Banai Péter Benő

2026. október 14.

BANAI PÉTER BENŐ, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azzal kell kezdjem a hozzászólásomat, hogy megköszönöm mindazokat a pozitív és negatív észrevételeket, amelyeket a tisztelt Országgyűlés képviselői a mai vita során megfogalmaztak.

Azért kellett ezzel kezdjem, mert egyrészről úgy látom, hogy a jegybank alapfeladatainak ellátása tekintetében a parlamenti padsorok mindegyikéből pozitív visszajelzések érkeztek. Csőszi Attila elnök úr ismertette is a bizottságnak az álláspontját, tehát a bizottság álláspontját hallom vissza azokból a véleményekből, amelyeket a tisztelt képviselők most elmondtak. Természetesen a jegybank mindenkori vezetőinek meg kell hallani a kritikákat is, az észrevételeket, a javaslatokat, ezekre válaszolni kell.

Engedjék meg, hogy a válaszomat magával a jegybanktörvénnyel kezdjem, hiszen a jegybanktörvény útmutatást ad nemcsak nekünk, jegybanki vezetőknek, hanem mindenkinek a tekintetben, hogy a jegybank ügyeihez hogyan célszerű hozzáállni. A jegybanktörvénynek az 1. §-a leegyszerűsítve a függetlenségről szól, arról szól, hogy a mindenkori jegybanki vezetések az Európai Unió tagállamain belül utasításokat, kéréseket mástól nem fogadhatnak el, ez alól kivétel az Európai Központi Bank és az uniós rendszer. Tehát független a jegybank a mindenkori kormánytól, más intézményektől.

De azzal az észrevétellel maximálisan egyetértek, hogy a Magyar Nemzeti Bank természetesen nem független a magyar nemzettől, természetesen nem független az államrendszertől és természetesen nem független a magyar Országgyűléstől. Számomra rendkívül beszédes, hogy a jegybanktörvény 2. §-a azt tartalmazza, hogy az MNB elnöke az Országgyűlésnek írásbeli és szóbeli beszámolási kötelezettséggel tartozik, tehát az Országgyűlés és a jegybank viszonyáról szól. Ennek tett eleget a jegybank azzal, hogy az írásos beszámolót benyújtotta, Varga Mihály elnök úr a bizottság ülésén megjelent, és most is megjelent.

Az észrevétel kapcsán, amit Ráki Zsolt képviselő úr mondott, hadd mentsem ki elnök urat, hiszen a Költségvetési Tanács most tart ülést. A Költségvetési Tanácsnak a 2026-os költségvetési törvény módosítása előtt, a zárószavazást megelőzően kell véleményt adnia. A jegybank elnöke ebben a minőségében nem helyettesíthető, éppen ezért kellett Varga Mihály elnök úrnak elmenni. Zárójelben jegyzem meg: egy picit tovább is maradt, mint ahogy eredetileg tervezte, és ezért kell most velem beérjék a válaszadó személyét illetően.

(10.40)

Tehát a függetlenség természetesen azt jelenti, hogy a jegybanknak beszámolási kötelezettsége van, és válaszolnia kell a fölvetésekre. A jegybanktörvény 1. §-a a függetlenségről szól, a 2. § az országgyűlési beszámolásról szól, és tartalmazza a 3. §-t, amely pedig rögzíti a jegybank feladatait. És itt kezdem meg a tartalmi válaszadást, hiszen az alapfeladatok (1) bekezdése az árstabilitás elérése és fenntartása.

