Miskolczi Orsolya (TISZA)

2026. szeptember 28.

DR. MISKOLCZI ORSOLYA (TISZA): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim és tisztelt Jelenlévők! Móricz Zsigmond közel száz évvel ezelőtt írta meg a Rokonok című regényét, és ha valaki ma elolvassa ezt a művet, az az érzése támad, hogy a szerző nem a múltat dokumentálta, hanem az elmúlt 16 év forgatókönyvét írta meg előre. Ami egy évszázada a fiktív Zsarátnok városa volt, azt nálunk úgy hívták: a nemzeti együttműködés rendszere, a sógor-koma világ, a nepotizmus és a gátlástalan urizálás hálózata.

Móricz zseniálisan mutatta be, hogyan működik a rendszer: amikor a főhős, Kopjáss István főügyész lesz, nem nyílt ellenségek rohanják le, hanem megjelennek a rokonok. Olyan unokatestvérek és nagybácsik, akik eddig azt sem tudták, hogy kicsoda ő valójában, de most mindegyik pozíciót akar, állami megrendelést, zsíros hivatalt, vagy csak egy kis félrenézést a jogszabályok megsértésekor.

Ugyanezt láttuk mi is 16 éven keresztül. A NER nem volt más, mint a morálisan megbukott zsarátnoki úri világ modernizált, rendszerszintű változata. A díszletek változtak, de a mentalitás ugyanaz maradt. A hajdani dzsentrik nagy ebédeit és kártyacsatáit csillogó luxusjachtokra cserélték, a zsarátnoki visszaéléseket pedig olyan abszurd, cinikus projektek szimbolizálták, mint a tarra vágott erdő közepén álló lombkoronasétány, vagy a 35 évre megkötött, többszörösen túlárazott autópálya-koncesszió. Ebben a rendszerben eltorzult az egyik legfőbb egyetemes alapértékünk, az pedig az, hogy a törvény előtt mindenki egyenlő. Zsarátnokon és a NER-ben a törvények csak a kisemberekre, a kisvállalkozókra, a pedagógusokra és a tisztességes adófizetőkre vonatkoztak. A bennfentesek, a strómanok és a rokonok számára a törvény csupán a saját vagyonosodásuk fegyvere volt. A bűnt és a harácsolást nem szégyellték, hanem életrevalóságnak és nemzeti érdeknek álcázták.

Kopjáss István tragédiája megmutatta, hogy a megalkuvás erkölcsi lejtő. Először csak egy apró szívességet tett, aztán elfogadta a luxust, a részvényeket, és mire feleszmélt volna, ő maga is ennek a morális mocsárnak volt a része. De a története mégis arra tanít minket, hogy minden tettnek van következménye. A fedezet nélküli hitelek, a szakértelem nélküli lojalitás és a közpénzek magánzsebekbe vándorlása végül Zsarátnokot is a teljes anyagi és erkölcsi csődbe döntötte.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mocsárra nem lehet stabil jövőt építeni. A cinizmus és a harácsolás nem lehet követendő minta ebben az országban. A mutyik és a kiváltságosok zárt körű klubjának vége van.

De van valami, ami messze felette áll a megszerzett milliárdoknak, a pozícióknak és a vadászkastélyoknak: ez pedig a tisztességes élet értéke. A tisztességes élet nem naivság, nem gyengeség, sokkal inkább egy tudatos és állhatatos döntés a közös értékeink mellett. A tisztességes élet az, amely megtart egy embert, egy családot, egy nemzetet, amikor a hatalmasok elbuknak. Tisztességesen élni annyit tesz, mint felelősséget vállalni a tetteinkért. Úgy dolgozni, hogy a teljesítményünk és ne a családfánk vagy a politikai hűségünk határozza meg a boldogulásunkat. A tisztességes életben elfogadjuk, hogy a törvény mindenkire egyformán vonatkozik, a miniszterelnöktől a hivatalnokon át a konyhás néniig. És ki kell mondanunk azt is, hogy a tisztességes élet egyáltalán nem könnyű, sőt, olyan világban, ahol évtizedeken át a gátlástalanság a norma és a megalkuvás a túlélés záloga, a tisztesség nagyon sokszor jelent lemondást, több munkát és olykor sokkal nehezebb utat. Nehezebb út ugyanis nem elfogadni a korrupt alkukat, és nehezebb út nem beállni a sorba és felemelni a szavunkat, amikor igazságtalanságot látunk.

Az ország jövője azoknak a kezében van, akik a nehezebb utat választva is mindennap teszik a dolgukat, empátiával fordulva egymás felé. Ahol egy édesapa vagy egy édesanya büszkén nézhet a gyereke szemébe, mert a kenyeret az asztalra munkával és nem mutyival teremtette elő. Ezért a jövőért kell itt cselekednünk minden egyes nap a Parlamentben, és cselekedni a munkahelyeken, a falvakban, a városokban és a saját családjainkban is. Nekünk az a feladatunk most, hogy visszaadjuk a hazánknak a munka, a becsület és a törvény előtti egyenlőség méltóságát, és olyan hazát építsünk végre, ahol a kiváltságok helyét átveszi a teljesítmény és a becsület, a korrupció helyét pedig a tiszta kéz. Köszönöm. ( Nagy taps a kormánypárt soraiban.)