Simicskó István (KDNP)
DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Október 1-je az idősek világnapja. Ebből az alkalomból szeretném tisztelettel köszönteni Magyarország valamennyi idős polgárát, mindazokat, akik évtizedeken át dolgoztak, családot alapítottak, gyermekeket neveltek, és munkájukkal hozzájárultak hazánk fejlődéséhez.
Tisztelt Országgyűlés! Az idősek világnapja nem csupán az ünneplés, hanem a köszönet és a megbecsülés alkalma is. Köszönet mindazért, amit az idősebb nemzedékektől kaptunk. Közös kötelességünk, hogy nyugdíjaséveiket anyagi biztonságban és méltóságban élhessék meg. Fontos alapelv, hogy a nyugdíj nem szociális segély, hanem a munkával és a járulékfizetéssel megszerzett jogosultságon alapuló járandóság. Az idősek nem ajándékot kapnak, amikor megérkezik a nyugdíjuk, hanem azt a juttatást, amelyért aktív éveik során megdolgoztak.
Mi visszavezettük a 13. havi nyugdíjat, és a 14. havi nyugdíj kifizetését is megkezdtük. Én több alkalommal kezdeményeztem, és szeretném itt is elmondani, hogy van egy csoport a nyugdíjasokon belül, és itt nemcsak a kisnyugdíjasokra gondolok, hanem az egyedül maradt özvegyekre, hiszen egy egyedülálló idős embernek sokkal nehezebb a megélhetés. Ezért arra szeretném megragadni ezt az alkalmat most is itt, napirend után, hogy erre a felelősségre hívjam fel mindannyiunk közös figyelmét, mégpedig, hogy az özvegyi nyugdíj méltatlanul alacsony, 30 százaléka az elhunyt házastárs nyugdíjának. Ez az Európai Unióban a legeslegalacsonyabb, Lengyelországban ez 85 százalék.
Nyilván a költségvetés tervezése során a gazdasági lehetőségeket figyelembe kell venni, ezt én mind-mind megértem, de mi ebben partnerek lennénk, ha ezt újragondolhatnánk, hogy az özvegyeket jobban becsüljük meg, mert akár a gyógyszerek kiváltása, akár a rezsi kifizetése mind-mind nehézséget jelent. El kell viselni azt a lelki terhet, hogy egyedül marad valaki 50-60 év házasság után, és egyedül kell fenntartania magát, és ha a gyerekek vagy az unokák nem segítenek, akkor bizony-bizony nehézségekbe ütközik a megélhetése az özvegyeknek.
Viszont az idősek világnapja arra is emlékeztet bennünket, hogy az idősebb nemzedékek tapasztalata, tudása és bölcsessége felbecsülhetetlen érték. Én mindig azt tanultam otthon is, és arra hívták fel a szüleim, nagyszüleim a figyelmemet, hogy a tudás, a nagyság az időseknél van, mert ott van élettapasztalat, és ott van bölcsesség. Tehát nagyon fontos, hogy megbecsüljük ezt a bölcsességet és ezt a tudást is, amivel az idősebb honfitársaink rendelkeznek. Különösen fontos, hogy a fiatalabb generációk megismerjék és tovább vigyék mindazt, amit szüleiktől és nagyszüleiktől kaptak.
Október 1-je alkalmából ezért szeretném ismételten megköszönni valamennyi idős honfitársunknak mindazt, amit családjukért, közösségeinkért és Magyarországért tettek. Jó egészséget, szeretetben és biztonságban eltöltött éveket kívánok valamennyiüknek! Nagyon szépen köszönöm, hogy meghallgattak. ( Taps.)