Itt azt szeretném rögzíteni, hogy minden jegybanknak, így a Magyar Nemzeti Banknak is az elsődleges feladatára kell koncentrálni. Varga Mihály elnök úr a kezdetektől fogva, elnökjelölti meghallgatásakor elmondta, hogy komolyan vesszük ezt a mandátumot. Mindnyájan ismerjük, hogy az infláció milyen értékeket ért el. Hadd idézzem ezeket az inflációs számokat nemzetközi összevetésben is. Amikor 2025 márciusában elnök úr a jegybank elnöke lett, akkor a magyar infláció 5 százalék körül volt; ez érdemben magasabb volt, mint az európai uniós átlag. 2025 decemberében már a jegybanki toleranciasávon belül került, már nem az uniós rangsor elején volt a magyar inflációs adat. A legutóbbi adat, az 1,6 százalékos szeptemberi adat pedig azt mutatja, hogy az uniós rangsorban hátul van Magyarország, hál’ istennek, kifejezetten alacsony az infláció szintje.

Zárójelben jegyzem meg, hogy néhány kritikát is, nem a Ház falai között, de kaptunk e tekintetben. Én fontosnak tartom azt elmondani, hogy nemcsak az infláció szintjét kellett letörni, hanem az inflációs várakozásokat is csökkenteni kellett, hiszen az előremutatóan hat az infláció szintjére. A jegybanktörvényből indultam ki, a 3. §-ból indultam ki, amely az alapvető feladatokat tartalmazza, és igen, a 3. § azt is tartalmazza, hogy a jegybanknak az elsődleges célja: veszélyeztetése nélkül támogatnia kell a kormány gazdaságpolitikáját, és ha a kormány az euró bevezetését fontosnak tartja, akkor mindnyájan tudjuk, hogy erre csak úgy kerülhet sor, ha az inflációs követelményt is teljesítjük. Éppen ezért az alacsony infláció, az inflációs várakozások mérséklése összhangban volt azzal, ha úgy tetszik, előfeltétele volt annak, hogy a Monetáris Tanács 2028. január 1-jétől 2,5 százalékra csökkentse az inflációs célt. Mindnyájan tudjuk, hogy amikor az Európai Központi Bankban 2 százalék az inflációs cél, akkor egy 3 százalékos céllal valószínűleg nehezebb teljesíteni az euró bevezetéséhez szükséges maastrichti egyik követelményt, mintha az inflációs cél alacsonyabb.

Summa summarum, azt szeretném tehát elmondani, hogy a jegybank eddig is és a jövőben is az alapfeladataira fog fókuszálni, azokra a feladatokra, amelyeket a jegybanktörvény 3. §-ában, majd részleteiben a későbbi paragrafusokban kifejt.

Az a kérdés szerintem, hogy ezeket az alapfeladatokat milyen feltételek mellett tudjuk elérni. Itt több kritikát hallottam, engedjék meg, hogy ezekre reagáljak. Csőszi Attila elnök úr is a pozitív szavak mellett azt mondta, hogy a gazdálkodást tekintve vannak eredmények, de van még tér előre. Boda Nikoletta államtitkár asszony is ugyanezt tette, egy összehasonlítást téve a jegybanki dolgozók bérszintje, bérköltsége és a kormányzati bérköltség tekintetében, és Lovkó Csaba képviselő úr is felhívta a figyelmet arra, hogy érdemes tisztán látni a 2025. év gazdálkodása tekintetében.

Fontos állításom tehát az, hogy igen, az alapfeladatokra fókuszálva úgy kell a jegybanknak gazdálkodnia, hogy a célokat elérje a lehető legfegyelmezettebb gazdálkodás mellett. Éppen ezért az önök előtt lévő 2025-ös pénzügyi beszámoló tekintetében hadd hangsúlyozzam azt, hogy a jegybank 2025. évi pénzügyi tervét az előző igazgatóság fogadta el. 2025 júliusában a jegybank új vezetése módosította ezt a pénzügyi tervet, 10,8 milliárd forinttal csökkentette a működési kiadásokat. Ehhez a módosított szinthez képest értelmezendő a további megtakarítás, ami 4,2 milliárd forintot ért el. Tehát summa summarum, a 2025-ös eredeti pénzügyi tervhez képest összességében mintegy 15 milliárd forintos működésikiadás-csökkenés valósult meg.

