Bóka János (Fidesz)
DR. BÓKA JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! ( Magyar Péter: Lemond?) Négy település, négy gyárbezárás, több mint 1700 megszűnő munkahely. Ez lehetne akár négy egymástól független vállalati közlemény is, de ez valójában 1700 dolgozó, 1700 honfitársunk, több mint 1700 család bizonytalanná váló megélhetése és négy térség figyelmeztetése arra, hogy a kormány nem várhat tovább.
Tószegen végleg bezárt az Accell kerékpárgyára, 483 ember veszítette el a munkáját.
Bonyhádon felszámolás alá került az ország utolsó hagyományos zománcedénygyára, közel 150 dolgozó sorsa vált bizonytalanná, többen a bérüket is csak részben kapták meg. Nemcsak egy üzem állt le egyszerűen, több mint százéves ipari hagyomány ér véget.
Győrben a WKW autóalkatrész-gyár az év végéig megszünteti a működését, mind a 470 munkavállaló munkaviszonya megszűnik. Egy autóipari beszállító eltűnése nemcsak az üzemkapun belül okoz kárt, érinti a beszállítókat, a szolgáltatókat és a város bevételeit is.
Jászberényben az Electrolux ‑ korábbi nevén a Lehel Hűtőgépgyár ‑ az év végéig leállítja a hűtőgépgyártást.
(15.00)
Mintegy 600 ember munkahelye szűnik meg. Egy olyan városban történik ez, ahol a gyár generációk óta nem csupán munkahely, hanem a helyi gazdaság egyik tartóoszlopa volt. 483, 150, 470 és 600: összesen 1703 munkahely, de a kormány számára ezek nem lehetnek egyszerűen összeadandó számok, ahogy számunkra sem azok. Minden szám mögött van egy sors, egy otthon, egy család, egy lakáshitel. Ha valahol gyárbezárás miatt egyszerre több száz ember veszíti el az állását, a bezárás nem áll meg a gyárkapunál. Kevesebb vásárló tér be a helyi üzletekbe, a beszállítók megrendelést veszítenek, az önkormányzat bevétele csökken, és végül a helyi szolgáltatásokra is kevesebb pénz jut. Egy gyár bezárása egész térségek biztonságát rendítheti meg. Péntek reggel fél kilenckor pedig jelentette a Magyar Távirati Iroda KSH-adatok alapján, hogy augusztusban nőtt a munkanélküliség, és csökkent a foglalkoztatottak száma.
Tisztelt Ház! Nem lehet mindent egy jó Facebook-képpel vagy -kommenttel kezelni. A kormány számára nem lehet fontosabb néhány jól felvett útikalauz-videó Rómában, mint családok százainak, sőt lassan ezreinek elvesztett megélhetése. A kormány igenis felel a magyar emberek munkahelyeiért, biztonságáért és boldogulásáért. Ehhez képest hónapokkal a kormány megalakulása után sincs külön kinevezett, foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkár. Adódik is a kérdés, különösen gyárbezárások idején, hogy ki fogja össze az állami fellépést, ki képviseli a családokat a vállalatokkal szemben, ki vállal személyes felelősséget azért, hogy az érintett dolgozók valódi segítséget kapjanak.
A Fidesz-KDNP költségvetési módosító javaslata 170 milliárd forintot biztosított volna a kis- és középvállalkozások támogatására. Ez munkahelyek megőrzését, beruházásokat és új felvételi lehetőségeket jelentett volna. Ezt a javaslatot a TISZA-többség elutasította. A kormánynak pedig igenis van dolga azzal, ha gyárbezárások vannak az országban. És persze lehet gyárátadóra rohanni gyorsan, hátha nem a gyárbezárásokról lesz szó, de mindenki tudja, beleértve a bükieket is, hogy az előző kormány volt az, aki százmilliókkal segítette az ott dolgozók továbbképzését, és támogatta Bük infrastruktúra-fejlesztését a beruházás megvalósítása érdekében.
Tisztelt Országgyűlés! Hány gyárnak kell még bezárnia, hány családnak kell még elveszítenie a megélhetését ahhoz, hogy a kormány végre hirdessen valamilyen foglalkoztatáspolitikát, és felelőst is rendeljen hozzá? Tószeg, Bonyhád, Győr, Jászberény: négy gyárbezárás, 1703 munkahely néhány hónap alatt ‑ ez a TISZA-kormány első időszakának legsúlyosabb gazdasági mérlege. A több mint 1700 családnak pedig nem kifogásokra és végképp nem a Facebookon turistapózolásra van szüksége a kormánytól, hanem valódi megoldásokra, a gyárbezárásokra adott valódi válaszra. Köszönöm, hogy meghallgattak. ( Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)