különbség köztünk abban van ‑ volt ‑, hogy másképp ítéljük meg, mi szükséges ehhez az újrakezdéshez. Mi úgy látjuk, hogy a közbizalom helyreállításához olyan egyértelmű szakításra van szükség az elmúlt másfél évtized gyakorlatával, amelynek már az új legfőbb ügyész személyében is félreérthetetlenül ‑ félreérthetetlenül! ‑ meg kell jelennie. Ezért tisztelettel arra kérjük Baka András köztársasági elnök urat, hogy a mai szavazás után állítson új jelöltet a legfőbb ügyészi tisztségre, hogy az Országgyűlés olyan vezetőt választhasson, aki képes helyreállítani az intézmény méltóságát és a belé vetett, jelenleg hiányzó közbizalmat.

Tisztelt Honfitársaim! A rendszerváltás lényege az, hogy ebben az országban végre megtörténjen a valódi igazságtétel, hogy mindenki, aki visszaélt a választók bizalmával, aki megsértette a törvényeket, aki meglopta saját hazáját, az feleljen a tetteiért.

(13.40)

Ez igaz a jövőre is: aki akár csak egyetlen forint közpénzt is elemel, vagy egyetlen forint ellopásánál cinkosként félrenéz, az a törvény teljes szigorával fog szembesülni és szembenézni. ( Taps a kormánypárt soraiban.)

A valódi igazságtétel a magyar emberek felhatalmazásán nyugvó, tiszta és kérlelhetetlen rend. Igazságot kell tenni a múlt bűnei felett, és társadalmi igazságot adni a jövő generációinak, a gyermekeinknek és az unokáinknak. Ehhez kérem ma a magyar emberek bizalmát, megértését és türelmét.

A bűnök elkövetőinek pedig innen, a Parlament falai közül üzenem: az események láthatóan gyorsulnak, úgyhogy jól kössék be magukat! Teljesen egyértelmű, hogy ehhez a gyorsuláshoz, a nyomozások, gyanúsítások hosszú évek utáni elindulásához köze van a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és -védelmi Hivatal felállításának. Egyértelműen látszik, hogy mióta a hivatal felállt, mintha mindenhol flottabbul mennének a dolgok, még vezetők nélkül is.

Ha jól hallom, a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal be is jelentette, hogy mely ügyekkel kezdi a munkáját. Az egyik ilyen maffiaszerű ügy ‑ hogy, hogy nem ‑ Orbán Viktor közvetlen családjához köthető, és ha jól hallottam, akkor a hivatal működésének első napján őrizetbe vették a hazáját tíz évig gondtalanul fosztogató minisztert Orbán Viktor kormányából. Lépésről lépésre!

Tisztelt Honfitársaim! Végig fogunk menni közösen, sok milliónyian az igazságtétel rögös útján, lépésről lépésre, tégláról téglára, és mi, magyarok együtt, közösen felépítjük a jogállamot és a működő és emberséges Magyarországot. Köszönöm, hogy meghallgattak. ( Taps a kormánypárt soraiban.)