Hogyan? Úgy, hogy igen, a 2025-ös számban benne vannak az egyszeri kiadási tételek is. Jelentős, 15 százalékos létszámcsökkentés valósult meg. Ezenkívül a távozó vezetők részére a munka törvénykönyve szerinti kiadásokat teljesíteni kellett; erről újságcikkek is voltak. Ezek az egyszeri, személyi jellegű kiadások mintegy 3,4 milliárd forintot tettek ki. Ezenkívül a jegybank 2025-ben az új székházat is birtokba vette, az új székház is üzemel, kétségtelen, ennek is vannak olyan üzemeltetési költségei, amelyek a korábbi időszakban nem jelentkeztek. Hozzáteszem, természetesen figyelünk arra, hogy minden lehetséges megtakarítást a jövőben is érvényesítsünk, de ismétlem, a 2025-ös számokat ezen egyszeri tételek figyelembevételével is érdemes értékelni.

Ha azt mondtam, és önök többen említették, hogy 9 százalékkal növekedtek a személyi jellegű kiadások, akkor két dolgot hadd említsek meg. Az első az, hogy benne vannak az egyszeri jellegű kiadási tételek, amelyek 2026-ban már nem jelentkeznek. A másik dolog pedig az, hogy egyébként 2025-ben a magyar nemzetgazdaságban pont 9 százalékkal növekedtek a bruttó átlagkeresetek; a bruttóátlagkereset-növekedés 9 százalék. Tehát ezt látták, ezt hivatkozták a tisztelt képviselők, amiben, ismétlem, egyszeri jellegű kiadási tételek is voltak.

Teljesen egyetértek Lovkó Csaba képviselő úrral a tekintetben, hogy jó a tisztított adatokat figyelembe venni. A tisztelt Országgyűlésnek tájékoztatásul mondom, hogy a jegybank nemcsak évente számol be éves jelentéssel a működéséről, feladatainak teljesítéséről, gazdálkodásáról, hanem féléves jelentést is közzétesz. Itt van a kezemben a 2026. évi féléves jelentés, nyilvános, az összes adat megismerhető. Engedjék meg, hogy akkor a személyi jellegű kiadásoknál ismertessem az adatokat: 2025 első félévében a személyi jellegű ráfordítás összesen 25 milliárd 150 millió forint, 2026 első félévében az összes személyi jellegű ráfordítás 21 milliárd 822 millió forint. Ez 13 százalékos csökkenés úgy, hogy mellette az idei évben a nemzetgazdasági keresetek, hál' istennek, növekednek, és az alacsony inflációnak köszönhetően nagyon jelentős reálbér-növekedés valósul meg az idei évben is. Tehát ismétlem: 2026 első félévében úgy csökkentek a személyi jellegű kiadások, hogy mellette a magyar gazdaságban érdemi bérnövekedés valósult meg.

Ha a személyi jellegű tételeket említem, akkor egyetlenegy dolgot engedjenek még meg, hogy a tisztelt Országgyűlés figyelmébe ajánljak. Abszolút egyetértek Boda Nikoletta államtitkár asszonnyal abban, hogy érdemes a jegybanki béreket más bérekkel összevetni, abszolút egyetértek. Ha azt mondjuk, hogy a Magyar Nemzeti Bank a magyar államrezonnak a része, akkor igen, érdemes összevetni a költségvetési szerveknél foglalkoztatottak bérével, a minisztériumi bérekkel vagy más, minisztériumtól független, kormánytól független alkotmányos szervek bérszintjével. Ezeket az összehasonlításokat ismerjük, és arról biztosíthatom a tisztelt Országgyűlést, hogy ezeket az összehasonlításokat meg is fogjuk tenni a jövőben is.

Ugyanakkor még három összehasonlítást engedjenek meg, hogy megemlítsek. Az első a jegybanki dolgozók bérének a korábbi bérszintekhez képesti összevetése. Itt a bértömeget is figyelembe kell venni, figyelembe kell venni azt, hogy volt egy létszámcsökkentés, és ugyanazt a feladatot kell ellátni számos esetben kisebb létszámmal.

A másik összevetés a magyar bankszektorral való összevetés, mert a Magyar Nemzeti Bank az államrendszer része, de a „bank” kifejezés azt is mutatja, hogy a pénzügyi rendszernek is része. Pontosan tudjuk, önök is tudják, hogy a magyar bankokban milyen fizetések vannak. Szerintem azt is célszerű figyelembe venni, hogy azok a személyek, akik adott esetben felügyeleti tevékenységet látnak el, vagy úgynevezett felvigyázói tevékenységet látnak el, ami a jegybanktörvény szerint alapfeladat, milyen bért keresnek azokhoz a személyekhez képest, akiket ellenőriznek. Pontosan ismerjük a magyar bankrendszer bérszínvonalát, és szerintem ezt is célszerű mérlegelni, amikor a jövőbeni szintekről beszélünk. Ez a második tétel, amit megemlítenék.

A harmadik összehasonlítás a nemzetközi összehasonlítás. Ezeket is elvégezzük, megnézzük, hogy a Magyar Nemzeti Bank működése és azon belül a személyi jellegű kiadások más bankokhoz képest és más országok GDP-szintjéhez vagy ha úgy tetszik, akár vásárlóerő-paritáson számolt GDP-szintjéhez képest hogyan alakulnak.

(10.50)

Tehát summa summarum azt szeretném mondani, hogy igen, egyetértek az államtitkár asszonnyal abban, hogy érdemes ezeket az összehasonlításokat megtenni. Én célszerűnek tartom, hogy ezt egy szélesebb horizontban tegyük meg, és azt ígérem a tisztelt Országgyűlésnek, hogy ezen összehasonlítás alapján fogja a jegybank a 2027. évi pénzügyi tervét megalkotni, és az igazgatóság ezt a pénzügyi tervet elfogadni.

Engedjék meg, hogy reagáljak az egyéb észrevételekre, amelyek a mai vitában elhangzottak. Palóc André és Simicskó István képviselő urak észrevételét a kiszámíthatóság, stabilitás szempontjából köszönöm. Azt ígérem, még ha ez közhelyszerű is, hogy azzal a következetességgel próbálunk fókuszálni az alapfeladatokra és az alapfeladatok elvégzését meghatározó gazdálkodási kérdésekre, ahogyan tettük ezt a múltban is, még ha érte is kritika például a monetáris politikát a tekintetben, hogy talán türelmes, talán túlságosan óvatos, de azt gondolom, hogy az eredményeit láthatjuk, és az a piaci bizalom, amely most tükröződik akár a forint árfolyamában, akár abban, hogy az inflációs várakozások hogyan mérséklődtek, azt gondolom, visszaigazolja az elmúlt bő egy év tevékenységét.

Apáti István képviselő úr székházfelújítással, alapítványi ügyekkel kezdte a hozzászólását. Azt kell rögzítsem, hogy a jegybanktörvény 2. §-ának megfelelően a jegybank új vezetése minden tekintetben minden információt az illetékes szervek rendelkezésére bocsát. Ezt tette akkor, amikor Csőszi Attila elnök úr kérésére a székház- és az alapítványi ügyekben minden dokumentumot megküldött a tisztelt országgyűlési szakbizottságnak, és ezt tette akkor is, amikor az új vezetés különböző vizsgálatok lefolytatása után feljelentéseket tett. Itt nem akarom túlságosan húzni az időt, de képviselő úr kérdésére azt hadd mondjam el, hogy ez a feljelentés megtörtént a székházberuházás kapcsán, ahol hűtlen kezelés, hanyag kezelés, csalás és hivatali visszaélés gyanúja miatt tett feljelentést a jegybank, majd később, a jegybank tulajdonában lévő Ingatlan Kft. átvizsgálása után további öt beruházás kapcsán tett feljelentést a jegybank. Ezek büntetőjogi feljelentések voltak; a székháznál polgári jogi feljelentés is készült. Ez, ami a jegybank és a cégei tekintetében megtörtént. Itt, ha az időpontokat nézzük, akkor azt láthatjuk, azt kell mondjam, hogy az új vezetés haladéktalanul megtette a szükséges lépéseket.

Ami az alapítvány gazdálkodását illeti: az egyik fontos körülmény az, hogy az alapítvány önálló jogi személyként saját kuratóriummal, saját felügyelőbizottsággal rendelkezik. Az alapítvány gazdálkodásába, napi ügyeibe a jegybank mint alapító nem tud beleszólni. Mit tudott tenni a jegybank? Új kuratóriumot delegált, olyan kuratóriumot, amely a saját felelősségi körében, a saját vizsgálatának lefolytatása után nagyon gyorsan, az új kuratórium megalakulása után nagyon rövid időn belül szintén feljelentést tett az alapítványi ügyek tekintetében.

Ismétlem, a jegybank mindezen kérdések tisztázásában együttműködik, és célszerű levonni a konzekvenciákat, hogy a jövőben ilyen ne fordulhasson elő. Azt hadd mondjam el, hogy már az új vezetésnek köszönhetően is Varga elnök úr kezdeményezte anno a jegybanktörvény módosítását, amely vagyonkezelő alapítvány működését, létrehozását a jövőben megtiltja.

Képviselő úr további kérdései az értékvesztésre irányultak, és Ráki Zsolt képviselő úr is rákérdezett az értékvesztésekre. Részben már válaszoltam is azzal, hogy az ingatlanügyeket említettem, hiszen a jegybanknak prudens gazdálkodása keretében a mérlegében lévő eszközöket a valós értéken kell nyilvántartani. Amit tettünk, az egy olyan átvilágítás volt, ami az ingatlanok valós értékét próbálta meghatározni ‑ ezen értékelés is hozzájárult ahhoz, hogy feljelentések történtek ‑, és amikor kiderült, hogy a könyv szerinti értékhez képest a valós/becsült piaci érték alacsonyabb, akkor igen, ott egy értékvesztést kell elszámolni.

Egy másik jelentős terület, ahol értékvesztés elszámolására kerülhetett sor, a növekedési kötvényprogramhoz kapcsolódik, hiszen a növekedési kötvényprogramban részt vevő cégeknek folyamatos hitelminősítői értékelése van. A hitelminősítő szabályai alapján, ha egy cég vagy a kötvényének az értékelése változik, akkor a jegybanknak addicionális értékvesztést kell elszámolni. Ez is tükröződik az önök előtt lévő beszámolóban. Azt azért hozzáteszem, attól, hogy egy értékvesztésképzés történik, még az adott cégnek ugyanúgy fizetnie kell a kötelezettségeit.

És a jegybank új vezetésének az elve az, az én személyes elvem is az ‑ és hozzám tartozik a jegybanki programok felügyelete ‑, hogy minden kihelyezett közpénzt, amit növekedési kötvényprogram vagy növekedési hitelprogram keretében a jegybanki kihelyezett, vissza kell szerezni. Ez az elsődleges célunk, hogy minden pénz visszajöjjön. És attól függetlenül, hogy értékvesztés elszámolására kerül sor, az érintett cégeknek kötvényben szereplő fizetési kötelezettségüknek ugyanúgy eleget kell tenni, mintha ilyen addicionális értékvesztés-elszámolásra nem került volna sor. És ha rendben fizet a cég, akkor az értékvesztés visszaírásra kerül. Tehát az értékvesztés megképzésekor van egy eredményt rontó tényező, amikor pedig az értékvesztés leírásra kerül, akkor sor kerül egy eredményjavító tényező elszámolására.

A javadalmazások és felelősségek tekintetében Apáti képviselő úr egy ajánlást fogalmazott meg. Azt tudom mondani, hogy a jegybank a mindenkori törvényi rendelkezéseknek megfelelően jár el, tehát a munka törvénykönyve vagy egyéb jogszabályok maximális betartásával. A belső etikai szabályaink alapján arra törekszünk, hogy a lépéseknek következményei legyenek, és ha valamit korrigálni kell, akkor azt a korrekciót igyekszünk végrehajtani.

Infláció számításának módszertana. E kérdés tekintetében azzal kell kezdjem, hogy Magyarország az Európai Unió tagjaként be kell hogy tartsa az európai uniós szabályokat. A statisztika területe még a csatlakozás előtt egy külön, úgynevezett tárgyalási fejezet volt, amit az Európai Bizottság és az uniós szervek áttekintettek, és az egész statisztikai rendszert vizsgálták meg és adtak róla értékítéletet akkor, amikor a statisztikai elszámolások, a statisztikai kérdések rendszerét rendben lévőnek találták. Ezt követően természetesen az uniós szabályokhoz és eljárásokhoz igazodóan kell a Statisztikai Hivatalnak a tevékenységét folytatnia, például az infláció számítása tekintetében.

Nem a jegybank határozza meg, és nem is a kormány, nem is a Pénzügyminisztérium, hogy a Központi Statisztikai Hivatal pontosan milyen számot ad ki. A Központi Statisztikai Hivatalnak követnie kell az európai uniós szabályokat, mintegy ezer, úgynevezett reprezentánsnak az árát figyelik, és ezen ezer reprezentánsnak a fogyasztási súlyát is figyeli a Központi Statisztikai Hivatal. Én el tudom mondani képviselő úrnak és a tisztelt Országgyűlésnek dióhéjban, figyelemmel az időkeretre is, hogyan néz ki ez a számítás. Azt tudom mondani, hogy ha a képviselő úr úgy látja, hogy valamely terméket nem jól vesz számba a Központi Statisztikai Hivatal, akkor a képviselő úr keresse meg a Statisztikai Hivatalt, és nagyon bízom abban, hogy a Statisztikai Hivatal meg tudja védeni azt a módszert, amit használ.

Én, nem felelősséget vállalva azért, hogy a Statisztikai Hivatal mit mond, csak azt tudom elmondani, hogy az említett mintegy ezer reprezentáns árát nézi meg a Statisztikai Hivatal. Konkrét felírások vannak, tehát emberek kimennek az ország számos pontjában, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, Jász-Nagykun-Szolnok megyében, a többi területen, megnézik helyben, hogy az adott terméknek mi az ára, online is nézik az árakat, nagyon sok mérést végeznek, és ezen mérések alapján publikálják az inflációs számot, figyelembe véve a fogyasztói szokásokat.

Képviselő úrnak abban igaza van, hogy különböző csoportoknak más a fogyasztási szokása. Épp ezért nemcsak a normál inflációt közli a Statisztikai Hivatal, hanem a nyugdíjas-inflációt is, hiszen a nyugdíjasok fogyasztói kosarában például az ön által említett élelmiszerek súlya nagyobb.

Itt annyit hadd említsek meg az élelmiszer kapcsán, hogy a tényadatok értékelését a jegybank is közzéteszi, és az elmúlt hónapokban az év/év élelmiszer-inflációs adat negatív tartományban volt. Úgy látjuk, hogy jelentős részben ez a forint 2025 második felétől látott és 2026-ban is folytatott árfolyam-erősödésének is köszönhető.

(11.00)

Az online csalások és a készpénz ügyét egyben igyekszem megválaszolni. Először is azt kell rögzítsem, hogy a jegybank e tekintetben is igazodik a jogszabályokhoz, a jogszabályok maximális betartásával igyekszünk a feladatunkat elvégezni. Amíg az Alaptörvény alapjogként tartalmazza a készpénzhasználatot, addig a jegybank ehhez igazodik. Hogyan igazodik? Vizsgáljuk a készpénzigényt, a szükséges készpénzmennyiséget rendelkezésre bocsátjuk, figyeljük, hogy mi a megfelelő érmestruktúra, szükség van‑e 5 forintosra, elég‑e a 20 ezer forintos címlet vagy nagyobbra van szükség; ezt is mi nézzük, és természetesen a visszaéléseket is.

Azt tudom a tisztelt Országgyűlésnek elmondani, hogy ‑ ahogy a beszámolóban is szerepel, és Ráki Zsolt képviselő úr is rákérdezett a készpénzhasználatra ‑ összességében az összes fizetési tranzakciónak mintegy a fele készpénzes jelenleg, tehát van érdemi készpénzigény. Ez az arány folyamatosan csökken, de látszik, hogy még mindig érdemi. A készpénz mennyiségét a GDP nominális szintje, a lakosság készpénzhasználati szokása és számos egyéb tényező határozza meg, ezeket folyamatosan elemezzük, és a beszámolóban is szerepel, hogy az összes forgalomban lévő készpénz mennyisége nem egész 10 ezer milliárd forint, a GDP arányában 10,7 százalék. Ez az arány egyébként az elmúlt néhány évben nagyjából állandó. És nagyon érdekes mintázatok vannak, s nemcsak Magyarországon, hanem szerte a világban, például amikor valamilyen krízis van ‑ Covid vagy orosz-ukrán háború ‑, akkor a lakosság biztonságérzete miatt a készpénzigény növekszik, tehát többet tartalékolnak készpénzben az emberek. Szerintem ezért is fontos, hogy az inflációs mandátumra a jegybank hangsúlyosan figyeljen.

Képviselő úrnak azt tudom mondani, hogy a készpénzigényt természetesen teljesítjük, s vizsgáljuk a címletstruktúrát és a visszaélések számát is. Azt tudom elmondani, hogy nemzetközi összevetésben a magyar forinthamisítási kísérletek aránya kifejezetten alacsony, jóval alacsonyabb, mint a térségben saját devizát használó országoké, mint például a lengyel vagy a cseh érték.

Ezzel áttérek az online kérdésekre is, mert ha az összes tranzakcióinak a fele készpénz, ez azt is jelenti, hogy a másik fele meg elektronikus, és látjuk, hogy az elektronikus csalások aránya növekedett. Erre reagált az „öt csapás” programmal a jegybank vezetése. Itt egy elemet hadd emeljek ki. Elnök úr az expozéban említette a központi visszaélésszűrő rendszert. Talán belefér az időkeretembe, hogy elmondjam, ennek az a lényege, hogy ha önök például vagy bármelyikünk átutalást indít egy olyan személynek, akinek rendszeresen, minden hónapban nagyjából ugyanolyan összeget ugyanarról a számítógépről utal, akkor a központi visszaélésszűrő rendszer megtanulja, hogy a következő hónapban ugyanannak a személynek nagyjából ugyanolyan összeggel indított átutalás valószínűleg biztonságos. Ha ettől a mintázattól eltérően valaki egy idegen országban idegen nyelvű klaviatúráról az éjszaka közepén indít el egy nagyon szokatlan összegű átutalást, akkor ennek a rendszernek ezt észre kell vennie, és ez a rendszer ezt az információt a kereskedelmi bankoknak vissza kell hogy adja.

(Az elnöki széket Dúró Dóra,

az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Miért beszélek erről? Mert a jegybanki felelősség szerintem azt is tartalmazza, hogy ezekre a kihívásokra figyelnünk kell, reagálnunk kell. A központi visszaélésszűrő rendszer már működik, kell még fejlesszük, ebben partnerek vagyunk a bankokkal együtt, és abban bízom, hogy az első eredmények már láthatóak is, hiszen számos területen magánszemélyek nagy összegű visszaélésénél ezek a visszaélések nominálisan is és arányaiban is, hál’ istennek, csökkentek, de a jövőben is figyelnünk kell erre.

A lakossági hitelállomány növekedése. Nagyon röviden, az első dolog, amit el kell mondjak megint uniós tagként, hogy a szolgáltatások szabad áramlása működik, és európai uniós szabályok szabják meg, hogy ki mit csinálhat. Ez egy olyan általános keretrendszer, amit egy jogállamban figyelembe kell venni. Ezzel együtt egyetértek képviselő úrral abban, hogy a jegybanknak van feladata, vannak úgynevezett makroprudenciális és mikroprudenciális szabályok. A mikroprudenciális szabálynak az a lényege, hogy egy bank felelősen csak akkor adhat hitelt egy magánszemélynek vagy adott esetben vállalkozásnak, ha a hitelt felvevő jó eséllyel képes és tudja a hitelt törleszteni. Például a devizahitel felvételekor meg kell nézni, hogy a személynek van‑e devizás eszköze, vannak‑e devizás jövedelmei, vagy sem. Ha nincsenek, akkor korlátos, hogy az adott személy vagy vállalkozás devizában mennyire adósodhat el. Ugyanez igaz arra, hogy közölni kell a THM-et. Nem mindenütt van az, hogy közölni kell, hogy milyen az a hitel, mi jellemző a költségek tekintetében, ami a THM-ben megjelenik, és azt is meg kell nézni, hogy magánszemély esetén az adott személynek milyen rendszeres jövedelme van, amihez képest a törlesztőrészletet kell értelmezni. Azt tudom elmondani, hogy ha akár képviselő úrnak, akár másnak van javaslata a szabályok módosítására, a jegybank nyitott minden konkrét észrevétel, javaslat mérlegelésére.

A devizahitelesek ügye. Van egy európai bírósági döntés, és a jegybank mint törvényt követő intézmény, azt tartja irányadónak, amit a jogalkalmazó szervezetek, adott esetben a bíróságok megszabnak. Tehát ha egy adott bíróság semmisnek ítél egy devizahitelt és reparálni kell a helyzetet, akkor a kereskedelmi banknak felelőssége van ebben, ezt meg kell tenni, és a jegybank mint felügyelet tudja azt megnézni, hogy az adott bírósági döntést az adott bank pontosan végrehajtotta‑e, vagy sem. Tehát e tekintetben a felügyeleti tevékenység a jövőben is fegyelmezett és szigorú kell hogy legyen.

Végül Bilisics Zita képviselő asszonynak megköszönöm a hozzászólását, és köszönöm, hogy az inflációs jelentést szóba hozta, hiszen ez az egyik leginkább követett jegybanki dokumentum. Ennek a dokumentumnak a szerkezete is némileg egyszerűsödött, véleményünk szerint a közérthetőségét javította. A változás után egyébként csináltattunk egy felmérést, hogy mi az anyagot elemzők, az anyagot olvasók véleménye, és a döntő többség pozitív változásként élte meg az inflációs jelentés új szerkezetét. De ennél szerintem fontosabb az, hogy mi lesz az inflációs jelentésben. A jegybank azon dolgozik, hogy az alapmandátumát teljesítse, az inflációs célt elérje, a szükséges eszközeit ennek tükrében határozza meg, és a jövőben is úgy kíván működni, hogy ezt fegyelmezett, takarékos keretek között tudja megtenni. Ennek eredményéről pedig majd legkésőbb egy év múlva számolunk be a tisztelt Országgyűlés részére. Köszönöm a megtisztelő figyelmet. ( Taps.)